Első alkalommal, de a hagyományteremtés jegyében rendezte meg a Szegedi Tudományegyetem Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszéke a „Tanszéki hagyományok és változó világok” Néprajz és kulturális antropológia szakos hallgatók konferenciáját, 2022. április 29-30-án. Az eseményen – ami a pandémia után szerencsére offline került megrendezésre – az ELTE Néprajzi Intézet is képviselte magát, négy előadó és számos érdeklődő vett részt a programon.
A konferencia helyszíneként a Szegedi Havas Boldogasszony templom és az ahhoz kapcsolódó kolostorban kialakított Alsóvárosi Ferences Látogatóközpont szolgált. A nagy múltú épületegyüttes, az előtte felállított mobil kávézóval, és a meleg napokkal beköszöntő, életteli nyüzsgéssel zajló szabadtéri programjaival tökéletes hátteret biztosított a múltra és jövőre egyaránt reflektáló konferenciának.
A SZTE a 2021/2022-es tanévben az egyetemen zajló néprajzi oktatás centenáriumát ünnepelte, Herrmann Antal 1921-ben első Szegeden megtartott néprajzi előadására emlékezve. Ugyanakkor a konferencia középpontjában nem a tudománytörténet felidézése állt. A program lehetőséget adott a néprajz és antropológia tudományok következő kutatói generációjának a tudományos életbe való belépésre, sok esetben az első szárnypróbálgatásra, illetve az addig csak hallomásból ismert műhelyek munkájának megismerésére. Az elmúlt években az online térbe helyeződött tudományos élet után különösen sokat jelentett, hogy a hallgatók megtapasztalhatták, milyen az „igazi”, offline konferencia-légkör, amelyhez hozzátartoznak a szünetekbe beleférni nem akaró élénk beszélgetések és a reggeli kávésbögrék és esti borospoharak koccintásai mellett köttetett barátságok is.
Ebben a szellemben nyitotta meg az eseményt Dr. habil. Vajda Zoltán egyetemi docens és Dr. Simon András tanszékvezető egyetemi docens, kiegészülve a szegedi néprajzi kutatások és oktatás arculatát nagymértékben meghatározó Bálint Sándorral. A népi vallásosság kiemelkedő kutatója a vele készült riportfilmben a konferenciának is otthont adó Szeged Alsóvároshoz fűződő erős kötelékéről mesélt.
1. Nagy Gábor, az SZTE hallgatója dudajátékkal köszöntötte a konferencián megjelent vendégeket, 2. Dr. Simon András tanszékvezető egyetemi docens és Dr. habil. Vajda Zoltán egyetemi docens konferencianyitó beszéde, 3. Bálint Sándor megidézése egy riportfilm segítségével
Az első szekcióban az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetemről, a Budapesti Metropolitan Egyetemről és a Szegedi Tudományegyetemről érkezett előadók ismertették szakmai tevékenységüket. Csendes Tünde és Beke Zsolt kutatásai a magyarországi zsidóság 19-20. századi életmódjára irányultak. Csendes Tünde előadásában a zsidóság földbirtokosokká válásának folyamatát mutatta be egy győri izraelita család férfitagjainak történetén keresztül. Újszerű forrásfelhasználás jellemezte Beke Zsolt kutatását, ami a Budapesti Autonóm Orthodox Izraelita Hitközséghez benyújtott jelentkezési lapok elemzésén alapult és a vészkorszakot túlélő zsidóság közösségkeresését, illetve a hitközség működését vizsgálta. Ugyanebben a szekcióban került sor három, a kiállítások és múzeumok témáját egymástól egészen eltérő szemszögből megközelítő prezentációra. György Árpád Hunor a miskolci orthodox zsidóság történetét bemutató kiállítási belső, Paszternák Csenge pedig a Ludwig Múzeum egyik múzeumpedagógiai foglalkozásokra és pihenésre használt közösségi terének tervezési folyamatát ismertette. A járvány időszaka alatt a múzeumok is igyekeztek valamilyen stratégiaváltás segítségével fenntartani a látogatókkal a kapcsolatot, illetve akár új érdeklődőket bevonzani a vírushelyzet okozta változásokra reagáló programok segítségével. A veszprémi Laczkó Dezső Múzeumban ez az időszak egybeesett egy hosszabb felújítással, mely arra ösztönözte a dolgozókat, hogy egy kortárs témára, a változó nyaralókultúrára helyezze a tárgygyűjtések és programok során a hangsúlyt. Ilyen például a nyaralótelepeken található kapuk (fotóinak) gyűjtése, a Formákon túl projekt is – derült ki Törő Balázs előadásából.
A második szekcióban kaptak helyet a Choreomundus – International master in Dance Knowledge, Practice, and Heritage nemzetközi programban résztvevők előadásai. A kutatások rendkívül változatosan járták körül a néprajzi szférában napjainkig nagy népszerűségnek örvendő néptánc tárgykörét. Rouba Issa felvázolta a hagyományosan családi körben előadott hastánc (belly dance vagy “Raks Sharki”) showműsorrá és fitness irányzattá válásának folyamatát, megvizsgálva a táncórákra való beiratokozások motivációit, egy konkrét tanfolyam alkalmait végigkövetve. Takudzwa Godfrey Muronda és Vavariroyashe Tracy Munozogara tradicionális afrikai (zambiai és mozambiki) tánccal egybekötött rituálék kutatási tapasztalatait ismertették, Suryansh Dixit pedig a tánckutatás eszközeinek (táncleírás, videófelvételek, interjúk) felhasználási módjait és az ezek által leképezett közösségi identitás megjelenítését elemezte. Andrew Ssebulime a tánchagyományok továbbélésének lehetőségeit és tereit a diaszpórában, Trondheimben élő ugandaiak gyakorlatain keresztül példázta.
Színes képet mutatott a harmadik szekció, hiszen egy klasszikus néprajzi módszer – a fényképezés – történeti kutatásától (Nagy Gábor: A néprajzi fényképezésről mint kutatási módszerről), egy kollektív trauma paraszti használatú tárgyakon való képi megjelenítéseinek összegyűjtésén és rendszerezésén keresztül (Tömöri Szilvia: Trianon emléke a tárgykultúrában), egy menhelyi kutyák és gondozóik kapcsolatát az állatokra használt gyakori jelzők elemzésével bemutató (Bartók Zoltán: Őrület, normalitás és okosság egy dél-magyarországi állatmenhelyen) előadásig jutottunk. Ebben a kavalkádban került sor a konferencia első ELTE-s hallgatói felszólalására, Váczi Virág „Legyen a tóparti ÁFÉSZ vendége!” A Velencei-tó térségének turisztikai vizsgálata a Kádár- korszakban című prezentációjára, melyben a vendéglátóegységek működésének a korszakban megjelenő faluturizmussal való kapcsolatára világított rá.
1. Váczi Virág: „Legyen a tóparti ÁFÉSZ vendége!” A Velencei-tó térségének turisztikai vizsgálata a Kádár- korszakban, 2. Nagy Gábor: A néprajzi fényképezésről mint kutatási módszerről, 3. Tömöri Szilvia: Trianon emléke a tárgykultúrában, 4. Rouba Issa: Becoming the belly dancer: local women learning “raks sharki” in Alexandria, Egypt
Az első napot az élénk beszélgetések mellett egy vacsora zárta, illetve a vállalkozó kedvű résztvevők a Choreomundus MA program hallgatóinak vezetésével indiai és nigériai táncos workshopokon mozgathatták át a hosszú nap után tagjaikat.
A tágan értelmezett gazdálkodás témakörébe tartozó előadásokat szombat délelőtt, a negyedik szekcióban hallhattuk. Bakos Lilla és Kurucz Réka előadásaiban a gazdálkodás, a társadalomszerkezet és az identitás kérdése fonódtak össze. Előbbi egy idős topolyai gazda személyes élettörténetét végigkövetve tárta elénk a 20-21. századi gazdálkodó életformával járó szemléletformáló nehézségeket, utóbbi pedig egy ormánsági „leányvásárnak” (siklósbodonyi búcsú) szinte a rendszerváltásig megmaradt szokását hozta összefüggésbe a területre jellemző szőlőhegyi műveléssel. Radóci Virág a hajdina növény őrségi felhasználásának múltjáról és jelenéről szóló kutatásába engedett betekintést, melyhez többek között interjúkat készített és a helyi éttermek kínálatát vizsgálta meg. Rendhagyó módon közelített Porkoláb Benedek az alföldi szűcsmunkák kutatásához, ugyanis nemcsak alapos „lekérdezést” végzett a felkutatott szűcsmester tudásáról, hanem prezentációjában a technikák alkalmazásával a maga készítette mellyest is bemutatta. A galambtartás régi, úri szokásáról és mai továbbéléséről – azt a kérdést felvetve, hogy szenvedély, hobbi vagy sport-e a galambtartás – Szekeres Melissza tartott prezentációt. Balogh Pál Géza a néprajzos-antropológus szemléletének fontosságát hangsúlyozva mutatott be egy vidékfejlesztési problematikát: a családi, helyi termelők és az ökologikus és társadalmilag tudatos fogyasztók közötti láncolat hiányosságát.
Mindössze két, ám annál érdekesebb prezentációt mutattak be az ötödik szekcióban, melyek a covid járvány okozta életmódbeli változásokra reflektáltak. További különlegességük, hogy kizárólag online folytatott terepmunkákról van szó, a vizsgált jelenségek is szinte kizárólag webes felületeken elérhető tartalmak. Prajczer Zsófia a 19-21. századi járványok idején keletkező írott imaszövegek adatbázisba rendezését és több szempontú elemzését kísérelte meg kutatásában. Korom Alexandra és Székely Anna két néptánccsoport online térbe szorult közösségi életének dinamikáját, a fennmaradásukhoz alkalmazott stratégiákat vetette össze.
1. Radóci Virág: Hajdina az Őrségben -terepmunkám tapasztalatai, 2. Porkoláb Benedek: Alföldi szűcsmunkák régen és ma – egy mellyes példáján keresztül
A hatodik szekcióban ismét a népzenéé és néptáncé volt a főszerep. Az ugrós tartalmi, formai és funkcionális vizsgálatának eredményeiről számolt be Balogh János. Hasonló módon járta körül Kasza Dániel a citera hangszer történeti és kortárs használatának kérdését. Keresztény Csenge korábbi kutatásához hasonlóan a néptáncgyűjtések forrásanyagait, kiváltképp a filmeket vette górcső alá. Érdeklődése középpontjában az állt, hogy a filmek és hangzóanyagok, illetve dokumentumok hogyan „árulkodnak” a gyűjtési szituációk körülményeiről, módszereiről, anyagi, személyi stb. hátteréről. A népi kultúra elemeinek megjelenítésének Nagy Bernadett régi középiskolájában, a Salamon Ernő Líceumban csak a 2000-es évektől van hagyománya. Nagy Bernadett prezentációjában bemutatta az iskolában megrendezett Hagyományőrző Napokat és megkísérelte kideríteni, hogy milyen szerepet játszik ez a kitalált hagyomány a diákok nemzeti identitásának kialakításában.
Sajnos, az utolsó két szekció több előadója nem tudott jelen lenni a konferencián, így az eseményt a hetedik szekció zárta, mely a társadalom és lokalitás kérdéseivel foglalkozó előadásokat sűrítette magába. Baranyi Janka a devecseri cigányság gyereknevelési szokásait vizsgálta meg, illetve a lokális cigány közösség önképének az utóbbi évtizedekben bekövetkezett változásáról tartotta prezentációját. Váradi Júlia a 18-19. századi katonaállítások társadalmi hátterét, következményeit kutatta, főként a katonaállítások során keletkezett dokumentumok levéltári anyagának feldolgozásával. Vadász Márton és Kutasi Imre egy-egy település társadalmának és az ott lakók életkörülményeinek változását követték végig. Míg Vadász Márton egy bihari kisnemesi közösség polgárosodását kutatta, addig Kutasi Imre Hajdúnánás egy 1960-as években települt városrészének átalakulásával foglalkozott. A konferencia záróakkordjaként Juhász Petra élettörténetekkel teli prezentációját hallgattuk meg. Juhász Petra a szabadkai Gombkötő utca utcaképének átalakulását és a helyiek életében betöltött szerepét, jelentését-jelentőségét igyekezett feltérképezni.
A konferencia szüneteiben a kolostor gyönyörű kertjében és a Mátyás király téren is felfrissülhetett a hallgatóság
Összességében elmondható, hogy a néprajz és antropológia számos területét lefedő kutatást ismertettek az előadók. Nagy öröm volt, hogy nemcsak Magyarország határain belüli, hanem az azon túli egyetemek hallgatóinak munkájába is betekinthettünk. Reméljük a SZTE Néprajzi és Antropológiai Tanszékének szándéka, hogy hagyományt indítanak a hallgatói konferencia szervezésével tényleg megvalósul a következő években!
Fotók: Baranyi Janka, Fodor Ákos, Nagy Gábor, SZTE BTK Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszék
Szerző: Baranyi Janka
ELTE Néprajz Blog 