Milyen lehetőségeket rejt egy elfeledett tánckutató gyűjtőút történetének feltárása a kortárs néprajz számára? Hogyan találkozik egymással a hallgatói és oktatói érdeklődés? Utat nyithat a néptánc a doktori tanulmányok felé? Mester és tanítvány sorozatunkban öt interjút olvashatnak az érdeklődők a 36. OTDK néprajz tagozatának helyezettjeivel és témavezetőikkel. Ezúttal Varga Sándor, az SZTE adjunktusa és témavezetettje, az ELTE korábbi hallgatója, Keresztény Csenge válaszoltak kérdéseinkre.
Miről írtál OTDK dolgozatot, hogyan találtál rá erre a témára?
Keresztény Csenge: OTDK dolgozatom Martin György 1969-es, erdélyi népzene- és néptáncgyűjtő körútjának kontextualizálását és az út során gyűjtött filmek vizsgálatát tűzte ki célul. Korábban alapszakos szakdolgozatomat a magyarországi néptáncgyűjtések történetéből írtam, és ekkor figyeltem fel arra, hogy erről a hat hónapos terepmunkáról semmilyen egykorú vagy későbbi publikáció nem született, noha talán ez volt Martin leghosszabb ideig tartó terepmunkája. A mesterképzésre már úgy jelentkeztem, hogy tudtam, ezzel a gyűjtéssel szeretnék behatóbban foglalkozni, ugyanis úgy vélem, hogy a múlt századi néptáncgyűjtések alaposabb ismerete az archív néptáncfilmek jobb megértéséhez is vezet. Nagyon izgalmas volt ennek a féléves gyűjtésnek a különböző forrásait, főleg filmszalagjait vizsgálni, és elemzési szempontokat találni. Elsősorban nem a mozgásanyag, a tánclépések érdekeltek, hanem – nagyon leegyszerűsítve – minden más, amit a filmekre rögzítettek: a kutatók beavatkozásaitól kezdve a jellegzetes térhasználatokon és a zenész-táncos kommunikáció jeleiig. A tudomány- és kutatástörténetet sokszor talán lebecsülik a hallgatók, de engem ez a lassan két éve tartó vizsgálat meggyőzött arról, hogy egyáltalán nem unalmas régi kéziratokat és fekete-fehér filmeket böngészni.
Milyen új eredményeket hozott Csenge TDK kutatása a hazai néprajzi/folklorisztikai kutatások számára?
Varga Sándor: A magyar táncfolklorisztika „hőskorának” tartott időszakában, kb. az 1950 és 1980 között periódusban rendkívül intenzív gyűjtés folyt. Martin György és munkatársainak egyszerre kellett megteremteni a kutatás nyersanyagát, meghatározni a tudományos kérdéseket, megírni az első tanulmányokat, majd az 1970-es években az első összefoglalókat. Iszonyú nagy munka volt, nem csoda, hogy a kutatásmódszertan kidolgozására, illetve ennek leírására, kritikai elemzésére szinte kísérletet sem tudtak tenni. Mindezek eredménye, hogy óriási adatmennyiség áll a rendelkezésünkre, aminek nem tudjuk a keletkezéstörténetét, kontextusát. Ha újat akarunk mondani egyes klasszikus témáról, mint például tánctípusok, vagy táncdialektusok, akkor elengedhetetlen az olyan jellegű tudománytörténeti munka, amit Csenge végez. De fontos a munka Martin Györgyék tudományos eredményeinek értékelése szempontjából is, és a mai tánckutató terepmunka módszertana szempontjából is hasznos információkat hoz
1. Filmszalag a Zenetudományi Intézet montázsasztalán – Keresztény Csenge kutatásainak egyik legfontosabb forrástípusa. 2. Archívumi anyagok Martin György kéziratos hagyatékából: nagy mappákon és iratgyűjtők sokaságát kell átböngészni az összkép megalkotásához. Keresztény Csenge saját felvétele.
Hogy talált egymásra oktató és hallgató, hogyan kezdődött, zajlott a közös munka?
K. Cs.: Két évvel ezelőtt kifejezetten azért jelentkeztem a Szegedi Tudományegyetem néprajz mesterképzésére, mert mindenképpen szerettem volna tánckutatásra specializálódni, és erre csak itt volt lehetőségem. Ezen felül is nagyon szerettem volna témavezetőmmel, Varga Sándorral megismerkedni és együtt dolgozni, mert korábban, még gimnáziumi éveim alatt is olvastam néhány tanulmányát, amelyek nem kis hatással voltak arra a döntésemre, hogy a néprajz alapképzést választottam az érettségi után – igaz, akkor az ELTE-re adtam be végül a jelentkezésemet, amit egyetlen percig sem bánok. Amikor aztán Szegeden elkezdtem a mesterképzést, felvázoltam az első találkozásunk alkalmával Tanár úrnak az elképzelésemet erről a témáról, és nem várt lelkesedéssel találtam szembe magam, azonnal a szárnyai alá vett. Az egyetemi kurzusaim alatt is sok olyan ötlet, elemzési szempont felmerült, amelyek továbblendítették a kutatásomat, és a személyes konzultációk során is mindig kaptam olyan tanácsot vagy bátorítást, ami nagyon sokat jelentett. Számomra kiemelkedő élmény volt az elmúlt két év, nagyon sokat kaptam szakmailag is, és emberileg is nemcsak Tanár úrtól, hanem tulajdonképpen az egész szegedi tanszéktől.
V. S.: Keresztény Csengének a magyar táncfolklorisztika kutatástörténetének egyik legizgalmasabb epizódjával kapcsolatos témája már évek óta „benne volt a levegőben”. Martin György 1969-ben, Erdélyben rögzített táncfelvételeit használja a legtöbbet a magyar néptánckutatás, másrészről ezekre épül a magyar néptáncmozgalom művészeti munkájának egy jelentős része. Csenge kutatóként és táncosként is érdekelt volt a téma feldolgozásában, érdeklődése – ha jól tudom – az MA-s tanulmányai megkezdése előtti időszakra nyúlik vissza.
Milyen élmény volt az OTDK-n részt venni, előadni? Volt olyan előadás, ami felkeltette az érdeklődésed? A visszajelzések közül mi volt számodra a leghasznosabb?
K. Cs.: Újra nagyszerű élmény volt részt venni az OTDK-n, különösen azért, mert idén személyes jelenléttel folytak az előadások, ez pedig egy sokkal felszabadultabb kommunikációra adott lehetőséget. Nagyon jó élmény volt régi és újabb ismerősökkel, volt tanárokkal és csoporttársakkal találkozni. Kifejezetten örültem, mert volt olyan kezdeményezés, hogy a néprajzos előadók a tagozati üléseken kívül is találkozzanak és beszélgessenek, ismerkedjenek egymással. Számomra az idei OTDK-n a legnagyobb örömöm két dologban rejlett. Egyrészt, nagyon örülök neki, hogy az ELTE Néprajzi Intézete után a szegedi Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszék hírnevét is öregbíthettem. Másrészt, nem is feltétlenül a nagyon pozitív bírálatoknak és kommentároknak örülök, hanem annak, hogy a két évvel ezelőtti OTDK-hoz képest sikerült önmagamon túllépni, és javítani az akkori eredményemen. Számomra ez azt jelzi, hogy valószínűleg jó úton haladok a céljaim felé, és továbbra is olyan impulzusokat kapok, amelyek segítik a szakmai fejlődésemet.
Térkép a vizsgált gyűjtőkörút gyűjtőpontjairól. Martin György hat hónap alatt közel 60 településről vett fel adatot a helyi tánc- és zenei életre vonatkozóan. A térképen sok jelző fedésben van, így inkább csak a gyűjtés súlypontjainak érzékeltetésére alkalmas. Készült a MyMaps.Google alkalmazás segítségével. Készítette: Keresztény Csenge.
Mit gondol miért fontos részt venni és egyéni kutatómunkát végeznie a hallgatóknak, elindulni tanulmányi versenyeken?
V. S.: Egyrészt önállóságot tanul a hallgató, másrészt találkozik a saját műhelyén kívül más kutatókkal is. Az ő példájuk rendkívül inspiráló tud lenni. Fontosnak tartom továbbá a szakmai visszajelzéseket – ezeknek komoly hatással bírnak a hallgató szakmai fejlődésére.
Mesélj a jövőbeli terveidről! Folytatod az OTDK-n előadott témád kutatását?
K. Cs.: Idén tavasszal leadom az OTDK dolgozatom hosszabb verzióját, mint diplomamunkát, és nagyon remélem, hogy szeptemberben elkezdhetem a doktori képzést, továbbra is Varga tanár úr vezetésével. A PhD témámmal szeretném folytatni a megkezdett munkát, de egy másik gyűjtőút, pontosabban kutatási projekt feldolgozásával – Martin György és munkatársainak szabolcs-szatmári gyűjtését szeretném az 1969-es erdélyihez hasonlóan kontextualizálni, és lehetőség szerint a gyűjtött anyagaikat fel is dolgozni. Emellett a hosszú távú terveim között mindenképpen helyet kap ennek a kutatásnak a folytatása is, ha nem is hasonló intenzitással – nagyon szeretném például a romániai intézményekhez került anyagokat is megtalálni és bevonni őket a vizsgálatba. De ez csak egy a sok lehetséges folytatás közül, bőven van még tennivaló ezzel a gyűjtőkörúttal.
1. A téma korai eredményeinek prezentálása a 2022. április 30-án, Szegeden megrendezett Tanszéki hagyományok és változó világok címet viselő konferencián. 2. Előadás a Kriza János Néprajzi Társaság Kutatásszemléleti, -módszertani és -történeti összefüggések a magyar néprajztudományban konferenciáján 2022. október 7-én.
Milyen tanácsot adnának azoknak a hallgatóknak, akik a jövőben szeretnének elindulni a TDK-n, OTDK-n?
K. Cs.: Mindenképpen kezdjetek bele! Ez talán a legfontosabb – megéri ráfordítani az időt és az energiát abba, hogy egy témába elmélyüljünk, és azt papírra is vessük. Az OTDK pedig nemcsak arra ösztönöz, hogy belefogj egy kutatásba, hanem arra is lehetőséget ad, hogy kiváló szakemberektől kaphass visszajelzést az ötleteidről, módszereidről, eredményeidről. Szintén nagyon fontosnak tartom, hogy az OTDK egy olyan fórum is, ami összehozza a különböző egyetemeken, de ugyanazon a szakon tanulókat. Elengedhetetlennek tartom, hogy ismerjük a nagy elődök kutatásai mellett kortársaink munkáját is, hiszen előbb-utóbb, ha minden jól alakul, kollégák leszünk. A kapcsolati háló kiemelten fontos a bölcsészettudományokban is, az OTDK pedig tálcán kínálja az ismerkedés, a barátkozás, a kulturált eszmecsere lehetőségét, ezzel pedig, úgy gondolom, fontos élni.
V. S.: Merjenek önálló gondolatokkal előállni a kutatási témákat és terepeket illetően. Keressék a kapcsolatokat a jövőbeli kollégákkal!
Fotók: Keresztény Csenge, KJNT
Borító: Berty Réka