Közös élmények, találkozások, rácsodálkozások – Beszámoló az International Conference of Young Folklorists 10. alkalmáról

Intézetünk doktoranduszai, Pajor Katalin és Eitler Ágnes részvételével zajlott a Fiatal Folkloristák 10. Konferenciája Tartuban [10th International Conference of Young Folklorists, Tartu (online), 2021. május 19–21.] Lore Makers, Law Breakers: Tradition, Change, and People címmel. Beszámolójukból megtudhatjuk, hogy milyen élmény volt visszatérő előadóként az első online eseményen részt venni, hogy mi köti össze az európai és európán kívüli folkloristákat, illetve, hogy mit ad egy nemzetközi kutatói közösség a fiatal hazai néprajzosoknak.

A Young Folklorists (Fiatal folkloristák) konferenciasorozat 10. alkalma, a vírus miatti időpont-változtatások miatt kissé megkésve, 2021. május 19–21. között, a tervezett észtországi helyszín helyett online formában került megvalósításra. A 10. alkalom a Tartui Egyetem szervezésében az első konferencia helyszínéhez való visszatérés lehetőségével kecsegtetett, nem csalódtunk azonban a digitális formában sem. A konferenciasorozat a kezdetek óta Észtország, Lettország és Litvánia különböző városaiban keringett, kialakítva egy, főleg a térséghez tartozó egyetemek, és az azokhoz tartozó kapcsolatrendszerben működő (pl. indiai) kutatók és hallgatók közötti együttműködést. A konferencia terjeszkedését, nemzetközivé válásának folyamatát jól mutatja, hogy az előadók és szervezők idén közel 20 országból érkeztek. A három szervező ország mellett a környékbeli államok (pl. Finnország, Svédország, Norvégia, Oroszország), a távolabbi európai országok (Magyarország, Szlovénia, Németország, Spanyolország), és az Európán kívüli folklorisztika (USA, India, Pakisztán) fiatal kutatói, doktorandusz hallgatói is képviseltették magukat. A jövő évi alkalom, reményeink szerint már offline változatban, Finnországban kerül majd megszervezésre. A szervezésben észt, lett, litván kollégák is részt vettek, a feladatokat azonban legnagyobb részben a fehérorosz Anastasiya Fiadotava, a Tartui Egyetem doktorandusza vállalta magára. Természetesen a szervezők között volt a konferenciasorozat elindítója, Ülo Valk, az egyetem professzora is. 

Eitler Ágnes és Pajor Katalin doktoranduszaink előadásai az online térben

Az idei alkalom a Lore Makers, Law Breakers: Tradition, Change, and People (Tudománytermelők, törvényszegők: hagyomány, változás és emberek) címet viselte, ami elég általánosnak bizonyult ahhoz, hogy a folklorisztika minden területéről érdekes, színes és – a 2019-es, vilniusi (Litvánia), a folklorisztika jelenbéli relevanciáját taglaló alkalom tanulságának alátámasztásaként; releváns előadásokat hallgassunk meg. A konferencia elsősorban a folklorisztika és a hagyomány szerepét kívánta körbejárni a mindennapi életben, emellett arra volt kíváncsi, miként szabályozzák a társadalmi és kulturális valóságot a láthatatlan és látható, írt és íratlan szabályok, normák, minták, hagyományok. Rákérdezett a szabályok megszegésének, a hagyományok megtörésének folyamataira, hatásaira, szerepére, és arra, miként csapódtak le ezek a folklorisztikai kutatásokban, azok lehetőségeiben. Emellett vizsgálni kívánta az olyan, a mai zűrzavaros politikai életben előkerülő, instrumentalizált, gyakran kirakatba helyezett fogalmakat mint a nemzet, a hagyomány vagy a konzervatív értékek. 

Annue Valk (elnökhelyettes, Academic Affairs, University of Tartu) köszöntője után szerdán délelőtt három párhuzamosan futó panelben kezdődtek meg az előadások. A konferencia fiatal kutatókra építő jellegét mutatja az is, hogy az ülések levezető elnökeit is zömével a konferencia résztvevői, vagy más PhD hallgatók, fiatal kutatók és oktatók adták. A konferencia tematikus blokkjai rendkívül változatos képet mutattak. Helyet kaptak a folklorisztika „klasszikus” műfajainak és témáinak mai olvasatai, ilyenek voltak például a tündérmese, népdal, epika, hiedelmek, rítusok, szokások köré épített panelek. További előadások kapcsolódtak a kortárs (folklór)jelenségek problematikájához, mint például városi folklór, humor, media-lore, new-age mozgalmak, kulturális örökség. A kortárs társadalmakban fellépő összetett viszonyrendszerek kutatására vállalkoztak az identitás, hatalom, helyi közösség témájához kapcsolódó előadások. Különösen érdekesek és aktualitások voltak azok az előadások, amelyek a koronavírushoz kapcsolódtak. Ezeknek egy része a vírus hatására formálódó folklórszövegek elemzési kereteit vázolták fel, a „krízis” tematikus panelben kapott helyet például  Vargha Katalin, az ELKH BTK Néprajztudományi Intézet munkatársának előadása Revitalisation of the Verbal Joke in Time of Crisis címmel. Másik részük arra fókuszált, hogy hozott létre a pandémia (új) társadalmi csoportokat, társulásokat, illetve alakított át szokásokat, rítusokat, például Anastasiya Fiadotava, az Estonian Literary Museum munkatársának előadása, amely az “As a Lifelong Slutsk Fan of 8 Days, This Is Not a Fleeting Love”: Adaptive Humorous Strategies on FK Slutsk Worldwide Facebook Page címet viselte.

Amiből idén sajnos a résztvevők kimaradtak: a tartui május zöldje, sült hal és észt sör, hajókázás az Emajõgi folyón a konferencia résztvevőivel. A YoFo 3. konferenciáján Debnár Lilla, Ilyefalvi Emese és Kis-Halas Judit képviselte a fiatal magyar néprajzkutatókat 2013-ban. Fotók: Ilyefalvi Emese, 2013, Tartu.

A háromnapos konferencia alatt a résztvevők két plenáris előadást hallgathattak. Mirjam Mencej, a Ljubljana-i Egyetem professzora szerdán délelőtt, mintegy a konferencia nyitányaként a hiedelemnarratívumok társadalmi használatáról beszélt az online konferencia közönségének. Saját, Szlovénia és Bosznia-Hercegovina vidéki tereiben több éven keresztül tartó terepmunkájára alapozva Mencej bemutatta, hogy a hiedelemnarratívumokat a mindennapi kommunikációban, hogyan alkalmazzák az egyének saját céljaiknak és érdekeiknek megfelelően (Social Uses of Belief Narratives). Csütörtökön a párhuzamosan futó szekciókban folyó munkát a konferencia második plenáris előadása zárta le. Elliott Oring a California State University – Indiana University professzor emeritusa egy elsősorban elméleti, de minden fiatal folklorista, és tágabb értelemben véve néprajzkutató számára fontos kérdéssel fordult a közönség felé: Mi adja „hagyomány” fogalmának lényegi magját? To explain tradition című előadásában Oring a folklorisztika egyik alapfogalmának számító „hagyomány” értelmezési lehetőségeit vette sorra. Kiemelte, hogy az elsősorban a „hagyomány” alkalmazkodóképességére, változékonyságára koncentráló irányzatok között érdemes figyelmet szentelni annak is, hogy mi biztosítja a folytatólagosságát, folytathatóságát az egyes „hagyomány(ok)nak”.

A fiatal folkloristák konferenciájának a szigorúan vett szakmai programon túl legalább annyira értékes része a konferenciatermen kívül közösen eltöltött idő, új baráti- és szakmai kapcsolatok kialakulása, a rendező egyetem, illetve intézet munkatársaival, munkájával, illetve a város, valamint az ország kultúrájával való ismerkedés. A rendező csapat éppen ezért a járvány ellenére is igyekezett mindent megtenni annak érdekében, hogy személyesen kerülhessen sor a találkozásra. Az eredetileg 2020. szeptemberére tervezett tanácskozást először decemberre halasztották, majd pedig a pandémia második hullámának csúcsán az online forma és a 2021-es májusi időpont mellett döntöttek. Ilyen előzmények után, annak érdekében, hogy a rendezvényt annyira meghatározó „networking” ne maradjon el teljesen, a konferencia első napját egy kötetlen esti zoom-beszélgetés zárta. Az először – teljesen érthető módon – kissé zavarban lévő társaság Margaret Lyngdoh (University of Tartu) briliáns „műsorvezetésének” köszönhetően hamar feloldódott. Nem csoda, hogy a beszélgetések jelentős hányada a koronavírus, és annak megélése körül forgott. PhD kutatásukat éppen elkezdő, vagy éppen a legaktívabb doktorandusz éveiket élő, illetve disszertációjukat nemrég leadó fiatalok, valamint az egyetemi oktatásban, vagy a kutatói létben immár jelentős tapasztalatot szerző folkloristák oszthatták meg egymással, hogy milyen hatással volt egyéni, családi, illetve szakmai életükre a világjárvány. A tudományos eredmények ismertetésén túl feltárultak egészen személyes tapasztalatok is, amelyek kimondva, kimondatlan ott feszülnek a krízishelyzetben végzett szakmai munka mögött: milyen (volt) fiatalként, kutatóként megélni a pandémia időszakát az USA-ban, Európa különböző szegleteiben, Pakisztánban, vagy éppen Indiában? A személytelennek tűnő online jelenlét ezáltal mégis személyessé és közösségivé tudott lenni: a YoFo a különleges körülmények ellenére sem okozott csalódást.

Képek készítője: Asta Skujytė-Razmienė, International Conference of Young Folklorists 9., Vilnius, Litván Irodalom és Folklór Intézet, 2019. 

De miért is térnek vissza évről-évre a fiatal kutatók a YoFo-ra?

„Jómagam 2017-ben, szintén a Tartui Egyetem szervezésében Narvában, Észtországban megrendezett konferencián vettem részt először, és azóta még három YoFo-t hagytam magam mögött. Ezek az alkalmak nagyon jó gyakorlási lehetőséget biztosítottak angol nyelvű előadás megtartására, hiszen hasonlóan fiatal, kevés tapasztalattal rendelkező, az angolt idegen nyelvként beszélő hallgatókkal és kutatókkal hoztak össze a konferencia szervezői. Az előadásokat a fiatal előadók, és a tapasztaltabb szervezők, résztvevők is mindig figyelemmel kísérték, mind a kutatással, mind magával az előadással kapcsolatban segítőkészek voltak, tanácsokat adtak. A legfontosabb hozadékát talán egy történettel tudom leginkább szemléltetni, amihez Ülo Valk, a Tartui Egyetem folklorisztika professzora szavaihoz kell visszanyúlnom. A negyedik alkalmon való részvétel után kezdett fontossá válni, talán éppen a személyes találkozások hiánya miatt az a megjegyzése, amit talán a 2018-as, rigai, lettországi alkalommal mondott, és amin fiatal, pályánk elején lévő kutatóként jót nevettünk. Valk szerint amikor 20–30 év múlva újra találkozunk majd [jó nagy kacaj], akkor meghatározóak lesznek azok az emlékek, pillanatok, amiket most együtt átéltünk. Valóban, ezen a negyedik alkalmon már feltűntek ismerős arcok, megörvendeztettek rég nem látott ismerősök, már kutatási témákat és ismertetőjegyeket tudtam kapcsolni személyekhez. Most látom, hogy valóban fontos kollegiális, sőt akár baráti kapcsolatokra teszünk szert ezeken az alkalmakon, és hogy más országokból származó, más tudományos és kulturális háttérrel rendelkező, mégis hasonlóan gondolkodó emberekkel találkozunk.

A közös élmények, találkozások, rácsodálkozások, a nagy beszélgetések nyomokat hagynak bennünk, és nem csupán kutatói látásmódunkat módosítják, objektivizálják, hanem kicsit talán a személyiségünket is alakítják. Ezek miatt az élmények és „nyomok” miatt szívből ajánlom mindenkinek a Young Folklorists konferenciasorozaton való részvételt.” (Pajor Kata)

A Conference of Young Folklorists címet viselő konferenciasorozat nyolcadik alkalma a Lett Folklór Archívum (Latvian Folklore Archive) szervezésében,  2018. szeptember 19–21. között Lettországban, Rigában került megrendezésre a diszciplináris etika témakörében. A konferenciára a Lett Nemzeti Könyvtár (National Library of Latvia) impozáns épületében került sor (1. képen a történelmi belváros, a Daugava folyó és a túlparton a könyvtár épülete, fotó: Pajor Katalin). A második képen a könyvtár konferenciatermében doktoranduszunk, Pajor Katalin látható, aki az élettörténetek gyűjtésében és feldolgozásában felmerülő etikai kérdésekről tartott előadást.

„A Towards the Analysis of Tradition-based Projects of Locality: A Case Study from Rural Hungary című előadásommal a csütörtöki „örökség” panelben szerepeltem. Igyekeztem konkrét terepmunkáim eredményeinek nyomán olyan elemzési módszereket, és egy modellt bemutatni, amely másoknak is hasznos lehet, ha saját terepeiken hasonló jelenséggel foglalkoznak. Másodszor vettem részt a konferencián: első alkalommal 2019-ben még személyesen, Vilniusban ismerkedtem meg a YoFo „keménymagjával”. A konferencia sajátos hangulata annyira megtetszett, hogy nem volt kérdés számomra, hogy a következőre is jelentkezni fogok, és ha minden jól megy, idővel rendszeres résztvevővé szeretnék válni.

A házigazda intézmények pályájuk csúcsán álló oktatói, kutatói minden fiatal résztvevőt és minden kutatási témát komolyan vesznek és mindenkire odafigyelnek: érdemi kérdéseket tesznek fel és hasznos tanácsokat adnak. További irodalmakat, publikációs lehetőségeket, kapcsolatokat ajánlanak. A konferencia köré fiatal kutatókból egy rendkívül tevékeny, lelkes társaság csoportosul, akik a szervezési feladatokból is egyre inkább kiveszik a részüket. Az emberi oldala teszi a YoFo-t egy olyan biztonságos környezetté, ahol például a PhD hallgatók bátran el merik mondani életük első angol nyelvű előadását.” (Eitler Ági)

A konferencia ismét remek fórum volt a fiatal folkloristák, doktoranduszok számára, hogy kutatásaikat nemzetközi közönség előtt is bemutassák, hogy kollegiális, és már-már baráti kapcsolatokat kössenek, és hogy elmélyítsék a korábbi kapcsolatokat. Az alkalom lehetőséget biztosított, hogy a fiatal kutatók fokozzák a nemzetközi kommunikációt eltérő tudományos háttérrel rendelkező, különböző országokból érkező kollégáikkal. Sajnos az online forma nem tudta teljes egészében visszaadni a közös városnézések, a kötetlen beszélgetések hangulatát, de mindenképpen új tapasztalatokkal gazdagította a résztvevőket. A YoFo „hagyományaihoz” hűen a pénteki zárszó részeként derült ki a következő, 2022-es konferencia helyszíne: 2022. szeptemberében a Helsinki Egyetem fogja várni a fiatal folkloristákat. Az érdeklődőknek érdemes belépni a facebookon működő, YoFo (International Conference of Young Folklorists) csoportba is, ahová biztosan felkerülnek majd az információk a Young Folklorists 11., 2022-es, finnországi alkalmáról! 

Szerző: Eitler Ágnes, Pajor Katalin