Hulladék? Élelmiszerpazarlás? Kukabúvár? A white box/EXPO első pop-up kiállítása alámerül az élelmiszermentés világába. Reflexiók, kérdések, merengések arról, mit tehetünk a nagy mennyiségű élelmiszerhulladék csökkentéséért.
Pazarlás?
Az Európai Bizottság 2024-es felmérése szerint évente átlagban 132 kg élelmiszerhulladékot termelünk személyenként. Ez összesen 59 millió tonna élelmiszert jelent, aminek monetáris értéke 132 milliárd euró (Eurostat 2024). E megdöbbentő számok mögött a fogyasztói társadalom által diktált életstílus áll, amely lehetővé teszi a gyors, kézenfekvő hozzáférést az élelmiszerhez, s ez magas szintű pazarlást eredményez. A konzumerizmus nem csak társadalmi szinten változtatta meg a táplálékhoz való viszonyulásunkat, hanem befolyásolta az ember és az élelem közötti köteléket is, ami eltávolodott, elidegenült kapcsolattá alakult át. És ahogy egyre nő a szakadék egyén és táplálék között, úgy válik egyre fenntarthatatlanabbá és károsabbá a fogyasztásközpontú társadalom az ember és a természet számára egyaránt.
Az élelmiszerpazarlás napjainkban globális szintű kihívás, amire számos olyan kezdeményezés jött létre, amely arra a kérdésre keresi a választ, hogy hogyan lehetne ezt az óriás mennyiségű – sok esetben még valójában fogyasztható – élelmiszerhulladék tömeget megelőzni, valamint újrahasznosítani. Ilyen jellegű indítvány a dumpster diving jelenség is, ami a városi élelmiszermentés mikroszintű változata.
Dumpster diving?
A dumpster diving – magyarul kukabúvárkodás – az ételmentés informális módja, ami által a táplálék a hulladékból kerül megmentésre. Általában a szupermarketek kukáiból a szemétszállítás napján, zárás után – vagy reggel, hulladékvitel előtt – a kukázók kiszedik a szemét közül a még fogyasztható élelmiszert. Mivel a szemetes a bolt, a benne lévő hulladék pedig a megbízott szemétszállító cég tulajdonát képezi, a kukabúvárkodás szabálysértő eljárásnak számít, hisz a törvény szerint lopásnak minősíthető. Azonban, mivel ritkán kiséri konfliktus ezen akciót – akik a dumpster divingot űzik, figyelmesen járnak el, rendet hagynak maguk után, illetve csak a könnyen hozzáférhető kukákból válogatnak –, ezért a jogi szürke zónába sorolható.
A kiállításban szereplő közösség tagjai olyan nagyvárosi környezetben élő fiatal felnőttek – túlnyomórészt nők –, akik felsőoktatásban részesültek, s családi hátterüket tekintve a társadalmi középréteghez tartoznak. Ha csupán a résztvevők társadalmi pozicionálása alapján próbáljuk értelmezni a kukabúvárkodás jelenségét, akkor két egymásnak ellentmondó fogalommal találkozunk: a jóléttel és a kukázással asszociált nincstelenséggel. Viszont ahhoz, hogy megértsük e közösség motivációját, pont ez a fogalmi dichotómia derít fényt a fenomén összetettségére.
Az ételmentésen túl a dumpster diving egy olyan életfilozófia része, amely magába foglalja az ökológiai tudatosságot, a kapitalizmus elleni lázadást és a közösség erejében való hitet.
Az adatközlők által elhangzott mondatok egyszerre tükrözik a személyes motivációkat és a közösség értékrendjét:
mentés, újrahasznosítás, spórolás, lázadás, kalandvágy
– néhány kulcsszó, amelyek a kukázást egyfajta misszióvá formálják. Az idézetekből az is kiderül, hogy a kukabúvárkodás a vásárlásnál aktívabb folyamat, ami a gyűjtögető tevékenységre (pl. gombászás, gyógynövénygyűjtés, stb.) emlékezteti a csoporttagokat. A gyűjtögető identitással való azonosulásról az egyik adatközlő hűtőszekrényére feltűzött képeslap is árulkodó: az 1856-ban készült festmény The Gleaners (magyarul: A gyűjtögetők) címet viseli. A tevékenység gördülékenyebb lezajlását a kukázáshoz kialakult tárgyi kultúra segíti: bicikli, hátizsák, ,,koszolós’’ ruha, valamint a fejlámpa is egy fontos eleme a dumpster diving szettnek.
Hulladék?
Az, hogy mi tekinthető hulladéknak, időben változó, és társadalmi helyzetenként is eltérő. Míg például a 20.-ik század végén is a paraszti társadalmakban a ,,Mi mindenből kiveszünk mindent’’ mentalitás dominált (Fél – Hofer 1997:456-457.) – ami az önellátást és az újrahasznosítást részesítette előnyben –, addig a fogyasztói társadalomban pont az ellentétes attitűd a meghatározó. Az élelmiszerboltoktól való teljes függés kényelme folyamatosan megtelő hulladéktárolókhoz vezet — ezek akár a fogyasztói társadalom szimbólumainak is tekinthetők.
Kulturálisan és mentálisan beidegződött, lefokozó és megsemmisítő gesztusnak számít, ha valamit a szemétbe dobnak. Ezért a dumpster diving körül forgó kritizáló közbeszéd eredete, elsősorban a tisztátalanság problematikájában keresendő. Időtlen idők óta bevett eljárás a szennyezéssel való lefokozás, valamint az ezzel ellentétes, megtisztulás általi státuszemelkedés (Kapitány Á. – Kapitány G. 2009: 39.). Ennek értelmében a boltok hulladéktárolójában található élelmiszereket – annak ellenére, hogy nagyszámban fogyasztható állapotban kerülnek oda – a társadalom értéktelennek, piszkosnak, fogyaszhatóságra alkalmatlannak ítéli meg. Amikor a standard jogszabályok szerint bizonyos élelmiszerek lejártnak számítanak, igazából még hetekig vagy hónapokig megőrzik minőségüket. Azonban, követve az előírásokat, ezek mégis a kukákban kötnek ki, elveszítve a kereskedelmi termék státuszukat.
Az ételmentő közösség, felülkerekedve a higiéniát övező előítéleteken, kiemeli ezeket az élelmiszereket a hulladék kategóriából, és újból értékkel ruházza fel őket.
A mentett élelmiszerek között a kukabúvár csoporton belül is megfigyelhető egy bizonyos hierarchia. A tápanyagok közösségen belüli pozíciójában döntő tényezőnek számít, hogy milyen gyakori egy bizonyos termék, milyen volt a kereskedelmi ára, milyen messziről importálták, illetve a boltok és a társadalom által megítélt státusz is mérvadó. Így például míg az avokádó kiemelt helyet foglal el e ranglétrán (ritkább, drágább, exotikus termés), addig a sárgarépa jóval alacsonyabb szinten mozog, hisz egy nagyon is gyakori, helyi zöldség. Figyelembe véve a fentieket, vajon hol helyezkedik el a banán ebben a rangsorban?
Én?
Az élelmiszerpazarlással kapcsolatos statisztikákat szemlélve, talán úgy tűnik, ezek a társadalmi folyamatok valahol messze, az énünktől távoli helyen zajlanak. Ám a NÉBIH (Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal) által végzett kutatások eredményei azt mutatják, hogy a magyar háztartások élelmiszerhulladékainak 41-48% megmenthető (NÉBIH ). De valójában mit is értünk ,,megmenthető” élelmiszer alatt? A megmenthető élelmiszerek három kategóriába sorolhatóak:
1) Fogyaszthatósági idejük ugyan lejárt, de a gyakorlatban még biztonsággal fogyaszthatók.
2) Esztétikai hiányossággal rendelkeznek, ezért nem kerülnek megvételre.
3) A bolt, illetve a vásárló szerint nem tűnik frissnek.
Az élelmiszerpazarlás mérséklésére számos makroszintű kezdeményezés is indult. Ilyen például az Európai Parlament Farm to Fork Strategy programja, amely az élelmiszerek lejárati idejének érthetőbb kommunikációját célozza meg (NÉBIH, é.n.).
A kiállítás utolsó szegmense az „Én?” kérdés köré épül, introspekcióra hívva az olvasót:
A globális élelmiszerpazarlás tükrében hol állok én? Milyen mértékben járulok hozzá a jelenség fennmaradásához? Mit tehetek a megelőzés érdekében? És végül, mit tehetünk együtt azért, hogy a lineáris fogyasztási minták ciklikussá váljanak (Brosius et al., 2013: 287)?
A kiállítás november 17-ig tekinthető meg az ELTE BTK Főépületének folyosóján (Múzeum krt. 6-8), a 27-es terem mellett.
Kurátor: Veres Szidónia és Kovács Botond
Fényképek: magángyűjtemény
Felhasznált irodalom
- Brosius, Nina (2013) Reacquiring Cunsumer Waste: Treasure in our Trash? Journal of Public Policy and Marketing 32 (2). 286-301.
- Fél Edit – Hofer Tamás (1997) Arányok és mértékek a paraszti gazdálkodásban. Balassi Kiadó. Budapest.
- Eurostat (2024) Food waste and food waste prevention – estimates. https://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php?title=Food_waste_and_food_wast e_prevention_-_estimates (Utolsó letöltés: 2024.10.30.)
- Kapitány Ágnes – Kapitány Gábor (2009) Néhány gondolat a tisztaság szimbolikájáról. In.: JUHÁSZ Katalin (szerk.): Tiszta sorok. Tanulmányok a tisztaságról és a tisztálkodásról. Documentatio Ethnographica. 25. 17-47. L’Harmattan kiadó. Budapest.
- Nemzeti Élelmiszerlánc-Biztonsági Hivatal (NÉBIH) (2023) Kutatási összefoglaló. Háztartási élelmiszerhulladék felmérés 2023. https://portal.nebih.gov.hu/documents/10182/21442/Kutatasi+osszefoglalo+Haztartasi+elelmiszerhulladek+felmeres+2023.pdf (Utolsó letöltés: 2024.11.02)
- Nemzeti Élelmiszerlánc-Biztonsági Hivatal (NÉBIH) (é.n.) Termékcsoportonkénti ajánlott felhasználási (fogyaszthatósági) határidő a minőségmegőrzési idő lejártát követően. https://portal.nebih.gov.hu/documents/10182/21442/Ajánlott+hatarido+diagram+2.+valtozat.png/ (Utolsó letöltés: 2024.10.30)
*A white box/EXPO keretében az alapszakos harmadéves hallgatók szakdolgozati témái kerülnek feldolgozásra kéthetente egy-egy pop-up kiállítás formájában. A Dumpster Diving tárlat Kovács Botond Az élelmiszermentés kortárs néprajzi vizsgálata című munkájából inspirálódott.