A Hagyományok Háza UTAK Programja fiatal egyetemistáknak kínál lehetőséget, hogy terepmunkájukat megvalósítsák és kutatói pályájuk első lépéseit megtegyék. Az interjúsorozatban közelebbről is megismerhetjük a támogatott hallgatókat és témáikat. Milyen utat jár be egy buddhaszobor Nepálból Nógrádig? Hogyan néz ki egy nepáli kézműves szoborkészítő műhely? Miként valósul meg a többszínterű etnográfia a terepen? Áldozó Borbála és Káldi Anna beszámolója következik.
Melyik egyetemről pályáztatok?
Az ELTE TÁTK Kulturális Antropológia Tanszékének hallgatóiként pályáztunk két alkalommal is, Dr. Eitler Ágnes témavezetésével. 2023-ban Nepálból Nógrádba. A buddhizmus globalizációjának vizsgálata buddhaszobrok életútján keresztül, a következő évben 2024-ben, pedig Buddhizmusok mozgásban. A globalizáció vizsgálata buddhaszobrok életútján keresztül címmel.
Mi inspirálta a választott kutatási témát?
Bori: Egy szokásos pénteki napon, két tanóra közötti szünetben ültünk a Társadalomtudományi Kar ingerszegény termében, amikor Anna megemlítette, hogy van egy ismerőse, aki egy magyarországi buddhista közösség tagjaként gyakran jár Nepálba, hogy buddhaszobrokat hozzon a közösség számára. Valószínűleg ebben az évben is útnak indul majd, nekünk pedig lehet, hogy érdemes lenne belenéznünk ebbe a folyamatba. Ez a hír rögtön felkeltette az érdeklődésemet. Felidéztem az Annánál korábban látott buddhaszobrot, ami mindig is egy furcsa jelenlét volt számomra, és a gondolat, hogy bepillantást nyerhetek ebbe a világba, izgalmasan hangzott. Az ötletfelvetés után nem sokkal elkezdtünk részletesen utánajárni a témának, és a kutatási tervünket már több alapos konzultáció, és előzetes szakirodalmi felkészülés mellett írtuk meg. Ez idő alatt folyamatosan jöttek az örömteli felismerései annak, hogy ez egy igazán testhezálló témának tűnik: egyrészt, mert Anna már régóta mozog ebben a közösségben, és eddigi megfigyelései remekül megalapozzák az előzetes tudásunkat, másrészt kezdett kirajzolódni, hogy az én esztétikai és ötvös tanulmányaimat is izgalmasan fel tudjuk majd használni a témában.
Anna: Ameddig nem tudtam az UTAK pályázatról, csak a magánéletemben foglalkoztatott a téma. A lehetőség hallatán azonban a személyes érdeklődésem, és a kutatás összekapcsolódott a fejemben, és ezt rögtön meg is osztottam Borival.
1. A szoborbeszerző kézbe veszi az elkészült mesterremeket egy nevári mester műhelyében. 2. Egy szobor tisztítása öntés után 3. Holger Danske alakja egy nepáli szoborkereskedő boltjában. 4. Bori a magyarországi buddhista közösség által szervezett szoborkiállítás építése közben.
Mennyi időt terveztetek a terepen tölteni?
Az első alkalommal, amikor elnyertük a pályázatot, nagyrészt együtt kutattunk. Két hetet töltöttünk közösen Nepálban, majd egy hosszabb, körülbelül négyhónapos terepmunkát végeztünk magyarországi terepeken. Második alkalommal kipróbáltunk egy új stratégiát: egy hónapot együtt terepmunkáztunk Nepálban, majd párhuzamosan voltunk jelen a nepáli és a magyarországi terepeinken, aztán tavasszal ismét közösen Magyarországon, a nyári időszakra pedig ismét külön. Bár a kutatást a közös munkára alapozva építettük fel, az alkalmankénti különválás, vagyis a terepeinken való párhuzamos jelenlét előnyösnek bizonyult, egyrészt azért, mert így több fontos eseménynek lehettünk szemtanúi, másrészt pedig azért, mert folyamatosan tudtuk egymáshoz viszonyítani és egyeztetni a két terepen tett megfigyeléseinket. Számunkra az, hogy állomásozó terepmunkát végezzünk módszertanilag lehetetlen volt. Ugyanis már a kezdetekben eldöntöttük, hogy a tárgyéletrajz módszertanát fogjuk alkalmazni, a kulturális javak két ország közötti áramlásának megértése érdekében pedig folyamatosan a szobrokkal együtt igyekszünk mozgásban lenni.
Milyen elvárásokkal érkeztetek meg a terepre?
Bori: Magam felé szoktam elvárásokat állítani, ezt biztosan megtettem a terepre érkezésünk előtt is, viszont arra nem emlékszem, hogy bármit is elvártam volna a terepünkkel, vagy a kutatásunk eredményességével kapcsolatban. Csak a kíváncsiságot, és az izgatottságot tudom felidézni, hogy egy közeli barátommal belekezdhetek valami számomra teljesen ismeretlen megismerésébe.
Anna: Mielőtt elindultunk volna Nepálba, pont azt éreztem, hogy minél kevesebb elvárást szeretnék teremteni, és inkább nyitott szeretnék maradni minden történésre. Az nagyon megnyugtatott, hogy Borival alaposan felkészültünk, így az eredeti terveink, elképzeléseink meghiúsulása esetén is tudtuk volna, hogyan lépjünk tovább. Ráadásul mivel régóta jó barátok vagyunk, biztos voltam benne, hogy mindketten, de együtt különösen talpraesetten kezelünk váratlan helyzeteket. Így végül is a legfőbb elvárásom az volt, hogy érni fognak minket meglepetések a terepmunka során.
1.Egy katmandui buddhista kolostor oltára. 2. Úton a kathmandu-völgyi Pharping településre, ahol a néhány templomban és kolostorban végeztek megfigyelést. Ugyanott található az egész ország egyik legfontosabb szent helye, a Dakshinkali templom, amelyet szintén meglátogattak. 3. Kívánságtétel a hozzátartozók egészségéért. 4. Patanban, az öt évente megrendezett Samyak fesztiválon, amely során egy nappalon és egy éjen át “táncolnak a buddhák” a városon át.
Hogyan alakult a kutatási téma a terepen?
A kutatási témánk abban változott, hogy minden lépéssel bővült, új lehetőségeket kínált. Emiatt a hangsúlyok is mozgásban vannak, időről időre módosulnak. Az új kutatási irányok egyrészt rendkívül motiválóan hatnak ránk, másrészt viszont a koherencia széthullásának lehetőségét is megidézik. A témavezetőnk, Eitler Ágnes fáradhatatlan támogatásának, és szakmai meglátásainak köszönhetjük azt, hogy értelmes keretek között tudunk maradni, és nem tévesztjük szem elől a fókuszt a terep szerteágazásában. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy a folyamatos terepmunka következtében a felgyűjtött anyagunk állandóan gyarapszik, és ezáltal az értelmezésünk is összetettebbé válik, vagy éppen módosul. Szerencsére ebben a hatalmas anyagmennyiségben mindig számíthatunk arra, hogy hárman közösen rendezzük a gondolatainkat, és végül további segítő kérdésekkel, kiegészítésekkel, inspiráló felvetésekkel térünk vissza a terepre egy-egy konzultáció után.
Volt olyan személy, helyzet vagy élmény, amely különösen emlékezetes maradt számotokra?
Bori: Számtalan olyan helyzetbe kerültünk, ami számomra emlékezetes maradt. Úgy gondolom, ez elsősorban abból ered, hogy szent helyekkel, szent emberekkel és szent tárgyakkal találkoztam, és mindehhez nyitottan és érzékenyen álltam hozzá, aminek következtében igazán különös és megrázó élményekben volt részem. Mindemellett elsősorban maguk a buddhaszobrok voltak azok, amik igazán megérintettek, és persze mindazok a történetek és kapcsolódások, amik körülveszik őket. Amikor még csak az első kutatási tervünket állítottuk össze két évvel ezelőtt, egyáltalán nem számítottam arra, hogy ilyen gyorsan ennyire a “sűrűjébe” fogunk majd kerülni a témánknak. De köszönhetően a támogatásoknak, a kapcsolatainknak, és szerintem a bátorságunknak rengeteg “belső” eseménynek lehettünk a szemtanúi.
Anna: A nepáli terepmunkáról bennem az a hangulat, érzés maradt egy életre szóló emlék, ahogy a szent és a profán helyek – a szentélyek, istenek szobrai, templomok, kisboltok, irodák, étkezdék – szigorú különválasztásának hiányában, a helyiek számára Katmanduban minden lépés egyúttal az isteneikhez való kapcsolódás közösségi lehetősége is. Emiatt a városban sétálva azt éreztem, hogyha odafigyelek, akkor az egyik kollektív pezsgésből a másikba léphetek, és ez számomra minden alkalommal felemelő élmény volt.
1. A katmandui látkép kötelező elemei: motor, elektromos autó és Himalája 2. Esti szertartás a bölcsesség buddhájának temploma körül 3. A templom buddhája 4. Buddhoszobor az öntés előtti állapotban egy mester műhelyében.
Milyen nehézségekkel találtátok szembe magatokat?
Bori: Az biztos, hogy az elején, főleg a nepáli terepeinken, a megfelelő kommunikáció (verbális és nonverbális) megértése és használata volt a legnagyobb nehézség. Ebben segítséget nyújtottak azok a magyarországi ismerőseink, akik jártasabbak voltak nálunk, és azok a helyiek, akiket a kutatásunk keretein kívül ismertünk meg, és persze egymásnak is rengeteget tudtunk segíteni azzal, hogy egy-egy félreértést közösen k kielemeztünk, átbeszéltünk. Az sem volt egyszerű, hogy bár hatalmas lehetőség volt élni ezzel a pályázattal, attól még az egyetemi kötelezettségeimet is szükséges volt párhuzamosan elvégezni, így sokszor úgy éreztem, hogy kettészakadok: elvágyódtam a terepre, mikor épp nem ott voltam, a terepmunka alatt pedig olykor rámtört a szorongás az egyetemi vagy egyéb feladataim miatt. De úgy gondolom ezt is jól sikerült kezelnünk, amiben egyetemi oktatóink közreműködésének is nagy szerepe volt, ugyanis megértően álltak esetleges hiányzásainkhoz, és a vizsgák időpontjaival is segítettek bennünket.
Anna: Számomra a legnagyobb nehézséget az jelentette, hogy a nepáli terepmunka közben, a beszélgetések során felmerülő kulturális különbségeket megfelelően értelmezzem. Megoldásként igyekeztem állandóan figyelni a saját kommunikációmat, és minél részletesebben kifejteni a mondanivalómat. Emellett arra is törekedtem, hogy visszakérdezéssel a lehető legpontosabban érthessem meg a beszélgetőtársaimat.
Mi volt az az értékes tapasztalat, tanulás, amit a kutatás adott?
Bori: Én is a közös munkánkat tudom említeni, mint az egyik legfontosabb tapasztalatot, amit nyerhettem. Úgy gondolom, hogy sikerült elsajátítanunk az együtt gondolkodást úgy, hogy nem megakasztva vagy megzavarva tudtuk folytatni egymás gondolatait, hanem építve és elmélyítve azokat, ezáltal megteremtve a közös alkotás örömét és izgalmát. Ami talán a legfontosabb, hogy mivel nagyon jól ismerjük egymást, az interjúhelyzetekben, vagy a terepmunka egyéb szituációiban is tudtunk úgy együttműködni, hogy akár egy-egy kifejező tekintettel a másik tudtára tudtuk adni a kérésünket, véleményünket, így számíthattunk egymásra a nehéz helyzetekben is. Ami számomra még nagyon értékes tanulási élmény volt, hogy kezdetben automatikusan a saját vallási közegemből származó fogalmakkal és szemlélettel próbáltam megérteni a terepen történő jelenségeket. Többek között abban is nagy szerepe volt Annának, hogy ettől a mechanizmustól el tudjak távolodni, és a történéseket saját hálózatukba ágyazva igyekezzek szemlélni.
Anna: A Borival együtt való kutatás. A közös munka rendkívül inspiráló, örömteli és hatékony. Emellett mivel Borival minden munkafolyamatot közösen végzünk, bennem minden kutatáshoz szükséges készség fejlődik. A közös munkához nélkülözhetetlen folyamatos diskurzus ráerősített az önreflexió gyakorlására, hiszen minden tettemet és gondolatomat szavakba kellett öntenem, hogy közösen, kritikai szemmel megvizsgáljuk, és beillesszük őket az együtt formált tudáshalmazba.
1. Patani utcakép egy buddhaszobor kereskedő boltjával 2. Egy katmandu-völgyben készült Zöld Tara szobor kicsomagolása Magyarországon 3. Reggeli kávérutin Patanban 4. Anna, Patan, “korázás”
Mik a további tervek a kutatással kapcsolatban?
Jelenleg a gyűjtött anyagunk feldolgozása a legfontosabb feladatunk. Rendszeresen írunk rövidebb beszámolókat és tanulmányokat az eredményeinkből, de még korántsem kamatoztattuk az anyagban lévő összes lehetőséget. Az újabb irányokba való belemerülés, és a terepünkkel való kapcsolattartás is folyamatosan tágítja az anyagunkat, aminek feldolgozása, rendszerezése újabb és újabb feladatok elé állít bennünket.
Fotók: Áldozó Borbála és Káldi Anna
UTAK (Új Generáció – Terepmunka – Kutatás) Program a Hagyományok Háza keretén belül valósult meg:
