Miként kovácsolta közösséggé a COVID-19 járvány a vidéken újrakezdők egy csoportját? A szépségszalon miként lehet a falusi pletykálás, információszerzés központja? És hogyan válhat mindez győztes OTDK-dolgozat témává? A Mester és tanítvány sorozatunkban öt interjút olvashatnak az érdeklődők a 36. OTDK helyezettjeivel és témavezetőikkel. A sorozat záróepizódjaként Áldozó Borbálával és Jánosi Kincsővel, az ELTE BTK hallgatóival és témvezetőjükkel, Eitler Ágnessel beszélgettünk.
Miről írtatok OTDK dolgozatot, hogyan találtatok rá erre a témára?
Jánosi Kincső: Nyáron a jelenlegi másodéves néprajz alapszakosokhoz csatlakoztam terepgyakorlatra, akikkel Gyermelyen, illetve Gyermely bel- és külterületein kutattunk több témában. Mivel nem vagyok alapszakos és a terepmunkához is a nyár közepén döntöttem el, hogy csatlakozok, ezért nem volt előzetesen elkészített kutatási tervem. Végül a témát, amivel elkezdtem foglalkozni (Gyarmatpusztára beköltözők közössége) a terep „adta”, hiszen spontán, a településen lakókkal folytatott beszélgetésekből derült ki, hogy létezik a Szomszédok nevű csoport Gyarmatpusztán, akik végül a dolgozatom fő témáját adták.
Áldozó Borbála: A körmöshöz járás gyakorlatát vizsgáltam egy városi vonzáskörzeten kívül eső településen. A körmök megcsináltatása mögötti motivációt szerettem volna megismerni, azt, hogy mikortól kezdték el festeni a körmüket az adott faluban a nők, valamint, hogy mikortól vált divattá a műkörmök viselete. Mindezek mellett fontosnak tartottam a festett körmök és a műkörmök erkölcsi és ízlésbeli megítélését kideríteni, továbbá azt, hogy van-e hozzáállásbeli különbség a különböző generációk között. Kíváncsi voltam, hogy milyen testápolási szokásokhoz, fogyasztói magatartáshoz és munkakultúrához kapcsolódó változások zajlottak le a településen, és hogy ezek a változások milyen kapcsolatban álltak a festett körmök és a műkörmök helyi megjelenéséhez. Kutattam továbbá a szépségszalonban zajló pletykálás helyi társadalomban betöltött információátadó és közösségépítő funkcióját. Kutatási ötletem Eitler Ágnes tanárnő Társadalomnéprajz II. című óráján fogalmazódott meg bennem, amikor a tanárnő az egészségügyi kutatástörténet ismertetése közben kitért a körömápolási szokások vizsgálatára is. Nekem ekkor jutott eszembe, hogy érdemes lenne kutatni, hogy a festett körmök és a műkörmök megjelenése hogyan illeszthető bele a higiéniai kutatástörténetbe, megfigyelni milyen mentalitásbeli változások kísérik a jelenséget.
Milyen új eredményeket hoztak a témavezetett hallgatók TDK kutatásai a hazai néprajzi / folklorisztikai kutatások számára?
Eitler Ágnes: Bori a testápolás kortárs gyakorlatainak egyikét, a „körmöshöz járást” állította a kutatás középpontjába. A körmösszalon, mint az etnográfiai kutatás számára kortárs színtér Bori leleménye, a téma saját kreativitását dicséri. Mindazonáltal a kutatás szép folytatása Juhász Katalin paraszti tisztálkodással foglalkozó munkáinak. Nem véletlen, hiszen Borit ezek a munkák (is) inspirálták. A jelenséget vidéki környezetben kutatta, de kiválasztott település mellé később ösztönszerűen, (vagy inkább rendkívül megfontoltan), további kontrollterepeket társított: a térségben található más szalonokat, illetve városi szolgáltatókat. Bori a „körmöshöz járás” gyakorlatán keresztül falusi szalonok hálózatát tárta fel, a vizsgált jelenség egy belső periféria-jellegű térség körvonalait rajzolta ki számára.
Kincső kutatása a vidékkutató etnográfia több aktuális kérdését egyesíti magában: a vidéken újrakezdők egy csoportját mutatja be, amelyet a COVID-19 járvány kovácsolt közösséggé. Az, hogy mindezt Kincső egy egykori uradalmi pusztán tudta megfigyelni, külön ízt ad a vizsgálatnak. A kutatás amellett, hogy a közösségek létezésének régi problémájához szól hozzá, felfedi ennek legfrissebb fejleményeit is, például a közösségi média, online kapcsolttartás szerepét a közösség kohéziójában.
1-2. A körmösszalonok („speciális női terek”) tipikus eszközei, berendezési tárgyai. 3. A szalonok a közösségépítés és információcsere központjaivá alakulhatnak.
Hogy találtatok egymásra a témavezetővel, hogyan kezdődött, zajlott a közös munka a témavezetővel?
Eitler Ágnes: Valahol a tavaly tavaszi társadalomnéprajz szemináriumon indult el Borival és Kincsővel is a közös gondolkodás, ahogy Bori is említette. Ezen a kurzuson zárásként egy részletes kutatási tervet adnak be a hallgatók, amely a félév során megbeszélt témák egyikéhez kapcsolódva egy saját kutatási ötletet mutat be. Erre építkezve a terepmunkát a nyáron már el is tudják kezdeni. Bori az egészségügy-higiénia-testápolás témakörében merült el, és figyelme ekkor fordult a fodrász- és műkörmös szalonok felé. Már kezdetben egyértelmű volt számára, hogy falusi szalonnal szeretne foglalkozni, ezért nagy lendülettel mozgósította barátait, ismerőseit a megfelelő színtér megtalálásához. Ősszel már a nyári terepmunkájának élményeivel és további ötleteivel kopogott be hozzám. Kincsőnek magyar-német tanárszakosként ez volt az első néprajzos órája, így igyekeztem olyan kutatási terv elkészítésére ösztönözni, amelyben – én azt gondoltam – hogy kényelmesen érzi magát: a két világháború közti szociográfiákat ajánlottam a figyelmébe. Szerencsére nem hallgatott rám, és egy alaposan kidolgozott, jelenorientált, vidékkutató ötletet tett elém. Ez alapján egyértelmű volt, hogy Kincső nem „vendég” a Néprajzi Intézetben, neki a néprajzi kutatással foglalkoznia kell, ezért elhívtam őt az első évfolyamos néprajz szakos hallgatók nyári terepkutatására. Ott talált rá Gyarmatpusztára, és arra a közösségre, amellyel a pályamunkában foglalkozott.
A munkafolyamat egy közös kísérletezés volt: ahogyan a hallgatók most először versenyeztek, úgy én is először voltam témavezető. Kincső és Bori rendszeresen felkerestek, jelentős időt szántak a konzultációra: sokat beszélgettünk a kutatásokról. Mind a házi forduló, mind pedig az országos verseny előtt hárman is összegyűltünk, a két hallgató egymás előtt is bemutatta munkáját, és kérdésekkel, megjegyzésekkel segítették a másikat. Ezek az alkalmak sokat adtak nekem, sokat tanultam a hallgatóktól.
Milyen élmény volt számotokra az OTDK-n részt venni, előadni? Volt olyan előadás, ami felkeltette az érdeklődéseteket? A visszajelzések közül mi volt számotokra a leghasznosabb?
J. K.: Mindenképpen pozitív élményként marad meg számomra az OTDK, résztvevőként és hallgatóként is nagyon sok új tapasztalatot szereztem. Több előadás is volt a tagozatunkban, ami felkeltette az érdeklődésemet, illetve a többi versenyzőtől is nagyon sokat lehetett tanulni. Leghasznosabb visszajelzéseket a dolgozatom egyik bírálójától, Lajos Veronikától kaptam, aki nemcsak megdicsérte a munkámat, hanem nagyon sok építő jellegű kritikát is adott.
Á. B.: Nagyon izgultam, hogy a témám milyen szakmai fogadtatásban fog részesülni, hiszen első hallásra talán sokaknak nem egyértelmű, hogy hogyan illeszthető a tudományág hagyományaiba például a piros műköröm szimbolikus olvasata. Végül mind a dolgozatom bírálataiban, mind az előadásomat követő zsűritől kapott értékelésekben csupa pozitív, jövőbe mutató, a kutatásom folytatására irányuló megjegyzéseket és kérdéseket kaptam, amik rendkívül motiválnak azóta is. A többiek előadását még az izgulás közepette is öröm volt hallgatni, több téma is felkeltette az érdeklődésemet, az előadásokat követő szünetekben kölcsönösen kerestük fel egymást, hogy kicsit oldottabb keretek között folytassuk az előadások alatt hallott kutatások részletezését.
1. A gyarmatpusztai kápolna az egykori uradalom emlékét őrzi még ma is. 2. A falu egyetlen utcája, ami összeköti az itt lakókat. 3. Kincső gyakran élvezhette terepmunkája során a háziak “jóltartását”.
Mit gondolsz miért fontos részt venni és egyéni kutatómunkát végeznie a hallgatóknak, elindulni tanulmányi versenyeken?
E. Á.: Egy-egy végigdolgozott felkészülési időszak, elvégzett egyéni kutatás máshoz alig hasonlítható fejlődéshez vezet. Máshogy fognak ránézni ezután a kutatási témákra, és máshogyan készítik majd el az elemzést. A díjazott hallgatóknak ezt könnyebb elhinni, hiszen ők azonnali visszaigazolást kapnak, de nem szabad elfelejteni, hogy a „szintugrás” minden esetben megtörténik! Ugyanakkor szerintem fontos, hogy az egyéni teljesítmény egy műhely, egyetemi közösség munkájába illeszkedik bele. Kincső az őszi félévben munkáját, a nyári terepgyakorlat eredményeit közösen feldolgozó szemináriumon rendszeresen bemutatta, ahol társaival megvitatták a fejleményeket. Tudom, hogy Borinak is vannak az intézetben olyan évfolyamtársai, barátai, akik érdeklődve fordultak kutatása felé, és akikkel rendszeresen beszélgetett a terepen tapasztaltakról. A verseny házi fordulóján a 27-es terembe már nem tudtunk volna több széket elhelyezni, úgy megtöltötték azok a hallgatók, akik a társaik munkájára kíváncsiak voltak, és aktívan részt vettek a tanácskozáson. Az országos versenyen a hallgatóság ismét bizonyította, hogy a tervezettnél kétszer nagyobb termet is „elbírtak” volna a néprajzi szekciók. Ezzel a közös gondolkodás szerepét szeretném hangsúlyozni, nem az egyéni sikerek jelentőségét kisebbíteni.
Meséljetek a jövőbeli terveitekről! Folytatjátok az OTDK-n előadott témátok kutatását?
J. K.: Konkrétan Gyarmatpusztával nem tervezek a jövőben foglalkozni, bár nagyon megszerettem a terepet, viszont szeretnék más településeken hasonló kutatást végezni.
Á. B.: Terepmunkám során megtapasztaltam, hogy a településen lévő szépségszalon egy speciális közösségi, azon belül is női térként funkcionál, ami helyszínt nyújt a falubeli nőknek egyfajta határátlépésre, normaszegésre is. Kirajzolódott továbbá a műkörmös helyi társadalomban betöltött központi szerepe, aki egy olyan szolgáltatást nyújt, amivel vendégei női identitását erősíti egy olyan környezetben, ahol nehezebb a társadalom által elvárt külső női jegyeket fenntartani. Ezt a funkciót a szomszédos falvak szépségszalonjaiban is megtapasztaltam: elkezdett kirajzolódni egy, a szomszéd településeket átfogó, de továbbra is belső periférikus jellegű terület, amelynek mind gazdasági, mind földrajzi adottságai hasonlóak. Ezek a szépségszalonok, megfigyelésem szerint, hálózatot alkotva látják el a területen található falvakban élő nők szépségápolási igényeit. Azt, hogy a szalonok motiválta falvak közti átjárás milyen hatással van a települések egymás közti viszonyára, illetve, hogy általánosan is igaz-e erre a területre mindaz a megfigyelés, amit terepemen tapasztaltam, a jövő kérdése: izgatottan várom a további terepmunkát, és azt, hogy milyen eredményeket szül majd!
Milyen tanácsot adnátok azoknak a hallgatóknak, akik a jövőben szeretnének elindulni a TDK-n, OTDK-n?
J. K.: A legfontosabb szerintem az, hogy szeressék azt a témát, amivel indulnak a versenyen, és amennyire csak tudnak, mélyüljenek el benne, tegyék „magukévá” a kutatásukat.
Á. B.: Talán azt, hogy ha van egy kutatási ötletük, amit igazán a magukénak éreznek, akkor mindenképpen vágjanak bele a munkába, mert egy kezdeti gondolat valami igazán érdekessé és fontossá tudja kinőni magát.
E. Á.: Éljék meg kalandként a kutatás folyamatát! Ne a versengésre figyeljenek, hanem arra, hogy merüljenek el a lehető legjobban saját munkájukban! Használják ki a lehetőséget, hogy más egyetemek hallgatóival találkozhatnak: az itt köttetett barátságok bár nem kerülnek a szakmai életrajzba, egész életünkben elkísérhetnek minket.
Képek: Áldozó Borbála és Jánosi Kincső
Borító: Berty Réka