A folklóralkotások nem önmagukban léteznek egy kollektív közösségi tudásból fakadóan – előadó és „alkotása” között szoros kapcsolat áll fenn. Az előadó személye és repertoárja befolyásolja egymást, de vajon hogyan, és milyen mértékben? Árvai Sándor hortobágyi juhász hét évet töltött börtönben, és egész életében felindultan emlékezett vissza fiatalon elszenvedett hányattatásaira. Az idős juhásszal készült interjúk alapján Imre-Horváth András másodéves alapszakos hallgatónk tárja fel a rabnóták és a személyes életút közötti kapcsolatokat.
2021 októberében, még egyetemi tanulmányaimat megelőzően, egy akkor elsőéves néprajz szakos barátom, Kiss Zente társaságában jártam először Lénárddarócon, Árvai Sándor juhásznál. Bár még szakmai szempontból hiányosan, de felépített gyűjtési terv szerint rögzítettünk vokális népzenei felvételeket és néprajzi interjúkat az akkor 85 éves pásztoremberrel. Az egyik este, visszafelé tartva a szállásunkra megjegyeztem a barátomnak is: „Ide még vissza kell jönni!”. Szerencsésnek mondhatom magam, mivel azóta többször is megfordultam a településen Árvai Sándornál.
Árvai Sándor 1936. április 21-én született Kurityánban idősebb Árvai Sándor és Ribóczki Zsuzsanna hatodik gyermekeként, gróf Battyhány István birtokán, ahol apja uradalmi fejős juhászként szolgált. Árvai visszaemlékezései szerint édesapjától és édesanyjától Kodály Zoltán is gyűjtött. Felmenői mindkét ágon több generációra visszamenőleg pásztorkodással foglalkoztak. Árvai Sándor már gyermekkorában édesapja mellett elkezdte tanulni a mesterséget: 7 évesen már kísérte a birkát, 12 éves korában fejt is. Nem sokkal később bojtárja lett apjának. A második világháborút követően a kurityáni gróf jószágainak nagy részét a német csapatok elhajtották, majd a kommunizmus kezdetével az akkori hatalom a gróf megmaradt vagyonát is elkobozta. Az így munka nélkül maradt Árvai család a közeli Disznóshorvátra (ma Izsófalva) települt át. Ott kapott telket a családfő gróf Batthyány Istvántól a világháborúban nyújtott szolgálataiért. 1947-ben innen indult el ifj. Árvai Sándor nagybátyjával, Árvai Imrével a Hortobágyra, miután egy nagyobb falkát szereztek a németektől. A Hortobágyi Állami Gazdaság megalakulásáig magatarti juhászként dolgoztak Kecskés-pusztán. 1951 végén Árvai Sándor visszatért szüleihez, azonban a hatalmas mértékű beszolgáltatások miatt apjával együtt konfliktusba került a helyi karhatalommal: előzetes provokálás után a két Árvai megverte tanácselnököt és kíséretét. Az eset következményeképpen Edelénybe kisérték őket. Árvai Sándor hét, apja nyolc évnyi börtönbüntetést kapott. Az, hogy ifj. Árvai Sándor hol töltötte le a rá kiszabott büntetést, nem teljesen egyértelmű. Elmondása szerint a Hortobágyon is összetűzésbe került a rendőrökkel, ugyanis nagybátyja után nyomozva őt is kihallgatták.
Árvai Sándor legeltetés közben – saját fotógyűjteményéből (Saját felvétel: 2024. 10. 26), Árvai Sándor fiatalon (Saját felvétel: 2024. 10. 27.), Árvai Sándor, apja id. Árvai Sándor és nagybátyja Árvai Imre társaságában – saját fotógyűjteményéből (Saját felvétel: 2024.10 27.)
Árvai Sándor a börtönévek után visszament a Hortobágyra, Szásztelken tíz évig az állami gazdaságban volt fejős juhász. 1974-ben újra Kurityánba költözött, ahol házat vett és az izsói TSZ juhászaként kezdett el dolgozni. Árvai egészen 1993-ig, a TSZ megszűnéséig Kurityánban élt. Ezt követően Szilvásváradra költözött és a közeli Szána-völgyben egy magángazdaságban vállalt munkát. Az ezredfordulón innen is továbbállt, és a Szilvásváradtól mintegy tíz kilométerre fekvő Lénárddarócra költözött, az akkori élettársához. Rövid ideig Lénárddarócon saját, nagyjából 150 juhos állományt tartott, azonban a kevés legelő-terület miatt eladni kényszerült nyáját. Ezután három évre elszegődött a Hortobágyra egy magángazdához, a Nagyivántól észak-keletre fekvő Lovassy-tanyára, majd visszaköltözött Lénárddarócra, ahol a mai napig is él.
Árvai Sándor juhkampójával (Saját felvétel: 2023. 12. 28.); Árvai Sándor egyik 15-ös csengőjével a kezében (Saját felvétel: 2023. 02. 23.); Harmónia (Nagy Gábor felvétele: (2021)
Az egyéniségkutatás alapvetése, hogy a folklóralkotások nem önmagukban léteznek egy kollektív közösségi tudásból fakadóan. A folklórelemeknek a kontextusa is fontos aspektussá válik, melybe többek között beletartozik az előadó egyénisége és az előadás körülményei is. Ebből következik, hogy (az egyéniségkutatástól függetlenül is) evidens módon az előadó és „alkotása” – legyen az szinte bármilyen műfaj: mese, ballada, dal – között valamilyen kapcsolat áll fenn. Triviális példa: az előadó személye és repertoárja befolyásolja egymást, mindkettő hatással van a másikra. A korábban az egyéniségkutatás szemléletével és módszertanával készült több munkában megjelent eme kapcsolatnak egy specifikus esete: az egyes biográfiai elemek beépülése a repertoárba. Ahogy a továbbiakban látjuk, az erőteljesen közösségi folklór (ISTVÁNOVITS 1979: 187—188.) személyes aspektussal telítődik, mely tapasztalatom szerint a kifelé irányuló megfogalmazás mellett és hozzá szorosan kapcsolódva meghatározó belső jelentést is hordoz. Az előadó élete során kialakult gondolkodásmódja és képzetei, egymástól akár nagyon különböző módon megélt pozitív, negatív impulzusok, szituációk, az életút rövidebb-hosszabb időszakai megjelenhetnek az előadásaiban. Ennek mértékét meghatározza az adott a műnem és a műfaj.
A balladák (KALLÓS 1973) és a lírai dalok között párhuzamot képez az az aspektus, melyben a szöveg a tartalmi jelentése révén válik személyessé. Egy-egy dal képes összefoglalni és kifejezni emberi sorsokat vagy élethelyzeteket. Akár teljesen általános és egyetemes témák is bírhatnak egyéni többletjelentéssel. A személyessé, egyedivé tétel egy beleértési tartományon keresztül jön létre, mely magában „rejti” az előadó biográfiáját. A „metszetdalok”, amelyek egyszerre univerzális és szubjektív jelentést is hordoznak, a hallgatóságnak nem feltétlenül, viszont az énekes számára mindenképpen plusz töltettel rendelkeznek. Ennek intenzitása a beleértési tartomány méretétől függ.
Ez utóbbi kategóriába tartoznak azok az énekek, melyek valamelyest megkülönböztetett szereppel és jelentőséggel bírnak Árvai Sándor életében. A rabénekek (KATONA 1978) állandó elemei repertoárjának, melyek közül a Rimaszombat felől fújdogál a szellő kezdetűt választottam példa gyanánt, mivel ez áll talán a legközelebb a rabnóták közül Árvaihoz. 2009-ben készült életrajzi filmjében maga kapcsolja össze börtönben töltött éveit a dal strófáival. Az ország északi területén általánosan elterjedt dalról van szó, de az alföldi régióban is megjelennek változatai, sőt a Dunántúlon is, bár ott inkább csak jelzésértékűen.
A Rimaszombat felől dalsor elterjedési területe (ZTI Hungaricana adatbázis térképe)
Az alábbi, Árvai Sándortól gyűjtött dal klasszikus rabi nóta, mely a műfaj sajátosságainak teljes mértékben megfelel. Lírikus-epikus helyzetdal, központi témája a szabadságától megfosztott egyén rabsága és szenvedése. Erdély és Moldva egyes részein e dalokban megőrződtek a török és tatár fogság emlékei, ennek ellenére a legtöbb esetben a hatóságokkal való szembekerülést, betyárkodást és a dezertálást taglalja. Rendszerint első szám első személyben fogalmazódnak meg a következő tipikus témák: elfogatás, annak okai és körülményei, tárgyalás, keserű koszt, a börtön ridegsége, vágyódás a szabadságért és kedvesért, üzenet a kinti hozzátartozóknak, kettős irányú fogadalom (javulás, vagy bosszú). (KATONA 1981: 294—295.)
1. Rimaszombat felől / Fújdogál a szellő / Rossz hírt hallok babám / Magam sorsa felől.
2. Rimaszécsi fegyházba’ / Huszonnégyen ülnek / Mind a huszonnégyen / Rúlam törvénykeznek.
3. A huszönötödik / Egy szép barna kislyány / Göndör hajú kislány. / Kérdi a nevemet, / Mondja, hogy diktáljam nevemet.
4. Ne kérdjed nevemet/ Göndör hajú kislyán / Árra kérd az Istent / Segíljen ki innen!
5. Ki fogok majd menni, / Nem fogok rab lenni. / Anyai jóságát / Meg fogom köszönni.
6. Testvérek, rokonok / De hűtlenek vattok. / Nehéz rabságomba / Meg sem látogattok.
7. Rászállott a páva / Ja vármegye házárá. / Vizet hoz a szájába’ / A rabok számára.
8. Mosdjunk meg hát rabok, / Mer’ porosok vagyunk. / Mert már most mi innen / Ki nem szabadúlúnk.
Adatközlő: Árvai Sándor (1936), Gyűjtötte: Imre-Horváth András (2024. 04. 20.)
Árvai Sándor börtönben töltött évei kapcsán merült fel bennem, hogy szorosabb kapcsolat lehet ezen időszak és a repertoárjában szereplő rabénekek között. Nem a belemagyarázás szándékával térek ki erre a dalra, nem a betyárromantikát kívánom megjeleníteni. Adatközlőm és az élete mögött meghúzódó relációkat tartom fontosnak. Árvai Sándor 2009-ben készült portréfilmjében meglehetősen felindultan emlékszik vissza azokra a rabságban töltött időkre. Sándor bácsi visszatérve a kuritytáni vidékre beszél verekedésről, a börtön hatásairól és a szabadulás utáni első találkozásról. Az idézett rabnóta szövegének egy részletét, melyet apja is gyakran énekelt, a filmben dallam nélkül mondja el.
Kisebb problémát vet fel, hogy nem egyértelmű, hogy Árvai Sándor kitől tanulta pontosan ezt a dalt. Legtöbbször apját és nagybátyját említi meg, de az általam készített legutóbbi interjúban adott válasza szerint a börtönben sajátította el. Ez a tényező mégis háttérbe szorul, a hangsúly a töltetnél van: a Árvai Sándor a börtönévek előtt kevésbé énekelte a rimaszombati nótát, inkább utána épült be a repertoárba, összefüggésben a személyes értelmezéssel. A rabénekek eddigi általános értelme egy személyes megvilágításba, empirikus módon megtapasztalt „élménybe” helyeződik át. A lírai alany bizonyos idő elteltével egybeolvad az énekes személyével. A fogságban töltött évek után Árvai magáról is énekli a dalt, ami meghatározó jelentőséggel bír számára: „ez bele vót danolva”. Gyűjtéseim során a dallal kapcsolatban némi ellentmondást is tapasztaltam. Árvai Sándornak sok év elteltével is rossz emlékeket idéz ez a rabének, ahogy maga is megfogalmazta, örök „élmény” volt a rabság. Az emlékek az éneklés közben újra és újra előjönnek: „Hát elő, persze, hogy elő ugye. Ezek, ezek elő is gyönnek mán míg én élek.” Ezzel szemben viszont gyakran énekli, akár színpadon, nagyobb közönség előtt is különösebb felindulás nélkül, például a Fonó Budai Zeneházban.
Sándor bácsi akkor sem mutat feltűnőbb érzelmi involválódást, ha erről kérdezem, vagy a téma a beszélgetés középpontjába kerül. Egyfajta disszonancia figyelhető meg a rabének, annak tartalma illetve előadás- és beszédmódja között, ami még különösebb ha, ha azt is figyelembe vesszük, hogy Árvai Sándor rendkívül fiatalon, a tízes évei végén került börtönbe. Ez egyfelől magyarázható azzal, hogy évek múlásával némiképpen megkoptak, enyhültek az emlékek. Ebben közrejátszhat a demencia is (JUHÁSZ 2018). Más megközelítésben Árvai nem mutatja ki érzelmeit, vagy már feldolgozta érzelmileg a börtönben töltött éveket. Viszont mindkét feltételezéssel ellentétben áll a 2009-es film előzőekben ismertetett vonatkozó epizódja (CSÉKE Zsolt: A Hortobágy Örökös Pásztora 2009 – portréfilm).
Jogosan vetődhet fel a kérdés, hogy Árvai Sándor miért énekelte és énekli még mindig ezt a rabéneket? Bizonyos mértékben talán terápiás céllal, egyrészt a trauma feldolgozását segítendő. Másrészt feltehetően azért is, mivel képes még ezt a híres dalt elénekelni (van rá ereje, hangja, lehetősége) és személyes élményei miatt sajátjának érzi. A harmadik ok, mely mára funkcióját vesztette Árvai életkörülményei miatt, a „tanítás”. A tárgyalt rabéneket „pedagógiai” céllal is énekelte, hogy mások tanuljanak saját szerencsétlenségéből.
A Rimaszombat felől kezdetű dalt emeltem ki és ezzel kapcsolatban készítettem interjút Árvai Sándorral, melynek keretin belül beszélt a dal jelentőségéről. Ezen kívül több rabének is a repertoárjának a részét képezi, melyekhez szintén kapcsolódnak személyes megélései. Mikor e dalokat a repertoár kontextusában vizsgáljuk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül Árvai Sándor élettörténetéhez való kötődésüket.
Árvai Sándor magyarázza a görcsölés technikáját. (Első gyűjtés: Kiss Zente felvétele: 2021. 10.16.); Az kutatott és a kutató⁄ Árvai Sándor és Imre-H. András (Mester Róbert felvétele: 2022. 09. 25.)
A fentiekben már jeleztem, hogy törekedtem a kutatói prekoncepcióktól mentesen feltárni az életút és a rabénekek közötti kapcsolatot. A Rimaszombat felől fújdogál a szellő kezdetű rabi nóta életrajzi szempontból vett mély és aprólékos elemzése nem mutatna előre, mert félő, hogy az elkerülni kívánt szituációt eredményezné és erősítené. Azonban érdemes néhány konkrét következtetéseket levonni. Árvai Sándor a rabénekeket, így a példaként hozott rimaszombati nótát sem individualizálja. Személynév és időhatározó híján a tér megnevezését tudná a saját életéből meríteni, de ez jellemzően nem történik meg. Saját felvételeim között eddig mindössze egyetlen példa található, melyben részben utal a reális lokációra: „Ha kérdi, hogy vagyok,/ Mondjad, hogy rab vagyok / Az edelényi fegyházba / Térgyig rab, rab vagyok.”
A példázott rabének általános vonásokat tartalmaz és nem egy konkrét személy hányattatottságát mondja el, így az egyes versszakok jelenetei nehezen tudnak kapcsolódni Árvai biográfiájához, azokba bonyolult lenne belefogalmazni a valós élet eseményeit. A 6. strófához viszont annyi kiegészítést kell tenni, hogy ellentétben a dal szövegével („Testvérek, rokonok / De hűtlenek vattok / Nehéz rabságomba / Meg sem látogattok”), a család nem fordult el idősebb és ifjabb Árvai Sándortól. Csupán egy testvérével romlott meg a viszonya, mert ő évekkel később az állampárt rendfenntartójaként dolgozott.
Árvai Sándor élete és vokális népzenei repertoárjának rabénekei között sokkal inkább van egy elvontabb tartalmi-jelentésbeli kapcsolat, mint konkrét szubjektív események megfogalmazása egy-egy ének által biztosított keretek között. A rabnóták általános értelmezése párhuzamosan, a személyes, egyéni értelmezéssel is kiegészül, mely a pásztorember fiatalon börtönben töltött éveinek emlékében gyökerezik.
Támogatás
A kutatás és a cikk a Kulturális és Innovációs Minisztérium EKÖP-24 kódszámú Egyetemi Kiválósági Ösztöndíj Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült. A kutatást támogató intézmény az Eötvös Loránd Tudományegyetem. A fentiek az ösztöndíjhoz kapcsolódó és a kutatást összegző nagyobb dolgozat egy átdolgozott része, mely Árvai Sándor biográfiája és repertoárja közötti párhuzamokat tárgyalja.
Irodalom
- ISTVÁNOVITS Márton 1979 Folklór. Magyar Néprajzi Lexikon II. 197—188. Főszerk.: ORTUTAY Gyula. Budapest: Akadémiai Kiadó.
- JUHÁSZ Ágnes 2018 Demencia-szakápolás. Érezni. Érteni. Tudni! Budapest: Balassi Kiadó.
- KALLÓS Zoltán 1973 Új guzsalyam mellett. Bukarest: Kriterion Kiadó.
- KATONA Imre 1981 Rabének, rabnóta. Magyar Néprajzi Lexikon IV. 294—295. Főszerk.: ORTUTAY Gyula. Budapest: Akadémiai Kiadó.
- A ZTI Hungaricana adatbázisának térképe https://zti.hungaricana.hu/hu/map/?list=eyJxdWVyeSI6ICJyaW1hc3pvbWJhdCBmZWxcdTAxNTFsIn0&layers=google-roadmap%2Cvector-data&bbox=1314717%2C5642887%2C3193232%2C6401141 Utolsó megtekintés: 2025. 01. 27.
- Pásztornap a Fonóban – Árvai Sándor – Hortobágy https://www.youtube.com/watch?v=FxLLbvDBmHI Utolsó megtekintés: 2025. 01. 27
Szerző: Imre-Horváth András