2023. július 21-29. között a CEU (Central European University) budapesti campusa adott otthont a Magic and Witchcraft: History, Interdisciplinarity, Global Perspectives nyári egyetemnek. A boszorkányság és boszorkányüldözések történetével foglalkozó workshopot harmadik alkalommal szervezték meg, ezúttal is a nemzetközi tudományos diskurzusok szellemében. A rangos esemény előadói az Amerikai Egyesült Államokból, Hollandiából, Magyarországról, Nigériából, Szlovéniából és Olaszországból érkeztek, majd a 19 országból csatlakozó hallgatóságnak, graduális és PhD hallgatóknak, illetve fiatal kutatóknak adtak elő. Minderről Rácz K. Bence, az Eötvös Loránd Tudományegyetem hallgatója számol be.
A nyári egyetem rangos nemzetközi előadógárdáját Fabrizio Conti, a római John Cabot University oktatója és Klaniczay Gábor, a Central European University professor emeritusa hívta össze. A július 21. és 29. között zajló tíznapos kurzussorozat egyedülálló tanácskozási lehetőséget nyújtott a mágia, boszorkányság és boszorkányüldözés történetével foglalkozó kutatók számára. Az előadók beszámolhattak kutatásaik jelenlegi állásáról és ismertethették a legújabb elméleti és módszertani trendeket, a hallgatóság pedig személyesen is találkozhatott a témával foglalkozó szaktekintélyekkel. A fiatal kutatók kérdéseikkel és meglátásaikkal csatlakozva, kritikai diskurzusok mentén mutathatták be magukat és kutatásaikat.
A kurzussorozat a korábbi évekhez hasonlóan elsősorban a mágia, a boszorkányképzetek és a boszorkányüldözések középkori és kora újkori történetét állította a középpontba. Karen Sullivan (Bard College) a probléma rétegzettségére hívta fel a figyelmet, amikor a középkori inkvizíció elé kerülő eretnek-ügyekben zajló vádaskodások közé keveredő boszorkányos érveket mutatta be. Szintén a boszorkányság és eretnekség határmezsgyéjén található vádakat ragadta meg Jeanne d’Arc-ról szóló előadásában, amikor a domrémy-i parasztlány peranyagainak tanúvallomásait és a bírák következtetéseit prezentálta. A szélesebb nyilvánosság előtt is ismert, máig leghíresebb eset az 1692-ben Salemben zajló boszorkányhisztéria. A perekről szóló előadásában Sullivan nemcsak a vádlók és vádlottak vallomásait, érdekeit, vélekedéseit elemezte, hanem bemutatta egyúttal a salemi üldözés emlékezete körül újabban mutatkozó kortárs rajongást, és az erre épülő helyi fesztivált is. Michael Ostling (Arizona State University) a hallgatók fokozott bevonásával tárta fel a késő középkorban és kora újkorban zajló népi boszorkánysággal kapcsolatos gyanakvás és vádaskodás alapjául szolgáló kozmológia logikáját. Egy következő előadásában két, sokszor párhuzamba állított bűnbak, a boszorkányok és a zsidók, illetve a róluk alkotott képzetek, mítoszok és rágalmak közti különbségeket világította meg. Felhívta a hallgatóság figyelmét arra, hogy ezen bűnbaktípusokról való gondolkodás az előítéletek vagy idegengyűlölet más formáitól jelentősen eltér. Michael Bailey (Iowa State University) előadásaiban szintén a boszorkányság középkori hiedelmeivel foglalkozott. Egyrészt részletesen bemutatta a késő középkorban kialakuló boszorkányszombat-képzetek fejlődéstörténetét. Másrészt a boszorkány mindenkori alakját a tágabb historiográfiai trendekbe illesztve bibliai, ókori és középkori példák mentén foglalkozott a boszorkányhiedelmek nemi aspektusaival. Ennek során kimutatta a késő középkori tanult mágia maszkulin jellegét, illetve azt a folyamatot is, ahogy a 15-16. század során a mágikus erőbe vetett hit újra összekapcsolódott a nőiségről való vélekedésekkel. A mágia, boszorkányság és boszorkányüldözés kutatástörténetének 1870-2020 közötti időszakát, különösen pedig az újabban a Magic, Ritual, and Witchcraft folyóirat körül csoportosuló kutatók kollektívájának munkásságát bemutatva a kurrens kutatási megközelítések és irányok interdiszciplináris jellegét és mindenkori szükségét hangsúlyozta. Klaniczay Gábor (Central European University) Baileyhez csatlakozva a téma közép-európai történetírásának tendenciáiba vezette be a hallgatóságot, amikor a térségben zajló kutatások közé illesztve tárgyalta a magyarországi kutatás eddigi eredményeit, irányait.
A mágia és boszorkányság történetének megkerülhetetlen fejezetével, a késő középkori és reneszánsz Mediterráneumban, különösen az Ibériai-félszigeten, illetve Itáliában megfigyelhető tendenciákkal foglalkozott Teo Ruiz (University of California), Fabrizio Conti (John Cabot University) és egy előadásában Stefan Lorenz Sorgner (John Cabot University) is. Amellett, hogy felhívták a figyelmet a mágia, boszorkányság és az arról való vélekedés különböző kontextusaira, szemléletes példákkal illusztrálták a korszakban újabb és újabb elemekkel bővülő boszorkányhiedelmeket. Teo Ruiz egy sor szemléletes középkori és kora újkori példán keresztül rávilágított többek között a boszorkány bűnbakszerepére mint magyarázóerőre. “In Search of the Deep Past. A Case Study: The Mysteries of the Renaissance in Early Modern Spain” című előadásában érzékenyen közelített a spanyol aranykor mágikus, asztrológiai, alkímiai és hermetikus műveltségéhez. A folyamatok társadalomtörténeti konextusát is felvázolva mutatta be a kora újkori spanyol hermetikus hagyományt és vezette be a hallgatóságot az alkímiáról és mágiáról szóló traktátusok szerzői tablójába (pl. Lope de Barrientos, Alfonso de la Torre, Fernando de Rojas) és irodalmába. Egy harmadik előadásában Ruiz a spanyolországi boszorkányüldözéseket – vagy ahogy fogalmazott, azok feltűnő hiányát – mutatta be. Beszélt a baszkföldi, spanyol galíciai és navarrai (különösen avellanedai és zugarramurdi) leszámolások társadalomtörténeti hátteréről, illetve bemutatta a vádaskodások nemi aspektusait és e történetek recepcióját. Különösen a festészet területéről, Fransico Goya művészetéből hozott meggyőző példákat. A “periférián” elhelyezkedő ibériai leszámolás-esetekkel ellentétben az itáliai hagyományról nem mondható el a Ruiz sugallta töredékesség. Fabrizio Conti előadásaiban antik és klasszikus szövegeket vetett össze késő középkori ferences és domonkos prédikációkkal. Meggyőzően érvelt amellett, hogy a térség műveltségében mélyen gyökerező irodalmi és folklorisztikus hagyományként kell az itáliai forrásokban felbukkanó boszorkányképzeteket kezelni. E hagyomány motívumrendszere körüli diskurzusok elemzésével mutatta be az itáliai obszerváns ferences és domonkos szerzetesek, elsősorban Samuelle Cassini és Vincenzo Dodo között feszülő vitákat, amelyben a boszorkánysággal szembeni szkeptikus hozzáállás egy egyedi fejezetére tapintott. Ugyanezen korszak értékelése sajátos tudományfilozófiai dimenzióval egészült ki, amikor Stefan Lorenz Sorgner előadásában Marsilio Ficino zenei mágiáról tett megállapításainak ellentmondásait boncolgatta a reneszánsz polihisztor munkásságában.
Fabrizio Conti, Teo Ruiz és Stefan Sorgner előadást tart a CEU 2023-as nyári egyetemén, Budapesten
A 18. századi, kései boszorkányüldözések fejezeteibe nyerhetett a hallgatóság bepillantást, amikor a közép-európai, különösen magyarországi folyamatokkal foglalkozó kutatásairól beszélt Klaniczay Gábor és Kis-Halas Judit (Univerza v Ljubljani). Bemutatták a kora újkori népi gyógyítók elleni boszorkányvádaskodás jelenségét erdélyi (elsősorban kolozsvári és nagybányai), illetve dél-dunántúli példákon keresztül, majd Klaniczay Gábor részletezte a korszak végén jelentkező vámpírpánik jelenségkörét. Egyúttal a hazai kutatás témában születő legfrissebb eredményeit is a nemzetközi fórum elé tárták: Kis-Halas Judit történeti-, és orvosantropológiai, illetve Mézes Ádám vámpírhiedelmekről szóló kutatásait.
Klaniczay Gábor és Kis-Halas Judit beszámolnak kutatásaikról a CEU 2023-as nyári egyetemén, Budapesten
Az előző években a konferencia hallgatósága elsősorban, de nem kizárólag a középkori és kora újkori jelenségek megvitatását tűzte ki célul. Idén azonban egy fontos új dimenzióval egészült ki a tematika: nagy hangsúlyt kapott ugyanis a boszorkányság és boszorkányüldözések kortárs tendenciáinak bemutatása is. Ebben éppen Kis-Halas Juditnak volt fontos szerepe, aki egy csokor, elsősorban magyarországi kortárs boszorkánymozgalmat (pl. Magyar Boszorkányszövetség, Berkano Wicca Tradíció, Kelta-Wicca Hagyományőrzők Egyháza) és egyénileg működő gyógyítót (pl. Binger Vilmos, Aranyasszony, Arikán, Keya) mutatott be. Azt az alulról szerveződő, olykor az újpogány vallásossággal is összefonódó hálózatot járta körül, amely a gerillamarketing sajátos eszköztárával napjainkban is egy alternatív szolgáltatásrendszerként tálalja praktikáit. Egy másik előadásában a kortárs rontásnarratívumokat és betegségértelmezéseket, illetve az azokra kínált, váratlanul széles alternatív eszköztárat (angyalkártya, szenzibil használata, táltos masszázs, ayahuasca) prezentálta rádfalvai, máriagyűdi gyűjtéseiből származó példák segítségével.
Michael Ostling a boszorkányképzetek kortárs recepciója felől közelített a témához. A mai boszorkánykép feministák, pogányok, illetve az ellenkultúra más rétegei által megalkotott alakjait, és azok felhasználási logikáját állította előadása középpontjába: felhívta a figyelmet ezek konstruált jellegére, gyenge történelmi megalapozottságára és a boszorkányfogalom új minőségi változásaira, metamorfózisaira.
A probléma globális jelentőségét hangsúlyozta Peter Geschiere (University of Amsterdam) és Leo Igwe (University of Bayreuth). A napjainkban is tartó afrikai boszorkányüldözések kutatási anyagából tallózva vázolták a téma kurrens antropológiai kérdéseit. Előadásaikban nem csak a korábbi kutatástörténetben sokszor kritika nélkül elfogadott, Evans-Pritchard által kidolgozott keretrendszert igyekeztek revideálni, de kísérletet tettek a használandó fogalmi háló finomítására is. Geschiere egyrészt kortárs leszámolási hullámokat mutatott be, amelyekbe a boszorkányság különös felhangjai is belekeveredtek – ilyen volt Kamerunban a homoszexuálisok elleni vádaskodás 2006-ban. Másrészt felhívta a figyelmet a térségben tapasztalható boszorkányképzetek sajátosságaira is, amelyek szerinte sajátos módon az intimitás jelenségkörével, pontosabban a rokoni kapcsolatok, illetve a háztartás árnyoldalával vannak összefüggésben. Leo Igwe a boszorkányüldözés szörnyűséges ghánai tendenciáinak bemutatásával hangsúlyozta a jelenség önpusztító erejét, amelyet a helyi társadalom meglepő relfexivitással működtet napjainkban is. Előadásaiban bemutatta az üldözések társadalmi és kulturális kontextusait, amelyek az állítólagos boszorkányok szegregálását voltak hivatottak elérni – így például az ártatlan népi gyógyítók megbüntetését és boszorkánytáborokba való elkülönítését. Újító módon csatlakozott mindezen előadásokhoz Stefan Lorenz Sorgner, aki a technológia és mágia közötti strukturális hasonlóságokat mutatta be ezek kulturális funkcióiról való vélekedések összehasonlító vizsgálatával.
A kortárs témák megvitatása mellett városnézésen és tanulmányi kiránduláson is részt vett a hallgatóság a CEU 2023-as nyári egyetemének keretében
A kutatók új generációja is számos lehetőséget kapott arra, hogy aktívan bekapcsolódjon a téma problémaközpontú megvitatásába: a Stefan Lorenz Sorgner és Leo Igwe által moderált, jelenkori afrikai vádaskodásokról szóló kerekasztalbeszélgetés, a dokumentumfilm-vetítés, a Pilisbe és Esztergomba szervezett tanulmányi kirándulás, illetve a számukra szervezett hallgatói konferencián való részvételük tette teljessé a budapesti nyári egyetem egyedülálló diskurzusát.
Képek: Fabrizio Conti, Rácz K. Bence
Borítókép: Rácz K. Bence
“Boszorkányüldözés- és hiedelemtörténetek Budapesten – Beszámoló a CEU Magic and Witchcraft: History, Interdisciplinarity, Global Perspectives című nyári egyetemről” bejegyzéshez egy hozzászólás