“Fontosnak tartom, hogy a hallgatók az ötlettől egészen a publikálásig tartó utat végigjárhassák.” – interjú Ilyefalvi Emesével és témavezetettjeivel, Peták Imolával és Vásárhelyi Petrával, a 35. OTDK-ról

Mi az a “nagymama-etnográfia”, hogyan készülhet egy családi ereklyéből OTDK-dolgozat, és hogyan lehet a vírushelyzet egy tudományos kutatás katalizátora? Szinok Bianka mesterszakos hallgatónk interjúja következik. 

Hogyan mutatnátok be néhány mondatban a kutatásotokat, amivel elindultatok a 35. OTDK-n?

Vásárhelyi Petra: A kutatási témám a jelenlegi járványhelyzethez kapcsolódik. Egy kérdőíves kutatással többek között azt mértem fel tavaly tavasszal a Papok és közösségek szeminárium résztvevőivel közösen, hogy a református úrvacsora gyakorlata hogyan alakult át a korlátozások miatt, a járvány ideje alatt hogyan éltek a szentséggel a gyülekezeti tagok, milyen kérdések merültek fel ezzel kapcsolatban.

Peták Imola: A dolgozatomban dédnagyapám hagyatékát elemeztem, ami egy naplóból, illetve 11 levélből és egy csajkafedélből áll. Ezek a második világháború alatt, illetve után, nyugati hadifogolytáborokban készültek. A leveleket még a katonai kiképzésről küldte haza, a naplót pedig katonaként és hadifogolyként írta. A csajkafedél azért fontos, mert belevésett egy térképet, melyen nyomon követhető, hogy merre járt.

Peták Imola dédnagyapja hagyatékát elemezte, amely a képen látható naplóból, csajkafedélből és 11 levélből állt. A jobb alsó képen a kántortanító látható, mielőtt bevonult volna katonának

Korábban foglalkoztatok már ezzel a témával? Hogy találtatok egymásra a témavezetőtökkel?

Vásárhelyi Petra: Előtte még nem foglalkoztam vele. Korábban inkább történeti kutatásokat végeztem, mert az osztatlan történelem-magyar tanári szak hallgatója is vagyok. Egyszer már indultam TDK-n, akkor az Anna-bálok történeti kérdéseit vizsgáltam. Az idei OTDK téma tehát teljesen új kutatási terep volt számomra, ugyanakkor nagyon közel állt hozzám, mert református vagyok, ezért élveztem a kutatást és érdekes volt megvizsgálni a különböző nézőpontokat, véleményeket. A témavezető választás nem volt kérdés, hiszen Ilyefalvi Emese tanárnő vezette a szemináriumot és a kérdőíves kutatást is ő kezdeményezte 2020 tavaszán.

Peták Imola: Nem foglalkoztam vele korábban, nem is tudtam volna, hiszen csak tavaly kezdtem az egyetemet! De még a naplóról sem tudtam korábban. A csajkafedelet megmutatták nekem a nagyszüleim, amikor kisgyerek voltam, de az önmagában még nem volt elegendő egy OTDK dolgozathoz. A naplót most nyáron kaptam kézbe és ekkor írtam Ilyefalvi Emese tanárnőnek, hogy ezzel mit lehet csinálni, hogy lehet feldolgozni, van-e erre valami egyetemi lehetőség. Ő ajánlotta nekem, hogy először készítsek betűhív átiratot, majd írjak egy TÖP dolgozatot, aztán ha arra kaptam bírálatokat, akkor nyújtsam be a TDK-ra is, illetve ez alapján tudom folytatni OTDK dolgozatként a témát. 

Hogyan alakulnak ki a kutatási témák, mi a szerepe ebben a folyamatban a témavezetőnek? 

Ilyefalvi Emese: Imola témája családi kötődésű, egy felmenő történetének felfejtéséből alakult ki, teljesen függetlenül az egyetemi feladatoktól, kötelezettségektől. Ez gyakran esik meg néprajzos hallgatókkal, de valószínűleg más bölcsészhallgatókkal is. Viccesen úgy is szoktuk hívni néha, hogy „nagymama-etnográfia”, “nagymama-antropológia”, hiszen sokszor az első terepmunkát a saját nagyszüleikkel végzik hallgatóink, ami teljesen normális, sőt. A családon belüli kutatásoknak nagy előnye, hogy otthonosan mozognak benne a hallgatók, könnyebben teszik fel a kérdéseket, nem kell egy teljesen idegen környezetbe beépülni már rögtön az első interjúnál, témánál, lehet hibázni, a rokonok, s főleg a nagyszülők biztosan megértőek lesznek. A hallgatók megtanulnak ilyenkor kérdezni, egy témát sokféle szempontból körüljárni. Petra témája ehhez képest a másik út, amikor egy egyetemi kurzus vagy szeminárium az indítója a kutatásnak. A koronavírus vs. vallásgyakorlás téma viszont arra a jelenre reflektál, amiben élünk, tehát itt is organikus kapcsolat van a kutató és a kutatott téma között. A személyes kapcsolódás, érintettség Petra esetében is erősítette a kutatást. Extra motivációt jelentett számára az, hogy református vallásgyakorlóként dokumentálja és megvizsgálja az őt körülvevő eseményeket.

Fent: Online közvetítés egy Fejér megyei református templomból 2020 tavaszán, Úrvacsorás istentisztisztelet egy Fejér megyei református gyülekezetben 2020 karácsonyán, Vásárhelyi Petra
Lent: Egy vallásgyakorló otthoni úrvacsorája

A kialakult vírushelyzetnek milyen hatása volt a kutatásotokra?

Vásárhelyi Petra: A járványhelyzet és a vallásgyakorlás kapcsolatát vizsgáltam, így ha nem lenne járvány, akkor ez a téma fel sem merült volna. A módszertant, azt, hogy egy online kérdőívvel indult a kutatás, már alapvetően befolyásolta a járványhelyzet. Amikor lazítottak a korlátozásokon és újra kinyitottak a templomok, szintén hatással volt a kutatásra, mert karácsonykor elmehettem egy templomba és meghallgathattam az istentiszteletet, részt vehettem az úrvacsorán. Tehát klasszikus, jelenléti résztvevő megfigyelő módszerrel is tudtam dolgozni. Összességében a kutatásom végigkövette az egész járványt.

Peták Imola: Nekem sok szempontból átírta az életemet a vírushelyzet és így nyilvánvalóan a kutatás folyamatát is. Az első lépés az volt, hogy begépeltem a naplót, leveleket. Vannak a naplónak olyan részei, amit ceruzával írtak, de mivel sikerült beszkennelni, rá lehetett nagyítani, így sokkal könnyebb volt kibetűzni az egyes részeket. A nagyszüleimhez nem mentem el személyesen interjúzni, mert nem akartam őket megfertőzni. Az “interjúk” így nagyrészt e-mailben zajlottak. Írtam a nagyszüleimnek, hogy milyen információkra lenne szükségem, ők pedig e-mailben vagy telefonon segítettek nekem. Ami igazán nehéz volt, az a szakirodalmi kutatás könyvtár nélkül. Voltak hadifogolynaplók, amiket megvettem az interneten, mert máshogy nem voltak elérhetőek. Volt, amit Magyarországon meg sem tudtam rendelni, mert nagyon kis példányszámban jelent meg. Illetve a legfontosabb könyvet, amit dédnagyapám egyik bajtársa adott ki – Tarczai Béla visszaemlékezését, ami egy páratlan lehetőség az összehasonlításra – kezdetben sehonnan sem tudtam beszerezni. Végül egy adok-veszek Facebook-csoportból kaptam kölcsön, amit a rokonaim befotóztak, majd elküldték nekem, mert én nem tudtam elmenni érte.

Szóval az egész nagyon bonyolult volt, nagy nehézségeket okozott a járvány. Előnye volt viszont az, hogy sokkal több időm volt a kutatásra. Nem biztos, hogy belefogtam volna, ha nincs a járvány.

Ilyefalvi Emese: A koronavírussal kapcsolatos kutatásokat leginkább az nehezíti meg, hogy teljesen kiszámíthatatlan, hogy mi következik. Gyorsnak kell/kellett lenni és egyáltalán nem lehetett tudni, hogy két hét múlva vagy egy hónap múlva mi történik, hogyan befolyásolja a közösségek további életét az épp aktuális járványhelyzet. Ebben az állandó dinamikus mozgásban kell/kellett a kutatást végezni, ami egy nehezített terep, kihívás. Imola története viszont jól példázza azt, hogy egy elszánt hallgatónak nincs lehetetlen. Facebook adok-veszek csoportban is meg lehet szerezni a kis példányszámú, beszerezhetetlen bajtársi visszaemlékezéseket, ha elég kitartóak vagyunk. Szerencsére még ősszel, a korlátozások lazítása alatt sikerült az egyetemen digitalizálni a hadifogolynaplót, ami nagyban segítette Imolát az átírásban és olvasásban. Ezúton is köszönjük az ELTE BTK Kari Könyvtárának és munkatársainak a profi szkennelési lehetőséget!

Mennyire voltak mások ebben a helyzetben a konzultációk és a témavezetés?

Vásárhelyi Petra: Online is jól működött. Megírtam a szövegem és elküldtem a tanárnőnek, majd visszakaptam javítva, tanácsokkal ellátva és sokat konzultáltunk videóhívásban is. Ha valami problémám akadt, akkor számomra óriási segítséget jelentett, hogy szinte azonnal kaptam rá választ.

Volt ugyan egy mélypont, amikor azt mondtam, hogy nem írom meg, de a tanárnő akkor is biztatott, hogy nyugodtan folytassam, sikerülni fog.

Peták Imola: Mivel én még csak másodéves vagyok és mindössze fél évet jártam rendesen egyetemre, ezért nem tudom, hogy milyen, amikor élőben zajlanak a konzultációk. Furcsa módon számomra egyelőre ez a megszokott.

Ilyefalvi Emese: Azokkal a hallgatókkal, akikkel legalább fél éves személyes ismeretségem is volt, közvetlenül ment az online konzultáció. Egy kicsit nehezebb áttörni a gátakat azoknál, akik ebben a tanévben kezdték az egyetemet és tulajdonképpen a jelenléti oktatásban egyáltalán nem részesültek. A közeljövőben valószínűleg az online oktatás tapasztalataiból sok mindent meg fogunk őrizni, a jó gyakorlatokat visszük tovább. Oktatói oldalról korábban sokan elképzelhetetlennek tartották volna, hogy online konzultáljanak a hallgatókkal, hiszen mindig volt jelenléti fogadóóra. A koronavírus előtti időkben biztos nem fordult meg senki fejében, hogy a nappalijából videócsevegjen péntek este valamelyik hallgatójával. Bár tekinthető mindez pozitív, előremutató következménynek, azt remélem, hogy ha majd visszaáll a jelenléti oktatás, akkor azért nem csak az online konzultációt választják a hallgatóink, hanem a személyes találkozás érdekében vállalják majd az esetleges sorbanállást az egyetemi folyosókon, előre terveznek és időpontot egyeztetnek az oktatókkal akkor is, ha egyszerűbb és gyorsabb lenne egy Teams hívás. A magam részéről azt tudom elképzelni, hogy a jövőben a hallgatóknak felajánlok majd jelenléti és online konzultációs lehetőségeket is, ugyanakkor szigorúbb kereteket szabva. Az elmúlt másfél évben próbáltunk amennyire csak lehet elérhetőek lenni oktatóként, hosszú távon azonban nem biztos hogy ez egy egészséges, tartható állapot, szükség van a határokra.

A járvány előtti boldog, jelenléti pillanatok. Csoportmunka az ELTE BTK Folklore Tanszékének egyik szemináriumán, látogatás a Néprajzi Múzeum Etnológiai Archívumban 2019 őszén a múzeum költözése és a koronavírus előtt. Fotók: Ilyefalvi Emese 

Milyen élmény volt maga a TDK, OTDK? Jelentett valami különbséget, hogy online rendezték meg?

Vásárhelyi Petra: Nekem online nehezebb volt. Amikor élőben kell valahol megjelennem, akkor érzékelem, hogy vannak az előadáson mások is. Most, amikor megosztottam a prezentációmat, olyan volt, mintha magamnak tartottam volna az előadást és nem érzékeltem, hogy közönségnek beszélek. Az előnye számomra az volt, hogy amikor a többiek előadtak, bátrabban jegyzeteltem, ami elterelte a figyelmemet és így nem izgultam annyira. Alapvetően nem úgy fogtam fel, mint egy versenyt – élőben sem úgy szoktam –, hanem inkább mint egy kutatást. Jó látni, hogy milyen izgalmas témákkal készülnek velünk egyidős hallgatók, kutatók. Ha meghallgatok például egy archaikus imákról vagy táncokról szóló előadást, akkor mindig más perspektívából ismerem meg a néprajzot. Számomra ez mindig pozitív élmény.

Peták Imola: Számomra is az volt a legnehezebb, hogy nem láttam a közönség arcát. Én jobban szeretek kiállni, és előadni. Szokatlan, hogy nem kell úgy felöltözni, előkészülni, nincs meg az a hangulata az egésznek, hogy egy neves konferenciára vagy előadásra megyek, ahol fontos, nagynevű kutatók vesznek körül. Felsőbbévesektől csak hallomásból tudom, hogy az OTDK alkalmával a versenyen túl milyen emlékezetes kirándulások szoktak lenni. Szívesen elmentem volna egy közös utazás keretén belül Miskolcra. Tényleg sajnálom, hogy elmaradt, mert jó lehetőség lett volna arra, hogy legalább a saját hallgatótársaimat jobban megismerjem.

Ilyefalvi Emese: Sajnos a legtökéletesebb technikával sem lesz olyan az online OTDK, mint a rendes. Egy virtuális kirándulás nem ugyanaz, mintha együtt bejártuk volna Miskolcot. Ráadásul az online konferenciákban, versenyekben nehezített pálya, hogy csak a megmérettetés idejére vannak bekapcsolva a résztvevők. Így egyáltalán nem lehet kötetlenebb beszélgetést folytatni, ismerkedni. A szervezők részéről vártam volna valamiféle online társasági eseményt, ugyanis erre számos jó példát lehetett látni az elmúlt másfél évben az üzleti és az akadémiai szférában is. Már az is sokat segített volna, ha a verseny délelőttjén vagy a szünetekben vagy este moderált online kávézásra, koccintásra teremtettek volna lehetőséget a szervezők. Sajnos a Teams kötelező használata korlátozta az OTDK rendezőit, így sok hallgató lehet, hogy most tapasztalta meg először azt – amivel az oktatók többsége már másfél éve küzd –, hogy milyen rossz úgy előadni, ha nem látni a közönséget, nincs semmiféle visszajelzés, interakció a hallgatóság részéről. Én pontosan emiatt rendszeresen két monitorral tartom az óráimat, de kivételezett helyzetben vagyok, hogy erre van technikai lehetőségem.

Ugyanakkor hálásak lehetünk a modern kor vívmányainak, hogy nem kellett elhalasztani az OTDK-t, online is meg tudtuk tartani, nem szakadt meg a 70 éves hagyomány. 

Milyen visszajelzéseket, tanácsokat kaptatok a TDK, OTDK után?

Vásárhelyi Petra: Bár a bírálatok nagyon különbözőek voltak és igen eltérő pontszámokat kaptam a két bírálótól, mindkettő sokat segített. Az egyik bírálat jó iránytű a hibák javításához, a másik bírálatban pedig ötleteket kaptam a folytatást illetően.

Peták Imola: A bírálatokban olyan tanácsokat és javaslatokat fogalmaztak meg, amikkel folytatni tudom a kutatást. Köszönet értük! Azóta is sok fénykép és különböző tárgy került elő, amiket dédapám a hadifogolytársaitól kapott, ezeket is bele tudom majd építeni a kutatás folytatásába. 

Szeretnétek a továbbiakban még ezzel a témával foglalkozni?

Vásárhelyi Petra: Rövidtávú célom, hogy az OTDK dolgozatot egy tudományos cikké alakítsam át. Hosszabb távra egyelőre nem tervezek, még nem döntöttem el, hogy folytatom-e a témát, bár érdemes lenne. A szakdolgozati témám teljesen más irányba visz, egodokumentumokkal foglalkoztam és történeti kutatást végeztem.

Peták Imola: Beszéltünk arról a tanárnővel, hogy esetleg folytatom a kutatást és szakdolgozattá bővítem. A hadifogolynaplók vizsgálata egy nagyon izgalmas téma és várom, hogy még többet elolvassak. Ugyanakkor nagyon sok érdekes téma van még, most másodévesként is úgy vagyok jelen a néprajz szakon, szinte az összes órámon, mint az első félévben: minden nagyon tetszik, minden érdekel. Egyelőre még nem tudom, hogy később mivel fogok foglalkozni, de nagyon szívesen végeznék ahhoz hasonló jelenkutatást, mint amilyet például Erdős Zsófi készített a nevelőszülőkről.

Ilyefalvi Emese: Oktatóként mindig nagyon örülök, ha valakit sokféle téma érdekel, én is ilyen hallgató voltam. Nem kell leragadni egy témánál, viszont fontos, hogy a tehetséges hallgatók eljussanak A-ból B-be egy-egy téma kapcsán. Például Imola esetében teljesen reálisnak látom, hogy a későbbiekben forráskiadványban tegye közzé dédapja hadifogolynaplóját, akkor is, ha utána más témákkal foglalkozik majd.

Fontosnak tartom, hogy a hallgatók az ötlettől egészen a publikálásig tartó utat végigjárhassák. Ne maradjanak a jó szövegek az asztalfiókban, tanuljanak meg olyan produktumokat letenni az asztalra már hallgató korukban a diákjaink, ami hozzátesz a tudományos kutatásokhoz és nemcsak egy kötelező egyetemi feladat – ehhez kiváló lehetőség a TDK és az OTDK. 

Peták Imola, Prajczer Zsófia, Vásárhelyi Petra és Ilyefalvi Emese Vallásgyakorlás vs. koronavírus. Egy online felmérés első eredményei címmel tartottak előadást az MTA-ELTE Lendület Történeti Folklorisztikai Kutatócsoport hibrid konferenciáján. Fotók: Ilyefalvi Emese, Prikler Szilvia

Milyen tanácsot adnátok azoknak a hallgatóknak, akik a jövőben szeretnének elindulni a TDK-n, OTDK-n?

Vásárhelyi Petra: Válasszanak olyan témát, ami közel áll hozzájuk és soha ne adják fel, ne torpanjanak meg a dolgozat írása közben!

Peták Imola: Ez jó tanács! Én is éreztem néha munka közben, hogy feladom, de aztán belegondoltam, hogy nekem is és a tanárnőnek is mennyi munkája van már benne. Azt mondanám, hogy kezdjenek bele időben, ne az utolsó pillanatban! Fontos, hogy olyan témavezetőt válasszon az ember, akivel együtt tud dolgozni. Nekem sokat segített például, hogy a tanárnő folyamatosan határidőket szabott.

Ilyefalvi Emese: Induljanak el, mert megéri! Hihetetlenül izgalmas az az út, ahogy egy ötletből kész dolgozat lesz, jó látni és jó végigjárni ezt az utat!

Nyitókép alapfotójának forrása: Unsplash
Kreatív archív fotójának forrása: Fortepan

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: