A 36. OTDK két néprajzi tagozatát 2023. április 12-13-án rendezték meg a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karán. A zsűritagok és az érdeklődők összesen 15 igényesen felépített előadást hallgathattak meg a két nap folyamán. A tanulmányi versenyen résztvevő hallgatók az ország rangos felsőoktatási intézményeit képviselték, a változatos témák pedig végig fenntartották a közönség érdeklődését. Elsőéves néprajz szakos hallgatóink közös élménybeszámolóját olvashatják!
Az április 12-én tartott folklór tagozat zsűrielnöke Landgraf Ildikó (BTK Néprajztudományi Intézet) elsőként nagy örömmel köszöntötte a versenyzőket és a nagyszámú érdeklődő közönséget, majd bemutatta a zsűri tagjait: Frauhammer Krisztinát (SZTE), Lovász Irént (KRE) és Ilyefalvi Emesét (ELTE). Sűrű program következett, ám szerencsére sikerült végig tartani a megszabott időkeretet.
A szekció első előadója, Kapusta Krisztina (OR-ZSE) az ipolysági ortodox zsidóság temetkezési szokásait kutatta. Előadásában egy temető vizsgálata nyomán tett megállapításokat a sírkövek anyagáról, a díszítőmotívumokról, a feliratok minőségéről és hosszáról, valamint figyelembe vette a sírok elrendezését is, leginkább az elhunytak neme alapján. A második előadó, Tóth Viktória Sára az SZTE BTK hallgatójaként indult a tanulmányi versenyen, A zenei átadás és átvétel gyakorlatai Kárpát-medencei népzenetáborokban. Egy kutatás első tanulságai című dolgozatával. Előadásában a táncházmozgalom, az intézményes népzeneoktatás és a hagyományos, falusi környezetben történő zenei belenevelődés, átadás-átvételi viszony kapcsolatának feltárására vállalkozott.
„Számomra nagyon jó élmény volt az OTDK-n való részvétel, mivel egyrészt kicsit belátást kaptam a minor szakomhoz tartozó tudományos körben való részvételre, másrészt látni, ahogy az építő jellegű kritika célba ér – ez leginkább Viktória előadásánál fogott meg, ahol az előadót motiválta a kritika arra, hogy bővítse ki ismereteit a kutatási területén. Az előadások témáit rendkívül érdekesnek és sokszínűnek találtam és az a nyitottság, ami ezt a közeget jellemzi, az is mindenképp elismerésre méltó. Hiába volt szó a férfiaktól esetleg távol eső körmözés témájáról, ugyanúgy érdeklődéssel és nyitottsággal tudtak ezen messzinek tűnő téma felé fordulni. Látni hallgatótársakat ebben a szituációban helytállni illetve realizálni a munka mennyiségét a kutatások mögött mindenképp inspirálóan hatott.”
(Buzek Vivien, elsőéves anglisztika alapszakos, néprajz minor szakos hallgató)
A harmadik versenyző Vadas Hanga Napsugár (BBTE) volt, aki A rikoltozás kontextusai Dezső Erzsébet magyarszováti énekes elbeszélése alapján címmel tartott előadást. Megtudhattuk, hogy a rikoltozás magába foglalja a helyi csujogatókat és a különböző indulatszavakat, majd a hozzájuk kapcsolódó kérdéseket egy adatközlő elbeszélése segítségével hozta közelebb a hallgatósághoz. Az egyéniségkutatás módszertanára építő kutatás középpontjában Dezső Erzsébet állt, akinek az édesanyja Kallós Zoltán egyik fő adatközlője volt. A negyedik előadást Kasza Dániel tartotta, az SZTE BTK harmadéves néprajz szakos hallgatója, A citera tánckísérő szerepe a XX. század második felében címmel. Beszámolójában elsősorban a citerát, mint hangszert mutatta be Kecskemét környéki adatok alapján, majd annak 30-70 évvel ezelőtti tánczenei szerepéről, illetve az ezredforduló utáni helyzetről is beszélt az előadó.
„Mindent egybevetve egy remek élmény volt részt venni egy ilyen eseményen, hisz nagyon izgalmas kutatásokba, valamint különböző kutatási módszerekbe nyertünk betekintést, hozzánk hasonló pályakezdők munkája által. Biztos vagyok benne, hogy az itt tapasztaltakat majd mi is fel tudjuk használni az elkövetkezendőkben.”
(Dajka Dávid, elsőéves szabad bölcsészet alapszakos, néprajz minor szakos hallgató)
Az ötödik előadást Klíma Döníz (SZTE) tartotta „Mi megtanultunk táncolni, …mert élni akartunk.” – A gombosi táncok kutatástörténete címmel és témamegjelöléssel. Vajdasági magyarként egy lokális témában kezdett kutatni: a tüsköm névre hallgató lánykarikázót vette górcső alá. A hatodik előadás Keresztény Csenge (SZTE) beszámolója volt, melynek címe: Egy néptáncgyűjtő körút adatainak értelmezése. Ebben Martin György által, Erdély román-magyar vegyes lakosságú területein zajló néptáncgyűjtést tanulmányozta. A kutatása során felhasznált terepnaplókat és filmfelvételeket, amelyek nyomán új kérdéseket fogalmazott meg Martin kutatásaival kapcsolatban.
A folklór tagozat utolsó indulója Hidvégi Bence Gábor volt, előadásának címe: A magyar néptánc megjelenési formáinak változása – Az autentikustól a táncszínházig. A hallgató a néptánc modernizációját vizsgálta. Vizsgálata szerint a kortárs néptáncra jellemző a show-jelleg, vagyis a látványos, nagyszámú jelenetegyüttes és a virtuozitás. Az előadó beszélt a kortárs színház és a néptánc fúziójáról Pintér Béla és Alföldi Róbert rendezéseiben, a műfajok elmosódásáról, illetve az autentikusság kérdéséről is.
Fotók a 36. OTDK Humán Tudományi Szekció Folklór tagozatáról, 2023. április 12.
A körmös szalontól a nagygazdák státuszszimbólumáig
Idén a társadalomnéprajzi szekcióban nyolc hallgató vett részt, a zsűrit pedig Nagy Károly Zsolt (Sárospataki Református Teológiai Akadémia) Lajos Veronika (Miskolci Egyetem) és Farkas Judit (Pécsi Tudományegyetem) alkotta. Először Nagy Dávid Krisztián, az ELTE hallgatója tartotta meg előadását Házasság, keresztszülői kapcsolatok a 19. században az Abaúj vármegyei Szalán címmel. A kutatás során mikrotörténeti kutatási módszert alkalmazott, amelyet a későbbiekben más demográfiai anyagokkal, például peres anyagokkal igyekszik majd kiegészíteni.
A második előadó Lakatos Emília-Katalin volt, aki Az emlékes füzet és a katonafüzet mint a megbecsülés és a kapcsolattartás hordozói- egy kászoni tárgy populációs vizsgálatában címmel írta dolgozatát. A dolgozat fő kérdése, hogy miként jelenik meg a megbecsülés és a kapcsolattartás ezekben a füzetekben, amelyek az előadó családi örökségének részét képezik. A harmadik előadó Váczi Virág (ELTE), aki Legyen az Áfész vendége! A vendéglátóipar néprajza a kádár korszakban a Velencei-tó térségében címmel tartotta meg előadását, amely fókuszában az otthonon kívüli evés szokásai álltak. Ehhez számos turisztikai kiadványt, adatárat, fényképeket, képeslapokat, magándokumentumot és mélyinterjúkat is felhasznált. A negyedik előadás Siklós Csenge Annáé (ELTE) volt, Bor és ünnep:Szent György-hegyi napok közösségformáló szerepe címmel. A kutatásban hangsúlyos volt az ünnep rítusa, annak változása az évek során, illetve a társadalom identitására gyakorolt hatása is. A terepmunka során a hallgató mélyinterjúkat és résztvevő megfigyelést is végzett.
„Az előadások színes és változatos volta miatt egyáltalán nem volt lehetőségem unatkozni. Továbbá úgy érzem,hogy ezek az előadások remek alkalmak adnak arra is, hogy az ember elgondolkodjon a saját jövőbeli kutatási témájával és területével kapcsolatban is.”
(Baumgartner Vivien, elsőéves néprajz szakos hallgató )
Az ötödik előadást Jánosi Kincső Mária tartotta A jó szomszéd: Gyarmatpusztára beköltözők közösségének alakulása címmel. A hangsúly a A Szomszédok nevű baráti csoport szerveződésén és életén volt, amely nagy hatással van a településre és annak programjaira, például a szabadidő közös eltöltése, közös evések és ivások, karácsonyi díszítés, mézeskalács díszítés kötődik hozzájuk. A hatodik előadást Szeverényi András (ELTE) tartotta Nagygazdák és státuszszimbólumok. Az anyagi jólét kifejezésének eszközei galamenti agrárvállalkozók körében cím alatt. Előadásában 5 nagygazdát emelt ki Verseg és Kartal településekről: közülük kettővel interjúkat készített az előadó. Szó esett a faluban jelenlévő sajátos hűbéri láncról, a tevékenységük felépítéséről, vállalkozásról, illetve a státusz szimbólumokról is. A hetedik előadás az ELTE-BTK hallgatójához, Áldozó Borbálához kötődik. Előadásának címe A szalon, a körmös és a piros karmok. A körmöshöz járás gyakorlata egy városi vonzáskörzeten kívül eső településen. Dabronyban található Eszter szalonja, egy klasszikus Kádár kockában, amely a környékbeli településeken élő nők számára központi hellyé vált a szolgáltatások terén. Az előadó szerint ezt a helyet egyfajta női térként érdemes vizsgálni. A körmözés megteremtik a falusi nők számára a divatozás lehetőségét, illetve segítenek nekik nőiességük megélésében is.
„Izgalmas feladat volt meghallgatni mások kutatási eredményeit, minden tekintetben. Sokat lehetett tanulni az előadásokból. Hasznos volt például látni azt is, hogy milyen forrásokat lehet felhasználni a kutatások során. Mivel az előadók egy »vizsgahelyzetben« voltak, azt is láthattuk, hogy hogyan kell kiállni egy szakmai bizottság elé. Nagyon jó példát mutattak nekünk!”
(Kiss Cintia, elsőéves keleti nyelvek és kultúrák japán szak, néprajz minor szakos hallgató)
Az utolsó előadást a Szegedi Tudományegyetem hallgatója, Sóczó Viktória tartotta Környezettudatos életmód a szegedi egyetemisták körében cím alatt. Az előadó 18-25 éves szegedi egyetemisták attitűdjeit vizsgálta interjúkkal (11 fő), online kérdőív (56 fő) segítségével. Kutatása szempontjából releváns alapfogalmakat is összegyűjtötte: környezettudatosság, fenntartható fejlődés, zero waste. Kérdései között szerepelt, hogy mióta folytat környezettudatos életmódot az illető, kik támogatták ebben az életmódban, komposztál-e, milyen élelmiszervásárlási és ruhavásárlási szokásai vannak.
Fotók a 36. OTDK Humán Tudományi Szekció Társadalomnéprajz tagozatáról, 2023. április 13.
Szöveg: Dajka Dávid, Baumgertner Vivien, Buzek Melinda Vivien, Dombi Miksa, Döbör-Hodászi Gréta, Greznevics Dorka, Kiss Cintia, Kovács Amanda, Fekete Orsolya, Máté Erik
Fotók: Berty Réka, Bognár Dominika Deodáta és Fodor Ákos
ELTE Néprajz Blog 