Táncház. Viselet. Közösség. A white box/EXPO kiállítássorozat ezúttal a jelenkutatás kulisszái mögé enged betekintést. Interjúnkban Molnár Réka harmadéves hallgatóval beszélgetünk, aki a budapesti moldvai táncházak világát vizsgálja egy különösen izgalmas nézőpontból: az öltözködés közös nevezőként jelenik meg kutatásában. De vajon milyen mintázatok rajzolódnak ki a ruházatok mögött? Mit árulnak el ezek a darabok a közösség működéséről, értékeiről és összetartó erejéről? Hogyan jelenik meg a kör, illetve a körkörösség szimbóluma a terepmunkán? A beszélgetés során nemcsak ezekre a kérdésekre keressük a választ, hanem arra is, milyen kihívásokkal néz szembe a kutató, ha ő maga a is a vizsgált közösség része.
Az egyetemi tanulmányok során jelentős mérföldkőnek számít az alapszakos szakdolgozat témájának kiválasztása. Mivel a döntés a mi kezünkben van, úgy gondolom, hogy a témaválasztás különösen árulkodó, ugyanis a dolgozat szerzőjének karakteréből, illetve formálódó kutatói hangjából mutat meg egy szeletet. Hogyan választottál témát? Vagy inkább így kérdezem: hogyan talált rád a téma?
A néprajzi érdeklődésem már a kezdetektől fogva az öltözködéskultúrára irányult, mivel elsőként a népviseletekbe szerettem bele. Ez az érdeklődésem motivált arra, hogy néprajz szakot végezzek. Eközben kinyílt számomra a szakma világa és sok új témakört és szemléletmódot ismertem meg, de az öltözködéskutatás iránti ambícióimat végig megőriztem. Így kézenfekvő volt, hogy a szakdolgozatomat is ebből a témából írom majd. Mindeközben felköltöztem a fővárosba és bekerültem a budapesti táncházas körökbe, amit így egyszerre figyelhettem belülről és kívülről is. Ismerősökön keresztül jutottam el először, és azóta is sokat járok moldvai táncházakba, ahol időről időre mindig páratlan és emlékezetes ruhadarabokkal és összeállításokkal találkozom. Amikor az egyetemen szóba került a jelenkutatás, illetve a csoportkultúrák kutatása, egyből a táncházas közeg jutott eszembe, ami nem csak érdekes, de gyéren kutatott is volt. Mivel az évfolyamtársaim is osztoztak a lelkesedésemen, úgy döntöttünk, hogy belevágok ebbe a „szerelemtémába”.
Mi a kutatás fő fókusza és kiindulópontja?
A munkám fő célja, hogy megfigyeljem és egyúttal értelmezzem a budapesti táncházas közeg összetételét és jellemvonásait, illetve, hogy külső érdeklődők számára is át tudjam adni annak lényegét. Az öltözködés mindenki által ismert és jól értelmezhető tényező, ezért kiváló eszköz ennek a közösségnek és értékeinek szemléltetésére. Szeretnék fényt deríteni arra, hogy mi köti össze és mi jellemzi legjobban ezt a csoportot, és hogy ezek a tényezők hogyan csapódnak le a mindenki által érzékelhető és értelmezhető ruhdarabokban. A jelenkutatás a tudományos szférán kívül is releváns és érdekes a téma, ezért szeretném, ha a kutatásom a „laikus” érdeklődőket is éppúgy megszólítaná, mint engem.
Gyári virágmintás pamutkendő
A divat különböző társadalmi folyamatokat és tendenciákat hordoz magában, és sok esetben valamilyen értékrend elfogadását vagy éppen elutasítását képviseli. Emellett az öltözéknek közösségformáló ereje is van. Milyen értékrendet tükröz a moldvai táncházba járók viselete?
A moldvai táncok többsége körtánc vagy lánctánc, amiből adódóan nagyobb hangsúly kerül az együtt táncolók összhangjára és egységére, szemben más tájegységek páros vagy szólisztikus táncaival, ahol több fókusz esik az egyénre és az önálló érvényesülésre. Vizsgálataimból és a beszélgetésekből kiderült, hogy a táncházba járók tudatosan figyelnek a természetre, a saját személyükre és a környezetüket alkotó emberekre. A vezérelv az elfogadás, az önazonosság és a békés együttélés megteremtése, nemcsak egymással, hanem az élővilággal is, ami minket éltet. A tisztelet ennek szerves részét alkotja és segít kapcsolódni „a múlt emberéhez”. A felmenők, a paraszti kultúrát megteremtő rétegek iránti tisztelet inspirálja a vágyat arra, hogy a retrospektívából értékesnek ítélt elemeket továbbéltessék, a hagyományok megőrzése és ismerése mellett azokat lefordítsák egy ma is működőképes és hasznosítható dologgá – legyen az zene, tánc, öltözködés vagy akár mezőgazdaság.
Hogyan jellemeznéd a budapesti moldvai táncházakba járók öltözetét?
Talán a legtalálóbb szó rá az eklektika. A moldvai táncházakba járók öltözködése legalább annyira sokszínű, mint maguk az emberek – éppen ez a közös pont is: az önazonos megjelenés és önreprezentáció a ruhákon keresztül. A táncházmogalomra már a kezdetektől jellemző a paraszti világ sziluettjeiből történő merítés, egy-egy paraszti eredetű elem beemelése. Ezek itt is gyakran megjelennek egy-egy mellény, kalap vagy bernyéc formájában, sokszoraz indiai-nepáli import termékekkel együtt, mint például a mandalamintás selyemszoknya vagy len ing. Ezek a példák természetesen nem nevezhetőek általánosnak, ez a közeg éppen az öltözködéssel szemben támasztott elvárások mozgékonyságát tekinti a legizgalmasabb tényezőnek. Ha valaki éppen kiskosztümben szeretne megjelenni egy ilyen eseményen, az pont ugyanannyira beilleszkedik, mint aki tetőtől talpig népviseletben érkezett.
Bernyéc és indiai-nepáli import termék együtt.
Minden gardróbban történetek bujkálnak a ruhák között. Biztos vagyok benne, hogy a tiéd is olyan, mint Pandóra szelencéje – csak a megfelelő kulcs kell hozzá…
Kedves közös pont a közösség ruházkodásában, hogy a kapcsolódó történetektől válik számukra igazán jelentősségteljessé egy-egy darab. Most olyan ruháimról mesélnék, amik különösen ehhez a szubkultúrához kötődnek. Pár éve megtanultam kötni és horgolni, akkor ez még csak időtöltés céljából érdekelt. Azóta több táncházas ismerősömmel is a kézimunkán keresztül kapcsolódtunk, általuk jöttem rá, hogy ez is jó eszköz lehet a „slow fashion” gyakorlására, a tudatos fogyasztásra. Ma már számos kedvenc ruhadarabom saját készítésű: a kedvenc mellényem vagy a vállkendő, aminek a mintájához a közegen keresztül jutottam. Szintén kedvesek nekem a Táncháztalálkozón piacozott kiegészítőim. Ilyenek a moldvai népviseletből kiemelt bernyéc (szőtt öv), vagy a különböző gyári virágmintás pamutkendők amik szintén a paraszti öltözködés elemeiből merítenek. Ezeknek személyesebb jelleget nyújt a piaci beszerzés, a „valódi emberektől” való vásárlás, illetve a paraszti világ előtti tisztelgés. Kedvenceim még azok a darabok amiket a csoport tagjaitól kaptam, vagy velük cseréltem. Ilyen például az egyik képen is szereplő bordó alapszínű, mandalamintás lenblúz, ami tipikus példája a nepáli-indiai import ruházatoknak. Ezt a felsőt egy nyári táborban cseréltem egy közösségi turkálóból, aminek az volt a lényege, hogy a táborozók adták össze a már feleslegessé vált ruháikat.
A kiállításon szerepel egy kép, ahol két, elsőre ellentétesnek tűnő világ találkozik. Ez a bizonyos fénykép egy sportcipőt és egy hagyományosabb tánccipőt ábrázol. Mesélnél egy kicsit ennek a kompozíciónak a jelentéséről?
Ez a kép és a rajta szereplő két tárgy nagyon jól tükrözi a kutatásom jellegét is: a végtelenségig visszafejthető jelentések rétegeit hordozza magában. A leggyakrabban tutyi néven emlegetett kínai import topánka és a magyar gyártású Tisza cipő szinte ugyanolyan gyakran fordulnak elő egy-egy táncházban – a képen is ezért jelennek meg együtt. Szimbolizálják és képviselik a táncházasok környezettudatosságát, a táncházmozgalom múltját, fogyasztási szokásait, illetve kollektív ízlését is. Ami a fotón nem tudott szerepelni (de talán leginkább a moldvais közeg sajátja) az a mezítláb mulatás, ami szintén a közösség értékrendjét tükrözi.
Tutyi néven emlegetett kínai import topánka és a magyar gyártású Tisza cipő.
Mi alapján döntesz, mit veszel fel a táncházba? Az inspiráció vezérel, vagy a praktikum is szerepet kap?
A legtöbbször ez nagyban függ a pillanatnyi hangulatomtól, de általában a praktikumot is szem előtt tartom. Számomra (és több adatközlőm számára is) a táncház egy különleges, félünnepi alkalom, ezért igyekszem „megadni a módját”. A különlegesebb, számomra fontosabb öltözékeimet és ruhadrabjaimat rendszerint egy-egy nagyobb táncházra tartogatom. Sokat nyom a latban a ruhák szabása és anyaga, elsődleges szempont, hogy a táncban és a mulatásban ne akadályozzanak. Örökös dilemma a „nadrág vagy szoknya” kérdése, illetve az anyagok szellőzőképessége. Sokan már váltóruhával is készülnek a tüdőgyulladás és hasonló kellemetlenségek elkerülése érdekében.
A kortárs tárgykultúra vizsgálatakor elengedhetetlen a fogyasztói társadalom és a globalizáció hatásainak számbavétele. A divatot olyan multinacionális cégek diktálják, mint például a Zara, amelynek kollekciójában egyébként folyamatosan feltűnnek a hagyományos, népi kultúrára emlékeztető formák. Milyen hatással van ez a jelenség a táncházakba járók öltözékére?
A globális kereskedelem lenyomata egyértelmű nyomot hagy szinte mindannyiunk öltözködésén – így van ez a táncházas közegben is. A legkézzelfoghatóbb jelenség a nepáli ruhák jelenléte, ezen túl leginkább a hazai beszerzésű darabok dominálnak. Mivel a csoport többsége számára fontos a környezettudatos fogyasztás és az újrahasznosítás, a legtöbb ruhanemű másodkézből származik. Ilyenkor kerülhetnek elő a különböző „világmárkák”, elsősorban azonban az egyéni ízlés és a fogyasztási stratégiák diktálnak. A nemzetközi vállalatok szinte kizárólag fast fashion formájában dolgoznak, ami szembehelyezi őket a csoport gondolkodásával és lelkületével.
Réka által készített mellény és vállkendő.
Említetted, hogy a természetes alapanyagok kiemelt szerepet kapnak a ruhadarabok beszerzésénél.
Igen, a legtöbben a moldvai táncházak vonzáskörzetéből nagy hangsúlyt fektetnek a természetbarát és tudatos fogyasztásra, illetve a felesleges pazarlás mellőzésére. Kézenfekvő tehát a ruhaneműk másodkézből való beszerzése – legyen az turkáló, vagy akár olyan online fórumok, mint a Vinted. A környezet terhelésének csökkentésében lényeges helyet foglal el a textilek életének meghosszabbítása, ezért magától értetődő a családon, rokonságon belüli öröklődés . Sokan azt is vallják, hogy a házilag, a kézművesek által, vagy régebben készült termékek hosszabb szavatossággal is rendelkeznek. A tartósság és minőséggarancia mellett a rendelésre vagy saját felhasználásra készült darabok jobban tükrözik a viselő egyéni ízlését is. Fontos szerepet játszik a portékák lokális fellelhetősége, hazai készítése – lásd például a piaci árusok termékeit, vagy az olyan hazai márkákat, mint például a Tisza cipő.
Az, hogy te is aktív szereplője vagy a budapesti moldvai táncházak világának, módszertani szempontból előny vagy hátrány? Milyen kihívásokkal jár, ha az etnográfus – hogy Fél Editet idézzem – nemcsak a saját kultúrájában, hanem a saját közösségében is kutat?
Számomra kihívásokat és előnyöket egyaránt jelentett ez a helyzet. Kezdetben aggódtam amiatt, hogy a baráti szálak és a jó hangulat miatt szem elől vész a munka tudományos jellege, de pozitív csalódás ért ezzel kapcsolatban. A beszélgetőtársaim gyorsan megértették a dolgozat hangvételét, sokszor közösen vontuk le a végső következtetéseket. Nagy előnyt jelentett, hogy már a legelejétől tudtam kihez fordulni: a barátok és ismerősök sorra ajánlották fel egymás elérhetőségeit, és akiket felkerestem, nyitottak és lelkesen segítettek. Mindezek mellett természetesen aktívan kellet figyelnem arra, hogy „bennfentességem” ne torkolljon elfogultságba, illetve hogy ne menjen a szakmai nézőpont rovására.
Milyen tanulmányok, illetve mely kutatók munkái segítették a kutatásodat?
Két legfőbb inspirációm Szapu Magda és Fülöp Hajnalka munkássága volt, mindkettőjüktől olyan egyedi jelenkorkutatási perspetívákat ismertem meg, amelyek nélkül meg sem születhetett volna a témaötlet. Hasznosnak bizonyult számomra a Klaniczay Gábor szerkesztésében kiadott két Divatszociológia kötet, ahonnan az elméleti háttér mellett nemzetközi nézőpontokat és értelmezéseket is be tudtam vonni a témámba. Természetesen nagy befolyással voltak rám a klasszikusabb népviseletes témákkal foglalkozó szerzők is, mint például Fügedi Márta, Flórián Mária, Fél Edit, Tötszegi Tekla vagy akár Fülemile Ágnes munkássága.
A táncházak lüktető magja a zene és a tánc. Milyen szimbiózisban létezik a zene, a tánc és az öltözet hármasa a budapesti moldvai táncházak világában?
A zene és tánc a kezdetektől elválaszthatatlan magját alkotta a táncházmozgalomnak. Ezekhez szervesen kötődtek a paraszti kultúra olyan elemei is, mint a népszokások vagy az öltözködés – legyen az népviselet vagy kortárs városi ruhák. A közeg felépítése leegyszerűsítve így írható le: a nagyobb tudásanyaggal rendelkező zenészek és táncosok „irányadó” személyei köré szerveződnek koncentrikus körökben és csoportokban az egyre kevésbé „bennfentes” tagok, akik valamilyen oknál fogva később érkeznek a közegbe. Minél beljebb haladunk a csoport szíve felé, annál több olyan gyakorlati és jel funkciójú elemet találunk, amit csak a gyakorlottabbak értelmezhetnek jelzésként. A státusznyerés kulcsa itt elsősorban a zenében vagy táncban való jártasság, mely státuszváltozást aztán elsősorban az öltözködésével jelez a szereplő – így a három tényező közvetlen kihatással van egymásra.
A kiállítás április 6-ig tekinhető meg az egyetem főépületében (Múzeum krt. 6-8.), a földszinti 27-es terem mellett.
Kurátor: Veres Szidónia és Molnár Réka
*A white box/EXPO keretében az alapszakos harmadéves hallgatók szakdolgozati témái kerülnek feldolgozásra kéthetente egy-egy pop-up kiállítás formájában. A KÖRTÁNC tárlat Molnár Réka munkájából inspirálódott.
