A SIEF (Société Internationale d´Ethnologie et de Folklore) 16. kongresszusának a csehországi Brno adott otthont. Akár szokatlannak is tűnhet a helyszín, de a nemzetközi szervezet ezzel a választással elődje, az 1926-ban ugyanitt megalapított Commission internationale de l’art populaire előtt tisztelgett. A gesztus azonban nemcsak a majdnem 100 éves jubileumról való egyszerű megemlékezés, hanem tudatos múltidézés a progresszió szándékával. Kis-Halas Judit, az MTA-ELTE Lendület Történeti Folklorisztikai Kutatócsoport tagja és a University of Ljubljana (Slovenia) kutatója számol be a 2023. június 7–10. között zajló eseményről.
Az 1926-os szervezetalapítás, majd az 1928-ban Prágában megtartott első nemzetközi népművészeti kongresszus fő célja olyan, a népek és nemzetek közötti egyetértést és a békés egymás mellett élést elősegítő nemzetközi cserekapcsolatok és hálózatok létrehozása volt, amelyek alapját a folklór és a népművészet egyetemes nyelve teremti meg, és amelyek ezáltal a politikai diskurzustól függetlenül működnek. Napjainkban, amikor nemcsak a geopolitikai határok változásai, de az éghajlatváltozás révén is egyre bizonytalanabbá válik létezésünk az antropocénában, nem is lehetne ennél időszerűbb célt kijelölni a néprajztudomány, az etnológia és az antropológia tudós művelői számára. Erre utalnak a szervezők a kongresszus idei témájával, hívószava(i)val: „living uncertainty”, amit többféleképpen is magyarra fordíthatunk (élet a bizonytalanságban / a bizonytalanság megélése), de mindenképp a létezés élményének kiszámíthatatlanságára, sőt fenyegetettségére utal. A csaknem ezer (998) résztvevő, a 97 panel és a 668 elhangzott előadás jelzi, hogy a szervezők szándéka értő fülekre talált.
A 97 panel 17 nagy témakört ölelt fel az archívumoktól a városantropológiáig, köztük a vallást is. Ide került, négy másik társaságában, az MTA-ELTE Lendület Történeti Folklorisztikai Kutatócsoport által meghirdetett panel, ami a mindennapi élet bizonytalan helyzeteiben igénybe vehető papi szolgáltatásokat tekintette át, az újkortól napjainkig (vö. Ecclesiastical remedies for the uncertainties of everyday life – religious services offered by the lower clergy in past and present). A két panelszervező (Bárth Dániel, ELTE és Kis-Halas Judit, University of Ljubljana) szándéka ezzel nemcsak a kutatócsoport munkájának és a konferencia témájába vágó eddigi eredményeinek a nemzetközi tudományos közösséggel való megismertetése és megvitatása volt. Ezen túlmenően a kutatómunka jövőbeni útjait, ehhez kapcsolódóan pedig az európai szakemberekkel való együttműködés lehetőségeinek felmérését is célul tűzték ki. Az előadók és érdeklődők-résztvevők, ennek megfelelően, részben a Lendület kutatócsoport munkatársaiból, részben a hasonló témával foglalkozó kutatókból verbuválódtak. A két szekció vezetését és az egyenként 15 perces előadásokat követő viták moderálását Tomáš Malý történész (Masaryk University, Brno) valamint Kis-Halas Judit néprajzkutató látta el.
Az MTA-ELTE Lendület Történeti Folklorisztikai Kutatócsoport által szervezett panel a SIEF 16. kongresszusán.
Az előadások – a jelenkori néprajzi vizsgálódásokat is beleértve – kivétel nélkül történeti perspektívában (is) elhelyezve tárgyalták az alsópapság, vagy általában a klérus válságkezelési attitűdjét, a krízishelyzetek széles skáláját felvonultatva. Közülük is kiemelkedtek az egészség-betegség, illetve a haldoklás és a halál témakörei, amit részben a panel-felhívásban szereplő „ecclesiastical remedies”, azaz „(a nehézségek esetére kínált) egyházi orvosszerek” meghatározásra adott válaszként is értékelhetünk. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy ezek egyúttal a lelkigondozás kiemelt területei közé tartoztak és tartoznak még napjainkban is, így a leginkább alkalmasak a hosszú távú (longue durée) társadalom- és mentalitástörténeti, továbbá történeti folklorisztikai vizsgálatokra. A panel keretében bemutatott kutatások közül több is társadalmi csoportokkal, vallásos közösségekkel foglalkozott. Például Pavel Pumpr történész (University of Ostrava) a sziléziai és morvaországi Lichtenstein-birtokokon működő lelkipásztorok tevékenységét mutatta be egy rendkívül gazdag forráscsoport, az 1767 és 1768 között felvett uradalmi parókiai jelentések iratanyaga alapján. Elemzésében, amellett, hogy kitért azokra a konkrét szükségletekre, amelyeket a hívek fogalmaztak meg a papjaikkal szemben, rámutatott a felmérést végző uradalmi hivatalnokok, s rajtuk keresztül a patrónus-földesúr erőteljes normakontrolljára, amellyel a szerinte megfelelő lelkigondozói-papi gyakorlat irányába igyekezett terelni a plébánosokat. Ostravai kollégájához hasonlóan Vladimír Maňas zenetörténész (Masaryk University, Brno) is társadalmi formációt állított a kutatásának középpontjába: a vallásos társulatokat. A morvaországi konfraternitások történetét és működését a 15. század utolsó évtizedétől egészen az 1850-es évekig tekintette át, és ebből a széles időintervallumból azokat az eseteket emelte ki, amikor a végtisztesség és a halotti megemlékezés szervezésében a lelkipásztori feladatkörök összeütközésbe kerültek a papok saját társulati szerepvállalásával.
Az előadások egy következő csoportja a zarándoklatokkal és zarándokhelyekkel mint az egyéni vagy társadalmi krízishelyzetekben segítséget jelentő helyszínekkel / intézményekkel foglalkozó, néprajzi-antropológiai terepmunkára is építő vizsgálódások eredményeit összegezte. Komáromi Tünde (Károli Gáspár Református Egyetem, ELTE Lendület), aki már hosszú ideje a romániai Nicula/Füzesmikola kegyhelyen végez terepkutatást, ezúttal a papi gyógyító rítusok egy sajátos csoportját ismertette, jelesül a feloldozó imákat, az olaj megszentelését és a betegek megkenését. E szertartások kapcsán azt a dinamikusan változó kommunikációs kontextust is bemutatta, amelyben búcsúra érkező hívek igényei és az ortodox egyház ezekre adott válaszai megfogalmazódnak és kölcsönösen formálják egymást. Frauhammer Krisztina (Szegedi Tudományegyetem) folyamatban lévő kutatásának tapasztalatairól, dilemmáiról és első eredményeiről számolt be, ami a búcsújárás gyakorlatának változásait tárja fel az államszocializmus idején. Tervei szerint a búcsújárás-zarándoklat, s különösképpen a szentkutak kapcsán kiadott egészségügyi, felvilágosító és politikai propagandaanyagot elemzi, a vonatkozó állambiztonsági iratok, plébániai feljegyzések, egyházi iratanyag és további források bevonásával. Kis-Halas Judit a máriagyűdi kegyhelyhez kapcsolódó történeti dokumentumok, valamint saját terepmunkája alapján az egyházi medicinának a járványok okozta egyéni és kollektív válsághelyzetek kezelésére alkalmazott stratégiáit vonultatta fel, a tizennyolcadik századtól kezdve egészen napjainkig. Végül, de nem utolsósorban, Tomáš Malý és Monika Enenklová történészek (Masaryk University, Brno) az intézményesülő orvostudomány és az egyházi medicina nézeteinek ütközőpontjaiként mutattak be három olyan képzetkört, amelyek a 18. század közepéig kizárólag az egyházi-spirituális orvoslás hatókörébe tartoztak: a vámpírhitet, a purgatórium-képzeteket és a csodás gyógyulásokat.
Az MTA-ELTE Lendület Történeti Folklorisztikai Kutatócsoport által szervezett panel a SIEF 16. kongresszusán.
A panel másik, fontos fókuszpontja az egyéni papi, szerzetesi attitűdöknek, gyakorlatoknak a mikrotörténetírás vagy a mentalitástörténet módszertanára támaszkodó bemutatása volt. Smid Bernadett (ELTE Lendület) a kora újkori Katalóniában működő inkvizíció eddig ismeretlen dokumentumait feltáró kutatásai alapján egy gyógyítással is foglalkozó remete-pap kincskereső esetét ismertette a kincskeresés korabeli európai mágikus módszereinek, gazdag irodalmának kontextusába illesztve. Gyöngyössy Orsolya (Szegedi Tudományegyetem, ELTE Lendület) pedig Virter Lajos csongrádi plébános példáján mutatta be, hogy az elhivatott lelkipásztor a hatalommal való nyílt szembefordulást is vállalva teljesítette papi kötelességét, amikor tisztességes temetést celebrált a politikai megtorlásként kivégzett helybelieknek a Bach-korszak idején. A panelt záró nagyszabású szintézisében Bárth Dániel (ELTE Lendület) a papi benedikciós és ördögűző gyakorlat mintegy három évszázadon átívelő tablóját vázolta fel a gazdag kutatási anyagából gondosan kiválogatott esettanulmányok alapján. Az áttekintés fő csomópontjait e gyakorlat megítélésének változásai, elfogadottságának vagy éppen elutasításának okai és mértéke jelölték ki, s az általa ismertetett esetek egyben a jellegzetes papi-szerzetesi egyéniségek, attitűdök finoman megrajzolt portréiként is szolgáltak.
A szekciók végén nyílt alkalom a hallgatóság kérdéseinek megválaszolására és némi vitára, s a jelenlevők éltek is a lehetőséggel. Bár a kongresszus csütörtöki plenáris kerekasztal-beszélgetésén (Methodological Uncertainties) Timothy Tangherlini néprajzkutató (University of California, Berkeley, USA) és Kyrre Kvendkokk antropológus (University of Bergen, Norvégia) amellett érveltek, hogy mind a katasztrófák kulturális tapasztalatainak, mind az összeesküvés elméleteknek a vizsgálatában kifejezetten hasznos az interdiszciplináris, s különösen a történettudomány módszereit integráló elemzés, a panel hallgatósága érdeklődésének középpontjában mégis mintha kizárólag a jelenkutatás állt volna, legalábbis csupán ezekhez az előadásokhoz szóltak hozzá. Mindazonáltal, a panel szervezői és résztvevői – akárcsak korábban Tangherlini és Kvendkok – a záró megbeszélésen éppen azt hangsúlyozták, hogy az alsópapságnak a helyi közösségekben végzett válságkezelő tevékenységét feltáró vizsgálatokhoz nélkülözhetetlen a történeti néprajzi, illetve történeti antropológiai szemléletmód és módszertani eszköztár integrálása, legyen szó akár történeti, akár a jelenre összpontosító kutatásról. A tény, hogy a módszertani kerekasztalon ilyen hangsúlyosan szerepelt a jelenségek történeti kontextusának alaposabb feltárása, reményt adhat arra, hogy az utóbbi időben háttérbe szorult történeti néprajzi megközelítések ismét népszerűvé válnak. A panel sikerét jelzi az immár informális keretek között, a brno-i Kapucinusok terén megbúvó kávéházban folyó kötetlen eszmecsere. Az együttműködés első jelenként pedig a szervezők tervbe vették az előadások tanulmánnyá formált változataiból álló folyóirat-különszám összeállítását.
Városnézés Brno-ban
Szerző: Kis-Halas Judit
A képeket készítették: Bárth Dániel, Kis-Halas-Judit, Lappints Virág
Kiemelt fotó: Az MTA-ELTE Lendület Történeti Folklorisztikai Kutatócsoport a SIEF 2023. évi kongresszusán