Kádár Anna Katalin a 37. OTDK-n két dolgozattal is indult. Keményfi Róbert vezetésével a Történeti néprajz, folklorisztika szekcióban, valamint a szlavisztika területéhez kapcsolódó munkával, melyben Regéczi Ildikóval dolgozott együtt. A két dolgozat elkészítését a szervezők a Pro Scientia Reménység Kitűzővel ismerték el. Mester és tanítvány sorozatunkban hét interjút olvashatnak az érdeklődök a 37. OTDK helyezettjeivel és témavezetőikkel. Ezúttal a Debreceni Egyetem Néprajztudományi és Muzeológiai Intézetének egyetemi tanára, Keményfi Róbert és Kádár Anna Katalin néprajz mester- és orosz alapszakos hallgató válaszol kérdéseinkre.
Miről írtál OTDK dolgozatot? Hogyan találtál rá erre a témára, és miért ezt választottad?
Kádár Anna: Az OTDK dolgozatomban egy 20. századeleji Máramaros vármegyei társadalmi-vallási konfliktust vizsgáltam. A kutatás során a lipcsei eset feltárását végeztem el történeti antropológiai megközelítésben, főként az áttérést követő bírósági tárgyalások jegyzőkönyvei alapján. A faluban eredetileg görögkatolikus hitű ruszinok ortodox hitre tértek át. A görögkatolikus egyházból való kiszakadás következményeként az ortodox hitre térők számos alkalommal követtek el erőszakos cselekedeteket egykori felekezetük papjával szemben. Az áttérők tiltott és titkos misealkalmakat szerveztek otthonaikban, ahol a település kevés írni-olvasni tudó lakosa Oroszországból, Amerikából és Galíciából származó, ortodox tanokat hirdető könyveket és újságokat olvasott fel. Az olvasás tehát a szóbeli kultúrába illeszkedett, a felolvasások pedig lehetőséget teremtettek Lipcsén egy alulról építkező közösség megszületésére.
Azért választottam ezt a témát, mert a Debreceni Egyetemen a történelem és a néprajz szak végzésekor több olyan kurzust is volt szerencsém hallgatni, amelyek keretében az oktatóink társadalmi-kulturális jelenségekről a történeti antropológia módszertanát alkalmazva beszéltek. A megközelítés iránti nyitottságom összekapcsolódott az orosz vallásbölcselet és a Dosztojevszkij-regények kapcsolati pontjainak vizsgálatával, amely szövegelemzés eredményeivel az idei OTDK „Szlavisztika” szekciójában vettem részt.
Az ortodox hitre térő ruszinok kutatása lehetőséget teremtett arra, hogy a vallás kultúrában betöltött szerepét nemcsak filozófiai-irodalmi aspektusból tudtam megközelíteni, meg tudtam vizsgálni azt is, hogy a vallás milyen szerepet töltött be a 20. század elején egy Máramaros vidéki kis falu társadalmában.
Milyen új eredményeket hozott a témavezetett hallgató TDK kutatása a hazai folklorisztikai kutatások számára?
Keményfi Róbert: Felfedezett egy teljesen ismeretlen forráscsoportot, amelynek segítségével megérthetünk mikroközösségi történéseket. Milyen lényegi, személyes motivációk húzódnak meg egy felekezetváltás mögött. A kutatásból kibontakoztak egyéni életutak, sorsok, döntési hátterek. Ez az igazi néprajztudomány. A kis világok értő feltárása.
Hogy talált egymásra oktató és hallgató, hogyan kezdődött, zajlott a közös munka?
K.A.: A témavezetőmmel lassan hároméve dolgozunk együtt gyakori személyes konzultáció és a feldolgozásra váró forrásokról való közös gondolkodás formájában. Keményfi Róbert Tanár Úr figyelemmel kíséri, segíti és támogatja a kutatásaimat azóta, hogy a Hajdú Bihar Vármegyei Levéltárban rátaláltam az ortodox hitre térők peranyagaira. Sokat segített nekem abban is, hogy Kárpátaljáról Magyarországra kerülhessenek a szükséges levéltári dokumentumok, illetve támogatja a különböző szakmai fórumokon való részvételmet is. A konferenciákra vagy publikálásra szánt előadásaimról és cikkeimről mindig egyeztetünk, tanácsaival alapszakos egyetemista koromtól kezdve segít, hogy beletanuljak a tudományos életbe.
K.R.: Anna keresett meg az ő általa feltárt levéltári anyaggal. Nagyszerű, új felfedezésnek találtam, amelyet mindenképpen fel kell dolgozni. Talán apró lépésekkel tudtam igazítani Anna munkáját. Milyen paradigmába helyezze el a fellelt anyagot, azaz milyen szempontból elemezze a per dokumentációját. Sokat beszélgettünk, minden más az ő érdeme.
Milyen élmény volt számodra részt venni és előadni az OTDK-n? Volt olyan előadás, ami különösen felkeltette az érdeklődésedet? Mi volt számodra a leghasznosabb visszajelzés?
K.A.: Azért gondolok vissza jó érzésekkel az OTDK-ra, mert több egyetem oktatója erősített meg abban, hogy a kutatásaimat érdemes folytatni, ami véleményem szerint sokkal fontosabb, mint a pillanatnyi sikerélmény. A konferenciát az egymást segítő beszélgetések jellemezték, lehetőségem nyílt újabb kapcsolatokat kialakítani például az ELTE és a Szegedi Tudományegyetem oktatóival és hallgatóival. Különösen megfogott a „Történeti néprajz, folklorisztika” szekcióban Imre-Horváth András Árvai Sándor juhászról szóló egyéniség vizsgálata, mivel egy olyan társadalmi csoport különös világába kalauzolta a hallgatóságot, amely számomra eddig csak tanulmányaimból volt ismert. A vizsgált népzenei anyag az évek óta zajló terepkutatás eredményének köszönhetően volt vizsgálható.
1. Kádár Anna a 37. OTDK után, munkáit Pro Scientia Reménység Kitűzővel ismerték el.
Mit gondol oktatóként, miért fontos, hogy a hallgatók egyéni kutatómunkát végezzenek, és tanulmányi versenyeken, konferenciákon vegyenek részt?
K.R.: Az alapkutatás a lényege egy oktatói/kutatói életpályának. A saját felfedezés öröme, egy új forrásfeltárás alapos végig vitele, ennek sikere komoly ösztönzést jelent a tudományos elkötelezettség számára.
Mesélj a jövőbeli terveidről! Szeretnéd folytatni az OTDK-n előadott témád kutatását, vannak már ezzel kapcsolatban elképzeléseid?
K.A.: A jövőbeli terveim között szerepel az OTDK dolgozatban vizsgált ortodox hitre térés interpretációjának folytatása. Jelenleg néprajz mesterszakon és orosz alapszakon is elsőéves vagyok, reményeim szerint a kutatást a mesterszakos szakdolgozat elkészítését követően phd hallgatóként folytathatom majd tovább. A nyári feladataim között szerepel a levéltári forrásfeltárás elvégzése, amely egyfelől a debreceni és a miskolci állami és görögkatolikus egyházi levéltárakban való kutatást jelenti, másfelől a Kárpátaljáról származó eredeti dokumentumok (főként anyakönyvek) vizsgálatára is vonatkozik.
Milyen tanácsot adnának azoknak a hallgatóknak, akik a jövőben szeretnének elindulni a TDK-n, OTDK-n?
K.A.: Főként olyan hallgatóknak szeretnék tanácsot adni, akiknek a kutatásai levéltári forrásbázison alapulnak, illetve a történettudomány és a néprajztudomány módszertanát alkalmazva írják a dolgozatot. Úgy gondolom, hogy nem szabad sajnálni az időt a levéltárban való rendkívül nagy mennyiségű forrás áttekintésére. Olyan kutatási témát, amellyel hallgatóként az ember a kezdeti lelkesedését sokáig megőrizve szívesen foglalkozik, hosszú idő találni. A levéltárosok és a konzulens témaválasztással kapcsolatos javaslatait átgondolva célszerű kutatási területet választani, hiszen az OTDK-n való részvétel nem a vége, hanem a kezdete a tudományos pályának.
K.R.: Legyenek nyitottak az őket körülölelő kultúra változatos jelenségeire. Ha ez a kíváncsiság megvan, akkor a megérteni vágyás is ott lebeg már a lélekben
Borítóterv: Pamuk Lili Judit