“A rám bízott feladatokat fontosnak tartom”– múzeumi gyakorlat a ZTI archívumában a pandémia alatt

kereszteny-csenge-muzeumi-gyak

Keresztény Csenge a múzeumi, archívumi gyakorlatát a Zenetudományi Intézet Népzene- és Néptánckutató Osztály és Archívumban töltötte, 2020. augusztus végén. A tapasztalat olyan erős hatással volt rá, hogy a szakdolgozatához is itt kapott erős ihletet. Az ő beszámolója következik.

Eredetileg Válaszútra, a Kallós Zoltán Alapítvány Néprajzi Gyűjteményében szerettem volna a gyakorlatomat tölteni, de a pandémiás helyzet miatt ez lehetetlenné vált. Ugyanakkor nagyon örülök annak, hogy a Zenetudományi Intézetben a koronavírus ellenére is volt lehetőségem gyakornokként tevékenykedni.

Az Archívumon belül elsősorban a filmtárban (a raktárban), a filmszalagokkal és a filmekhez tartozó dokumentációval foglalkoztam. A gyakorlat alatt az archívumi anyagok tárolásába, rendszerezésébe és publikálásába, jelen esetben online közzétételébe is bepillantást nyerhettem. Az archívumban a feladataim közé tartozott a filmszalagok leltározásának felülvizsgálata, az esetleges kérdések tisztázása, a szalagok ún. montázsasztalra való feltételével, illetve ezeknek a pontosított adatoknak a felvitele egy online táblázatba. Munkámban Kukár Barnabás Manó segített, illetve ő felügyelte azt. 

A gyakorlat felkeltette az érdeklődésemet a néptáncfilmezés iránt, amely téma aztán a szakdolgozatom alapjává is vált. Az archívumban eltöltött idő alatt megtanultam, hogy az analóg filmszalag értéke nemcsak az általa rögzített képsor megismételhetetlenségéből fakad, hanem elkészültének, tárolásának és digitalizálásának, feldolgozásának összetettségéből is. A szalagokat speciális, legtöbbször fém dobozokban tárolják; a szalagokat csak kesztyűs kézzel lehet megfogni, mert az emberi izzadtság roncsolja a képet; a raktárban állandó, 20 °C hőmérsékletet kell biztosítani, nehogy a filmek „megromoljanak”, „megecetesedjenek”. A filmeknek a tartalmukon túl is rengeteg tulajdonságuk van: hány milliméter széles az adott szalag; milyen típusú kép (negatív vagy pozitív) található rajtuk; a felvétel színes vagy fekete-fehér; hordoz-e hangot; hány méter hosszú az adott filmtekercs; egy vagy több tekercs tartozik-e az adott leltári számhoz; hány példány található a raktárban; etc. 

Az ott töltött idő alatt megismerkedhettem a filmekhez kapcsolódó dokumentáció egy részével, így a filmleíró jegyzőkönyvekkel és a különböző leltárkönyvekkel, nyilvántartási rendszerekkel.

Az archívumban eltöltött időt nagyon élveztem. Az Intézetben abszolút befogadó volt a légkör, minden kollégához nyugodtan fordulhattam segítségért. A rám bízott feladatokat fontosnak tartom. Bár a felhasználók nem sokat látnak abból, amit én csináltam, de tudom, hogy a publikálók feladatát meg tudtam némileg könnyíteni azzal, hogy a raktárban tökéletes rend uralkodik, tehát minden filmet gyorsan meg lehet találni, a táblázatok naprakészek és pontosan vezetettek voltak; én pedig csak hálával tartozom a belém fektetett bizalomért és az archívum megismerésének lehetőségéért. 

Én magam a későbbiekben szívesen dolgoznék hosszabb ideig is a Zenetudományi Intézetben őrzött filmekkel, de szinte bármilyen feladattal!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: