Az ELTE BTK Néprajzi Intézetének négy adjunktusának idén novemberben egy közös könyvünnep keretében mutatták be újonnan megjelent monográfiáit. Ahogy Bárth Dániel, a Néprajzi Intézet vezetője köszöntő beszédében is elmondta, valóban ünnepi eseményről volt szó, hiszen nem mindennapos, hogy a humán- és társadalomtudományok terén egyszerre négy monográfiát lehessen bemutatni a nagyközönségnek. Intézetünknek pedig külön öröm, hogy ez a négy monográfia négy olyan doktori disszertációból született meg, amelyeket az intézet doktori programjainak keretében írtak a szerzők. Az alábbiakban a könyvünnepről szóló beszámolót olvashatják.
Uradalom és plébánia
Ament-Kovács Bence Uradalom és plébánia. Helyi életvilágok a multietnikus Dél-Dunántúlon (1699-1767) című kötetét Gőzsy Zoltán, a Pécsi Tudományegyetem Újkori Történeti Tanszék vezetője és a Baranya Vármegyei Levéltár igazgatója mutatta be. A munka sajátossága, hogy párhuzamosan mutatja be a világi és egyházi szerveket – az uradalmat és a plébániát –, illetve ennek a két hatalmi intézménynek a mindennapokra gyakorolt hatásait. Ez a szemlélet azért is jelentős, mert annak ellenére, hogy a két szerv alapvetően egymás mellett létezett – hol együttműködések, hol konfliktusok között –, ritkán vizsgálják a témát ilyen megközelítésben. Gőzsy kiemelte, hogy Ament-Kovács Bence a forrásokat belső fejlődések és külső hatások összefüggésében értelmezi, azaz a történeti életvilágok módszerét használja. Emellett azt is hangsúlyozta, hogy rendkívül gazdag forrásbázisról beszélhetünk, többek között ennek is köszönhető a kötet létrejötte. A forrásanyag méltatásánál nem mehetünk el Winkler Mihály plébános neve mellett sem, aki nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ilyen iratanyag maradhasson fenn. A kötet érdeme továbbá, hogy amellett, hogy az alulnézeti megközelítést használja, tágabb kontextusban is elhelyezi az eseményeket. Gőzsy elismerésben részesítette a kutatást azért is, mert a plébános és közössége viszonyának vizsgálata során nem csupán egy-egy forrásra alapoz meg egy narratívát, hanem hosszabb időszakot áttekintve, egy konstruktív feltárást és elemzést folytat a szerző.
1. Ament-Kovács Bence fotója., 2. A kötet borítója.
A kötet letölthető innen!
Gőzsy szerint nincs egyszerű dolga annak a kutatónak, aki a 18. századdal szeretne foglalkozni. Hiszen annak ellenére, hogy ebből az időszakból már sokkal több forrás áll rendelkezésünkre, mint a korábbi századokból, számos paleográfiai és nyelvi nehézséggel kell számolnunk ezen iratok esetében. Vagy, ahogy Gőzsy Zoltán beszédében fogalmazott ,,a 18. század kutatása egy teljesítménytúra, ahol minden akadályt teljesítenünk kell, hogy felérhessünk a hegycsúcsra”. Ehhez a kutatónak a téma elhivatott szeretetére és fáradhatatlan szorgalomra van szüksége. Szerencsére Ament-Kovács Bence esetében mindkettő adott volt, így születhetett meg az említett monográfia.
Színre vitt népi kultúra
Kavecsánszki Máté, a Debreceni Tudományegyetem Néprajzi Intézetének egyetemi docense mutatta be Eitler Ágnes Színre vitt népi kultúra. A lokalitás szervezésének kortárs modellje című munkáját. Előadásában röviden azt is ismertette, Eitler Ágnes hogyan találta meg az útját a tánckutatásban, hogyan fedezte fel kutatási témáit, melyek végső soron az alábbi kötet esettanulmányaivá lettek. A színre vitt népi kultúra fogalma egy, a lokális életvilágokból kiemelt, szimbolikus értékekkel felruházott jelenséghalmazt takar. A kötet fő kérdése, hogy pontosan milyen társadalmi mozgatórugók állnak amögött, hogy a népi kultúra egyes elemeit színpadra vigyék az emberek. A folyamat során jellemzően társulások szerveződnek, így nem csupán a népi kultúra színpadi megjelenítése vált a kutatás tárgyává, hanem az e köré szerveződő lokalitások is.
A monográfia három esettanulmányt tartalmaz: a kónyi verbunk, az ecseri lakodalmas és a szentgericei üveges tánc elemzését. Alapvetően mindhárom példát a helyi életvilág egészében, saját kulturális univerzumukban értelmezi a szerző. Kavecsánszki azt is hangsúlyozta, hogy nem csupán esettanulmányokról van szó, hiszen a kötet meghatározó része az az összehasonlító munka, amelyen keresztül egy elméleti keretet vázol fel a népi kultúra színrevitelének elemzéséhez.
1. A kötet előlapja., 2. Eitler Ágnes fotója.
A kötet letölthető innen!
Kavecsánszki úgy fogalmazott, hogy a szerző ,,a kutatottakkal együtt akar haladni, és nem csak mellettük”. Szépen példázza a kölcsönösséget az az eset, amikor az egyik beszélgetés végén Eitler Ágnes eltette a diktafonját, majd beszélgetőtársa előkapta a sajátját, hogy most ő tehesse fel kérdéseit. Emellett abból is látszik, hogy milyen fontos a szerző számára a fenti gondolat, hogy a bemutatón elhangzott rövid köszönetnyilvánításában arról is beszélt, hogy szeretné, ha a monográfia valamiféleképpen visszajutna a közösség tagjaihoz. Hiszen hiába ismerik annak tartalmát, szeretne velük beszélgetni arról is, hogy a kötet fényében hogyan látják saját tevékenységüket, egyáltalán mit gondolnak arról, hogy ők ,,kutatottak”.
A folklór a szocializmusban
Ispán Ágota Lídia, az ELTE HTK tudományos munkatársa, az ELTE BTK Néprajzi Intézet egyetemi adjunktusa Vámos Gabriella A folklór a szocializmusban. Az országos ünnepek tartalmi és formai világa az 1950-es évek első felében című művét ismertette. A monográfia az aratóünnepek példáján keresztül mutatja be, hogy hogyan hatott a szocializmus a folklórra. Módszerét tekintve több irányú forrásfeltárás, interdiszciplinaritás jellemzi.
Vámos Gabriella kutatásában többek között arra próbált választ találni, hogy milyen szerepet szánt a szocialista rendszer a népi kultúrának. Milyen is volt a szocialista népiesség? A válasz megtalálásához remek terepet jelentenek az újonnan létrehozott vagy átalakított szocialista ünnepek, amelyeket szovjet mintára, a Rákosi-korszak alatt alakítottak ki. Az aratóünnepekről szóló részletes esettanulmányon keresztül mutatja be a szerző, hogy a felülről érkező új ünnepeket hogyan integrálta az átalakuló paraszti társadalom, hogyan fonódtak össze azok a helyi hagyományokkal.
1. Vámos Gabriella fotója., 2. A kötet borítója.
A kötetben alapos összefoglalót olvashatunk a szovjet szocialista folklórkutatásokról, hogy hogyan használta fel a hatalom a népi kultúrát a propaganda eszközeként. A szovjet mintát követve az 50-es évek Magyarországán is elindult a munkásfolklór kutatása, ahol ugyan a munkásság fogalma tisztázatlanul maradt, de a kutatásoknak köszönhetően kitágult a nép fogalma, a néprajzi kutatások homloktere. Ispán Ágota kiemelte, hogy a téma nem előzmény nélküli. Mindezek ellenére azt mondhatjuk, hogy elhanyagolt témáról van szó, pedig számos fontos jelenséget közelíthetünk meg rajta keresztül. Vámos Gabriella munkája is jól példázza azt, hogy a szocialista folklór kutatásán keresztül, hogyan mutathatunk be olyan jelenségeket, mint például a parasztság és a munkásság kultúrája között lezajló kölcsönhatások vagy a szocialista kultúraformálás.
Ráolvasások a keresőben
Ilyefalvi Emese Ráolvasások a keresőben. A folklórszövegek digitalizálásának elméleti, módszertani és technikai kérdései című monográfiájáról Maróthy Szilvia, irodalomtörténész és a L’Harmattan Kiadó Open Access platformjának főszerkesztője tartott előadást. Maróthy elmondta, hogy a kötet alapvető folklorisztikai kérdéseket tárgyal újra, annak érdekében, hogy a kutatások értelmezhetővé váljanak a digitális térben is. Ahogy a köszönetnyilvánítása során Ilyefalvi Emese is rámutatott, a kötet elsősorban az elméleti és a módszertani keretet helyezi előtérbe, mintsem konkrétan a ráolvasások kutatását. Többek között ennek köszönhető az is, hogy az alábbi kötet nem csupán a folklorisztika terén kiemelkedő teljesítmény, hanem a digitális bölcsészettudomány számára is meghatározó munka.
Maróthy Szilvia elmondta, hogy egy ilyen jellegű vállalkozás sok kudarclehetőséget rejt magában, hiszen egy hagyományos kutatási témát merőben új módszerrel közelít meg. A buktatók adódhatnak a képességeink hiányából, de a forrásanyag milyenségéből is. Például egy papíralapú forrásanyag nem biztos, hogy egy digitális adatbázisba egyenes úton átvihető. Ezzel kapcsolatban a szerző érdemeként emelte ki, hogy kritikusan áll hozzá a számítógépes bölcsészethez, mind a módszer előnyeit, mind pedig a hátrányait körüljárja munkájában.
Maróthy az előadás során négy pontban azt is összefoglalta, hogy mi kell egy sikeres számítógépes bölcsészeti munkához: a kutatásnak tudománytörténetileg megalapozottnak kell lennie, a kutatónak alapos ismeretekkel kell rendelkeznie a forrásanyagról, nyitottnak kell lennie az új módszerekre, de fel kell ismernie a módszerek határait is. Emellett azt is hozzátette, hogy az igazán jó számítógépes bölcsészeti kutatás csapatmunka, ahogy ez a jelen kötethez kapcsolódó ráolvasás adatbázis esetében is történt.
1. A kötet borítója., 2. Ilyefalvi Emese fotója.
A kötet letölthető innen!
A ráolvasás adatbázis kiindulópontja a Pócs Éva és Ilyefalvi Emese szerkesztésében megjelent Ráolvasások A-B. kötetek voltak. Tulajdonképpen már maga a formátumváltás is rámutat arra, hogy milyen lehetőségeket tartogat magában a számítógépes megközelítés: a megjelent kötetek nem bővíthetők, míg az adatbázis igen. De nem csak a forrásanyag, hanem maguk az elemzési keretek is kiegészíthetők egy adatbázis esetében, hiszen a korpusz sokféleképpen újra rendezhető, emiatt pedig számtalan új nézőpontból válik kereshetővé és kutathatóvá. Maróthy az előadás végén azt is megjegyezte, hogy az új módszerek nem hívatottak a régieket helyettesíteni. Egy számítógépes bölcsészeti kutatás attól lesz jó, ha kiegészíti a hagyományos módszereket. És persze ez fordítva is igaz: a számítógépes bölcsészetben a számítógép nem csupán egy eszköz, hanem egyenrangú fél a hagyományos bölcsészeti módszerek mellett.
Az esemény valóban ünnepi hangulatban telt, ezúton is szeretnénk megköszönni minden kedves résztvevőnek, hogy eljött. Oktatóinknak, munkatársainknak pedig gratulálunk sikereikhez! A kötetek letölthetők az ELTE HTK Néprajztudományi Kutatóintézet és a reciti kiadó oldaláról.
A könyvbemutatóról az ELTE BTK MédiaMűhely stábja készített rövid riportfilmet, amiben a szerzőket kérdezte.
Borítókép: Nagy Zsolt, 2025