10 év, 10 kérdés – Ament-Kovács Bencével beszélgettünk

A következő hetekben sorozatunkat 4+2 alumnussal folytatjuk, akik arról mesélnek, hogy milyenek voltak az egyetemi éveik, mit csinálnak most és hogy mit ad szakmai életükhöz a szakon elsajátított néprajzi tudás. Elsőként Ament-Kovács Bencét, az ELTE BTK Magyar és összehasonlító folklorisztika doktori program hallgatóját, a BTK Néprajztudományi Intézet fiatal kutatóját ismerhetjük meg.

1. Rövid bemutatkozás

Ament-Kovács Bence vagyok, az ELTE BTK történelem–néprajz szakán végeztem, jelenleg ugyanott a Magyar és összehasonlító folklorisztika doktori program hallgatója. A BTK Néprajztudományi Intézet fiatal kutatójaként fő érdeklődési területem a magyarországi németség történeti néprajza, valamint a népi iparművészeti szövetkezetek története.

 1. Képkocka az ELTE-sek, kiemelkedő egyetemi hallgatóinkat felvonultató videósorozatból, 2018, 2. Képkocka a Mindenki Akadémiája sorozatból, ahol Bence A magyarországi németek néprajza címmel adott elő, 2018, 3. A Blickpunkt német nemzetiségi fotópályázat zsűrije, 2019. Jens Preißler a budapesti Német Nagykövetség sajtóreferense, Csorba Károly
a fotóművész, a kalaznói Johann Lux Stallgalerie egyik tulajdonosa és a szervező – házigazda, Ambach Mónika,
a Magyarországi Német Kulturális és Információs Központ (”Zentrum”) igazgatója társaságában. Az Ungarndeutsches Kultur und Informationszentrum fényképe

2. Mesélj egy kicsit a szakmai életutadról!

2010-ben nyertem felvételt az ELTE BTK történelem szakára, minornak pedig a néprajzot választottam, de 2014-től, a mesterképzésen már a néprajz lett a főszakom, folklór szakiránnyal. Mivel már 2015 márciusától heti 30 órás munkarendben dolgoztam a Magyar Népi Iparművészeti Múzeumban, ezért a diplomamunkámat egy évvel később készítettem el, úgyhogy a Magyar és összehasonlító folklorisztika doktori képzést 2018-ban kezdtem el.

3. Melyik intézményben dolgozol jelenleg?

Hetedik éve dolgozom a szakmában, néhány hónapig múzeumpedagógusként tevékenykedtem a Magyar Népi Iparművészeti Múzeumban, majd ugyanott több, mint 3 évig, 2018 nyaráig muzeológusként működtem. Ugyanezen év szeptember 1-jén pedig felvételt nyertem az MTA Néprajztudományi Intézetébe 4 éves fiatal kutatói ösztöndíjjal.

Jelenleg a BTK Néprajztudományi Intézetében (MTA Kiváló Kutatóhely) dolgozom, a Történeti Néprajzi Témacsoport tudományos segédmunkatársként.

1. A Kéz – Mű – Remek című kiállítás rendezésén a Műcsarnokban 2018-ban, 2. Édesanyámmal és nagymamámmal diósberényi népviseletben a Magyarországi Német Kulturális és Információs Centrumban (a fényképet Csorba Károly készítette), 2014, 3. A decsi Sárközi Tájház állományrevízióján Illés Vandával, a Hagyományok Háza Népi Iparművészeti Osztályának vezetőjével, 4. Interjúkészítés Hőgyészen (Tolna megye), 2018

4. Milyen munkakörben dolgozol? Melyek a főbb feladataid?

Tudományos segédmunkatársként elsősorban a PhD-disszertációmra fókuszálok, melyben a 18. századi Mercy–Apponyi uradalom németségének történeti néprajzát vizsgálom, de ugyanezen lokális közösségek 20. századi történetével is foglalkozom, párhuzamosan a népi iparművészeti szövetkezetek történetének tanulmányozásával.

5. A tudományos néprajzi kutatás mennyire van jelen mindennapjaidban?

Teljes mértékben. Fiatal kutatóként intézeti kötelességeink közé tartozik az adattári állomány digitalizálásában való részvétel, kiadványok szerkesztése, vagy programok szervezése, de nagy örömömre elsődleges feladatom mégis a kutatás, más szóval tudományos művek írása és előadások tartása, de igyekszem hangsúlyt fektetni a disszeminációs tevékenységre és a tudományos ismeretterjesztésre egyaránt.

Mivel kutatásaimban nagyon fontos helyet foglal el a történeti terep, gyakran végzek levéltári forrásfeltáró munkát, elsősorban a szekszárdi Tolna Megyei Levéltárban és a Pécsi Egyházmegyei Levéltárban. Munkámat jelentősen megkönnyíti, hogy az egyes plébániai irattárak döntő többsége online is kutatható, ugyanakkor gyakran meglepődöm, hogy egy-egy cikkemhez fontos szakirodalom fellelése még a fővárosban is komoly időráfordítást és logisztikát igényel. Ha épp nincs pandémia, akkor Tolna megyei településeken folytatok terepmunkát, elsősorban Diósberényben, Hőgyészen, Szakadáton, de tágabb értelemben a hajdani Mercy-Apponyi uradalomban és környékén, például Kalaznón, Szárazdon, Mucsiban, Závodon és Tevelen is.

Úgyszintén a tudományos munkakör velejárója a tudományszakunk működtetésében való aktív részvétel. Párhuzamosan töltök be titkári pozíciót a Magyar Néprajzi Társaság Nemzetiségi Szakosztályában és az MTA VEAB Kézművesipar-történeti Munkabizottságában. Emellett mindig örömmel értékelem tágabb szakmánk, a kortárs önkéntes néprajzi gyűjtők pályaműveit a Tradíció Néprajzi Gyűjtőpályázatokon, vagy veszek részt a – rendszerint a Műcsarnokban megrendezett – Blickpunkt német nemzetiségi fotópályázat zsűrijében.

1. A Blickpunkt fotópályázat zsűritagjai: Katja Dorrmann (budapesti Német Nagykövetség kulturális osztály), Kovács Bence, Tóth Zoltán fotográfus (a fényképet a Zentrum munkatársai készítették), 2016, 2. A Prima Junior díj átvétele, 2018

6. Az egyetemi oktatás és a gyakorlati órák mennyire készítettek fel a későbbi munkára? 

A teljes képzési időszakra örömmel tekintek vissza. Úgy vélem, hogy oktatóim mindent megtettek azért, hogy felkészülten léphessek be a munka világába. Jól emlékszem az első múzeumi munkanapomra, amikor az első tárlatvezetésemre több órán át készültem, mégsem tudtam a párusajtárra vonatkozóan a gyerekek minden kérdésére válaszolni. Az órák során egyszerűen képtelenség a hallgatókat minden néprajzi tárgy nevére és használati módjára megtanítani, de történeti–tipológiai gondolkodás szempontjából ebben is nagyon stabil alapokat kaptam. Doktori disszertációm esetében pedig témavezetőmtől, Bárth Dánieltől kapott ismeretekhez és az általa megismertetett munkamódszerekhez nyúlok vissza a legtöbb alkalommal. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy tanított Voigt Vilmos, Küllős Imola, a jelenleg is a Folklore Tanszéken oktató Bárth Dániel, Vincze Kata Zsófia és Smid Mária Bernadett mellett még doktoranduszként Ilyefalvi Emese, Szakál Anna, Illés Anna vagy Bálint Petra is, így több generáció szemléletmódjával is megismerkedhettem.

7. Az egyetem alatt elképzelt pályaképed, a munkával kapcsolatos előzetes elképzeléseid mennyire valósultak meg?

Teljesen mértékben megvalósultak. A legnagyobb álmom teljesült azzal, hogy a Néprajztudományi Intézetben dolgozhatok kutatóként. Úgy gondolom, hogy mind kutatóként, mind muzeológusként munkakörömben azt kaptam, amire számítottam, de fontos hangsúlyoznom, hogy népi iparművészeti témájú kutatásaimhoz hatalmas tapasztalat volt az, hogy kollégáimmal végiglátogattam múzeumunk letéti gyűjteményeit és revízió alá vontunk  több ezer tárgyat Buzsákon, Decsen, Hajdúszoboszlón, Karcagon, Kecskeméten, Kiskunhalason Mezőkövesden és Zalaegerszegen. Emellett költöztetés okán kézbe kellett vennem a hajdani NIT (Népi Iparművészeti Tanács) textilgyűjtemény úgyszintén több ezer darabját. 

Most már én is úgy látom, hogy nem közhely úgy fogalmazni, hogy exercitatio artem parat, azaz gyakorlat teszi a mestert, hiszen az elméleti felkészülést elengedhetetlen gyakorlati tapasztalatokkal kiegészíteni.

1. A történelem – néprajz szakos BA diploma átvételére várakozva 2014-ben a Gólyavár épületében1. A történelem – néprajz szakos BA diploma átvétele 2014-ben, 2. A fotón Dobszay Tamás (ekkor a Történettudományi Intézet intézetigazgató-helyettese) Dezső Tamás (ekkor a Bölcsészettudományi Kar dékánja), 3. A közköltészet szeminárium hallgatói Pálóczi-Horváth Ádám Ötödfélszáz ének című munkáját szemlélik az MTA kézirattárában, 2012. május, 4. Szlaukó Orsolyával, kitartó minoros társammal az általa megnyitott és általam társrendezett Reformáció 500 Közép-magyarországi regionális kiállításon, 2017, 5. Az MTA-ELTE Lendület Történeti Folklorisztikai Kutatócsoport és az ELTE BTK Folklore Tanszéke által szervezett, Papok a 18–20. századi lokális közösségekben című konferencián, az ELTE Néprajzi Intézet Könyvtárában, 2020-ban

8. Mi az, amit szakmádban hivatásodnak tartasz, és amit megosztanál a jelenlegi hallgatókkal vagy laikusokkal?

Mivel magyarországi német családból származom, elsődleges elhivatást e nemzetiség kultúrájának megismertetése és pozitív képének népszerűsítése iránt érzek, mind tudományos, mind ismeretterjesztő fórumokon.

Emellett a jelenlegi (és jövendőbeli) hallgatóknak azt kívánom, hogy szemléljék akkora örömmel generációjuk tagjainak elhelyezkedését, mint én. Mesterszakos évfolyamtársaim (Balogh Pál Géza, Bene-Horváth Anna, Fehér Nóra, Kiss Bence Álmos, Kovács Evelin, Leichter Lilla, Prikler Szilvia Beatrix) szinte kivétel nélkül a szakmában maradtak és immár kollégák vagyunk.

9. Mit szerettél legjobban az egyetemen? Melyek voltak a kedvenc óráid, témaköreid? Melyik a legkedvesebb emléked?

Összességében visszagondolva a néprajz szakon az oktatók, tanszéki és könyvtári munkatársak, valamint a hallgatók emberközelisége ragadott meg, ezért rendszerint az óráim közötti idő jelentős részét a néprajzos könyvtárban töltöttem. Kedvenc témaköröm a történeti néprajz volt, kedves korszakom pedig a 18. század, noha első szakdolgozatomat 17. századi, mesterszakos diplomamunkámat pedig 20. századi témából írtam, de most, doktori disszertációm során már e korszakra vonatkozó munka megírásán dolgozom.

A konkrét órák közül legszívesebben a kislétszámú (kb. 5 fős) műhelyszemináriumokra emlékszem vissza, mert talán ezeken az alkalmakon volt lehetőségünk a legközelebbről ellesni a szakmai fogásokat.

A történelem szakon ilyenek voltak R. Várkonyi Ágnes szemináriumai, a néprajzos órák közül pedig Küllős Imola legendás közköltészet kutatószemináriumát emelném ki, amelyen Smid Bernadett tanárnő mellett, hallgatóként csak Ilyefalvi Emese, Vámos Gabriella, Nagy Ramóna és jómagam vettem részt. 

1. A Duna-menti németek kiindulási pontján felállított emlékmű előtt Ulmban, Erasmus + pályázatom alkalmával, 2017,
2. A Kéz – Mű – Remek című kiállítás rendezésén a Műcsarnokban 2018-ban (a fényképen: Cseh Fruzsina, Kovács Bence, Ament Éva), 3. A Nagyboldogasszony napi virágszentelésről tartok előadást a kalaznói Johann Lux Stallgalerieben, 2014-ben (a fényképet Csorba Károly készítette), 4. Az Emlékek, szövegek, történetek – női folklórszövegek című konferencia Kitelepítés, külföldre szakadás szekciójának tagjai: Schell Csilla, Menyhárt Krisztina, Balogh Balázs, Kovács Bence
és a szekció vezetője, Turai Tünde, 2018

10. Mit üzensz az egyetem oktatóinak és/vagy hallgatóinak?

Az oktatóknak azt, hogy tartsák meg a néprajz szak jelenlegi emberközeli légkörét, a hallgatóknak pedig azt, hogy semmi se tántorítsa el őket kitűzött céljuktól. Használjanak ki minden ösztöndíjat, kutatási, gyakorlati vagy munkalehetőséget, ami egyetemi életük során kínálkozik.

A kiemelt borítóképen: Kovács Bence, Závod, 2016

Közzétéve: Prikler Szilvia

Néprajzos-muzeológus vagyok a Magyarországi Tájházak Központi Igazgatóságánál. Eddigi kutatásaim főleg a történeti néprajz, a történeti folklorisztika és a népszokás témáiban mozogtak, leginkább az életmód, a mentalitás, a hétköznapi élet és erkölcs érdekel. A Skanzenben hozzám legközelebb az Ásványrárói lakóház áll, mivel már középiskolás korom óta évente többször jártunk ide táncolni azzal a néptáncegyüttessel, melynek akkor tagja voltam. A néprajz iránti érdeklődésemnek ezek az alkalmak mindig nagy löketet adtak, egyetemista koromban pedig sokszor itt ismertem fel olyan dolgok gyakorlati lényegét, logikáját, melyeket az egyetemen tananyagként olvastam.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: