A migráció nem csupán társadalmi jelenség, hanem generációkon át öröklődő személyes tapasztalat is. A határ menti lét, az ingázás és a külföldi munkavállalás régóta meghatározó tapasztalatként van jelen számos nyugat-magyarországi család életében. A májusi white box/EXPO egy 1886-ban készült családi fénykép nyomán idézi meg a vállalkozó szellemű fiatalok migrációs törekvéseit. Az előző kiállításunkhoz hasonlóan ezúttal is egy személyes hangvételű, családtörténetre épülő beszámoló következik, Kiss Erik tollából.
Migráció és családi emlékezet
A globalizáció, az iparosodás és az ezekkel együtt járó urbanizáció egyik meghatározó munkavállalási formája migrációval valósul meg. A jelenség alapvetően két típusra osztható: történhet nemzetközileg és országon belül. Utóbbinál megkülönböztethetjük a lakóhelyváltással, illetve a lakóhely megtartásával járó formákat, utóbbit ingázásnak nevezzük. A munkamigráció rendszerei nagyrészt együtt fejlődtek az iparosodással, ezért a vizsgálat során az ehhez való társadalmi és gazdasági alkalmazkodást is figyelembe kell venni. Emellett általánosságban kijelenthető az ilyen folyamatokról, hogy céljuk többnyire a családi vagy személyes életkörülmények javítása, egy jobb jövő reményében.
Közeli rokonaim mind Sopron és Vas vármegye területén élnek, közel az osztrák határhoz, ezért a családi emlékezetben több generációra visszanyúlva is megjelenik az ingázás és a külföldi munkavállalást követő letelepedés motívuma.
A továbbiakban egy, a családi archívumban talált kép segítségével fogok az elmúlt másfél évszázad migrációs folyamataira reflektálni, amely talán megfelelően ábrázolja a vállalkozó szellemű fiatalok migrációs törekvéseinek negatív hozadékait.
A fotó 1886-ban készült, a rajta látható fiatalok (balról jobbra) Bogdány Rezső és Bogdány Jenő. A testvérpár az 1872-ben megalakult rohonci Bogdány-féle Első Osztrák-Magyar Rántottleves-anyaggyár örökösei, amely a mai Ausztria területén volt található, Szombathelytől alig 20 kilométerre. A 19. század második felében a terület még Vas vármegye Kőszegi járásához tartozott. A következőkben a fényképen szereplő Bogdány Rezső életútját mutatom be, három felvonásban.
Fénykép: készült 1886-ban, Bogdány Rezsőt és Bogdány Jenőt ábrázolja (családi hagyaték).
I. felvonás: előzmények
A Bogdány család leszármazási ága az 1870-es évektől válik érdekessé családom történetének szempontjából. Bogdány Frigyes tábornoknak és Hausberg Franciskának első fia, Rezső 1871-ben született, őt követte Jenő 1874-ben. A tehetős nemesi család ekkor Rohoncon élt és ott alapították meg az Osztrák-Magyar Monarchia első konzervgyárát a Batthyányi család támogatásával. A konzervgyár az 1800-as évek legvégéig rántás alapú levesalapanyagok, pótkávé és zöldségkonzervek készítésével foglalkozott, melyeket főként a hadsereg számára értékesítettek, később termelési palettájuk bővítése után jótékonysági szervezetek ellátói is lettek. Ez a jelentős bevétel előkelő életmódot és jó lehetőségeket biztosított a családnak. A gyerekeket magas szinten képezték, majd a hadseregben is fontos szerephez jutottak a térségben: Rezső tartalékos hadnagy, Jenő pedig főhadnagy lett. Mindketten a gyár résztulajdonosai voltak, apjuk 1882-es halála után teljesen rájuk is hagyta azt. Rezső első házassága nem volt hosszú életű. Második élettársával már nem esküdött meg, Nemesnépi Dienes Ilonával három gyermekük született, Zoltán, Margit és Vilma. A pár a család jövőjét messzi földön képzelte el, így a kivándorlás mellett döntöttek.
II. felvonás: a vándorút
Kutatásom során először engem is meglepett, hogy az 1900-as évek első felében Uruguayban egy jelentős magyar diaszpóra alakult ki, amely körülbelül két-három ezer főt számolt. A Batthyányiak neve is sok esetben felmerül az uruguayi magyarok között, a család több ága Vas vármegyében nagyobb birtokkal rendelkezett (Budapesti Hírlap 178.: 11, Pesti Hírlap 186.: 8., Kőszeg és Vidéke 31.: 2.)
Bogdány Rezső, kapcsolatai révén 1911-ben egyedül utazott Dél-Amerikába, ahol Uruguay és Brazília között keresett alkalmas területet állattenyésztésre, valamint egy új konzervgyár és egy hús- és tejiparra épülő vállalkozás létrehozásához. Végül a Pflandl család ajánlott fel egy területet tervei megvalósításához. A források alapján nem egyértelmű, hogy Rezsőnek tetszett-e az ajánlat vagy sem, ami biztos, hogy elindult Rio de Janeiroba lóháton, hitelfelvétel céljából. Útja során érte utol a végzet: amikor társával egy útszéli kocsmában megálltak, elkezdtek dicsekedni – az akkor még nem létező – pénzükkel és vállalkozásukkal. Ezt meghallva két ember kifigyelte és meggyilkolta őt. Így Rezső sosem tért vissza feleségéhez, barátja vitte el halála hírét a családjának.
Tudósítások a tragikus eseményről (Budapesti Hírlap 178.: 11, Pesti Hírlap 186.: 8.).
III. felvonás: következmények
Ilona három gyermekével, mivel azok házasságon kívüli kapcsolatból származtak, nem kaptak támogatást a Bogdány családtól, egyedül Jenő segítette őket. Munkát adott nekik, és talán még a gyárat is rájuk hagyta volna, ám az időközben megszűnt. A gyermekek 1989 és 1999 között haltak meg. Ilona az én üknagymamám volt.
A rövid történet megvilágítja azt, hogy a családi identitás szempontjából nagy szerepet játszott a vagyon alapját képző gyár, amely tulajdonképpen státuszukat megalapozta. Emellett viszont a rendszertől való elvágyódás és az újrakezdés is meghatározó tényező volt. A család kiemelkedő eredménye lett volna, ha Rezső egzisztenciát tudott volna teremteni külföldön, akár a magyar diaszpóra területén belül, ám a tragédia miatt a család kilátástalan helyzetbe került.
A történet rávilágít azokra a veszélyekre is, melyekkel a kivándorló magyarok sok esetben szembesülhettek.
Ahogy a Bogdány család esetében is történt, a családfő tragikus halála miatt egy egész családi ág veszíthette el egzisztenciáját.
Kurátor: Veres Szidónia, Kiss Erik
Források:
Budapesti Hírlap. 32. évfolyam, 178. szám. 1912. július
https://adt.arcanum.com/hu/view/BudapestiHirlap_1912_07/?query=bogd%C3%A1ny+rezs%C5%91&pg=806&layout=s (Utolsó letöltés: 2025.05.10.)
Pesti Hírlap. 34. évfolyam, 186. szám. 1912. augusztus
https://adt.arcanum.com/hu/view/PestiHirlap_1912_08/?query=bogd%C3%A1ny+rezs%C5%91&pg=239&layout=s (Utolsó letöltés: 2025.05.10.)
Kőszeg és vidéke. 32. Évfolyam, 31.szám, 1912. augusztus
http://www.koszeg-konyvtar.hu/sites/default/files/digit_doks/1912-08-04.pdf (Utolsó letöltés: 2025.05.11.)
*A white box/EXPO keretében az alapszakos harmadéves hallgatók szakdolgozati témái kerülnek feldolgozásra kéthetente egy-egy pop-up kiállítás formájában. A Messzi földeken tárlat Kiss Erik munkájából inspirálódott.