Az MTA–ELTE Lendület Történeti Folklorisztikai Kutatócsoport 2018 és 2023 között működött, tavaly júniusban tartotta meg zárókonferenciáját. Természetesen, mint minden tudományos projekt ez sem tudott aznap lezárulni, amikor véget ért a megbízása. Ezt bizonyítják azok a kiadványok is, amelyeket 2024. június 7-én az ELTE BTK Néprajzi Intézet Könyvtárában mutattak be. Két tanulmánykötet Bárth Dániel, a kutatócsoport és az intézet vezetőjének szerkesztésében jelent meg: az egyik idegen nyelven, Lower Clergy and Local Religion in 16th–20th Century Europe címmel, a másik magyar nyelven Papok, normák, konfliktusok címmel. Emellett bemutatták Ilyefalvi Emese „Ha levelem elolvastad, add tovább.” Bonczidai Dezső kézírásos gyülekezeti levelei a két világháború közötti Kidén című kötetét is.
Az alsópapság szerepe a helyi vallásosságban
Elsőként az idegen nyelvű tanulmánykötetet mutatta be Mihalik Béla Vilmos, a HUN–REN BTK Történettudományi Intézet tudományos főmunkatársa. A fent említett történeti, folklorisztikai kutatócsoport az öt éves projekt során egy nagyobb nemzetközi konferenciát rendezett 2022 júniusában. A projekt egyik legnagyobb eredménye a most bemutatásra került, több mint 500 oldalas kiadvány, amely a konferencia anyagát dolgozza fel öt nagyobb tematikus blokkban összesen 22 angol és német nyelvű tanulmány található a kora újkortól napjainkig. A kötet érdeme, hogy erős közép-európai fókusszal átfogó képet nyújt az alsópapság kultúraközvetítő szerepéről, bemutatva a helyi forráskutatás lehetőségeit. A magyar szerzők mellett, számos külföldi – amerikai, brit, cseh, észt, horvát, német, szlovák – kutató munkája is olvasható a tanulmányok között, amelyekben a felhasznált források széles skálán mozognak a hivatalos vizitációs jegyzőkönyvektől a papi és laikus iratanyagokig.
Az első nagyobb blokk a látomások, exorcizmus és egyházi gyógyítás témája köré szerveződött a kötetben. Hilaire Kallendorf egy 16. századi spanyol ferences misszionárius emlékiratait elemezte, kiemelve a helyi őslakos bennszülöttek látomásait. A szerzetes működése az egyházi tanítás szürke zónáját súrolta, csakúgy, mint a Smid Bernadett tanulmányában bemutatott katalán pap működése. A szerző az engedélyezett és tiltott vallásgyakorlatok közötti vékony mezsgyét vizsgálta egy 1637-ben, a spanyol inkvizíció előtt lezajlott peren keresztül. Kis-Halas Judit tanulmánya Magyarországra kalauzol bennünket, a 18. századi Máriagyűdre. Bár térben nagy ugrást teszünk, a gyakorlatokban kevésbé: a helyi ferences rendház imakönyve hasonló szövegeket tartalmazott, mint amelyek 100 évvel korábban a katalán papot is gyanúba keverték. A szerző rámutat arra is, hogy ez nem egyedi jelenség. Ezt a nagyobb blokkot Bárth Dániel elemzése zárja, amely a ráimádkozásokkal, vagyis az imádságok és a tisztán mágikus funkciót betöltő ráolvasások között elhelyezkedő szövegekkel foglalkozik.
A második blokk tanulmányai közösségek és katolikus plébánosok konfliktusait tárgyalja. Pavel Pumpr a 18. századi olmützi egyházmegye forrásain keresztül vizsgálja az alsópapságot és egy a papok karrierjét támogató hercegi család szerepét. Tomáš Malý Mária kegyszobrok 18. századi koronázásán keresztül mutatja be a barokk katolicizmus hagyományait Csehországban. Szuly Rita a győri egyházmegye 18. századi papsága és a helyi közösségek közötti konfliktusokat elemzi. Gyöngyössy Orsolya egy 19. századi csongrádi plébános normaszegéseit vizsgálja.
A harmadik blokkban található tanulmányok a lelkipásztorok és a folklór korai kutatásai mentén kapcsolódnak össze. Az első tanulmányban Pócs Éva egy egyedülálló forráscsoportot használt fel vizsgálatához, az 1789-ben a fogarasai kerületben feltett papi kérdőívek anyagát. Főként arra fókuszált, hogy az eltérő etnikumú lakosság hiedelmei, valamint az eltérő etnikumú papok percepciói között milyen különbségek tapinthatók ki. Jonathan Roper tanulmánya a viktoriánus Angliába kalauzol, ahol egy sussexi pap humoros beszámolókat tett közzé egy helyi lapban néprajzi gyűjtéseiről, híveiről gyakran negatív értékítéletet alkotva. Ezt követi Ilyefalvi Emese tanulmánya, aki a Lendület kutatócsoport online adatbázisát tekintette át, a 19-20. században papok által írt egyházi folyóiratok cikkeit helyi-népi kultúrához való hozzáállására vonatkozva. Az adatbázisban nem csak az alsópapsághoz köthető neveket találunk, hanem olyan jeles személyiségeket is, mint Kriza János unitárius püspök, vagy Ipolyi Arnold katolikus püspök.
A negyedik blokk tanulmányai az etnikai és felekezeti kisebbségek és sokszínűségük köré szerveződnek. Ján Botík és Marta Botíková közös tanulmánya a török kiűzése után az alföldi szlovák telepesek körében működő evangélikus lelkészek szerepét vizsgálja a multietnikus Nagylak példáján keresztül, bemutatva a 19. századi erőszakos magyarosítást. Denis Njari tanulmánya a szlavóniai magyar református közösségek horvát hatóságok általi negatív megítélését vizsgálja, míg Bedő Péter a magyarosítás ellen fellépő horvát alsópapság próbálkozásait tárgyalja a második világháború alatt, Muraköz revíziója után. Lányi J. Gábor a dunamenti református egyházkerület 1950-es években lelkészek ellen lefolytatott politikai indíttatású fegyelmi ügyeit elemzi tíz életút alapján. Michal Uhrin tanulmánya a vallás hivatásos képviselőinek és laikus gyakorlóinak viszonyát vizsgálja a szlovák néprajzkutatásban.
Az utolsó blokk az alsópapság és a helyi vallás kapcsolatát vizsgálja, itt találhatóak a német nyelvű tanulmányok. Marie Ryantová a prágai érsekség katolikus alsópapságának helyzetét tekinti át a barokk korban. Ament-Kovács Bence egy 18. századi tolnai német falu hitéletét vizsgálja. Muntagné Tabajdi Zsuzsanna a türelmi rendelet (1781) érvényesülésének folyamatait tárja fel Nógrád vármegyei Vanyarcon, bemutatva a helyi evangélikus és katolikus közösségek közti kapcsolatot. Bednárik János egy 1874-es máriaremetei konfliktust mutat be, ahol egy pap fellépett az általa babonásnak ítélt Tóbiás-áldás használata ellen. Frauhammer Krisztina a vallásosság elnőiesedését és a leány- és nőegyletek szerepét tárgyalja a 20. században, valamint kitér a nők számára írt kegyességi irodalomra is. Michael Prosser-Schell két katolikus pap tevékenységén keresztül vizsgálja a Közép-Európából kitelepített németek közötti lelkipásztori munkát a második világháború után.
Fotók: Fodor Ákos
Papi normaszegések
A Papok, normák, konfliktusok című kötetet Muntagné Tabajdi Zsuzsanna, a HUN-REN BTK Történettudományi Intézet tudományos segédmunkatársa mutatta be. A Lendület kutatócsoport az utolsó évben nyilvános munkaüléseket és workshopokat szervezett, ez a kötet a 2020 októberében tartott A papi normaszegés alakzatai a 18 – 19. századi Magyarországon című workshop eredményeit dolgozza fel.
A kutatócsoport kezdettől fogva célul tűzte ki mikrotörténeti és történeti antropológiai módszertannal készült esettanulmányok készítését;
öt ilyen tanulmány olvasható ebben a kötetben. Alapvetően konfliktusos iratanyagok komplex elemzését tartalmazza a kötet, ezeken belül is nagyon hangsúlyosak az ego-dokumentumok: panaszlevelek, papi levelek, tanúvallomások.
Az első esettanulmány szerzője Bárth Dániel a Gyulafehérvári Érseki Levéltár gyűjtőfondjából indult ki, amely a püspöki hivatal iktatott iratanyagait tartalmazza. A szerző az elmúlt 20 évben 50 különböző konfliktusos esetet tárt fel, amelyeket a tetemes mennyiségű anyagból az alapján válogatott ki, hogy a forrásokban a hajdani köznépi társadalom csoportjai nyilatkoznak meg egyéni vagy kollektív formában. A tanulmány három konkrét 18. századi esetet jár körül: egy táncolni szerető, kicsapongó életet élő ebesfalvi plébános esetét, egy az alkohol fogságában élő csíkszentmártoni pap perét, illetve egy nagykászoni plébános szerelmi ügyeit. A tanulmány azzal a konklúzióval zárul, hogy a falusi köznép pontosan tudta, mik azok a normák, amelyek alapján valaki jó vagy rossz papnak számít, és ezek alapján tették meg vallomásaikat, feljelentéseiket.
A második esettanulmány Jakab Réka munkája, amely párhuzamos lelkészi élettörténeteket tár fel. 1811 és 1813 közötti ügyeket vizsgál egy dunapataji és egy kecskeméti református lelkész esetében. A dunapataji lelkész története egy lány különös teherbe ejtéséről szól, ahol a gyülekezet két pártra szakadt: volt, aki szemet hunyt a lelkész erkölcsi vétke felett, és volt, aki az elhelyezését követelte. A kecskeméti lelkész esetében anyagi viszályok és a gyülekezet túlzott önállóságából adódó konfliktusok merültek fel.
A harmadik tanulmány Gyöngyössy Orsolya kutatása, amely egy csongrádi pap és kilenc ártatlan ember históriáját dolgozza fel. 1853-ban, az alföldi betyárvilágban, egy statáriális bíróság kilenc ártatlan embert azonnali halálra ítélt. A plébános végül egyházi temetésben részesítette ezeket az embereket, ami a feljelentők szerint politikai színezetet kapott, miszerint a pap ezzel egyfajta politikai demonstrációt szeretett volna kifejezni. A peranyag nem maradt fenn, ezért Gyöngyössy anyakönyvekkel, sajtóanyagokkal és utólagos visszaemlékezésekkel dolgozott, végig reflektálva ezek használhatóságára és forrásértékére.
A negyedik tanulmány Bednárik János munkája, amely egy elméleti bevezetőt tartalmaz a norma fogalmáról és történeti megközelíthetőségéről. A szövegben egy 19. századi törökbálinti plébános árnyalt életútja olvasható, a normasértésekre fókuszálva: táncmulatság szervezése tiltott napon, papi teendők elhanyagolása, durva templomi viselkedés, magamutogatás.
Az utolsó tanulmány egy literátor pap életútjáról szól Perger Gyula írásában. Az 1892-ben felszentelt Törzsök Vilmos, Vas vármegyei pap sajátos jellemzője, hogy sokat írt novellákat, esszéket, publikált a sajtóban is. Az ellene szóló feljelentések ellenére felettesei rendre felmentették őt a vádak alól színvonalas irodalmi munkássága miatt. A katolikus papnak már családja és két gyermeke is volt, amikor kizárták őt a papságból, ekkor áttért a református hitre, és elvégezte a lelkészképzést.
Összességében a kötet a pap és a közösség viszonyát taglalja arra fókuszálva, hogy mi volt a közösség, a pap és a felsőbb egyházi vezetés szempontjából a norma és a normaszegés, illetve hogyan használta ki a köznép ezeket normákat céljaik elérésére érdekében. A bemutatóban külön kiemelték, hogy a szövegek nem utolsósorban igen élvezetes olvasmányok.
Fotók: Fodor Ákos
A protestáns lelkészi eszmény
Az utolsó bemutatásra kerülő kötet Ilyefalvi Emese, az ELTE BTK Néprajzi Intézet oktatójának forráskiadványa, amely a kolozsvári Erdélyi Múzeum-Egyesület Kiadó Emberek és kontextusok sorozatában jelent meg „Ha levelem elolvastad, add tovább.” Bonczidai Dezső kézírásos gyülekezeti levelei a két világháború közötti Kidén címmel. A kiadványt Frauhammer Krisztina, a Szegedi Tudományegyetem oktatója mutatta be; elmondta, hogy a könyv forrásai a kidei levelek voltak, amelyek először egy TDK versenyre készült dolgozatban kerültek feldolgozásra, amelynek ő volt akkor a bírálója. Innen származik a most megjelent kötet, azóta az anyag a duplájára nőtt.
A könyv főszereplője Bonczidai Dezső református lelkészként Kidén (Chidea, Románia) szolgált a két világháború közötti időszakban, és nem csoda, hogy munkássága mély nyomot hagyott a kideiek életében. 1932 októberétől három éven át heti rendszerességgel írt leveleket a falubelieknek, amelyeket kézzel írt és sokszorosított. Már ez a tény is elindította a szerző fantáziáját: miért nem nyomtatta ki ezeket, hiszen a korszakban már az egyházi sajtó is fellendült? Miért volt mégis szükség kidei lapra, amikor már szép számmal rendelkezésre álltak református egyházi lapok? Mennyire tekinthető unikálisnak ez a fajta lelkipásztori munka?
A már gimnazista korában prédikáló, tehetséges Bonczidai Dezső fiatal lelkészként került Kidére. Először keserűen ír a falu passzivitásáról, a közösség pénztelenségéről, és arról, hogy az iskolára a román állam vet szemet. Elkeseredett és száműzésként éli meg első éveit a községben, amiről így ír: „Utolsó maradsz, Kidén maradsz, ahonnan mindig mindenki csak menekül.” (Ilyefalvi, 2024: 134. ) Bonczidai azonban nem állt tovább, nem adta fel, mint elődei, akik csak néhány évig szolgáltak Kidén. Jó prédikátor volt, zenélt, dalárdát vezetett, bibliaórákat és nőegyletet tartott, ifjúsági egyletet szervezett, és formálta a közösséget, annak lelkületét, erre példák a kiadvány alapjául szolgáló levelek is. A szerző megállapítja, hogy Bonczidai Dezső tevékenysége a 20-as, 30-as évek erdélyi református lelkésztípusát testesíti meg, amely a belmisszióban kiteljesedő, aktív lelkipásztori munkát végző lelkészekre jellemző. Emellett felhívja a figyelmet az erdélyi protestáns sajtó tevékenységére is, amely tovább árnyalja Bonczidai munkájának megértését, ugyanis a protestáns felekezetek élen jártak ekkor a magánlapok és kézzel írt lapok kiadásában. A korszakba jól illeszkedik Bonczidai Dezső képe, aki elkötelezett lelkipásztori munkájával, mintegy a protestáns lelkészi eszmény megtestesítője volt.
A könyvben 40 sorszámozott levél olvasható, mint forrásanyag, ez a lelkészi kommunikáció bár egyoldalúnak tűnhet – hiszen a pap írja a leveleket –, mégis alkalmas arra, hogy felvillantson valamit a közösség és a lelkipásztor viszonyáról. Kirajzolódnak a heti és éves egyházi események, nehézségek. Bonczidai Dezső levelei nem csak a vallási életre reflektálnak, hanem népnevelő funkciót is betöltenek, valamint kidei történeti narratívákat is összegyűjtött, amelyek a leveleiben is helyet kaptak értékes helytörténeti adalékokkal szolgálva, a hívek a pap halála után leginkább éppen ezeket a leveleket őrizték meg.
Frauhammer Krisztina kiemelte a feldolgozás példaértékű módszerességét; hisz rámutat azokra a módszertani elvekre, amelyekkel érdemes ilyen típusú forrásanyaghoz nyúlni. Ilyefalvi Emese megköszönte a kötet bemutatását, amely hosszú utat járt be a 16 évvel ezelőtti OTDK óta. Egyúttal biztatta a jelen lévő egyetemi hallgatókat a tudományos diákköri versenyeken és pályázatokon való részvételre, egy-egy termékeny TDK anyag akár egy későbbi kiadvány megvalósulásának elindítója lehet.
Fotók: Fodor Ákos
Ez a fajta inspiráló szemlélet az egész könyvbemutatót jellemezte. Bizonyította, hogy milyen gazdag és mennyi lehetőséget rejt magában a történeti néprajz, azon belül is az alsópapság munkásságának kutatása.
A könyvek tartalmuk mellett kiváló módszertani merítéseket is bemutatnak, számos kutatási irányvonalat kínálnak a témában. A bemutató tehát inspirációs erővel hatott a szerzők, a jövőbeli szerzők, és a hallgatók számára egyaránt. Ez az inspiráció pedig azokra is átragad majd, akik a könyvek lapjait olvassák.
Szerző: Volter Domonkos
Fotók: Fodor Ákos
Bibliográfia:
- Bárth Dániel (szerk.): 2023a Lower Clergy and Local Religion in 16th–20th Century Europe. Budapest: MTA-ELTE Lendület Történeti Folklorisztikai Kutatócsoport.
- Bárth Dániel (szerk.): 2023b Papok, normák, konfliktusok. Történeti esettanulmányok. Budapest: MTA-ELTE Lendület Történeti Folklorisztikai Kutatócsoport.
- Ilyefalvi Emese: 2024 “Ha levelem elolvastad, add tovább.” Bonczidai Dezső kézírásos gyülekezeti levelei a két világháború közötti Kidén. Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület Kiadó.