Keserves idő, hidegen fújó szél, ázó-fázó rozmaringlevél, árokban reszkető fűszál, üzenetet hordozó holló, kőből épített tömlöc… A white Box/EXPO második kiállítása Árvai Sándor rabnótáival ismerteti meg a látogatókat. Imre-Horváth András, harmadéves hallgató, több alkalommal gyűjtött népdalokat a felső-borsodi születésű, hortobágyon szolgáló pásztorembertől. Találkozásuk során felmerült a kérdés: milyen kapcsolat áll fenn Árvai Sándor saját börtönévei, és a repertoárjába tartozó rabénekek között? A kiállítás a meghallgatható dalfelvételeken keresztül közelíti meg a témát, lehetővé téve a látogatóknak, hogy átérezzék a rabnóták egyedi hangulatát.
,,Ötvenegybe’ egy nagy tragédia gyött nekünk. A nagy beadás, ugye az vót. Mer még akkor édesapámnak megvót a 200 darab saját juha. Oszt előtte való héten bevittek egy… egy szekér holmit, ilyen fonott kosárral vót, fűzfa kosárral fogva vót. Bevitték a beadást. Abba’ minden vót, minden vót. Egy hét múlva megint gyöttek. A tanácselnök, a párttitkár, meg a zsandár. Almássy Bálint, az vót a zsandár. Oszt… hozzákezdte lökdösni a kalapját édesapámnak a gumibottal, így felefele, ne. Osztan na, nem tűrte. Elővette a botot, leverte a rendőrt is, meg a tanácselnököt is, a pártitkárt is, mindent. Oszt nyóc évet ült, én meg hét évet. Ugye…ezt felesleges beszélni. Oszt akkor, mikor én kiszabadultam, visszamentem Imréhez a Hortobágyra.”
(Árvai Sándor)
Amikor a hortobágyi pásztorember saját szavaival meséli el életét, a kollektivizálást rettenetes tragédiaként említi. A jószágok elvesztése mellett életének egyik kulcsfontosságú epizódja is ehhez az eseményhez köthető. A történetben a megtört, megalázott apa tehetetlenségében és dühében nekiront a hatalom képviselőinek, a fiú – aki maga Árvai Sándor – pedig követi őt, és ő is megtámadja a tanácselnököt, a párttitkárt, valamint a rendőrt. Árvai Sándor, miközben életéről számol be, nem időzik sokat börtönbe kerülésének körülményein, gyorsan a pásztorkodásra tereli a szót, mondván: „Ugye… ezt felesleges elbeszélni.” Ezek után úgy tűnhet, mintha a börtönben töltött évei nem hagytak volna mély nyomot a juhász személyiségén. Árvai dalkincse azonban mást mutat, hiszen repertoárjának jelentős részét rabnóták alkotják. A rabénekek motívumai által újra és újra átélte a rabságban töltött évek megpróbáltatásait éneklés közben. A börtönben töltött idő emlékei egész életén át végigkísérték, és annak utolsó éveiben is meghatározóak maradtak.
A kiállításon szereplő három rabnóta Árvai Sándor előadásában hallható. Ha figyelmesen hallgatjuk a felvételeket, felfigyelhetünk a háttérben ketyegő órára, amely a feléneklés pillanatában a pásztor otthonában mutatta az időt. Éppen ezért az óra motívuma kiemelt szerepet kap a tárlatban: az életszakaszoknak, az idő múlásának, valamint a tömlöc magányosságának szimbólumaként jelenik meg.
Rabnóták
Lírikus-epikus helyzetdal, központi témája a szabadságától megfosztott egyén rabsága és szenvedése. Régebbi rétegei átmenetiek, kapcsolódnak a klasszikus balladákhoz, a bujdósó- és történeti énekekhez is. Erdély és Moldva egyes részein megmaradtak a török és tatár fogság maradványai, ezek az emlékek a legtöbb esetben a hatóságokkal való szembekerülést, betyárkodást és a dezertálást taglalják. Átmeneti mivoltát az is erősíti, hogy sokszor összefonódik a betyárdalokkal és -balladákkal. Rendszerint egyes szám első személyben fogalmazódnak meg. A nagyobb témákon belül, kisebb típusok körvonalazódnak tárgykörük alapján: elfogatás, annak okai és körülményei, tárgyalás, keserű koszt, a börtön ridegsége, vágyódás a szabadság és kedvesük után, üzenet a kinti hozzátartozóknak, kettős irányú fogadalom (javulás, vagy bosszú). (Katona 1981: 294-295.)
Árvai Sándor élete és vokális népzenei repertoárjának rabénekei között sokkal inkább beszélhetünk egy implicit, elvontabb jelentésbeli kapcsolatról, mintsem arról, hogy konkrét életeseményeket fogalmazna meg (újra) egy-egy énekben.
A rabnóták általános elemzésével párhuzamosan, a személyes, egyéni értelmezés is megjelenik, amely a pásztorember fiatalon börtönben töltött éveinek emlékeiben gyökeredzik.
Elítélnek az urak három évre engem… (2025. 04. 06.)
1. Elítélnek az urak három évre engem.
Keserves az idő, hosszú azt kivenni.
2. Meg van má’ az számolva, az az idő nékem,
Sírnak-rínak most már a testvéreim értem.
3. Testvérek, rokonok ne sirassatok engem!
Nehéz életembe’ szabadúlásomat várom.
Kassa felől hidegen fúj a szél… (2023. 02. 26.)
1. Kassa felől hidegen fúj a szél,
Ázik-fázik a rozmaring levél.
Az árokba ja fűszál is reszket,
Sirass kedves kisangyalom a fegyházba visznek.
2. Ha kiszabadúlok a fegyházbúl,
Leveszik a vasat a kezemrűl,
Akkor mondja valaki szemembe:
Vótam-e jelzárva ja az újhelyi tömlöcben.
3. Vótam biz én, jaj de megsápadtám,
Amikor azt a két csillágot láttam.
Arra sétált a kedves galambom,
Nem szóllaltam hozzája ja róstélyos ablakon.
4. A kassai tömlöc kőbül van kirakva,
De sok édesanya sírva sétál el alatta.
Ne sírj édösanyám ki fogok még menni,
Anyai jóságát meg fogom köszönni.
Kunkovács László fotója Árvai Sándorról.
Állj meg holló, állj meg… (2023. 02. 25)
1. Állj meg holló, állj meg, Hagy üzenjek véled. Apámnak, anyámnak, Jegybéli mártámnak, 2. Hogy üzenjek véled. Ha kérdi, hogy vagyok, Mondjad, hogy rab vagyok. Az újhelyi tömlöcben Térgyik vasba’ vagyok. 3. Sír az anyám, sír az apám, Sír mint a két testvérbátyám. Ne sírj anyám, ne sírj apám, Nem sokáig betyárkodok már.
Variabilitás és improvizáció
A variálásnak több lehetséges módja is van, melyet Tom Burns foglalt össze egy 1970-es tanulmányában: substruction (elvonás), addition (hozzátétel), rearrangement (átrendezés). (Burns 1970: 51.) Ahogy majd látjuk mindhárom típus megjelenik Árvai repertoárjában is.
Több esetben nem létezik konkrét, kész dal, amelynek versszakai szigorú rendben követik egymást. Árvai gondolkodásmódjában a dal nem egy zárt rendszer, amely egzakt határokkal és következetes szabályszerűséggel rendelkezik.
Az elénekelt nóták egy meglévő készletben található sorokból és strófákból állnak össze, olykor teljesen spontán módon. Éppen ezért egy adott dal szövegének rengeteg variánsa van. Máskor kettő különböző dalnak a szövege egy közös dalszöveggé olvad össze – minimális számú előadás erejéig. Ami mégis egyben tartja az énekeket az a tartalmi és logikai, valamint a közös hangulati kapcsolat. A formailag, és ritkább esetben tartalmilag is egymáshoz kevéssé passzoló versszakoknak van egy belső íve, mely átfogja és valamelyest keretezi is az éneket. Ez a belső ív egy laza kohéziós erőt képez a strófák között.
Szakmai terminussal élve Sándor bácsi dalainak nagyobb része kontaminált (összeénekelt) dalként is felfogható. (Ortutay 1959; Voigt 1966; Küllős 1970) Vagyis az egyes szövegeket tartalmi, hangulati közösségük kapcsolja egybe. „Kontaminációt idézhet elő: egy kedvelt dallam, ill. ritmusforma; a különböző dalstrófák hangulati azonossága, az alkalom aktualizáló ereje; az énekes asszociációi és sok esetben a gyűjtő, lejegyző, kiadó tévedése.” (Küllős 1980: 255-256.) Árvai sándor repertoárjának esetében az utolsó lehetőségtől eltekintve majdnem az összes kiváltó ok különböző arányban, de relevánsnak számít. A kontamináció egy másik oka, hogy egy dallamra számos versszak is ismeretes. Árvai pedig, mintegy nagy halmazként kezeli, és folyamatában énekli a strófákat. A szöveg fontosabbá válik a dallamnál. Bár nem elválasztható a kettő egymástól, mégis a szöveg és a jelentés-tartalma az elsődleges.
Képletesen megfogalmazva egy ruganyos lánc fűzi össze a heterogén strófákat és sorokat. Ez engedi és eredményezi, hogy az énekek alkotóelemei szabadon kapcsolódjanak egymáshoz
– a minimális kötöttségek mellett. A verssorok és strófák cserélődése általános a repertoárban. Ennek következtében gyakran kezdő szakaszként előforduló sorok egy másik előadás alkalmával az újabb variáns közepén, vagy éppen a végén kerülnek megfogalmazásra. Az egymás mellé illesztett versek sorrendjét szinte kizárólag a logika, az értelmes tartalmi jelentés, illetve néha a metrikai egyezés, azonos dallam alakítja. (Utóbbiak egyáltalán nem meghatározóak és nélkülözhetetlenek.) A versszakokhoz hasonlatosan a sorok is ugyanilyen jelleggel cserélődnek és csatlakoznak egymáshoz. Az előadói szabadság és a nyitott kohézió miatt a „többnyire” strófazáró sorok nem egyszer nyitósorokká válnak. Van példa olyan pásztornótára is, melyet Árvai Sándor háromféleképpen is el tudott kezdeni a különböző időpontban készült gyűjtések alkalmával. Tette mindezt úgy, hogy a kezdősorok a további két előadásban simulékonyan illeszkedtek a strófa más részeibe. Túlzás lenne azt állítani, hogy minden éneklés alkalmával egy új variáns képződik, de sok esetben friss kapcsolódások jönnek létre. Ezzel párhuzamosan megfigyelhető, hogy az idős pásztorember dalszövegei formailag rendkívül változatosak.
Nem hallom a vezérürüm kolompját… (2023. 02. 26.)
1. Nem hallom a vezérürüm kolompját Most viszik a szertőmnek az ágyát. Juhász vagyok, vígan őrzöm nyájamat, Esküvőre most viszik a babámat.
A Nem hallom a vezérürüm kolompját című dal ráadásként jelenik meg a kiállításban, hiszen nem rabnótáról van szó, hanem pásztordalról. Érdekessége az éneklést kísérő kolompszó, amely a kutatás során egy spontán pillanatnak köszönhető. Árvai Sándor improvizációként megragadta az egyik kolompját, majd belekezdett az éneklésbe. A gyűjtő szemfülességének hála, sikerült megörökíteni e különleges momentumot.
Árvai Sándor juhász (1936-2025) életútja
Árvai Sándor 1936. április 21-én Kurityánban született. A pásztorkodást édesapja mellett bojtárként kezdte. 1947-től Kecskésen magatarti juhász, két év múlva bátyjával a Hortbágyi Állami Gazdasághoz szegődtek, ahol több juhjáráson pásztorkodtak. 1951-ben édesapjával együtt több évi börtönre ítélték, egy tanácselnök és egy karhatalmista megveréséért. A börtönévek után visszatért a Hortobágyra, ahol Szásztelken egy évtizedig fejősjuhászként dolgozott. Később önállóan pásztorkodott, szakmai tudásával több fiatal juhtartónak segített elkezdeni a munkát. Árvai Sándor összesen negyvenhét évet szolgált juhászként, majd nyugdíjasként Lénárddarócon élt.
A Hortobágy Örökös Pásztora címmel Cséke Zsolt filmet forgatott róla. Énektudása kiemelkedőnek számított, mivel tükrözte a régistílusú éneklési forma kötetlenségét és szabadságát. Ez ugyan az idős korára kialakuló demencia következtében megkopott, mégis a legutolsó időkig énekelt és improvizált. Árvai Sándor az énekek mellett remekül értett a fa- és bőr megmunkáláshoz, valamint a kolompokhoz és csengőkhöz (előbbiek hangolásához). 2007-ben többek között elsőként vehette át a Hortobágy Örökös Pásztora címet. 2023-ban pedig elnyerte a Népművészet Mestere-díjat is. 2025. júliusában 89 évesen hunyt el.
A kiállítás december 1-ig tekinthető meg az ELTE BTK Főépületének folyosóján (Múzeum krt. 6-8), a 27-es terem mellett.
Nagy Gábor Harmónia c. fényképe, Árvai Sándorról és bárányáról a háza előtt.
Kurátorok: Veres Szidónia és Imre-Horváth András
A szöveg szerzője: Imre-Horváth András
Fotók: Imre-Horváth András
Felhasznált irodalom
- Burns, Tom (1970) A Model for Textual Variation in Folksong. Folklore Forum 3/2. Indiana University Press. Bloomington.
- Katona Imre (1981) Rabének. Magyar Néprajzi Lexikon IV. 294—295. Ortutay Gyula (főszerk.) Akadémiai Kiadó. Budapest
- Küllős Imola (1970) Kísérlet a magyar népköltészet szerelmi dalainak tipologizálására. In: Ortutay Gyula (szerk.) Népi Kultúra – Népi Társadalom IV. 127—146. Akadémiai Kiadó. Budapest
- Ortutay Gyula (1959) Variáns, invariáns, affinitás. MTA Társadalmi-Történeti Tudományok Osztályának Közleményei. 3—4. sz. 195—239.
- Voigt Vilmos (1966) A variáns, invariáns és affinitás fogalmainak definíciója. Ethnographia 66. évf. 138—138.
*A white box/EXPO keretében az alapszakos harmadéves hallgatók szakdolgozati témái kerülnek feldolgozásra kéthetente egy-egy pop-up kiállítás formájában. A Rabnóták-Árvai Sándor tárlat Imre-Horváth András Árvai Sándor juhász vokális népzenei repertoárjának szövegcentrikus vizsgálata című munkájából inspirálódott.