2023. július 7–8. között szervezte meg a Hagyományok Háza és az Erdélyi Hagyományok Háza a Maros megyei Mikházán a IV. Mikházi Szabadegyetemet. Az helyi ferences rendház és annak történelmi jelentőségű oktatási tevékenysége miatt a találkozón is a hagyományok átadásának, az oktatásban betöltött szerepének szentelték az előadásokat és a műhelymunkákat. Ennek köszönhetően az elmélet, a jó gyakorlatok bemutatása és a legújabb fejlesztések megismerése ugyanakkora hangsúlyt kapott.
A szabadegyetem előadásait és workshopjait összesen 12 panelbe csoportosítva tartották. A Csűrszínház adott helyet a délelőtti plenáris előadásoknak és az azt követő Gyermekjáték, népmese panelnek, illetve az esti koncertek, táncházak is itt zajlottak. A kultúrotthonban és a kántori lakban a Ének, zene, tánc panel, míg az iskolában a Tájházak, néprajzi gyűjtemények, mintakincsek panel volt. A plenáris előadásokat követően én magam is ez utóbbin vettem részt mindkét nap. A szervezők a legkisebbekre is gondoltak: mivel a rendezvényen családias hangulatot akartak teremteni, az udvaron kézműves- és folklórsátorral várták a legfiatalabb érdeklődőket. Előbbiben különböző tárgyalkotó foglalkozások zajlottak, utóbbiban pedig egész nap mesét, zenét és éneket lehetett hallgatni, némelyikbe aktívabban bekapcsolódni.
Az első nap plenáris előadásai annak lehetőségét járták körül, hogy a néprajzi ismeretek és az ehhez kapcsolódó tevékenységek milyen szerephez juthatnak a közoktatásban. Dr. Kádár Annamária pszichológusként és meseterapeutaként az óvodás korú gyerekek érzelmi intelligenciájának fejlődésében és fejlesztésében látta a folklóralkotások szerepét. Ami a leginkább megfogott előadásában, hogy szerinte a meséken keresztül a gyerekek bele tudnak látni a felnőtt élet problémáiba. Megtanulhatják, hogy a fejlődéshez, az előrelépéshez ki kell lépni a komfortzónából, ahogy a legkisebb királyfinak is el kell indulnia és kiállnia a próbákat, hogy megtalálja királylányát.
Pillanatképek a szabadegyetemről, Mikháza, 2023. fotó: Szilárd Szigeti Szenner
Dr. Székely Melinda és Drd. Benedek Árpád abból indultak ki, hogy a gyerekek minden iskolában a saját lokális környezetükre jellemző ismereteket és táncokat tanulják meg elsőként, és ezt szélesítsék a későbbiekben, így segítve az identitás megőrzését is. Részletesen kidolgozott programmal mutatták be, hogy a közoktatásba illesztve a néptánc miként válhatna a testnevelés órák alternatívájává. Az ezt követő kerekasztal-beszélgetésben – melynek résztvevői Kallós Zoltán, államtitkár, Burus Siklódi Botond, RMDSZ tag, Dr. Szenkovics Dezső, egyetemi adjunktus, Dr. Székely Melinda, egyetemi docens, Drd. Benedek Árpád, egyetemi zeneoktató és Dr. Kádár Annamária, pszichológus/egyetemi oktató voltak – azt a közös célt fogalmazták meg, hogy a bemutatott programot a lehető legoptimálisabban integrálják az oktatási rendszerbe. Ez minden bizonnyal hosszú munka lesz majd, melynek eredményei csak évek múlva válnak láthatóvá.
A Tájházak, néprajzi gyűjtemények, mintakincsek panelben az én előadásom volt az első. Munkahelyem, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum – Magyarországi Tájházak Központi Igazgatóságának tevékenységét mutattam be röviden, kiemelve az oktatáshoz és a továbbképzéshez kapcsolódó projektjeinket: a tájházas szakembereknek és néprajzosoknak szóló Szabadtéri muzeológiai és tájházi szakági képzésünket, a Tájházi referensi képzésünket, vagy a restaurátor és néprajzos egyetemi hallgatóknak érdekes Műtárgyvédelmi és muzeológiai mintaprojektünket. Korábbi kolléganőm, Kmellár Viktória egy saját kidolgozású foglalkozását mutatta be, melyet múzeumpedagógiai tanulmányai keretében készített a Hegyhátszentpéteri Tájház számára.
Panelünk első napja teljesen a tájházakról szólt, mivel Erdélyben is rengeteg ilyen, magyar vonatkozású intézmény található. Dr. Tötszegi Tekla például a kalotaszegi tájházakat ismertette velünk, kitérve történetükre és jelenlegi helyzetükre. Dr. Salló Szilárd előadása a hozzájuk, a Hargita Megyei Hagyományőrző Forrásközponthoz közeli tájházak tevékenységeit mutatta be. Ezek a kalotaszegihez képest sokkal aktívabb képet mutatnak, számos foglalkozással és programmal, amihez nélkülözhetetlen a Forrásközpont hálózati és mentoráló szerepe. Az elhangzott előadások tapasztalatait összehasonlítva, a romániai múzeumi rendszer jelentősen eltér a hazaitól, és a tájházak, a kis kiállítóhelyek esetében megállapítható, hogy azok nehezebben illeszkednek ebbe bele.
Az első este a Duna Művészegyüttes Duna fergeteges című műsora jelentette a jól megérdemelt pihenést. Az azt követő táncház, kötetlen beszélgetés a kollégákkal remek alkalom volt, hogy meg tudjuk vitatni az aznap hallottakat és jobban megismerjük egymás munkáit, egyéb projektjeit is.
A második napon, kötelezettségeimet már “letudva”, csak figyelnem kellett a többiekre. Both Miklós plenáris előadásával indult anap, aki a Hagyományok Háza online is elérhető Folk_Me, hangszeres népzenét tanító programját mutatta be. Előadásában megismerhettük az elérhető funkciókat, ami főként pedagógusoknak nyújt nagy segítséget a népzene és néptánc oktatása során. A program gyűjtéseket és oktatóvideókat is tartalmaz, melyek szabadon hozzáférhetőek oktatók és diákok számára egyaránt.
Pillanatképek a szabadegyetemről, Mikháza, 2023. fotó: Szilárd Szigeti Szenner
Személyes és szakmai érdeklődésem miatt második nap is a Tájházak, néprajzi gyűjtemények, mintakincsek panel programjain vettem részt. Az első előadás során Dr. Keszeg Vilmos mutatta be Aranyos-vidék című honismereti könyvét. A szerkesztő szemszögéből megismerhettük a munka nehézségeit, buktatóit és saját gondolatait is. Majd Dimény-Haszmann Orsolya mesélt arról, hogy a nagyapja, Haszmann Pál által alapított falumúzeum és Csernátoni Népfőiskola hogyan nőtte ki magát egy kulturális és oktatási központként is működő intézménnyé.
Az utolsó három előadás inkább gyakorlati szemszögből engedett rálátni bizonyos témákra és tárgyakra. Vargyasi Melinda a mezőségi virágminták textileken való megjelenésén keresztül a válaszúti Kallós Zoltán Alapítvány ilyen típusú programjait mutatta be. Lelkesítő előadásmódja nyomán mindenkinek kedve támadt részt venni egyhetes táborukon. Kovács Turi Emese egy igazán innovatív módot talált a székelykapuk kaputükreinek újragondolására. Ezek motívumait gyűjtve és felhasználva, abból inspirálódva készít nemeztárgyakat. Bartos Tünde a székely templomi kazetták és bútorfestés alapos ismerőjeként vezette be a hallgatóságot ebbe a világba. A panel zárásaként a korábban bemutatott három technikát, a hímzést, a nemezelést és a bútorfestést próbálhattuk ki. Este a Magos együttes koncertje után ismét táncház és kötetlen beszélgetés adott lehetőséget a lazításra.
A legfontosabb útravaló, amit magammal hoztam erről a rendezvényről, hogy a pedagógia és a pedagógusok szerepe mennyire fontos a néprajzi ismeretek átadásában és megszerettetésében, legyen szó bármely korosztályról. Fontos szem előtt tartanunk, hogy a néprajz nem csupán tudományos elméletek összessége, hanem mindenki számára érdekes és élvezetes gyakorlati ismeretek, technikák kimeríthetetlen forrása is. Szakemberként az is feladatunk, hogy megtaláljuk a módját, mindez hogyan tehető vonzóvá a különböző korcsoportok számára, és arra sarkalljuk az érdeklődőket, hogy felületes ismerkedés helyett hiteles forrásokból tájékozódva, minél alaposabban nézzenek utána az őket érdeklő néprajzi témáknak. Ha belegondolunk, ez már önmagában elég lehet ahhoz, hogy a mélyebb tudományosság felé vezesse az embert, és sosem lehet tudni, kiből lesz egyszer csak néprajzkutató.
Szerző: Prikler Szilvia
Képek: Szilárd Szigeti Szenner