Mi mindent hordhatott egy mérai nagylány nagyünnepkor? 

Hogyan öltözködtek eleink? Mogyorósi Ágnes, a Kallós Zoltán Alapítvány muzeológusának közreműködésével visszapillantottunk egy kicsit a múltba, és megnéztük,  hogyan is öltözködtek a leányok, asszonyok a nagyünnepek idején – például mit viselhetett egy mérai nagylány pünkösdkor. A beszélgetés során szóba kerültek olyan megnevezések is, mint a patkó, a bagazia vagy a fersing. Mit is takarnak ezek? Az interjú olvasása során választ kapunk rá!  – Balogh Anna Zsófia Néprajz és média szemináriumra készített interjúja.

Milyen falvak tartoznak Kalotaszeghez?

Kalotaszeg Kolozsvártól Nyugatra található. Délen a Gyalui-havasok, a Vlegyásza-havas Észak-Nyugaton, illetve a Meszes-hegység keleti vonulata az, mely körbe határolja. Nagyjából olyan 40-50 falu, amit ide tartozónak szoktunk behatárolni. Egy 70-es években íródott szakirodalom például azt írja, hogy addig, ameddig a muszuj tart, addig tart Kalotaszeg is – frappáns megfogalmazás, de az írás maga is említi, hogy nem teljesen helytálló állítás. Nagyon sokféle vetület kerül egymásra és ezek gyakran nem fedik egymást, tehát vonalakban nem tudjuk meghúzni Kalotaszeg határait. Viselet tekintetében Kolozsvártól a Bánffyhunyad melletti Csucsa (Ciucea) településig tartó terület. Négy pataknak a völgyét szokták ide sorolni: a Kalota-, a Nádas-, a Kapus-, és az Almás-patak fedi le Kalotaszeg nagyját. Három részre szokták osztani: Felszeg, Alszeg és Nádasmente. Ezek a régiók különféle viselettel is rendelkeznek, egy alszegi és egy nádasmenti viselet sokféle különbséget hordoz. 

„Attól függ mi Kalotaszeg, hogy mi alapján vagy milyen érdeklődési körrel fordulunk felé.” (Könczei Csongor)

Felül: Szabó Dénes felvételei, 1940-ből (NM F 332544, NM F 332545, NM F 332541, NM F 332532, NM F 332540, NM F 332542, NM F 332543), Bánffyhunyadról és alul Kőnig György felvételei 1905-ből, Magyarbikalról, (NM F 7053, NM F 7054, NM F 7050) Néprajzi Múzeum, Fényképgyűjtemény

Milyen különbségek voltak a falvak leányviseletei között, illetve napjainkban melyik falu ruházatát használják?

A viselet az adott közösségnek az értékrendje, szokásai, ízlése és szabályzata által kialakított rendszer tulajdonképpen. Nádasmentén (cifra Kalotaszegen) is vannak a falvak között eltérések: például a párta vagy a kötény szedése.  Valójában ezek nem terjedtek el, a mérai az mérai a vistai az vistai. A táncházmozgalom ezeket a viseleteket felkapta és divathullámokban vissza-visszatér a színpadra, hiszen a kalotaszegi táncok a táncházmozgalomban nagyon sokat táncolt, sokat foglalkozott anyagnak számítanak. Nincs rálátásom minden tánccsoport táncos anyagára, azt látom viszont, hogy a szakirodalomban jóval felülhivatkozottabb Nádasmente, még az amúgy nagyon gazdag kalotaszegi irodalomban is. 

Mikortól számított egy mérai lány nagylánynak? Miben mutatkozik meg Kalotaszegen a nagylány-lét?  

Többségében református vallásúak voltak a nádasmentiek, így ezen belül Mérán is. (Mára ez megváltozott, sok a neoprotestáns vallású is.) Tehát egy lány a konfirmálástól számít nagylánynak, mindez az egyházban való felnőtté válás mozzanata is. Konfirmálástól kezdve a lányok bizonyos társadalmi alkalmakon is részt vehettek, de mindennek nagyon szigorú szabályai vannak, ami az öltözködésre is vonatkozik. A gyerekek viselete nagyjából hasonló, mint a nagylányé, csak kevésbé díszes,sokkal hétköznapibb darabokból áll. Általában a kislányok hajadonfőtt járnak, a hajviselet az, ami különböző lehet.

Lányok a templomban, mérai címeres párta több szögből, 1970-es évek, Kallós Zoltán felvételei

Mi a helyzet a kendővel és a pártával? Ki, mikor, melyiket hordta? 

A nagylányok híres-jellegzetes viselete a párta, melyet konfirmálástól hordanak, s ez a pártás korszak egészen a férjhezmenetelig tart. Onnantól menyecske, asszony lesz, akiknek a főkötő, a keszkenő a fejviselete, – de ettől függetlenül a fiatal nagylányok is beköthetik a fejüket kendővel. Ennek viseletében korbeli, alkalmi változatai lehetnek. Nyilván máshogy köti meg, illetve másmilyen kendőt vesz, ha a mezőre megy dolgozni és más kendőt vesz, ha templomba vagy táncba megy. Vannak még más kiegésztők, amik a nagylány ruházatában helyet kapnak, ilyen a selyembojt, illetve a sallang.

Mi a sallang? – Gyapjúból, több színből készített szalagok, melyeket kidíszítenek, egymás mellé igazítják és oda kötik, ahova a bojtot is. A lánynak a nyakától lefelé a szoknya aljáig ér, mint a hajba kötött szalag. Általában hat darabból áll, szabály nem valószínű rá. Kívül lóg a leányoknak, ha menyecskék is hordják akkor már csak lajbin, mellyesen belül, így deréktól a szoknya aljáig.

Ezeket a konfirmálásra készülő lányok készítik vagy a családból valaki?

Nincs erre bejáratott protokoll, ki mit kap, vesz, örököl, stb. Nagyon fontos szerepe van a családi öröklésnek, például a kötény, a szoknya, a bagazia, a fersing mind öröklődnek. De ez személyre szabott dolog, készíttetnek specialistákkal is vagy ha van valaki ügyes a faluban, akkor vele csináltatják, megrendelik tőle. Fontosabb, hogy szép legyen, mint hogy saját maguknak  készítsék el. 

Milyen inget hordtak a leányok? Csak ing volt rajtuk, vagy erre került mellény vagy esetleg más ruhadarab is? 

A vállfűs ing az, ami leginkább elterjedt, tehát az az ing, amely vállánál van egy specifikus díszítés. Megvan, hogy milyen színű és vastagságú lehet bizonyos korban és élethelyzetben ez az ing:más mintájú és színű való egy nagylánynak és más egy asszonynak. A női felső ruhaneműk skálája nagyon széles, nem csak vállfűs inget hordanak. Ez is attól függ, hogy milyen ünnepi alkalomra öltöznek fel. A nagy egyházi ünnepekre, – mint amilyen a pünkösd is, a legdíszesebb és a legnagyobb presztízsű ruhadarabokat veszik fel. A vállfűs ingre mindig kerül valami ilyenkor. Régebbi stílusúak például a tükrös bőrmellények, melyek gazdagon ki vannak hímezve. Ez egy rövid derekú mellény, nem sokkal mell alatt végződik és van neki formája, általában úgy készítik, hogy lehessen belőle engedni, hogy hosszútávon használható legyen. A rékli, lékri a gombolós blúzok mind használatban voltak. Úgy terjednek  – el városi mintára –, ahogy korban haladunk felénk.

Kallós Zoltán 1961-ban készült fotóválogatásából: Lányok viseletben, Mérán. A háttal álló lányon látható a sallang, illetve a két szélen a kendő egyik viselési formája, a lányok vállfűs ingben, illetve buggyos ujjú blúzokban vannak és fersingeket, illetve pántlikás kötényeket viselnek

Hogyan épül fel az alsó viselet? A felsőszoknya néhol feltűzve, néhol pedig csak simán leeresztve látható a képeken. Ennek van különösebb jelentése? 

Alul, mint minden tájegységen szinte, a pendely az, amit a lányok hordanak. Ez a bugyinak az elődje, hiszen az nagyon későn honosodik meg. Erre szoktak egy vagy kettő, de általában kettő pamutvászonból vagy lenvászonból készült, derékban húzott alsószoknyát felvenni, majd erre kerül fel a szoknya. Itt is ugyanaz a helyzet, mint a felsőknél: attól függ, milyen alkalomra öltözik fel a lány. Két nagy csoportja van a kalotaszegi szoknyáknak: az egyik a muszuj, más néven a bagazia – attól függ, hogy hol vagyunk Kalotaszegen.

A bagazia egy lepelszoknya, ami sok esetben nem ér össze elől, vagy csak egy kicsi része van ott összevarrva. Általában régebben fekete, nehéz selyem anyagból készítették, majd aztán  később már magában nyomott mintás anyagból is. Ez egy nagyon aprón rakott lapszoknya, melynek az alsó részébe posztó bélést varrnak (Változó a vastagsága, de körülbelül 35 cm széles.) Különböző színekben fellelhető, mindez függ a korosztálytól és az alkalomtól is, például a fiataloknak általában piros aljú, az idősebbeknek kék. A derekánál darázsolással varrják össze, ami arra is jó, hogy egy plusz díszítést adjon a szoknyának a hátsó részén. Maga a bagazia alja, – amit feltűznek vagy felkötnek– is ki van díszítve általában: az ünnepi viselet része, tánchoz nem nagyon szokták viselni. Vannak olyan ünnepek, mikor leengedett bagaziával mennek templomba.  A másik kategória a fersing, amely teljesen sima gyolcs anyagból készült, kevéssé díszített és nagyon sűrűn rakott szoknya. Ritkán tisztítják és ezt használják inkább a tánchoz.

Bagazia több szögből fényképezve, 1960-es évek, Kallós Zoltán felvételei

Mit kell tudni a kötényekről? Ez a legdíszesebb ruhanemű? 

A kötények a legösszetettebb téma, melyből Tötszegi Tekla egy egész könyvet írt. Rengeteg időbeli, térbeli változása van. Teljesen funkcionálisan alakult ki: azért volt kötény, hogy a ruhát védje, férfiaknál és nőknél egyaránt fellelhető. Az évek során többféle variációja is kialakult. Egymásról is másolták, a legismertebb a pántlikás kötény. Nádasmentén a köténynek földje legtöbbször eltűnik, annyira díszített. Nagyon specifikus a színösszeállítása is, a díszítés a többi ruhadarabbal harmonizáló kell, hogy legyen. Elsősorban a közösség belső szabálya az, ami megszabja, milyet illik viselni például Nagypénteken vagy fiatal leány, legény temetésén. Ez a szabályrendszer nagyon kötött és  mindenki által ismert. Aszigorú szabályok inkább a templomi ünnepeknél jellemzőek, a táncos ünnepeknél nem ennyire díszített az öltözet, de ott is társadalmi szintnek, kornak megfelelően kell öltözködni. 

Hogyan és hol tárolták a viseletet? – A viseletnek a helye a tisztaszobában van, a megfelelő tárolás nagyon fontos, különben tönkremennek a ruhák. Összecsavarják őket, hogy a rakás ne menjen ki belőle, az ingek bő ujját összeszedik, sőt, van, aki a ritkábban hordott ingeknek az ujját összeférceli, hogy a rakások szépen megmaradjanak. Ezeket a ruhadarabokat nagyon ritkán tisztították, nem is minden esetben vízzel. 

Fersingek, illetve pántlikás kötények, 1960-es évek, Kallós Zoltán felvételei

Milyen jelentése van a patkolt saroknak, illetve a csizmán fellelhető hímzéeknek? 

Ezt is általában konfirmálásra kapták a lányok, de van, hogy jegyajándékként, eljegyzéskor. Gyerekek is kapnak csizmát, de jellemzően nagylányok, menyecskék hordják. Az idősek nem hordanak már piros csizmát. A csizmadia úgy készítette általában, hogy a mintát a drótból kirakta a bőrbe, és egy kicsit belekalapálta, hogy a minta vonala benne maradjon, majd ezt varrógéppel varrta bele. Sárga és zöld cérnával szokták belevarrni ezt a díszt a cifracsizmába. Azt, hogy mennyire legyen díszes, megint csak a megrendelő fantáziája, anyagi helyzete szabja meg. A patkó egyfajta praktikus okból van a csizmán, hogy kevésbé kopjon el. Nem csak piros változatai vannak, egészen a mély bordóig lehet kalotaszegi csizmát találni, A piros szín nem bírja a sáros, esős időt, elszíneződik,ezért sokszor bebokszolták, így idővel  feketére bokszolt csizma lett belőle.

Piros, patkolt, hímzett női csizma. (Fotó: Néprajzi Múzeum)

Mi a helyzet a dolgos hétköznapokon? 

Összességében elmondható, hogy az ünnepi viseletnek van egy ünnepi jellege. Tehát jóval eltért a hétköznapi viselettől. Az 1800-as évek végén 1900-as évek elején a munkába hordott ruha konkrétan az ünnepi viseletek alsó viselete. Ilyenkor nem  a szépség a lényeg, hanem a használhatóság, a tisztíthatóság, a kényelmesség. A II. világháború után jobban közelít a hétköznapi viselet az ünnepi viselethez formájában, de anyagaiban még mindig eltér tőle. Olcsóbb, gyári anyagokból, polgári viseleti anyagokból készültek, a lényeg, hogy minél praktikusabb legyen. Mindez elmondható a lábbelikről is. 

A mai modern világban mennyire vannak még jelen ezek a viseletek? Kikopott már ez az öltözködési szokás, vagy hűen őrzik és büszkén viselik őket a helybéliek?

A kalotaszegieknél, azon belül is a méraiknál látunk egy visszatérést- visszakanyarodást a viselethez. Elkezdték újra felölteni a régi viseleteket a helyiek. Van olyan, aki egyáltalán nem hord nadrágot az asszonyok közül, de van olyan is, aki nem is hordott soha. Ünnepekre még manapság is felveszik a díszes viseleteket, esküvőkre, de leginkább a konfirmálásra jellemző, hogy mindenki viseletbe öltözik. Messze sem minden vasárnap, mint régen, inkább csak a nagyobb ünnepeken. Kalotaszeg sem egy rezervátum, a fiatalok ott is a 21. században élnek. De vannak olyan gondolkodású fiatalok, akik úgy érzik, hogy ez értéket képvisel és ezáltal fontosnak tartják, hogy megőrizzék a viseleteiket. Így, ha nem is minden vasárnap, de a nagyobb ünnepeken vannak, akik még a mai napig felveszik a viseletüket.

Mogyorósi Ágnes,
a Kallós Zoltán Alapítvány muzeológusa

Az interjúban publikált fotók a Kallós Zoltán Alapítvány és a Néprajzi Múzeum tulajdonai.

Szerző: Balogh Anna Zsófia