“Mindhárman újat mutattak a néprajztudomány számára” – rendhagyó négyes interjú Deáky Zita tanárnővel és OTDK-témavezetettjeivel, Erdős Zsófiával, Kaszás Lucával és Keresztény Csengével

Nevelőszülők, archív táncfelvételek és a Lóci Kalendárium – Baranyi Janka három, néprajzos hallgatótársát és közös témavezetőjüket kérdezte az első online, de a 35. Országos Tudományos Diákköri Konferencián szerzett élményekről.

Hogyan kezdődött az érdeklődésetek az OTDK-n feldolgozott témáitok iránt?

Kaszás Luca: Én alapvetően a koronavírus miatt találkoztam a témámmal. A vírus megjelenése előtt második világháborús hadirokkantakkal interjúztam, de a járványhelyzet miatt ezt nem folytathattam, úgyhogy elkezdtem foglalkozni a Lóci Kalendárium című kiadvánnyal. Ezt maguk a hadirokkantak ajánlották, mondván, hogy ők már leírták oda azokat a történeteket, amiket én élőszóban meghallgathatnék tőlük. Már régóta érdekelt az idősek és a hagyományok átadásának témaköre, de korábban nem írtam a témáról például szemináriumi dolgozat keretében sem.

Keresztény Csenge: Az én érdeklődésem a témám iránt több gyújtópontra vezethető vissza. Egyrészt, én nagyon régóta táncolok, így természetes, hogy a szívemhez a néprajzon, folklorisztikán belül ez áll a legközelebb. Az előző félév során Deáky Zita tanárnő tartott gyermekélet kapcsán egy szemináriumot és ott merült fel bennem, hogy érdemes lenne beleásni magam a gyerektánc-témába. Ennek első eredménye egy szemináriumi dolgozat lett, melyet később továbbfejlesztve, a tanárnő biztatására nyújtottam be az OTDK-ra. Esetemben szerencsésen találkozott egy jó téma és a személyes érdeklődés.

Erdős Zsófia: Az érdeklődés ugyanúgy, mint Csengének, nekem is több szálról eredeztethető. Én korábban óvodapedagógusnak tanultam, így a gyereknevelés és a gyermekek társadalmi szerepének kérdése mindig is központi téma volt számomra. 2019-ben a néprajz szakos terepgyakorlaton Deáky tanárnő támogatásának hatására fordultam a nevelőszülők kutatása felé, bár eredetileg nem ez volt a témám. A terepgyakorlatról később született egy szemináriumi dolgozat és az OTDK-ra írt tanulmányom is ebből nőtte ki magát.

A Néprajz II. Társadalomnéprajz tagozatát Erdős Zsófia Nevelőszülők Aranyosapátiban és Tápiószelén című előadásával nyitotta meg. Kutatása főként a két település nevelőszülőinek társadalmi helyzetére, valamint a cigány és nem cigány nevelőszülők nevelési stratégiáinak eltéréseire fókuszált. Ugyanebben a tagozatban tartotta meg Kaszás Luca A nagylóci közösség megerősítésének egy példája. A Lóci Kalendárium vizsgálata című előadását. Dolgozatában a Nógrád megyei Nagylóc település lokális kiadványán keresztül ragadta meg a helyi identitás kérdését a közösség és az egyén szerepére is kitérve. Munkájával elnyerte a Társadalomnéprajz tagozat első helyezését. Keresztény Csenge Táncba nevelődés az 1947-1995 közötti néprajzi filmek tükrében címmel tartott előadást a Néprajz II. Folklór tagozatban. A gyerekek táncéletének és táncba nevelődésének témáját a BTK Zenetudományi Intézet archív filmjeinek elemzésével közelítette meg. Dolgozatát és előadását a tagozat második helyezésével díjazták.

Milyen szerepe van a konzulensnek a témaválasztásban? Mitől érdekesek és újszerűek ezek a témák a néprajztudomány számára?

Deáky Zita: Azt gondolom, hogy akkor végezzük jól a munkánkat tanárként, ha inspirálni tudjuk a hallgatókat. Az, hogy Csenge, Luca és Zsófi megtalálták a saját témájukat és megmérettették magukat, az ő sikerük, az ő eredményük, de hogy ezen az úton segíthettem őket, az engem, a többi tanártársamat, összeségében a Néprajzi Intézet munkáját is igazolja. A néprajz azért csodálatos tudomány, mert mindenkinek lehetősége van olyan témát kutatni, ami érdekli, ami hozzá közel áll és ami érdekli, és ez az OTDK-n is minden alkalommal megmutatkozik. A lányok is olyan témát mutattak be, ami rájuk jellemző és a személyes érdeklődésükből fakad. Zsófi az óvónői vénájával választott egy olyan kutatási területet, ami nem csak előképzettségéhez, hanem habitusához is passzol, számára jobbat ki se lehetett volna találni. Csenge ezzel a saját szenvedélyéhez kapcsolódó területtel most megtalálta a maga útját a néprajzon belül. Luca a kutatásával pontosan azt tanulta meg, ami a társadalomnéprajznak a lényege, a helyi közösséget kívülről befelé haladva, mint egy hagyma héját bontogatva, kezdte el megismerni. Rengeteg kutatói út maradt még, de Luca ebben a nagylóci világban most már magabiztosan tud lépkedni.

Mindhárman újat mutattak a néprajztudomány számára. A nevelőszülőkkel ilyen formában Zsófin kívül senki sem foglalkozott a néprajztudományban. Csenge témája, a gyermekek szerepe és helye a magyar tánckultúrában és az ehhez kapcsolódó tanulási folyamatban szintén kívül esett eddig a néprajzkutatók érdeklődésén. Luca pedig képes volt a kutatásában egy kalendárium köré felfűzni egy lokális közösség és a falu világát.

Milyen forrásokat használtatok fel a kutatás során? Nehezítette a járványhelyzet a kutatási folyamatot?

Keresztény Csenge: Három nagyobb forráscsoportot használtam a munka során. A néprajzi szakirodalom segített kontextusba helyezni az elemzéseimet. A második forrástípusom a filmekhez tartozó, úgynevezett filmleíró jegyzőkönyvek voltak. A filmleíró jegyzőkönyveket használva szűrtem ki a számomra releváns felvételeket a BTK Zenetudományi Intézet archívumából. Amiről a dolgozatban talán a legkevesebb szó esett, mégis a leginkább befolyásolta, hogy mely filmekkel foglalkoztam, az a Zenetudományi Intézet Néptánc Tudástára volt. A járványhelyzet miatt nem volt lehetőségem bemenni az intézet raktárába és megkeresni az összes olyan filmet, amiről úgy gondoltam, hogy a vizsgálódásom alanyai lehetnek. Erre nyújtott valamiféle megoldást a Néptánc Tudástár, amit otthonról is el tudtam érni. Azt tapasztaltam, hogy ezt az adatbázist alapvetően nem arra fejlesztették ki, hogy ehhez hasonló kutatásokhoz szolgáltasson forrásokat, inkább az együttesvezetők és táncosok művészi és pedagógiai tevékenységét hivatott segíteni. Mindamellett a lehetőségekhez mérten maximálisan ki tudtam használni az adatbázis nyújtotta lehetőségeket.

Keresztény Csenge és kutatási archív felvételei, Forrás: BTK ZTI Néptánc Tudástár Archívum

Erdős Zsófia: Az én dolgozatom forrásai nagyrészt a terepen készített interjúk és a témához kapcsolódó statisztikai adatok. Mivel ez egy néprajzilag még nem kutatott terület, a szakirodalom a téma történeti hátterének felvázolásában, kontextusba helyezésében volt hasznos. Az interjúkat különböző gyermekvédelmi szolgáltatókkal, szakemberekkel, illetve 17 nevelőszülővel készítettem el, ez adta a felhasznált anyag oroszlánrészét. A vírushelyzet a második településen való kutatást nehezítette meg, az interjúzást online kellett folytatnom, ami teljesen más szituációt teremt, mint egy személyes beszélgetés.

Kaszás Luca: Esetemben már a téma ötletét is a járvány miatti kényszerhelyzet szülte, emiatt került a látóterembe a Lóci Kalendárium. A nagylóci Faluvédő Egyesület titkára nagyban hozzájárult a munkámhoz azzal, hogy a rendelkezésemre bocsátotta az összes eddig megjelent kiadványt. A dokumentumok elemzését el tudtam végezni otthon, így amikor visszamentem a faluba, már célzottan tudtam feltenni a kérdéseimet. Az elsődleges forrásaim a kiadvány 1997 és 2020 között megjelent darabjai voltak. Ezt egészítették ki a beszélgetések, interjúk, melyeket Nagylócon készítettem 2020 nyarán egy teljes hetes terepmunka és ősszel néhány egynapos alkalom során. Fő adatközlőim a Nagylóci Nyugdíjasokért és Hadirokkantakért Egyesület elnöke, illetve a Lóci Kalendárium szerkesztője voltak.

Mennyiben befolyásolta a felkészítő munkát a járványhelyzet? Miben volt más az idei OTDK, mint az előző években?

Deáky Zita: Leginkább a lányok gyűjtőmunkáját határolta be a Covid, ebből a szituációból kellett kihozniuk, amit lehet. A négyünk kommunikációját nem zavarta meg, hogy idén online kellett konzultálnunk, viszont elmaradt a közös munka személyes része, hogy akár egy kávé mellett beszéljünk, vagy együtt az intézeti könyvtárban keresgéljük a témába vágó dokumentumokat. Az OTDK-t jellemző közösség-érzet, amelyet az előadások együttes hallgatása, a tanárok és diákok személyes jelenléte, egymás bíztatása alakít ki, teljesen elveszett most az online térben. Az előző évek OTDK-in az intézeti jelenlét mint a diák családja adott az előadónak egy olyan biztos hátteret, megerősítést, amire az előadása előtt, alatt és után is számíthatott. Most nem volt lehetőségünk arra, hogy összesúgjunk a diákjainkkal egy előadás után, hogy “ez jó volt” vagy előtte “erre a hibára figyeljen” és nem tudtunk együtt ünnepelni, sem megosztani egymással a gondolatainkat a nap végén egy vacsora mellett. Mindamellett a hallgatók nagyon összeszedetten és szépen vették az akadályokat. Sajnálatos, hogy a két néprajzos szekció párhuzamosan zajlott, így nem lehetett minden előadást meghallgatni.

Erdős Zsófi kutatása Aranyosapátin, egy terepgyakorlaton kezdődött, 2019-ben

Milyen élmény volt az online térben tartott OTDK? Volt olyan előadás, ami felkeltette az érdeklődéseteket?

Erdős Zsófia: A tagozat nyitó előadójaként nagyon izgultam, viszont mikor végeztem, jobban oda tudtam figyelni a többiek felszólalásaira. Az utánam következő előadás keltette fel leginkább az érdeklődésemet, amely a csipkekészítésről szólt, és a hallgató olyan oldottan beszélt, mintha egy barátjának mesélte volna el a kutatását.

Keresztény Csenge: Az idei OTDK-ból hiányzott az az együttlét-érzés, amit az nyújtott az előző években, hogy megismerkedhettünk és beszélgethettünk más egyetemek néprajzos hallgatóival. Az online térben erre nem igazán volt lehetőség. Ez azért is veszteség, mert így nem tudott megindulni a diákok közötti kommunikáció magukról az előadásokról sem. Mindamellett a saját tanszékünk részéről én éreztem egy bizonyos összetartozást, jó volt látni, hogy a tanáraink mind bejelentkeztek, szurkoltak, kérdeztek, gratuláltak, illetve a csoporttársaim közül is észrevettem néhányat a hallgatóságban. Számomra külön öröm, hogy a családtagjaim is meg tudtak hallgatni, nem kellett Miskolcra utazniuk, otthonról követhették az eseményt. Nagyon inspiráló volt számomra, hogy a Folklór tagozatban rengeteg olyan előadót meghallgathattam, akik nem néprajzi képzésen vesznek részt, mégis változatos folklorisztikai témákat dolgoztak fel kutatásuk során. Például az előttem felszólaló fiú az Országos Rabbiképző –  Zsidó Egyetem diákjaként egy zsidó temető sírköveinek vizsgálatát mutatta be, felkészült és jó előadó volt, a téma is nagyon izgalmas.

Kaszás Luca: Számomra is hiányérzetet keltett, hogy idén nem lehetett az OTDK alkalmával találkozni és megismerkedni az ország más egyetemein tanuló néprajzos, vagy a humán szekció többi hallgatójával. Pozitívuma volt az online formának, hogy az én családom és más egyetemeken tanuló barátaim is részt tudtak venni nézőként a konferencián. Az előadás okozta lámpaláz mellett idén az esetleges technikai problémák miatt is izgultam, hogy jól láthatóan megosztottam-e a képernyőmet, hallanak-e, akadozik-e az internet. Nem tudnék kiemelni egy konkrét előadást a sok közül, mert a maga nemében mindegyik érdekes volt, a néprajz számos területéről érkeztek diákok aktuális problémákkal és történeti vizsgálatokkal.

Milyen élmény volt a bírálatokat olvasni, hallani? Szeretnétek a jövőben tovább foglalkozni a témáitokkal?

Kaszás Luca: Nagyon jól esik, amikor valaki végigolvassa a szövegemet – és itt nem csak a bírálókra, hanem Deáky tanárnőre is gondolok, aki többször is elolvasta és felhívta a figyelmet az esetleges hibákra, hiányosságokra-, mégis olyan módon tudott tanácsot adni, hogy az nem volt elrettentő, hanem további munkára ösztönző. Nagyon hálás vagyok a bírálóimnak azokért a felvetésekért, amik a kutatásom további irányaira vonatkoznak. Bár még nem tudom melyik úton, de mindenképpen folytatni szeretném a kutatást ebben a tárgykörben. Nagy örömet szereztek nekem a bírálatok, az elismerő szavak, visszajelzések arról, hogy sikerült azt közvetítenem a dolgozattal, amit szerettem volna.

Fent: Kaszás Luca kutatás közben, Nagylócon, mellette a Lóci kalendárium, alatta a Nagylóci Nyugdíjasokért és Hadirokkantakért Egyesület székháza, oldalt a meginterjúvolt hadirokkantak felvételei, 2020

Keresztény Csenge: Amikor megkaptam az írásos bírálatot, nem titkolom, percekig meg se mertem nyitni, mert a magas pontszámokat látva nem akartam elhinni, hogy ezt én kaptam! A bírálók és a zsűritagok kritikája is pozitív élmény volt számomra, hiszen megerősítettek abban, hogy igényesen végeztem a kutatásomat és érdemes elmélyedni benne. Számos olyan útmutatást is kaptam, amit be tudok építeni a kutatásaimba és már ötleteim is vannak, hogy merre vinném tovább ezt a témát. Reménykedem abban, hogy a mesterszakos tanulmányaim során még több impulzust fogok ehhez kapni és konkretizálódnak a lehetőségek is. Alig várom, hogy hozzáférhető legyen az MTA BTK Zenetudományi Intézet archívuma, így a felhasznált források mennyiségének növelésével akár egyes tájakra szűkített vizsgálatokat is el lehet majd végezni.

Erdős Zsófia: Az OTDK alatt a legjobb élmény az volt, amikor a bírálatokat olvastam. Megható volt, hogy a szakmában jártas bírálók elismerték a munkámat és ez az, ami a továbbiakban is hajtóerőként tud számomra működni. A munka folyamán Deáky tanárnő is gyakran mondta, hogy mennyire fontos a téma, amivel foglalkozom, ez is mindig ösztönzött a kutatás folytatására. Ez a terület a szakdolgozatomhoz is kapcsolódik, így természetes, hogy továbbra is érdekel a téma. Néprajzi szempontból ez még egy új terepnek számít, ezért fontos lenne további kutatásokat végezni, ezzel kapcsolatban én is rengeteg javaslatot kaptam a bírálóimtól. 

Mit tanácsoltok a reménybeli OTDK-zóknak? Miért jó élmény részt venni ezen a versenyen?

Keresztény Csenge: Az első és legfontosabb, hogy olyan témát kell választani, ami közel áll az emberhez. A második tanácsom pedig az, hogy nem kell rágörcsölni! Komolyan kell venni, fel kell készülni, de rágörcsölni nem szabad, mert nem dől össze a világ, ha az ember nem kap helyezést. A részvétel viszont rettentően fontos. Szóval meg kell találni ebben az egyensúlyt és kell hozzá az a bizonyos téma, aminek a segítségével ez lehetséges. 

Kaszás Luca: Szerintem azért fontos, hogy kipróbálja magát az ember az OTDK-n, mert ez egy nagyon jó alkalom arra, hogy megtanuljuk, hogyan kell megírni egy tudományos dolgozatot, hogyan kell konzultálni a vezető tanárral és aztán a bírálatok alapján miképpen lehet továbbgondolni a témát és csiszolni az előadást.

Erdős Zsófia: Azt, hogy hogyan kell szakdolgozatot vagy bármilyen tudományos munkát megírni, leginkább itt tapasztalja meg az ember. Ennek a versenynek van súlya, sokkal inkább igyekszik az ember, mint egy szemináriumi dolgozatnál, ahol általában kevesebb követelménynek kell megfelelni. A tudományos világba való belépést jelenti az OTDK, ezért nagyon fontos és érdemes részt venni benne.

Deáky Zita: A tudományos életre való felkészülésnek nagyon fontos része az OTDK. Minden diákot arra biztatok, hogy vegye a bátorságot a jelentkezésre, mert amikor már eldöntötte, hogy mivel szeretne foglalkozni, biztosan meg fog kapni tőlünk minden segítséget a megmérettetéshez, a bírálatok pedig segítenek tükröt tartani kutatói énünk elé.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: