Kétnapos nemzetközi konferenciát rendezett 2022. június 2–3-án az ELTE Folklore Tanszéke a 2018 óta mellette működő MTA-ELTE Lendület Történeti Folklorisztikai Kutatócsoporttal közösen Lower Clergy and Local Religion in 16th–20th Century Europe címmel. Izgalmas előadások, élénk viták, kérdések és kommentek. Nézze vissza a konferencia teljes anyagát az ELTE BTK YouTube csatornáján, majd olvassa el a beszámolónkat! Képek, videók, fotók – minden egy helyen a konferenciával kapcsolatban.
A workshop alapvető, felhívásban is megfogalmazott célja az volt, hogy teret nyújtson mindazon különböző társdiszciplínák európai és tengerentúli képviselőinek a diszkussziójára, akik a keresztény papok és lelkészek helyi közösségekben betöltött szerepére fókuszálnak a kora újkor és újkor szociokulturális mikrovilágainak megközelítésével. A szervezők olyan esettanulmányokat vártak, amelyek mikrotörténeti perspektívából világítják meg a papok és a lokális közösségek összetett kapcsolatrendszerét; a papoknak a helyi szokások és hiedelmek alakításában betöltött szerepét; a normaszegések alakzatait; a helyi vallás megragadhatóságának forrásait és elemzési lehetőségeit; a helyi hatalmi struktúrák és a papság viszonylatait; valamint a papi „szolgáltatások” (szentségek, szentelmények, exorcizmus, gyógyítás, tanítás stb.) változatait. A konferencia helyet kívánt adni az interdiszciplináris párbeszédnek: a szervezők a néprajzi, történeti folklorisztikai perspektíva mellett várták az egyháztörténet, a történeti antropológia és a tágabb értelembe vett kultúrtörténet képviselőinek jelentkezését. A workshop elsősorban közép-európai fókuszra törekedett, de az összehasonító távlatok érdekében más európai régiók esettanulmányai is helyet kaphattak.
Olvassa el a workshop beszámolóját teljes terjedelmében a kutatócsoport honlapján!
A konferenciát Bartus Dávid, az ELTE BTK dékánja nyitotta meg. A szervezők részéről Bárth Dániel a workshop fókuszában álló fogalmak tudomány- és kutatástörténeti hátterét, valamint a konferencia szakmai indíttatását világította meg bevezető előadásában úgy, hogy elköteleződéseit saját bácskai kutatási tapasztalataiból vett példákkal támasztotta alá.
Hilaire Kallendorf (Egyesült Államok) egy 16. századi ferences misszionárius mexikói működésére vonatkozó emlékiratait elemezte és keresett hozzá analógiákat a bennszülöttektől származó látomások leírásait középpontba állítva. Smid Bernadett a kora újkori Katalóniába kalauzolta a hallgatóságot, és egy, a barcelonai inkvizíció előtt 1637–38-ban lezajlott peren keresztül (Pere Amich atya pere) mutatta be az ördögűzéssel és különböző mágikusnak bélyegzett gyakorlatokkal végzett egyházi gyógyítási tevékenységet. A nagy kultúrtörténeti távlatú folyamat 18. századi magyarországi, közelebbről dél-dunántúli megnyilvánulásait Kis-Halas Judit (a konferencia idején Szlovéniából) mutatta be egy máriagyűdi ferences vegyes tartalmú imakönyvének kontextualizációjával.
David Hopkin (Egyesült Királyság) egy belga pap szociokulturális törekvéseire fókuszált, aki a flamand mozgalom híveként csipkekészítő iskolát hozott létre az 1840-es években, ahol a gyerekeknek saját maga állított össze dalgyűjteményt. Jonathan Roper (Észtország) előadásának középpontjában egy sussexi pap, John Coker Egerton került, aki egy viktoriánus lapban nagyszámú humoros beszámolót tett közre a helyi folklórról. A pap naplójából kiderül, hogy attitűdje mentes volt a népi kultúra iránti romantikus rajongástól, az általa tapasztalt hiedelemelemeket letesztelte, adatközlőiről (azaz híveiről) gyakran negatív értékítéleteket alkotott. Ilyefalvi Emese a rendező kutatócsoport online adatbázisát mutatta be, külön kiemelve azt a vizsgálati lehetőséget, amely a 19. századi egyházi folyóiratok pap-lelkész szerzőinek helyi-népi kultúrához való hozzáállására, attitűdváltozataira vonatkozik.
A második szekció a helyi vallás meghatározó rituális gyakorlataira fókuszálva Tõnno Jonuks (Észtország) előadásával kezdődött, aki nagy történeti távlatban (15–18. század) foglalkozott a keresztény zarándoklat észtországi jelvényeivel, különösen a kereszt reformáció előtti és utáni lokális használatával. Tomáš Malý (Csehország) egy általa vezetett kutatási programról beszámolva a kegyszobrok 18. századi koronázásának hatalmi és reprezentációs vonatkozásait elemezte elsősorban cseh és lengyel alulnézeti forrásokon keresztül. Vladimír Maňas (Csehország) egy 17. századi észak-morvaországi plébános személyiségét, lokális működését, korabeli és későbbi közösségi megítélését mutatta be többféle szintű (hivatalos „felső”, hivatalos „alsó” és félhivatalos alulnézeti) források segítségével. Nagyon izgalmas 18. század végi történet bontakozott ki Mihalik Béla Vilmos előadásában, aki egy zsidó kislány játékos megkereszteléséből adódó hosszadalmas lokális vita tanulságait járta körbe az 1780-as évekbeli Napkor társadalmi és hatalmi miliőjében. Jan Botik és Marta Botikova (Szlovákia) közös prezentációja az evangélikus lelkészek szerepét jellemezte példákon keresztül a török hódoltság utáni szlovák telepesek lokális kultúrateremtő folyamataiban. Gyöngyössy Orsolya egy atipikusnak számító 19. század eleji csongrádi plébános, Mátyus János személyiségét, közösségben betöltött többarcú szerepét, normaszegéseit idézte meg a pap levéltári perszonális iratainak széleskörű felhasználásával. Egy szűkebb régió, Szlavónia magyar református közösségeinek vallási gyakorlata, és különösen ennek horvát megítélése került Denis Njari (Horvátország) előadásának fókuszába 18–20. századi sajtóanyag és levéltári források felhasználásával.
Lower clergy and local religion in 16th–20th century Europe. A nemzetközi workshop első napja – nézze vissza, ha lemaradt volna!
A második nap délelőttjén sorra kerülő, német nyelvű szekciót Marie Ryantová (Csehország) előadása nyitotta meg, amelyben a prágai érsekség katolikus alsópapságának helyzetét és szerepét tekintette át elsősorban a 17. század végi, 18. század eleji egyházlátogatási jegyzőkönyvek adatsoraira támaszkodva. Őt követte Muntagné Tabajdi Zsuzsanna mikrotörténeti irányultságú előadása, amely a türelmi rendelet (1781) érvényesülésének konkrét és kézzelfogható folyamatait tárta fel nógrádi vegyes vallású települések többoldalú (katolikus és evangélikus) forrásanyagára támaszkodva. Bednárik János egy 1870-es években, Máriaremetén történt drasztikus papi megnyilatkozás hátterét, körülményeit és kontextusát tárta fel esettanulmányában, amely a Tóbiás-áldás megnevezésű ponyvanyomtatvány iránti lokális igények szívósságára, és az ezzel kapcsolatos hivatalos, elutasító papi attitűd megnyilvánulásaira nézve hordoz tanulságokat.
A férfi papok és vallásos nők kapcsolatának másfajta attitűdváltására mutatott rá Frauhammer Krisztina, aki a 20. században határozott lenyomatait találta meg a katolikus női vallásosság egyházi preferenciájának, a papság ezzel kapcsolatos sokoldalú, (az egyesületektől az imakönyvekig) számos platformon megnyilvánuló törekvésének. A 20. század első felében megszülető vallási néprajz egyházirányítási hátterére világított rá Florian Schwemin (Németország) előadása, aki a regensburgi egyházmegye lokális vallási közösségeiben 1931-ben elkészült kérdőíves felmérés adatait felhasználva az átalakulási folyamatok megragadhatóságát, valamint a papság helyi szokásformáló törekvéseit állította középpontba. Michael Prosser-Schell (Németország) két katolikus pap tevékenységén keresztül világította meg a dunaisváb kényszermigrációban érintett menekültközösségek 1945–50 közötti lelkipásztori hátterét. Ehhez kapcsolódva Schell Csilla (Németország) előadása a papság szerepére fókuszált a kitelepített németek új németországi lakhelyükön történt integrációs folyamataiban.
A konferencia negyedik szekciójában hat előadás hangzott el. Milyen szerepet játszott a kegyúr és a helyi communitas a katolikus papság életútjának és karrierjének szempontjából? E kérdésre irányuló kutatásait összegezte Pavel Pumpr (Csehország) a 18. századi olmützi egyházmegye forrásain keresztül. Elsősorban egyházi statútumokat és az azokat ellenőrző vizitációkat használt fel Szuly Rita, hogy a győri egyházmegye 18. századi papsága és a lokális közösségek közötti konfliktusokat és normakommunikációt elemezze. Szakál Anna a 19. századi erdélyi unitárius lelkészek mikrovilágát, életútválasztási lehetőségeit és kényszereit igyekezett megközelíteni lelkészi pályaívek megrajzolásával, különösen a népköltészeti gyűjtés mint opció társadalomtörténeti kontextualizálásával.
Lower clergy and local religion in 16th–20th century Europe. A nemzetközi workshop második napja – nézze vissza, ha lemaradt volna!
A 20. századi totalitárius diktatúra idejére kalauzolt el Lányi J. Gábor, aki a dunamenti református egyházkerület 1950-es években lelkészek ellen lefolytatott, politikai indíttatású fegyelmi ügyekit elemezte előadásában. Michal Uhrin (Szlovákia) szofisztikált teoretikus háttér felvázolásával közelítette meg saját korábbi etnográfiai terepmunkája eredményeit a vallás hivatásos képviselőinek és laikus gyakorlóinak komplex viszonyrendszere vonatkozásában. Jelenkori antropológiai terepmunkán alapult a konferencia záróelőadása is, amelyet Komáromi Tünde tartott meg egy erdélyi lokális közösségben végzett empirikus vizsgálata nyomán. A rivális (református, ortodox) papi szerepek, kompetenciák és attitűdök elemzése – különösen a betegségekkel, rontással és mágikus gyakorlatokkal kapcsolatban – 21. századi példákon keresztül érzékeltette a konferencia első előadásaiban tárgyalt, évszázadokkal korábbi esetek kései párhuzamait.
Az ELTE BTK médiaműhelyének köszönhetően az egész esemény nyomon követhető volt online közvetítés (streaming) formájában, és ennek köszönhetően a felvétel mind a mai napig hozzáférhető és visszanézhető az ELTE YouTube-csatornáján.
Ezúton is köszönjük az egész csapat munkáját!
Szöveg: MTA-ELTE Lendület Történeti Folklorisztikai Kutatócsoport
Képek: Siklós Csenge, Ilyefalvi Emese
Videó: ELTE BTK
ELTE Néprajz Blog 
“Lower Clergy and Local Religion in 16th–20th Century Europe – beszámoló a Folklore Tanszék és a Történeti Folklorisztikai Kutatócsoport nemzetközi konferenciájáról” bejegyzéshez 4 hozzászólás