Mi az a mérai katonamars? Milyen új dolgokat mondhat el ma egy néprajzi kutatás a népi és elit kultúra kapcsolatáról? Milyen témákkal foglalkozik ma a táncfolklorisztika? Mester és tanítvány sorozatunkban hét interjút olvashatnak az érdeklődők a 37. OTDK helyezettjeivel és témavezetőikkel. A sorozat első részében Maruzsenszki Andort és témavezetőjét, Varga Sándort kérdeztük az Szegedi Tudományegyetem Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszékéről.
Miről írtál OTDK dolgozatot? Hogyan találtál rá erre a témára, és miért ezt választottad?
Maruzsenszki Andor: Dolgozatom a Mérai katonamars címet viseli, és egy olyan táncos-jelenséget igyekszik rekonstruálni, amelyet első világháborús honvédek vittek haza és honosítottak meg saját falujukban, a kalotaszegi Mérában. A kutatás egyik fő pillérét jelentő dallamot népzenészként már több, mint két évtizede ismerem különböző kalotaszegi hangszeres gyűjtésekből. A dallam jellegzetessége, hogy magán viseli a katonai kürtjelek vonásait és emiatt eléggé kilóg a tipikusnak mondható legényesek sorából. 2021-ben tudtam először az említett kísérőzenét konkrét jelenséghez kapcsolni. Ekkortájt zajlottak az Erdőfű zenekar Martin György Kalotaszegen című lemezének előkészületei, amely során igyekeztünk a tánckutató 1956. és 1983. között zajló kalotaszegi gyűjtéseiből egy válogatást készíteni. A hanganyag feltérképezése közben bukkantam rá egy 1963-as táncfolklorisztikai interjúra. A dolgozatomban tárgyalt kutatás tekintetében ez jelentette a „heuréka – megtaláltam” határpontot, hiszen az interjúban részletes ismertetésre kerül a katonamars eredete, szerkezeti felépítése és elhangzik a jelenséghez tartozó kísérőzene dallama is. Izgalmas vonulat a témámban a népi és az elit kultúra találkozása is, hiszen a katonamars a kettő metszéspontjába kerül a Szentimrei Jenő által 1936-ban írt, és először színpadra vitt Csáki bíró lánya című balladajátékban. A 2023-ban és 2024-ben Mérában végzett terepkutatásaim rávilágítottak a táncos jelenség változásának 20. századi aspektusaira, ennek elméleti keretezése és értelmezése azonban még várat magára.
Milyen új eredményeket hozott a témavezetett hallgató TDK kutatása a hazai folklorisztikai kutatások számára?
Varga Sándor: Andor az elit-, a populáris és a népi kultúra találkozásáról hoz egy konkrét példán alapuló elemzést. Sok klasszikus fogalom, mint például a folklorizáció, a folklorizmus stb. újratárgyalásának a szükségességét veti fel a kutatása. A vizsgált jelenséggel kapcsolatos eseményláncolat a történetiségből a jelenig ér – ez kutatásmódszertani kérdések mellett felveti a klasszikus táncfolklorisztikai szemlélet bővítésének szükségességét, akár a jelenkutató antropológia, akár a mikrotörténeti megközelítés irányába.
1. Utcarészlet Maruzsenszki Andor terepmunkájának helyszínéről, Mérából. 2. Családi emlékek megtekintése terepmunka közben.
Hogy talált egymásra oktató és hallgató, hogyan kezdődött, zajlott a közös munka?
M.A.: Levelezős hallgatóként kerültem az SZTE néprajz szakára. Tudatos választás volt, hiszen érdeklődésem legfőképpen a népi tánczene felé irányul és úgy gondoltam, hogy a tanszék táncantropológia specializációt ajánló tárgyai tágíthatják a témában a látókörömet. Az a cél vezérelt, hogy a hangszeres tánczenét a néprajz és a kulturális antropológia eszköztárával vizsgálhassam, értelmezhessem. Témavezetőmet, Varga Sándort a szegedi egyetemi órák során ismertem meg. Az OTDK dolgozatom alakulását a kezdetektől fogva végigkísérte és remek tanácsokkal látott el. Emellett nagyon fontosnak tartotta azt is, hogy a dolgozatot előadás formájában, szakmai hallgatóság előtt többször is bemutassam, az intézményi OTDK fordulókon túl is.
V.S.: Andor levelezős hallgatóként csatlakozott a szegedi néprajzi képzéshez. Úgy gondolom, hogy a zene és a tánc iránti érdeklődése, a népi tánczenében való jártassága, valamint Martin György családjához való kötődése már a kezdetektől meghatározta nálunk a „pályáját”. Egyértelmű volt, hogy számára a táncfolklorisztika-táncantropológia szakirány a legjobb választás. Szemináriumi dolgozataiból az is kiderült, hogy jól, olvasmányosan ír. Érdeklődésének megfelelő témákat hozott és dolgozott fel, nekünk, oktatóknak nem kellett témajavaslatokkal előállni az ő esetében. Az OTDK dolgozata a hosszú évek óta tartó nádasmenti, mérai látogatásai során formálódó terepmunkára épül. A tánc- és zenefolklorisztika, Martin György munkássága, Kalotaszeg – ezek mindig témái voltak az előadások utáni beszélgetéseinknek is. Én úgy érzem, valahogy természetesen adta magát a témavezetői szerepem. A dolgozatot a kezdetektől végigkísértem – láttam Andor kutatásmódszertanban elért fejlődését, az egyre kritikusabb forráskezelését stb. A tanszéken több fordulót is rendeztünk, amelynek során formálódott az OTDK előadása és természetesen az írásmű is, ami szintén több ellenőrzési körön „ment át”. Az én szerepem, az volt, – az újabb és újabb verziók meghallgatása és átolvasása mellett – hogy megteremtsem a kommunikáció lehetőségét, hogy minél többször és minél több szakemberrel tudjon Andor beszélni a kutatásáról.
Milyen élmény volt számodra részt venni és előadni az OTDK-n? Volt olyan előadás, ami különösen felkeltette az érdeklődésedet? Mi volt számodra a leghasznosabb visszajelzés?
M.A.: Mint említettem levelezős hallgatóként végzem a szegedi képzést, így a munkám mellett csak az előadásom napján voltam jelen a konferencián. Az ott töltött idő alatt nagyon pozitív élmények értek. Kifogástalan volt a szervezés, a technikai feltételek biztosítva voltak videó- és hanganyag lejátszásához, amelyre szükségem volt előadásom során is. Régóta foglalkoztatnak a reformkori polgári, a városi tánckultúra és a hagyományos néptánc kapcsolódási pontja. E tekintetben különösen izgalmas volt számomra Kiss Zente (ELTE BTK) dolgozata a polgári báli kultúra és a paraszti tánckultúra kapcsolatáról. Emellett pedig fontos megerősítés volt számomra, hogy a folklorisztikán belül a tánckultúrához kapcsolódó kutatásokat széles körben művelik a különböző intézmények néprajz szakos hallgatói.
Mit gondol oktatóként, miért fontos, hogy a hallgatók egyéni kutatómunkát végezzenek, és tanulmányi versenyeken, konferenciákon vegyenek részt?
V.S.: Azt látom, hogy a felkészülés során kapott visszajelzések erősítik a hallgatók érdeklődését, végső soron a tudomány, a szakma iránti elhivatottságukat – talán elkötelezettségüket is. Maga a verseny pedig identitásformáló is: a hallgatók talán itt érzik meg, hogy részesei lehetnek egy tudományos közösségnek, sőt formálhatják annak arculatát.
Mesélj a jövőbeli terveidről! Szeretnéd folytatni az OTDK-n előadott témád kutatását, vannak már ezzel kapcsolatban elképzeléseid?
M.A.: Az általam vizsgált folklórjelenség vizsgálata kritikusan nézve még esettanulmányként sincs lezárva. A 20. század második felétől történő változások feltérképezése még előttem áll. Terveim között szerepel, hogy hamarosan visszatérjek a terepre.
1. A 37. OTDK-n tartott előadás után. 2. Maruzsenszki Andor és Tötszegi Böske egy mérai utcán sétálva.
Milyen tanácsot adnának azoknak a hallgatóknak, akik a jövőben szeretnének elindulni a TDK-n, OTDK-n?
M.A.: A szűkebb érdeklődési körükből válasszanak egy témát, és próbáljanak a lehető legnagyobb elhivatottsággal elmerülni benne.
V.S.: Ugorjanak fejest a témájukba, merüljenek el a terepükben. Beszélgessenek sokat a vizsgálatukról és olvassanak éjjel-nappal. Bármi mást is sugall a mai kor – az olvasás és a minőségi kommunikáció tesz minket kutatóvá. És ami szintén fontos – ne hagyják békén a témavezetőjüket.
Fotók: Maruzsenszki Andor
Borítóterv: Pamuk Lili Judit