Mekkora presztízsértékkel bírt egy temetés a 18. századi Nógrád vármegyében? Milyen okokból keveredhetett konfliktusba a közösség és a lelkipásztor a 19. századi Buda-környéki falvakban? Ki volt a zombori ördögűző, s mi is az az ellenfelvilágosodás? Mindezekre a kérdésekre választ kaphattak azok, akik részt vettek a 2023. május 3-án, az ELTE BTK-n megrendezett Diszciplínák párbeszéde című beszélgetéssorozat legutóbbi alkalmán, amelynek középpontjába az MTA-ELTE Lendület Történeti Folklorisztikai Kutatócsoport tevékenysége került. A kutatócsoport célkitűzései, kronológiai keretei, illetve fő kutatási témái köré szerveződő eseményt Varga Zsuzsanna (egyetemi tanár, ELTE BTK Történeti Intézet) moderálta, beszélgetőtársai pedig Bárth Dániel (ELTE BTK Néprajzi Intézet), illetve Mihalik Béla Vilmos (ELTE BTK Történeti Intézet – ELKH BTK Történettudományi Intézet) és Muntagné Tabajdi Zsuzsanna (ELKH BTK Néprajztudományi Intézet) voltak.
2020 februárjában indult útjára a BTK Tudományos Bizottság kezdeményezésére a „Diszciplínák párbeszéde” beszélgetéssorozat, amelynek keretében egy-egy bölcsészettudományi kutatócsoport, szakmai műhely képviselője hív meg olyan beszélgetőtársakat, akik más tudományterületek felől közelítve mutatnak érdeklődést a kutatásaik iránt. E hagyomány keretében valósult meg 2023. május 3-án késő délután az ELTE BTK Kodály termében a beszélgetéssorozat következő eseménye, amelynek középpontjába az MTA-ELTE Lendület Történeti Folklorisztikai Kutatócsoport tevékenysége került. A rendezvény címe („Mü tartyuk a papot, azért amikor akarjuk, ki is vettyük”. Papok és lokális közösségek a 18—20. században: egy interdiszciplináris kutatás néprajzi és egyháztörténeti dimenziói) világosan jelezte a kutatás fő csapásirányát és elősegítette a tematikus ráhangolódást. A történettudomány, az egyháztörténet és a történeti néprajz találkozási fórumaként megvalósuló beszélgetést Varga Zsuzsanna (egyetemi tanár, ELTE BTK Történeti Intézet) moderálta, beszélgetőtársai pedig Bárth Dániel (intézetigazgató, habil. egy. docens, ELTE BTK Néprajzi Intézet), a kutatócsoport vezetője és Mihalik Béla Vilmos (egy. adjunktus – tud. főmunkatárs, ELTE BTK Történeti Intézet – ELKH BTK Történettudományi Intézet), illetve Muntagné Tabajdi Zsuzsanna (tud. segédmunkatárs ELKH BTK Néprajztudományi Intézet) voltak.
Varga Zsuzsanna első kérdésében a kutatócsoport célkitűzéseiről és a tématerv(ek)re érkezett véleményekről érdeklődött. Válaszában Bárth Dániel röviden ismertette az MTA-ELTE Lendület Történeti Folklorisztikai Kutatócsoport 2018-as létrejöttének körülményeit: megfogalmazása szerint a kutatócsoport célja a lokális közösségekben élő alsópapság kultúraközvetítő szerepének vizsgálata a 18–20. századi Magyarországon és Erdélyben. Összegezte továbbá, hogy a csoport saját vezetésével alakult meg, belső kutatóként Bednárik János, Ilyefalvi Emese, Muntagné Tabajdi Zsuzsanna és Szakál Anna vett részt a munkában, míg külső kutatóként Dénesi Tamás, Gyöngyössy Orsolya, Jakab Réka, Komáromi Tünde és Smid Bernadett csatlakozott hozzájuk vonatkozó kutatásaival. Beszámolt arról, hogy az öt véleményező alapvetően elismerően nyilatkozott a pályázat tématervéről, s annak interdiszciplinaritásáról, hiszen a projekt során a különböző tudományágak képviselőinek munkáját alapvetően a (történeti) néprajz terelte közös mederbe. Muntagné Tabajdi Zsuzsanna kiemelte: számára igen pozitív hozadékot jelentett, hogy különböző korszakok vagy felekezetek szakértői közös tematika mentén vitathatták meg témáikat, amelyre máskülönben ritkán nyílik lehetőségük.
Varga Zsuzsanna második kérdése a kutatócsoport szorosabb tematikai és kronológiai kereteire vonatkozott. Bárth Dániel az előző kérdésre reflektálva megjegyezte, hogy talán a korszakolás kérdése az, amelyre a pályázatot értékelő szakemberek a legtöbb kérdést, illetve kritikai észrevételt fogalmazták meg. Értékelése szerint noha nehéz volt előzetesen a kutatások súlypontját meghatározni, végül 1750 és 1950 lett a két végpont, de a legtöbb felkért munkatárs érdeklődése főként 18–19. századi. Hangsúlyozta továbbá, hogy belső korszakhatárokat igen óvatosan rajzolták meg, mert ezen periodizáció a lokális közösségek esetén meglehetősen hipotetikusan lett volna érvényesíthető. Ehhez kapcsolódóan Mihalik Béla Vilmos a katolikus felvilágosodáson, illetve XIV. Benedek pápa reformjain keresztül példázta egy elméleti keretrendszer felrajzolhatóságának határait. Hangsúlyozta emellett saját jászsági, 17–18. századi kutatásai és Bednárik János 19. századi Buda-környéki eredményei közötti hasonlóságokat. Ezzel példázva, hogy meglátása szerint mikroszinten, az alsópapság és a lokális közösségek esetében jóval lassabban következett be változás a vallásgyakorlatban, míg a makro- és mezoszintre koncentráló vizsgálatokra ez nem szükségszerűen érvényes.
A kerekasztal résztvevői: Varga Zsuzsanna, Bárth Dániel, Mihalik Béla Vilmos és Muntagné Tabajdi Zsuzsanna.
Muntagné Tabajdi Zsuzsanna ugyancsak hangsúlyozta, hogy saját, elsősorban 18. századi Nógrád megyei szlovák és magyar, római katolikus, evangélikus és református közösségekre koncentrálódó kutatásai ugyancsak több ponton hasonlóságot mutattak a Bednárik János által feltárt esetekkel, annak ellenére, hogy a konfliktusok esetében felekezeti eredetűek voltak, míg a Buda-környéki kutatások elsősorban a plébános és közössége közötti konfrontációra vonatkoztak. Bárth Dániel összegezve az elhangzottakat megerősítette, a fenti okokból nem alkalmazott a kutatócsoport merev korszakhatárokat, a munkatársak sokkal inkább a jelenségek folyamatszerűségére koncentráltak. A nagy eszmetörténeti irányzatok időnként fogódzót jelentenek a hajdani történeti esetek magyarázatában, erre példaként említette a „zombori ördögűzőre” mint az ellenfelvilágosodás képviselőjére irányuló mikrotörténeti kutatásait. Kifejtette továbbá, hogy meglátása szerint ugyanakkor inkább papi attitűdök (és ezek változatai) mutathatók ki, és a plébánosok és szerzetesek gyakorlati tevékenysége minden korban elsősorban a konkrét lokális igények mentén aktualizálódott. Éppen ezért nem a mezo- vagy makroszintű eszmeáramlatok, hanem ezen attitűdök megragadása volt a kutatócsoport egyik alapvető célja. Érvelését elsősorban a paptartás és a papi szolgáltatások rendszerének alakulásával példázta.
Fotók a Diszciplínák párbeszéde – papokról és közösségekről közönségéről.
Az elhangzottakra reflektálva a közönség soraiban helyet foglaló Halmos Károly (ELTE BTK Történeti Intézet) a közösségi igényeket is befolyásoló korszellem szerepét hangsúlyozta, Bárth Dániel egyetértett ennek jelentőségével, válaszában pedig – a gyógyulásra való igény példáján – ismertette, hogy a csoport tagjait nem pusztán a motivációk, hanem a csatornák és az elérhető módszerek és specialisták közötti választási mechanizmusok foglalkoztatják elsősorban. Ezután Mihalik Béla Vilmos – visszautalva a Bárth Dániel által korábban említett paptartásra – az elhúzódó, illetve vissza-visszatérő financiális konfliktusok példájával fejezte ki egyetértését.
Varga Zsuzsanna harmadik kérdésében a papok és közösségek vizsgálatának fő csomópontjainak vázolására kérte fel beszélgetőtársait. Bárth Dániel e válaszában hangsúlyozta, hogy annak ellenére, hogy végül a keresztény közösségeket emelték a csoport vizsgált felekezeteinek sorába, a felekezetközi kutatásokat folyamatosan szem előtt tartották a projekt során. Utóbbi tekintetében Muntagné Tabajdi Zsuzsanna kettős mezőben íródó doktori dolgozatának paradigmaváltó jelentőségét hangsúlyozta, aki a projektvezető kérésére röviden összefoglalta disszertációja tartalmát és kiemelte az általa használt források konfliktusorientáltságát, amely a felekezetek közös vizsgálatára ösztönözte. Kiemelte Szakál Anna 19. századi erdélyi unitárius közösségek és lelkészek kölcsönös elvárásaira vonatkozó eredményeit, mivel e kérdés saját kutatási terepén is igen jelentősnek tűnt. Meglátása szerint kevéssé a keresztelők, sokkal inkább a temetések bizonyultak reprezentációs szempontból e tekintetben kulcsfontosságúnak.
Koloh Gábor (ELTE BTK Történeti Intézet) kérdésére (aki az ormánsági tapasztalatai alapján a keresztelés jelentőségét és a keresztszülői/komasági viszony presztízsjellegét hangsúlyozta) továbbá kifejtette, hogy e kérdést meglátása szerint a felekezetiség és a lelkész személye mellett további tényezők (pl. lokalitás, uradalmi keretek) is befolyásolhatják az érthető periodikus sajátosságok mellett. Bárth Dániel további példákat sorakoztatott fel a papi attitűdváltozatokra, illetve bemutatta a projekt résztvevőinek eddig nem említett érdeklődési csomópontjait a papi hagyatékok, a papi műveltség, illetve a néprajzi érdeklődésű, szövegfolklorisztikai gyűjtő tevékenységet végző aktorok terén. Kiemelte továbbá, hogy a projekt keretében készül egy nyomtatott néprajzi vonatkozású papi műveket összegyűjtő online adatbázis is, amely nyilvános és mindenki számára már most elérhető.
Élénk párbeszéd alakult ki a résztvevők között a papi normaszegés vizsgálatának kérdésében. Bárth Dániel rámutatott a projektrésztvevők vonatkozó kutatásokban kifejtett eredményeire, Mihalik Béla Vilmos pedig további adalékokkal szolgált a kérdéshez Fazekas István és Molnár Antal írásaiból hozott példákkal, amelyeket Bárth Dániel Kiss Réka munkásságának hasonló elemeivel egészített ki. A résztvevők a normaszegés kapcsán hangsúlyos fontosságúnak tartották a megfelelő vizsgálati szint kiválasztását, és egyetértettek abban, hogy az egyházi levéltárak papokra vonatkozó, ún. perszonális iratanyagának ezen a téren kiemelkedő a jelentősége. Bárth Dániel hangsúlyozta, hogy minden típusú vizsgálati szint tanulságos a lokális közösségek kutatása szempontjából, hiszen a folyamatokat lehetetlen lenne megérteni a „felülről” érkező tridenti és egyházmegyei határozatok és a helyben tapasztalt, „alulról” jelentkező közösségi igények párhuzamos szem előtt tartása nélkül.
Fotók a Diszciplínák párbeszéde – papokról és közösségekről közönségéről.
Varga Zsuzsanna a konfliktusmezők feltérképezhetőségére irányuló érdeklődésére válaszolva Bárth Dániel elmondta, hogy e tekintetben elsősorban a források sajátosságai (azok konfliktusorientáltsága) jelölték ki az esettanulmányok vizsgálati kereteit. Egyetértésének adott hangot Halmos Károly kiegészítése kapcsán, aki Kövér György tiszaeszlári kutatásait kiemelkedően jelentősnek tartotta a normaszegés-vizsgálatok sorában, ugyanakkor arról is beszámolt, hogy eddig egy projekt keretében végzett vizsgálatnak sem volt célja az egymásnak ellentmondó tanúvallomások ütköztetése, sokkal inkább az említett attitűdök felrajzolása.
A kutatócsoport további terveire irányuló kérdésre válaszolva Bárth Dániel jövőbeni terveik között említette a helyi vallásra fókuszáló, komplex néphit, népszokás, népi vallásosság és hivatalos vallásgyakorlás eszköztárát ötvöző kutatásokat, amelyek kapcsán Ilyefalvi Emese (ELTE BTK Néprajzi Intézet) utalt iránymutatóként Pócs Éva, Hesz Ágnes és mások kutatásainak történetiségben való érvényesíthetőségére. A kutatócsoport vezetője továbbá a lokális értelmiségiek (pl. tanítók, jegyzők) tevékenységének vizsgálatát is elsődleges fontosságúnak említette, emellett beszámolt arról is, hogy a SIEF (International Society for Ethnology and Folklore) júniusi konferenciáján Brnoban a kutatócsoport saját panelt szervez, hogy a nemzetközi néprajzos szakmai közönség előtt is prezentálhassa kutatásait.
Varga Zsuzsanna záró szavaiban a kutatók tudományszakok közötti együttműködésére ösztönözte a megjelenteket, amelyet saját kutatásai kapcsán az 1950-es évek utáni egyháztörténet tekintetében is kiemelkedően szükségesnek ítélt. Megköszönte a beszélgetést és végezetül kötetlen társalgásra invitálta a jelenlévőket.
Szerző: Ament-Kovács Bence
Olvasószerkesztő: Svégel Fanni
Fotók: Fodor Ákos
ELTE Néprajz Blog 
One thought on “Diszciplínák párbeszéde – papokról és közösségekről”