Láncreakció/Frauhammer Krisztina: “a jövő kultúraalakító, formáló és közvetítő szakembereit képezni szép feladat”

Frauhammer Krisztina interju

Kiket tekintenek példaképüknek? Mi vitte őket a néprajz szakra? Hogyan tudják összehangolni a tudományos pályájukat és a magánéletüket? A vizsgaidőszakban a szakma kiemelkedő kutatóival, oktatóival készítünk személyes hangvételű interjúkat, mellyel hallgatóinkat inspiráljuk az egyetemi megpróbáltatások közepette. A Láncreakció harmadik részében Eitler Ágnessel készítettük el az interjút, aki Frauhammer Krisztinát, a Szegedi Tudományegyetem oktatóját kérte fel a folytatásra. Sváb gyökerek, atipikus pályára kerülés és bevált kutatási módszerek következnek!

1. Mi vitte a néprajz szakra, majd később a kutatói bpályára? 

Így visszatekintve úgy gondolom, néprajzos elsősorban a gyermekkorom miatt lettem. Egy egykori sváb faluban nőttem fel, a kevés ott maradt német családok egyikében, ahol azok a hagyományok, melyekről ma tanítok, még élő valójában megvoltak.

Még járt láncos botos krampuszok kíséretében a Mikulás, és a betlehemesek is, mi karácsonykor mendikáltunk a családdal, nagyanyám öltöztette a helyi kegyszobrot, felakasztottuk az úrnapi virágot a ház hátuljába, hogy a vihar elkerülje…

és hosszan sorolhatnám. Mindennek ellenére gimis koromban művészettörténész szerettem volna lenni. Másként alakult, történelem szakra (ez volt a másik kedvenc) jelentkeztem Szegedre. Az első évben szabadon választható tárgyként hallgattam a néprajzot és amikor másodévben kiderült, hogy indul alapszakként is a néprajz az egyetemen, már nem volt kérdés, hogy megyek. Már a végzéskor felmerült, hogy doktoráljak, folytassam, de az élet (és annak örömei) felülírták a terveimet. A kapcsolat azért megmaradt a néprajzzal, a szegedi tanárokkal, sőt a doktori iskolát is elvégeztem az ELTE-n. 13 évvel a végzésem után végül hivatalosan is kutatóvá váltam. 

Képek: 1. Barna Gábor (bal szélső) és Frauhammer Krisztina (jobb szélső) a Makula nélkül való tükör c. kötet könyvbemutatóján. Forrás: OSZK Facebook; 2. Frauhammer Krisztina; 3. Juhász Antal

2. Kit, kiket tekint példaképének a szakmán belül? 

Elsőként Barna Gábor professzor urat említem, akivel lassan 30 éve munkálkodom együtt. Volt ebben sok sírás és nevetés is, de kétségtelenül nélküle nem lennék ma néprajzkutató. Sokat tanultam tőle. Jóllehet teljesen más területen kutatok, de Juhász Antal tanár úr meghatározó volt az egyetemi éveinkben. Ő vitt először terepre, és aztán az egyetem évei alatt kétheti rendszerességgel és nyaranta jártuk vele a Szeged környéki falvakat, tanyákat. Fantasztikus hangulatúak voltak ezek az utak, és talán emiatt is igyekszem magam is minél több helyre vinni a hallgatóimat. ór oktatóként az ő munkásságuk, írásaik, tanácsaik most a leginkább mérvadóak számomra. Ha az alma materen kívül tekintek, akkor a hazai folklorisztika területén dolgozó kutatónői közösséget emelem ki. Megkésett pályakezdésem miatt, illetve a szegedi tanszéken egyedüli folklór oktatóként az ő munkásságuk, írásaik, tanácsaik most a leginkább mérvadóak számomra. 

3. Ha találkozhatna egy, ma már nem élő kutatóval, kivel ülne le legszívesebben egy mély, szakmai beszélgetésre? 

Talán meglepő, de Róheim Gézát említem. Már a személye, az egész családi háttere is hallatlanul izgalmas. Hazai kortársai közül egyedüliként kutatott Európán kívül, és a kultúráról, társadalomról, civilizációról alkotott pszichoanalitikus elképzelései nem mindennapiak. Fotó talán egy darab van róla, így még különösebb a személye. Egyszerűen csak hosszan meséltetném a munkájáról, magáról. Még egy személyt is megjelölnék: Hermann Bausingert, aki az elmúlt hetekben ment el közülünk. Szívesen leülnék vele szaktudományunk aktuális dilemmáiról, útkereséseiről beszélgetni és kikérném a véleményét, mit mondana ma a népi (populáris) kultúráról az internet korszakában. 

Frauhammer Krisztina előadása a néprajzkutatók 21. századi tevékenységéről, a hiedelmek történetéről, népmesékről, a szegedi papucsról, busójárásól és a matyó hímzésről.

4. Mi jelenti a legerősebb motivációt a munkája során? 

Talán az, hogy minden téma egy intellektuális kihívás, ami valami olyasmi lehet, mint a futóknak a futás. Miközben futnak, izzadnak, akár még fájdalmaik is vannak, de célba érve jön az adneralin fröccs. Nagyon inspiráló a folyamatos tanulás is, a tudásszerzés lehetősége és az, amikor ezek a tudások a helyükre kerülnek a kutatás és az élet legkülönfélébb területein. 

A terepmunka külön is motiváló. Rengeteg emberi történet, életút, tapasztalat tárul fel, ami nagyon is emberivé teszi a mi tudományunkat. Utoljára hagytam, de talán a legmotiválóbb a tanítás, az oktatás. Átadni a tudást, a jövő kultúraalakító, formáló és közvetítő szakembereit képezni szép feladat. Én magam is mindig rengeteget tanulok a hallgatóktól, magából az oktatásból, terepkutatásainkból és egyáltalán a frissességükből. 

5. Mi a leginkább bevált munkamódszere? 

Csendben szeretek dolgozni, nagy asztalnál, ahol szétpakolhatom a dolgaim. Zenét, bármi mást nem tudok írás, olvasás közben hallgatni. Nincs preferált helyem, hol otthon, hol a tanszéki íróasztalomnál, hol könyvtárban dolgozom. Napközben vagyok aktív, így arra törekszem, hogy a délelőtti, kora délutáni órákra essenek a fontos írnivalók. Egy témánál általában először anyagot gyűjtök, olvasok, jegyzetelek (azonnal gépbe), néha azonnal címszavak alá (nagyobb témánál), néha csak szerző szerint (rövidebb cikkeknél), de mindenképp az oldalszámokat feltüntetve. Ha már kialakul egy váz, összeáll a gondolatmenet, elkezdek írni. Aztán újra olvasom, újra írom; újra olvasom, újra írom és mindig eljön a pont, amikor be kell fejezni. Nem feltétlen követendő, de első körben a lábjegyzetet általában félkészen hagyom, aztán a végén rendbe teszem, kiegészítem őket. Nagyobb munkáknál olykor a Zoterot is használom, jó lenne teljesen „rászokni”.

Képek: 1. Frauhammer Krisztina: Levelek Máriához; 2. Írásba foglalt vágyak és imák; 3. Imák és olvasatok – imakönyvek a 19. században Magyarországon; 4. Frauhammer Krisztina – Pajor Katalin (szerk.): Emlékek, szövegek, történetek – női folklór szövegek; 5. Makula nélkül való tükör

6. Volt-e olyan, hogy azt érezte, elhagyná a pályát? 

Sajnos, újra meg újra adódtak a pályámon olyan helyzetek, amikor felmerült a hogyan tovább kérdése, úgyhogy akarva, akaratlanul feljött ez a dilemma. Nem azért mert „kiszerettem” belőle, sokkal inkább a kutatói pálya nehézségei miatt (forráshiány, státus hiány stb.). No persze azt is látni kell, hogy tőlünk nyugatabbra is rengeteg esetben inkább csak projektekre szólnak az állások és bizony előfordul, hogy a projektek egyszer csak véget érnek és nem jön újabb. Hátradőlni tehát nem lehet, de ez akár pozitívumként is felfogható (én legalábbis erre törekszem).

7. Hogyan tudja összehangolni a tudományos pályát és a magánéletét? 

Egyrészt úgy érzem meglehetősen nagy kitérőkkel, nem a megszokott forgatókönyv szerint kerültem a kutatói pályára. Már három gyerekes anyukaként, kis túlzással a pelenkázó asztal mellől védtem meg a doktori dolgozatomat.  Így visszanézve, roppant merész dolog volt. Az anyagaimat hosszú évekig gyűjtöttem, aztán jött egy helyzet, amikor nem lehetett tovább halogatni a befejezést. A férjem, a szüleim, a barátaink is mellém álltak, bevállaltuk azt a luxust, hogy munkanélküli legyek és elkészült. Már phd-val a kezemben kaptam munkát.  

Másrészt szerencsés vagyok, a férjem is kutató, matematikusként dolgozik. Ez sok helyzetet leegyszerűsít. Nem volt soha kérdés számomra, hogy amikor a férjem hosszabb külföldi ösztöndíjat kapott, megyek, sőt gyerekestül mentünk vele. Nyilván ott és akkor én kevésbé kutattam. Amikor én kaptam ösztöndíjakat, ő vitte itthon a gyerekek minden ügyét: egyszer 2, majd a másik alkalommal 3 hónapig. Volt, hogy közösen pályáztunk és mentünk ugyanabba a városba, sőt olykor még a terepkutatásokra is mentünk együtt. Azt gondolom a hétköznapokban is nagy erősségünk ez az „együtt működni tudás”. No persze kalandoknak nem voltunk híján és talán egy logisztikai pozíciót is könnyedén be tudnánk már tölteni bármely cégnél!

Frauhammer Krisztina és tanítványai a harasztosi (2017), a csíkszentdomonkosi (2018) és a gelencei (2019) terepgyakorlaton.

8. Mivel szokta tölteni a szabadidejét? Mi kapcsolja ki leginkább? 

Szerencsére kiterjedt család és nagy baráti kör vesz körbe minket. A szabadidőm jó része velük telik: túrák, koncertek, színház, házi irodalmi estek, nagy beszélgetések. Nagyon jól kikapcsol az olvasás, és a főzés is (főleg, ha alkalomra kell) és a kertem is. Még ha pici is, valamit mindig lehet benne babrálni, főként, hogy a két utcára lévő virágkertészet tősgyökeres vásárlója vagyok. A foltvarrás, és a hímzés a másik nagy hobbim, ha egyszer nyerek a lottón, Japánba utazom, hogy tökéletesítsem a tudásom. Pályám elején tanítottam kézművességet gyerekeknek, minden ilyen tevékenységet nagyon szeretek a mai napig. 

9. Melyik az a könyv vagy film, amit bármikor újraolvasna, újranézne? 

Könyv: Tompa Andrea: Omerta. Film: Babette lakomája. (Nézzenek dán filmeket, nagyon jók!)

Láncreakció/Frauhammer Krisztina ajánlója: 1. Tompa Andrea: Omerta. 2. Részlet a Babette lakomája című dán filmből

10. Ajánljon egy zenét az olvasóknak! Miért pont ezt választotta? 

A Trió Stendhal zenéjét ajánlom, nagy kedvenc, igaz az együttes már rég felbomlott (1993-ban). Szeretem a dzsessz zenét, Snétberger Ferenc zseniális gitáros és Dés László minden zenéje jöhet bármikor, bármennyi mennyiségben. 

Láncreakció/Frauhammer Krisztina zeneajánlása: Trio Stendhal

+1. Kitől kérdezné meg ugyanezeket a kérdéseket?

Gulyás Judit

Szerző: Peták Imola

One thought on “Láncreakció/Frauhammer Krisztina: “a jövő kultúraalakító, formáló és közvetítő szakembereit képezni szép feladat”

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: