„Mert a feminizmus mozgalmának úgy is nagyon sok az ellensége” – A Relković nővérek nőnevelési és néprajzi munkássága

2018 októberében a Néprajzi Társaság Folklór Szakosztályának nőtörténeti konferenciáján, Landgraf Ildikó előadásában hallottam először davori Relković Davorkáról és Nédáról. A három nővér (mert, hogy van egy harmadik is) történetével sorozatunk átlép a múlt századba, ahol már láthatóvá vált az első egyetemet végzett nőgeneráció munkája és küzdelme, illetve a tanári pálya és a néprajzkutatás metszéspontjai. A családi háttér megrajzolását követően elsőként a legkevésbé ismert nővér, Relković Demetria tanárnői és alkotói munkájába nyerhetünk bepillantást. A középső testvér, Relković Davorka számára szintén meghatározó volt tanársága, a nőnevelés, emellett széleskörű, máig idézett folklorisztikai gyűjtő- és elemzőmunkát is végzett. Relković Néda, a család egyetlen doktorátust szerző tagja a történettudománynak szentelte életét. Kutatásai, tanári és írói munkássága mind egy irányba mutatnak: a következő generáció tudásának gyarapítása felé.

Utazásunk a Monarchia idejébe repít vissza, egy horvát származású, katolikus vallású családhoz. Egyes sajtóforrásokban szerb eredetűként jegyzik a családtagokat, ám a nemesi előnév, a felekezeti hovatartozás és a tudományos munkákban fellelhető horvát nyelvű források használata nem ezt valószínűsítik. A 19. század második felében Relković Antal császári és királyi (k.u.k.) katonatisztnek és feleségének Freysinger Emiliának 4 gyermeke született: Dusán, Demetria, Davorka és Néda. A fiú, Dusán követte apját a hadsereg kötelékébe: 1891-ben hadnaggyá nevezték ki az 53. sz. gyalogezredhez. A lányok mind tanári végzettséget szereztek, közülük ketten – Davorka és Néda – írtak néprajzi témájú dolgozatokat. A Hadtörténelmi Levéltár jegyzéke szerint az apa 1835-ben született, és 41 év katonai szolgálat után vonult nyugállományba az 52. sz. gyalogezred ezredeseként. A részére kiállított címereslevélből tudjuk, hogy Relković Antal részt vett az 1859-es olasz hadjáraton (a solferinói csatában), az 1866-os porosz és olasz hadjáratokon, az 1869-es dalmát felkelés leverésében és Bosznia megszállásában 1878-ban. Ennek elismeréseként 1898-ban, Bécsben nemesi címet kapott Ferenc József császártól, így jogosulttá vált a davori előnév viselésére.

Nőnevelés és képzőművészet: mozaikok Relković Demetria életéből

A század elején apa és lányai a budapesti Lövölde tér 1. szám alatti lakásukban éltek. A legidősebb nővér, Relković Demetria – testvéreihez hasonlóan – a tanári pályán találta meg számításait: 1897-től segédtanítónőként, majd 1900-tól rendes tanárként dolgozott a Práter utcai Községi Polgári Leányiskolában. Az 1904-ben megjelent A fiatal leány jelleme című munkájából láthatjuk, hogy a katolikus nőnevelés jegyében szigorú erkölcsi elvárásokat támasztott a fiatal lányokkal szemben. Elsősorban (tovább) tanulásra, ismereteik elmélyítésére biztatta olvasóközönségét, valamint a háztartási munkák elsajátítására, jellemük fejlesztésére, hogy talpraesett és tájékozott fiatal nőként boldogulni tudjanak, akár férjhez mennek, akár nem. Emellett az egyleti életre és a jótékonykodásra, a könyörületesség gyakorlására is felhívta a figyelmet.

davori Relković Demetria: Bettelwurf Hall mellett (Forrás: A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1932, Osztrák alpesi kiállítás)

1907-től már a Peterdy-utcai Községi Polgári Leányiskolában oktatott németet, történelmet és földrajzot, míg húga, Davorka ugyanitt németet és történelmet tanított. Több előadást is tartott a leánynevelés témakörében az intézményen belül, illetve meghívott előadóként is, például A leányiskolai önképzőkörök címmel a Budapesti Polgári Iskolai Tanári Kör irodalmi és sajtóbizottságának ülésén. Egészen az 1934-es nyugdíjazásáig a Peterdy utcában tanított, ahol időközben igazgatóhelyettessé nevezték ki.

Az iskolai értesítő szerint „volt és meglévő tanítványaink mint jólelkű édesanyát szerették és tisztelték. Tanári és közéleti működése mindvégig kiváló volt, ennek alapján nyugalomba vonulásakor a székesfőváros elismerésével s a TESZ érdemkeresztjével tüntette ki.” (Baráthosi Balogh 1935: 6.)

Demetria alkotóként is ismert volt: olajfestményeket, főként tájképeket készített. A Nemzeti Szalon katalógusa rendre közölte kiállított műveinek jegyzékét. (A nővérek műveinek és publikációinak listáját lásd a forrásjegyzék után.)

davori Relković Demetria: Felhős Balaton. Olaj, karton, jelzett, keretben, 40×50 cm (Forrás: Darabanth Aukciósház)

Néprajztudomány a nevelés szolgálatában: amit Relković Davorkáról tudni érdemes

A kor elvárásainak és lehetőségeinek megfelelően testvére, Relković Davorka is leánygimnáziumi tanárként helyezkedett el. Feltehetően az 1870-es években született, majd 1885-től a magy. kir. Állami Felsőbb Leányiskola és Leánygimnáziumban tanult, 1900-ban pedig rendkívüli hallgatóként szerepelt az egyetemi almanachban. A különböző leányiskolákban előbb helyettesítő, majd rendes tanárként dolgozó Davorka főként történelmet, magyar irodalmat és német nyelvet oktatott. A Peterdy-utcai polgári leányiskolában Demetria kollégája volt, a Dohány-utcai polgári leányiskolában pedig Glücklich Vilma, a Feministák Egyesületének elnöke is tanított korábban.

A Peterdy-utcai polgári leányiskola homlokzati domborműve (Forrás: kozterkep.hu)

A Nemzeti Nőnevelésben megjelent tanulmányában értekezett az egyetemi nőhallgatókról. Írásából kiderül, hogy közel tíz évvel a kurzusok nők előtti megnyitása után körülbelül 150 hallgatónő járt egyetemi képzésekre. Érdekükben igyekezett szólni az előforduló „hibákról”, a kerülendő magatartásról, nehogy ezek rossz fényt vessenek általában a női egyetemi hallgatókra.

„Igaz mindenesetre, hogy eddigelé is található már némelyiknél kifogásolható dolog, melynek kiigazítása minél előbb kívánatos annál inkább, mert a feminizmus mozgalmának úgy is nagyon sok az ellensége s félő, hogy az előforduló hibák vagy hiányok alapján a nőhallgatókról általában kedvezőtlen ítéletet vonnának le.”

Jellemük megszilárdításaként, illetve az egymás közötti szolidaritás kialakításáért, a „kollegalitás ápolásáért” az internátusokat, egyleteket javasolta a hallgatóknak (lásd még Pálmai 2015).

Jelentős néprajzi munkássága 1916-ban indult, amikor közzétette a Balaton eredetmondáiról szóló dolgozatát. A tanulmányzáró gondolatai pedig rövid összegzést nyújtanak a sokszínű mondavilágról.

„A monda és mítosz tehát benépesíti Balatonunkat pásztorokkal, pásztornőkkel, aranykörmű nyájjal; benépesíti áldozatot követelő vízitündérekkel, óriásokkal, kiknek gyermekei játszva emelik a tavat környékező gigantikus hegyeket; a monda tudja azt is, hogy a tó helyén hajdanában kövér legelő, falu, templom, vár állott, melyek elsülyedtek. A monda és mítosz tudja azt is, miként árasztotta el a víz a vidéket, miért hullámzik a Balaton, ki szántja fel hullámait viharos éjjelenként.” (Relković Davorka 1916: 293)

A kor tudományos standardjaihoz igazodó írásban hivatkozott Benedek Elekre, Kálmány Lajosra, Jankó Jánosra, Wlislocki Henrikre és Kandra Kabosra is. A hazai és külföldi (főleg német) szakirodalomra, illetve saját gyűjtésre támaszkodó publikáció érdeme, hogy különböző népek és tájegységek tóeredet-történeteit vetette össze egymással.

Gyűjtési módszeréről is értekezett egyik tanulmányában, amelyben a bizalomba férkőzés kommunikációs módszere mellett arra is figyelmeztetett, hogy az adatközlők hajlamosak újságból vagy kalendáriumból olvasott történeteket „visszamondani” a kutatóknak.


„Bizalmukat különben nem volt nehéz megnyerni. Először természetesen saját bajukat kellett részletesen, érdeklődve meghallgatni — csak azután térhettem át, bizonyos tervszerűséggel haladva, jövetelem céljára. Figyelték ugyan, nem nevetem-e őket, de csakhamar nekimelegedtek s szívesen elbeszélgettek. Biztatókig hatott mindég: »Nem hiába mondották, hogy a néni okos asszony, sok mindent tud, miről más nem is álmodik« vagy: »Na néni, ezt igazán jobban tudja, mint én.«” (Relković Davorka 1925: 173).

Népmondák és néphit témakörben írt dolgozataiban megelevenednek a mitikus lények, ártó és segítő alakok, a rontás és a gyógyítás különféle módjai. Lejegyezte az acsádi Róka Rózsi népdalait, de a török-kori délszláv költészettel is foglalkozott. Emellett a néprajz és középfokú oktatás kapcsolatáról, testvéréhez hasonlóan, több ízben értekezett. Két évvel azután, hogy a középiskolai tananyag részévé vált a néprajz tantárgy, 72 iskolai értesítő áttekintése alapján rajzolta meg a néprajz hazai oktatásban betöltött szerepét, az iskolai gyűjtések fontosságára felhívva a figyelmet.

„Új, néprajzilag tudományosan képzett tanárnemzedék nőtt fel, mely az egyetemről magával hozott tudását értékesíti, bővíti. Felismerte és magáévá tette a néprajz nemzetmentő erejét és mivoltát és továbbítja, megszeretteti azt az ifjúsággal.” (Relković Davorka 1940: 268.)

A Néprajzi Társaság tagjaként előadásokat is tartott, például a bosnyák mohamedánok XVII. századi magyar vonatkozású guszlár-dalairól, melyet később a Győri Szemlében publikált. Választmányi tagként egészen az ötvenes évekig rendszeresen részt vett a társasági üléseken, halálhírét az 1960. június 22-i ülésen közölték.

Doktorátustól az ifjúsági irodalomig: Relković Néda élete dióhéjban

A harmadik testvér, Relković Néda 1881-ben született. 1892-95 között a Felsőerdősor-utcai Polgári Leányiskolában végezte alapfokú tanulmányait, majd 1900-ban érettségizett az Országos Nőképző Egyesület Veres Pálné leánygimnáziumában. Ezt követően bölcsészeti tanulmányokat folytatott a M. kir. Tudományegyetemen Békefi Remig egyháztörténész tanítványaként. Hogy szoros kapcsolatot ápolt mesterével és kortársaival, arról az Egyetemi Levéltárban őrzött, főként dr. Papp Károly geológussal folytatott levelezése tanúskodik (Szende 2008: 61). Levelezett még Angyal Dávid egyetemi tanárral is, amelyről annak második világháborús feljegyzései tanúskodnak (Schweitzer 2001: 719).

A nyugállományba vonult pedagógusok arcképeit 1942-ben közölte az iskolai évkönyv.

1904-ben az egyetemi művelődéstörténeti pályázatra benyújtott „Nichts ziert wohl eine Stadt so sehr, als ehrlich’ Rat und gute Lehr” című dolgozatának elismeréseképp a Schwartner alapból 720 koronás díjat nyert, amely egy évvel később mint bölcsészdoktori értekezése jelent meg. A Buda város jogkönyve (Ofner Stadtrecht) első részében a szerző a német városjogi szabályozást, illetve a budai jogkönyv történetét mutatta be, a második részben pedig ennek művelődéstörténeti vonatkozásait. A városi élet minden területére kiterjedő szabályrendszerből megismerhetjük a korabeli budai néprétegeket és foglalkozásukat, lakásviszonyaikat, betekintést nyerhetünk a magánjogi szabályozás által a házassági, vagyoni és öröklési jogba, illetve a köztisztviselőket érintő szabályozásba. Ezen kívül a peres eljárásokról, büntetőjogról, kereskedelemről és iparról is olvashatunk, melyek mind szolgálnak néprajzi adalékokkal a Zsigmond-kori városról és lakóinak mindennapjairól.

Az egyetem befejezése után – már bölcseletdoktorként – mint gyakorló tanár oktatott német nyelvet és történelmet a magy. kir. Állami Felsőbb Leányiskola és Leánygimnáziumban, majd okleveles középiskolai tanárként 1907-től oktatott előbb a VII. kerületi Aréna-úti Polgári Leányiskolában, majd 1923-tól a Gizella királyné Leánygimnáziumban. Ugyanitt 1925-től a Széchenyi Önképzőkör történettudományi szakosztályának vezető tanára volt. Számos egyesületi tagsággal bírt: a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaságnak, a Magyar Történelmi Társulatnak tagja; a 30-as évektől a Katholikus Tanítónők és Tanárnők Egyesületének választmányi tagja és irodalmi bizottságának elnöke, a Magna Hungarorum Domina egyházközség képviselőtestületének tagja, a budapesti katolikus egyetemi nőhallgatók Szent Margit körének tiszteletbeli alelnöke, valamint a Magyar Vöröskereszt Egyesület hadiékítményes ezüst díszérmének tulajdonosa. Közéleti aktivitását példázza, hogy 1930-ban a Katolikus pedagógiai kongresszuson tartott előadást a Nőnevelési szakosztály programjában A katholikus öntudatra nevelés címmel. Neveléstörténeti cikkeket és szemléket is publikált, főként a katolikus nőnevelés témájában a Keresztény tanítóban, a Katolikus Tanítónők és Tanárnők Lapjában. E tevékenysége során az életművében legfontosabb pontok metszik egymást: a katolikus életvezetés, a pedagógiai, illetve a tudományos munka.

A tablón balra dr. Relković Néda osztályfőnök, jobbra Freybergerné dr. Neisser Irén iskolaigazgató.

A leányiskola Évkönyve nyugdíjba vonulása alkalmából közölt méltatást Néda pedagógiai munkásságáról, illetve közreadta 185 tételből álló tudományos publikációs listáját is. A tudományos és ismeretterjesztő munkák mellett írt szemléket és recenziókat, de gyermekeknek szóló rövid történetet és népszerű ifjúsági könyvet is készített. Húsz évvel később, 1961-ben hunyt el.

„A tanári testület egyik legkiválóbb tagja volt; lénye csak szeretetet, szelídséget, jóságot árasztott mindenki felé és önkénytelenül is tiszteletet, nagyrabecsülést és viszontszeretetet váltott ki a maga számára. Kedves volt a szó legnemesebb értelmében Isten és ember előtt; soha senkit meg nem bántott; nyájas, derűs, megértő volt tanártársai és növendékei iránt egyaránt.” (Freybergerné 1941: 7.)

Tudományos tevékenysége főként a kora újkori alsó bányavárosok történetére és Buda város jogtörténetére koncentrált. Kiterjedt levéltári kutatómunkát végzett: Újbánya és Bakabánya levéltárának történetét is feldolgozta. Ismerte a latin és német nyelvű forrásokat, szakirodalmat, németül publikált is. Kortársai a budai jogkönyv legkiválóbb ismerőjének tartották, az 1938-ban Szendy Károly fővárosi polgármester által megvásárolt és a könyvtár számára átadott példányról ismertetést közölt a Fővárosi Könyvtár Évkönyvében. A bányavárosok kapcsán nemcsak várostörténeti, de komoly folklorisztikai munkái is megjelentek: bányászfolklórról, hiedelmekről, de boszorkányperekről is. Diákjait is gyűjtésre buzdította, több ízben közölt rövid hiedelemtörténeteket az Ethnographiában a fiatal lányok szülőföldjén gyűjtött történetekből, valamint a néprajztudomány és a pedagógia metszéspontjairól is értekezett. Munkáit a legpatinásabb folyóiratokban jelentette meg: a Századokban, az Ethnographiában, a Hadtörténelmi Közleményekben.

A fenti három rövid pályakép alapján látható, hogy az egyetemi kapuk megnyílását követően egy fiatal nőnemzedék lépett értelmiségi pályára, elsősorban tanárként, tanítóként. E nemzedékhez tartoztak a Relković nővérek, akik katolikus hitük szerint éltek és dolgoztak a fiatal nőgenerációk művelődéséért: Demetria iskolai vezetőként és művészként, Davorka sokoldalú pedagógusként és néprajzkutatóként, Néda pedig doktorátust szerzett történészként, tanárként, íróként.

Hivatkozott irodalom:

  • Pálmai Dóra 2015: Vélemények és gondolatok a nők egyetemi képzéséről a 19. és 20. század fordulóján. Per Aspera Ad Astra (2015) II. évf. 2. sz. 25–40.
  • Relković Davorka 1904: Az egyetemi nőhallgatók érdekében. Nemzeti Nőnevelés (1904) XXV. évf. 6. füzet, 255–259.
  • Relković Davorka 1935: Győri vonatkozású gusztár-dalok a bosnyák mohamedánoknál. Győri Szemle (1935) 6. évf. 161–172.
  • Relković Davorka 1940: Néprajzi értekezések középiskolai értesítőkben az 1937–38–39. tanévben. Ethnographia (1940) LI. évf. 2. sz. 268–270.
  • Relković Demetria 1904: A fiatal leány jelleme. In: Lengyel Alajos (szerk.): A Budapest Székesfővárosi VIII. Kerületi (Práter-utcai) Községi Nyilvános Polgári Leányiskola és Női Kereskedelmi Tanfolyam Huszonhármadik Értesítője az 1903–1904. tanév végével. Budapest, 1904.
  • Schweitzer Gábor 2001: “Szomorú a jövő; mert szomorú a jelen.” Angyal Dávid naplófeljegyzései. Századok (2001) CXXXV. évf. 1. sz. 697–754.
  • Szende Ákos 2008: Egy katolikus tudós a horogkereszt és a vörös csillag árnyékában. Dr. Papp Károly geológus (1873–1963). Magyar egyháztörténeti vázlatok (2008) XX. évf. 3–4. sz. 53–92.

Felhasznált források:

  • A Budapesti Királyi Magyar Tudomány-egyetem almanachja az 1902–1903. tanévre. Budapest, 1903.
  • A Magyar Nemzeti Levéltár címereslevelei: HU-MNL-OL-R 64-1.-995
  • A Magyar Néprajzi Társaságnak 1933. évi március 23-án tartott XIV. évi rendes közgyűlése, Madarassy László főtitkári jelentése. Ethnographia (1933) XLIV. évf. 1–2. sz. 91.
  • A Magyar Néprajzi Társaság 1960. június 22-én tartott LXXII. évi rendes közgyűlésének jegyzőkönyve, főtitkári jelentés. Ethnographia (1961) LXXII. évf. 1. sz. 310.
  • Ballagi Aladár dékán beszéde. Egyetemi beszédek, 1903–1904. tanév, Királyi Magyar Tudományegyetem. Budapest, 1904.
  • Baráthosi Balogh Benedek (összeáll.) 1929: Budapest Székesfőváros VII. kerület, Peterdy-utcai Községi Polgári Leányiskolájának Értesítője az 1928–29. iskolaévről. Budapest
  • Baráthosi Balogh Benedek (összeáll.) 1935: Budapest Székesfőváros VII. kerület, Peterdy-utcai Községi Polgári Leányiskolájának Értesítője az 1934–35. iskolaévről. Budapest
  • Budapesti Czim- és Lakásjegyzék, 1907–1908. 1608.
  • Budapesti Közlöny 1891. augusztus 19.
  • Fővárosi Közlöny (1913) XXIV. évf. 57. szám 10.
  • Freybergerné dr. Neisser Irén (közr.) 1925: A Budapesti IV. Kerületi Községi Gizella Királyné Leánygimnázium Értesítője az 1924–1925. iskolai évről.  Budapest
  • Freybergerné dr. Neisser Irén (közr.) 1927: A Budapesti IV. Kerületi Községi Gizella Királyné Leánygimnázium Értesítője az 1926–1927. iskolai évről. Budapest
  • Freybergerné dr. Neisser Irén (közr.) 1940 : A Budapesti IV. Kerületi Községi  Gizella Királyné Leánygimnázium Értesítője az 1939–40. iskolai évről. Budapest
  • Gombocz Miklós (összeáll.) 1907: Az Országos Nőképző Egyesület Leánygimnáziumának Értesítője az 1906–07. iskolai évről. Budapest
  • Magyarország tiszti cím- és névtára (1891) 10. évf. 599.
  • Miklós Béla (közr.) 1940: Budapest Székesfőváros VIII. kerületi Dohány-utcai Községi Polgári Leányiskolájának Évkönyve az 1939–1940. iskolai évről. Budapest
  • MTI Napi hírek, 1930. április 29.
  • Néptanítók Lapja (1930) LXIII. évf. 21–24. sz. 63.
  • Oldal János (szerk.) 1894: A Budapesti Székesfővárosi VI. kerületi Községi Nyilvános Polgári leány-iskola hatodik értesítője Az 1893–94. iskolaév végével. Budapest
  • Szemző Lajos (szerk.) 1908: A Budapest Székesfővárosi VII. Ker. Községi Polgári, Kereskedelmi, Ipari és Háztartási Leányiskola negyedik értesítője az 1907–1908. iskolai évről. Budapest
  • Sziklás Adolf (szerk.) 1910: Budapest Székesfővárosi VII. Kerületi (Aréna-úti) Községi Polgári Leányiskola és a vele kapcsolatos Női Kereskedelmi Szaktanfolyam tizedik értesítője az 1909–1910. iskolai évről. Budapest
  • Wittinger János (szerk.) 1901: Budapest Székes Főváros VIII. kerületi Községi Nyilvános Polgári Leányiskola huszadik értesítője az 1900—901. tanév végével. Budapest

Relković Davorka válogatott közleményei:

  • Az egyetemi nőhallgatók érdekében. Nemzeti Nőnevelés (1904) XXV. évf. 6. füzet, 255–259.
  • A Balaton keletkezésének mondái. Ethnographia (1916) XXVII. évf. 1–3. sz. 281–293.
  • Bajmóci néphit és népmondák. Ethnographia (1920) XXXI. évf. 1–6. sz. 77–79.
  • Babona-adalékok. Ethnographia (1922) XXXIII. évf. 1–6. sz. 90–91.
  • Harkányi mondák és néphit. Ethnographia (1925) XXXVI. évf. 172–177.
  • Adalékok a Somlóvidék folklorejához. Ethnographia (1928) XXXIX. évf. 1–2. sz. 94–107.
  • Kopjafás temetés Keszthely vidékén. Ethnographia (1929) XL. évf. 3–4. sz. 184.
  • Acsádi (Vas m.) néphit és szokások. Ethnographia (1930) XLI. évf. 50–53.
  • Buda visszafoglalásával kapcsolatos török monda. Ethnographia (1935) XLVI. évf. 1–4. sz. 58—59.
  • Győri vonatkozású guszlár-dalok a bosnyák mohamedánoknál. Győri Szemle (1935) 6. évf. 161–172.
  • Pécsi vonatkozású délszláv énekek a török hódoltság korából. Pannonia (1936) II. évf. 303–308.
  • Néprajzi értekezések középiskolai értesítőkben az 1937–38–39. tanévben. Ethnographia (1940)  LI. évf. 2. sz. 268–270.
  • Néprajzi értekezések közép- és polgári iskolai évkönyvekben az 1939–40. iskolai tanévben. Ethnographia (1941) LII. évf. 3–4. sz. 293–295.
  • A legrégibb hun monda egyiptomi változata. Ethnographia (1941) LII. évf. 3–4. sz. 283.
  • Az evangélium tanainak alkalmazása különféle vallású polgári iskolai tanulók körében. Katolikus Tanítónők és Tanárnők Lapja (1940) XXV. évf. 85.
  • A Szent Gellért legenda emléke a törököknél és a délszláv költészetben. Ethnographia (1947) LVIII. évf. 1–2. sz. 120–121.

Relković Demetria művei:

  • A fiatal leány jelleme. In: Lengyel Alajos (szerk.): A Budapest Székesfővárosi VIII. Kerületi (Práter-utcai) Községi Nyilvános Polgári Leányiskola és Női Kereskedelmi Tanfolyam Huszonharmadik Értesítője az 1903-1904. tanév végével. Budapest, 1904.
  • A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1930
    • Részlet a Hochschwab-csoportból (Steiermark)
  • A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1931
    • Reichenstein az Ems völgyében, olajfestmény
    • Nyári nap
  • A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1932
    • Uj hó Innsbruck vidékén
    • A Nock Innsbruck mellett, olajfestmény
    • Bettelwurf Hall mellett (Tirol), olajfestmény
    • Részlet a Gesáuseból, olajfestmény
    • Balaton, pasztell
    • Lauranai partrészlet
    • Reichenstein (Gesäuse)
  • A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1935
    • Apáthi szikla a Hűvösvölgyben

Relković Néda válogatott közleményei:

  • Buda város jogkönyve. (Bölcsészetdoktori értekezés) Művelődéstörténeti értekezések 12. Budapest, 1905.
  • Embervásár a török időkben. Századok (1910) XLIV. évf. 2. füzet, 113—121.
  • A felső-magyarországi hét alsó bányászváros levele Mátyás főherczeghez 1595-ben. Történelmi Tár (1911) XII. évf. 3. sz. 363—368.
  • Városi élet Újbányán az 1664. évi török pusztítás után. In: Pintér Jenő (szerk.): Békefi Emlékkönyv. Dolgozatok Békefi Remig egyetemi tanári működésének emlékére. Budapest, 1912.
  • Újbányai boszorkányperek a XVI—XVII. században. Ethnographia (1912) XXIII. évf. 3. füzet, 155—158.
  • Kuruzslószerek XVIII. századi jegyzéke Újbányán. Ethnographia (1912) XXIII. évf. 6. füzet, 366—367.
  • A felsőmagyarországi hét alsó bányaváros legrégibb közgyűlési jegyzőkönyvei (1561—1623). Századok (1913) XLVII. évf. 7. füzet, 518—534., 591—607.
  • Bakabánya hadiköltségei 1683— 1696. Hadtörténelmi Közlemények 15. (1914) 132—135.
  • Árpádházi B. Margit emlékezete. Katolikus Tanítónők Lapja (1917) 2: 4—8.
  • A nő joga régi törvényeinkben. Katolikus Tanítónők Lapja (1918) 3: 76—80.
  • Tanulóink a néprajzi tudomány szolgálatában. Katolikus Tanítónők Lapja (1921) 6: 19—21.
  • Néphagyománygyűjtés. Ethnographia (1923) XXXIV–XXXV. évf. 4–6. füzet, 106–109. (Az itt közölt adatokat a budapesti VIII. ker. Práter-u. leánygimnáziumi tanítványai gyűjtötték.)
  • Csánki Dezső–Relković Néda: Újbánya város levéltára és rövid története. Levéltári Közlemények (1924) II. évf. 1–4. sz. 86–107.
  • Tanulóink és a néprajz. Magyar Művelődés (1925) 4: 105—107.
  • Bakabánya levéltára és rövid történeteLevéltári Közlemények  (1926) IV. évf. 1–4. sz. 231–235.
  • Babonagyűjtés. Ethnographia (1926) XXXVII. évf. 3. sz. 154—156.
  • Adalék a főúri gyermekek neveltetéséhez a XVI. és XVII. században. Magyar Művelődés (1926) 5: 47–50.
  • Aus dem Leben der sieben “niederungarischen Bergstädte” im 14–17. Jahrhundert. Ungarische Jahrbücher (1926) VI. Heft 1–2. 39–80.
  • Mondagyűjtésemből. Ethnographia (1927) XXXVIII. évf. 2. sz. 126. (Az itt közölt adatokat a budapesti IV. ker., Váci utcai közs. leánygimnáziumi tanítványai gyűjtötték.)
  • Gyermekkereskedés a török időkben. Ifjúság és Élet (1928) 4: 152—165.
  • Namensverzeichnis und Zins der Bürger in den sieben untern Bergstädten des Oberlandes im Jahre 1542. Karpathenland, (1932) XXV. Nr. 3–4.
  • A gráci egyetem legrégibb magyar hallgatói (1586–1640). Különlenyomat a Magyar Középiskola 1933. évi 9–10. számából
  • Bilder aus dem deutschen Schulwesen der sieben niedern Bergstädte des ungarischen Oberlandes im 16. und 17. Jahrhundert. Zeitschrift für Geschichte der Erziehung und des Unterrichts (1935) XXV. Heft 3–4.
  • Visszapillantás egyesületünk múltjára. Budapest: Stephaneum, 1937.
  • A budai jogkönyv (Ofner Stadtrecht) harmadik kézirata a Fővárosi Könyvtárban. A Fővárosi Könyvtár évkönyve, 1941.
  • Igaz mesék Pest-Budáról. Budapest, 1939.
  • Boldog Margit szigete. Árpádházi B. Margit születése 700-ik évfordulója emlékére. Budapest, 1941.
  • Miről susog a pilisi erdő. Budapest, 1943.
  • Hogyan szórakoztak bányászaink a régi időkben? Bányászati és kohászati lapok (1948) LXXXI. évf. 24–26.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: