„Ha szeretettel fogunk bele egy témába, akkor minden jön magától…” – interjú Volter Domonkossal és témavezetőjével, István Annával, a 35. OTDK-ról

Tanári hivatás, szlovák nagymama, archaikus imák és egy kincset érő misszió: Horváth Kinga doktoranduszunk beszélgetett Volter Domonkossal, a 35. Országos Tudományos Diákköri Konferencia Folklór tagozatának győztesével és felkészítő tanárával, Dr. István Annával. Domonkos dolgozatát és előadását annak ellenére választotta a legjobbnak a zsűri, hogy ő maga soha nem járt néprajz képzésre, történelem-szlovák szakos tanárjelöltként azonban néprajzosokat meghazudtoló szakmaisággal vetette bele magát a szlovák archaikus népi imádságok és ráolvasások kutatásába.

Mesélj kicsit a kutatási témádról!

Volter Domonkos: A dolgozatomban az eddig publikálatlan, 2016 és 2020 között végzett terepmunkám alatt gyűjtött, püspökhatvani szlovák archaikus népi imádságokat, ráolvasásokat elemeztem és hasonlítottam össze. Ezek az imák és ráolvasások az egyházi kánonon kívül eső apokrif szövegeknek számítanak. A téma feldolgozását azért is tartottam fontosnak, mert a szlovák folklorisztikában a műfaj szinte ismeretlen, pontosabban alig jelentek meg a témában tanulmányok. Az OTDK dolgozatom volt az első, rövidebb változata a Magyarországi Szlovákok Kutatóintézete által idén nyáron kiadásra kerülő tanulmányomnak.

Hogyan találtál rá a kutatási témádra? 

Volter Domonkos: Mai szemmel nézve szigorúnak mondható vallásos nevelést kaptam, különösen a nagymamámtól, de ez a szigorúság a legjobb értelemben értendő. Egyházi iskolába, a gödöllői Premontrei Szent Norbert Gimnáziumba jártam nyolc évig. Jelenleg is gyakorlom a vallásomat, van egy szoros, személyes kötődésem a vallásossághoz. Nagymamámmal készítettem az első interjúkat még 2014 nyarán. Diktafonnal felvettem, amikor szlovákul énekelt, imádkozott, történeteket vagy mondókákat mondott. Ez azért is fontos számomra, mert ekkor fedeztem fel a szlovák nyelv szépségét – nagymamám püspökhatvani szlovák – és kezdtem foglalkozni a helyi szlovák nyelvű értékek kutatásával. Először családon belül kezdtem gyűjteni, nagymamám mellett a testvérével és sógornőjével is sokat tudtam beszélgetni. Kifogyhatatlan tudással bíró adatközlőim voltak Püspökhatvanban. A gimnázium 11. osztálya alatt elkezdtem hat Galga-menti faluban vallásetnológiai kutatásokat végezni, főleg a pap nélküli ájtatosságok keltették fel a figyelmemet. Ekkor indult meg az OTDK-t megalapozó kutatásom és ekkor találkoztam gyűjtőként előszőr archaikus imákkal, ráolvasásokkal. Emellett dokumentáltam ponyvanyomtatványokat, előénekesi kéziratos füzeteket is. Egészen különleges érzés volt például 17 évesen reggel 9-től délután 6-ig a négy kilométer hosszú Kartalon adatközlőt keresve bolyongani, hiszen ott akkor még nem ismertem senkit, aztán a kocsmában útba igazítottak. Szerettem az ilyen kihívásokat.

Szerintem a Galga-mentén gyűjtési szempontból az utolsó utáni pillanatban vagyunk, hiszen az adatközlőim, akik vezettek pap nélküli népi ájtatosságot vagy előénekesek voltak, ők már 75 évnél idősebbek, így kiemelten fontosnak tartom, hogy velük tudtam még beszélgetni.

A nővérem tanácsára, a történelem mellé a szlovákot választottam második tanári szaknak, amikor érettségi után egyetemre felvételiztem. A Szlovák Tanszéken rengeteg támogatást kaptam ahhoz, hogy a gyűjtéseimet folytassam, feldolgozzam és kiterjesszem más szlovák településekre is. Sokat tanultam és fejlődtem a kutatómunka során, hiszen az elején csak fogtam a diktafonomat, elindultam gyűjteni, és próbáltam ügyesen venni az akadályokat. Mostanra már megvannak a bevált módszereim, úgymond trükkjeim, hogyan tudok archaikus imákat találni vagy az egyházi évhez tartozó ünnepekről és az azokhoz köthető szokásokról gyűjteni.

Hogyan kezdődött a közös munka?

István Anna: Domonkos hozzám járt Szlovák kultúra és civilizáció órára, ott derült ki, hogy ő mivel is foglalkozik. Kis szakként rá vagyunk kényszerítve arra, hogy ne csak egy témát tudjunk vezetni, hiszen összesen három oktató dolgozik általában a Szláv Filológia Tanszék szakjain (bolgár, horvát, cseh, szlovák, szlovén, szerb) a nyelvi lektorral együtt. Segítségünkre volt Zsilák Mária docens asszony, aki néprajzkutatóként és nyelvészként végig felügyelte, támogatta a dolgozat megszületését.

Volter Domonkos: Magától adódó volt a választás, hiszen István Anna tanárnő órái álltak a legközelebb a témámhoz. Nagyon motiváló és támogató volt az OTDK indulásommal kapcsolatban is. Összekötött Zsilák Mária tanárnővel, akinek ezúton is köszönöm a sok segítségét! Illetve szeretnék Medgyesy S. Norbert tanár úrnak is köszönetet mondani, ő szintén sokat segítette az OTDK-ra való felkészülésemet.

Milyen hatással volt a koronavírus a kutatásodra?

Volter Domonkos: Szerencsére már évek óta foglalkozom a témával, ezért a gyűjtési szakaszon már túl voltam. A koronavírus-helyzet olyan szempontból hasznos volt – ha fogalmazhatok így – hogy hirtelen lett időm az eddigi gyűjtéseimet feldolgozni: katalógusba rendeztem, hogy mit, mikor, kitől gyűjtöttem; táblázatos formába szerkesztettem az egész Galga-menti anyagot, amiben jelenleg körülbelül 880 darab népének, 32 archaikus ima található, több, mint 70 adatközlőtől.  Igazság szerint jobban szeretek terepen gyűjteni, emberekkel találkozni, idősekkel beszélgetni, mint a gyűjtésemet feldolgozni, ahhoz általában hiányzott eddig a plusz motiváció. Viszont most megtaláltam ebben is az élményt. Emellett a mostani időszakban több időm volt olvasni is. Akár az írásban, akár az ilyesfajta kutatásban nagyon jó, hogy sok szakirodalom már elérhető az interneten, nem is kellett könyvtárba járnom, egyrészt nem is engedtek volna be, másrészt szinte mindent elértem online ELTE-s hozzáféréssel.

István Anna: Mivel régóta dolgozunk együtt, ezért nekünk sok-sok megbeszélésünk volt jelenléti módon az elmúlt három-négy évben, amíg rendeztük az anyagot, megbeszéltük a módszereket, olvasási módokat. Legtöbbször leültünk az egyetemen Zsilák Mária docens asszonnyal és Domonkossal: ezek az alkalmak hasznosak voltak és nagyon előre vitték a munkát. Viszont az online megbeszélések praktikusabbak voltak, hiszen az egyetemre korlátozott időben lehet csak bemenni, míg a Teamsen akkor beszéltünk, amikor alkalmas volt, például az OTDK előtt vasárnap még gyorsan megbeszéltünk pár fontos dolgot. Illetve, e-mailen gyorsan lehet az anyagokat küldeni és gyorsan lehet azokat javítani, észrevételeket fűzni hozzá, úgyhogy szerintem mindkettőnek van előnye. 

(Fentről lefelé, balról jobbra) 1. Az idős asszonyok napjainkban is népviseletben járnak. Varga Mihályné templomba menet Szentháromság vasárnapja, 2020; 2. Az apokrif betániai levél egy püspökhatvani cérnakönyvben. Lami Mihályné Pém Mária cérnakönyve; 3. Gyűjtés Boldogon Kepes Lászlónénál – 2019 februárjában; 4. Volter Józsefné, püspökhatvani nagymamám, első adatközlő (Ezt a képet én készítettem 2016-ban.); 5. Borbála kép egy püspökhatvani imakönyvben (Prawý Zlatý Nebe-klíč. 386.); 6. Deák Mihályné kartali adatközlővel – 2019 szeptember
A képeket készítette: Újvári Gábor Rómeó

Milyen élmény volt az online OTDK?

Volter Domonkos: Ezen a rendhagyó módon zajló OTDK-n az élményeim is rendhagyóak voltak. Talán az elején kicsit aggódtam, hogy az internetkapcsolat jó lesz-e, a Teams megfelelően fog-e működni, hiszen tapasztaltam az online oktatás során, hogy azért tud meglepetéseket okozni. Szerencsére nem történt semmi, megfelelően rá tudtam hangolódni, végig tudtam hallgatni a tagozatom összes előadását. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy én voltam az utolsó, így fel tudtam mérni a terepet és talán emiatt még magabiztosabban tudtam megtartani az előadásomat. Igazából szerintem az volt a legnehezebb feladat, hogy 20 percben kellett összefoglalni a témám. A korlátok már a dolgozat leadásakor is problémát jelentettek, hiszen ott 80 ezer leütés volt a maximum terjedelem… De a zsűritől is csak biztató szavakat kaptam, ami jól esett. Szerencsére az előadásom után kialakult egy kisebb diskurzus a témáról, és talán ez volt a legjobb az egészben. Voltak kérdések, amikre tudtam válaszolni és amikről tudtunk beszélgetni, emiatt nagyon jó élmény volt a konferencia. 

István Anna: Nagyon gondolatébresztő volt az egész szekció, rengeteget jegyzeteltem, rengeteg gondolatom támadt, rengeteg kérdés merült fel bennem, amiknek utána kell járnom. Azt nagyon sajnálom az OTDK-val kapcsolatban, hogy nem tapasztalhatták meg azt a sajátos OTDK hangulatot, amit a jelenléti OTDK adhat.

Az OTDK legfontosabb feladata, hogy a 3-4 napos együttlét alatt az ország különböző egyetemeiről érkezett hallgatók megoszthassák egymással az élményeket, hogy barátságokat kössenek és jövőbeli együttműködéseket keressenek. Mert így, bár látták egymást és megjegyezték egymás neveit, de nem ismerkedhettek meg igazán. 

Mik a jövőbeli terveid?

Volter Domonkos: Igazság szerint mindig is tanár szerettem volna lenni, már általános iskola 5. osztályában is ez volt a tervem. A rövid tanítási gyakorlatomat az őszi félévben teljesítettem történelemből, az ELTE Trefort Ágoston Gyakorló Gimnázium 10. C osztályának tarthattam jelenléti és online formában is órákat. Nagyon jó, motiváló mentortanárom volt és egy nagyon tehetséges, a történelem iránt nyitott osztállyal dolgozhattam együtt. Kicsit idegen terep volt számomra, mert eddig csak alsó tagozatos diákokkal foglalkoztam, de hatalmas élmény volt egy ilyen komoly csapattal dolgozni. Az egyetemi éveim alatt – sok szaktársamhoz hasonlóan – én is kételkedtem abban, hogy a pedagógusi pályán maradok-e. Az első tanítási gyakorlatom után viszont úgy érzem mégsem olyan könnyű erről a hivatásról lemondani. Most szeptemberben a budapesti Szlovák Tanítási Nyelvű Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Kollégiumban vár rám a rövid gyakorlat szlovákból, még nem tudom milyen osztályt kapok, most kicsiket szeretnék tanítani. Azután lesz még egy hosszú gyakorlati évem. Terveim között szerepel még egy Erasmus félév is Szlovákiában. A tanítás mellett majd szeretnék doktori iskolába felvételizni, a témám valószínűleg a magyarországi katolikus szlovák települések népi vallásosságának valamely szegmensét érintené.

István Anna: Erről nagyon sokat beszéltünk már. Nagyon szeretnénk, ha mind a két pályán maradna. Hozzátenném, hogy ráadásul Domonkos nagyon szépen énekel. Igazából minden kötődési pont megvan a tanítás és a kutatási témája között. Szeretnénk, ha az egyik szlovák nemzetiségi gimnáziumban, Budapesten vagy Békéscsabán tanítana. Mind a két helyen kiemelt fontossággal bír a tehetséggondozás, tehát igyekszünk kezdetektől a végéig segíteni a hallgatóinknak, hogy már a szakra belépéskor tudhassa, hogy mire számítson. Én azt gondolom, hogy megvan minden lehetősége arra, hogy pedagógusként és kutatóként is dolgozhasson egyszerre.

Milyen tanácsot adnának azoknak a hallgatóknak, akik a jövőben szeretnének elindulni az OTDK-n?

Volter Domonkos: Szerintem a legfontosabb, hogy szeretettel vágjanak bele egy-egy témába. A mostani OTDK-n is kirajzolódott, hogy majdnem mindenki a saját, szűkebb pátriájából, régiójából hozott anyagot, nagyon szoros volt a kapcsolat a hallgatók és a kutatott témák között. Ha szeretettel fogunk bele egy témába, akkor minden jön magától.

István Anna: Olvassanak nagyon-nagyon sokat!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: