Kit tekintenek példaképüknek? Milyen körülmények közt szeretnek dolgozni, mit jelent számukra a munkájuk? Mi vitte őket anno a néprajz szakra? Mi a kedvenc filmjük, zenéjük, könyvük? Tánczos Vilmos kérte fel a Láncreakció folytatására Keszeg Vilmost, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Magyar Néprajz és Antropológia Intézetének nyugalmazott – de annál aktívabb – oktatóját. Miért érezte úgy Keszeg Vilmos serdülő gyermekként, hogy „a szekér elől kifogták a lovakat”? Interjúnkban bevezet minket abba is, hogy szakirodalomtól a terepre vagy terepről szakirodalomhoz szokott vezetni az útja, illetve hogy miért tartja fontosnak, hogy olykor beálljon kukoricát kapálni az adatközlői mellé.
1. Mi vitte a néprajz szakra, majd később a kutatói pályára?
Az én generációm pályája rendhagyó. Serdülő gyermekként arra döbbentem rá, hogy a világ fedelét leemelték, a szekér elől kifogták a lovakat. Az egyik oldalon még ott voltak az élő hagyományok, a másik oldalon pedig az új világot építették. A változás mindenkit dilemmák elé állított. Erről az emberek vagy indulatosan vagy panaszosan, folyamatosan beszéltek. A környezetemben élők beiratkoztak a termelőszövetkezetbe, a szüleim a rendszeren kívül maradtak. Nagyon korán rájöttem, hogy ezt kutatni lehet. Mindössze azt kellett megtanulnom, hogy hogyan. Olvasmányaim segítettek ebben. Amikor iskolába, egyetemre jártam, Romániában nem volt néprajzos képzés, én bölcsész szakon tanultam. 1990-ben, amikor Kolozsvárt a néprajz szak beindult, tanítani jöttem, tanári, kutatói, szerkesztői tapasztalattal.
2. Kit, kiket tekint példaképének a szakmán belül?
Sok nevet kellene felsorolnom. Tisztelem az adatokat gyűjtő Kriza Jánost, a tényeket összefüggésbe helyező Mircea Eliadét, a módszerében következetes Lévi-Strausst. Közöttük vannak azok a pályatársak (sokan fiatalok is), akik szívósan, módszeresen dolgoznak, szellemesen, kreatívan, emlékezetesen írnak. Tisztelem mind a szintézist író tudósokat, mind a kísérletezőket és a gondolkodókat, írjanak esszét vagy fotózzanak.
3. Ha találkozhatna egy, ma már nem élő kutatóval, kivel ülne le legszívesebben egy mély, szakmai beszélgetésre?
Nagy Olgának szinte minden szavát elolvastam, és sokszor volt alkalmam beszélgetni Vele. De szívesen leülnék újra és újra, „szakmai beszélgetésre”. Nem arról, amit megírt, hanem arról, amit írna, ha most is élne. Féja Géza biztatta arra, hogy a tudomány ne utánkérődzés, közismert adatok tologatása legyen, hanem felfedezés és alkotás. Azaz nem csupán beszélni, hanem mondani is kell valamit. Újat, minden egyes megszólaláskor. Kitűnő érzéke volt ahhoz, hogy az élő és változó népi kultúrát meglássa.
1. Péntek Jánossal A Kriza János Néprajzi Társaság székelyudvarhelyi gyűlésén, 1993. Pozsony Ferenc archívuma,
2. A VII. Néprajzi Szemináriumon, Illyefalva, 1996. Pozsony Ferenc archívuma, 3. Balázs Lajossal a Kriza János Néprajzi Társaság székelyudvarhelyi gyűlésén, 1993. Pozsony Ferenc archívuma, 4. Péntek János, P. Daczó Árpád Lukács és Pozsony Ferenc társaságában a Kriza János Néprajzi Társaság székelyudvarhelyi gyűlésén, 1993. Pozsony Ferenc archívuma, 5. Könyvbemutató a KJNT székházában, Kolozsvár, 1998. Pozsony Ferenc archívuma, 6. XI. tudománytörténeti konferencia, Kolozsvár, 2018. KJNT archívum, 7. Könyvbemutató a Széki Szabadegyetemen 2022. KJNT archívuma
4. Mi jelenti a legerősebb motivációt a munkája során?
A kíváncsiság. Megérteni, megmagyarázni az emberi szándékokat, cselekvéseket, teljesítményeket, a különböző helyzeteket. Olykor egy-egy kérdés vetődik fel bennem, és arra vagyok kíváncsi, hogy hogyan lehet forrásokat találni a megválaszolásához. Máskor egy-egy forráscsoporttal találkozom, és az jelent kihívást, hogy hogyan lehet értelmezni, mi olvasható ki belőle. Sőt, az is ugyanilyen izgalmas kihívás, hogy egy-egy téma hogyan írható meg, hogyan adható elő. Talán úgy fogalmazhatnék, hogy én folyamatosan a szakirodalom és a tények, a terep között mediálok. Olykor a szakirodalom ösztönöz terepre, archívumba menni, olykor pedig a terepről megyek a könyvtárba. A tanári munka is ezért tartott három évtizeden keresztül folyamatosan izgalomban. Habár az előadások évről évre ismétlődtek, minden elődásom egyszeri volt: valamit mindig elhagytam, valamit mindig hozzátettem, szakirodalmat vagy példaanyagot, újabb és újabb hangsúlyokat tettem ki, újabb és újabb értelmezési kereteket nyitottam meg.
5. Mi a leginkább bevált munkamódszere?
A kutatásban? Örülök a kérdésnek. Ha szó szerint értelmezem a kérdést, akkor azt mondom, a módszer jelentette számomra a biztonságot. Meggyőződésem, hogy a „mondanivalót” nem kitalálni kell, az következik a források elemzéséből, értelmezéséből. Én az egyéniségkutatás híve lettem. A kultúrát csupán az emberek általi használati formában tudom elfogadni, emberi léptékben tudom érzékelni. Ezért van az, hogy szeretek emberekkel beszélni, esetelemzés formájában szeretem követni az emberi viselkedést. Emellett egész pályámon a narratív stratégiák, struktúrák, a beszédmódok, az alakzatok követése kötötte le a figyelmemet. A források természetét, jelentését ebből vezetem le. Ugyanakkor az elemzésben a nem explicit, esetleg nem szándékos, látens üzenetek és szándékok feltárására alkalmas tartalomelemzés nyújt(ott) módszertani fogódzót. De elemzési segédletként ugyanígy szeretem a struktúrát, a modellt, a kontextust, a komparációt.
Ezért nem zavart, amikor valaki vitába szállt egy-egy kijelentésemmel. Én ilyenkor mindig arra voltam kíváncsi, hogy a recenzens milyen módszertani, forráshasználati alapállásból fogalmazza meg a kifogását, megjegyzését. Illetve, ezért írtam viszonylag sok recenziót, a szerzők módszertani vállalkozását hangsúlyozandó.
Egyébként szomorúan jegyzem meg, hogy a magyar néprajzi tudománytermelés jelentős része nem törekszik kutatásmódszertani megalapozásra. Én arra biztatom az alap-, mester-, doktorképzős diákokat, hogy ha tehetik, tanulmányaik befejezése után ne hasonuljanak vissza a rövidtávú aktualitáshoz igazódó demagóg közbeszédhez.
Általában nem szeretem a kutatói rohammunkát. Legsürgősebb teendőim közepette is időt szakítok arra, hogy elkezdjek, folytassak egy olyan adatgyűjtést, amelynek majd évek múltával fogom hasznát venni. Korábban dobozokban, ma elektronikus mappákban gyűjtök és tárolok lehetséges kutatási alapanyagokat. Ragaszkodom ahhoz, hogy az interjúkat én készítsem, és bármennyire időigényes, én jegyezzem le. A forrásokkal való huzamos, intenzív együttlét során választom meg az elemzés módszerét, szempontjait, nyelvezetét. Írás közben pedig sokat töprengek, sokat olvasok, hosszasan válogatom a szavakat.
6. Volt-e olyan, hogy azt érezte, elhagyná a pályát?
Igen, volt, az indulás korszakában, amíg sikerült eldöntenem, hogy tanárként és kutatóként miről kell nekem beszélnem. Azonban amíg szolgálatban voltam, addig nem gondolkodtam váltáson, vállalásom feladásán. Most viszont, hogy eljött a visszalépés ideje (2022 őszétől nyugalomba vonultam), szívesen engedem át a katedrát a fiatal kollégáimnak. És térek vissza a terepre, az archívumokba, az adatbázisaimhoz, a könyveimhez.
7. Hogyan tudja összehangolni a tudományos pályát és a magánéletét?
Ez sosem volt kérdés számomra. Valójában ennek a fordítottja érvényes: szétválasztani nem tudnám. De nem is kellett, és nem is akartam. Kiszállásokon, utazás közben, családi és baráti körben mindig magánember is voltam, megfigyelő is. Közvetlen környezetemben is folyamatosan gyűjtöttem, és néprajzosként vettem részt a társalgásban. Illetve, a terepen sosem rejtettem a privát világomat. Adatközlőimmel legtöbb esetben személyes kapcsolatot alakítottam ki. Ha alkalom adódott, ismerősként újra és újra megkerestem őket. Néha pedig ők kerestek. Több adatközlőnek nekrológban állítottam emléket. Egy alkalommal a kukoricakapálás idején hosszasabban tartózkodtunk a moldvai Trunkon. Mikor láttam, hogy a háziak kicsitől nagyig a határra készülnek, én is kapát kértem, és egész nap együtt dolgoztam a Róka családdal, s ezzel megalapoztam az egyetem tekintélyét. Az első percekben éreztem a kukoricát féltő – egyébként alaptalan – bizalmatlanságot. Este azonban a diákok előtt dicséretben részesültem.
1. A feketetói vásárban, 1979. Pozsony Ferenc archívuma, 2. A Kriza János Néprajzi Társaság székelyudvarhelyi gyűlésén, 1993. Pozsony Ferenc archívuma, 3. Sátorozás diákokkal, Zernye-havas, 1984. Pozsony Ferenc archívuma, 4-5. Keszeg Vilmos gyűjtés közben, Magyarszovát, 1979. Pozsony Ferenc archívuma.
8. Mivel szokta tölteni a szabadidejét? Mi kapcsolja ki leginkább?
Mindig sok adminisztratív munkát kellett végeznem. Ezért szeretem, becsülöm meg a szabadidőt, amely fölött én rendelkezem. Ilyenkor szeretek korán kelni. Szívesen jegyzek le hangfelvételt, folytatok elkezdett kéziratot, olvasok friss könyvet, válaszolom meg az elmaradt leveleket, olvasom el egy-egy diák dolgozatát. Tulajdonképpen nem is firtatom, hogy amikor előadást tartok és hallgatok meg, amikor konferenciát szervezek, konferencián veszek részt, amikor kötetet, lapszámot szerkesztek, kéziratot véleményezek, terepre megyek, recenziót írok, könyvtárban vagyok, éppen dolgozom-e vagy kikapcsolódom. Örömmel megyek játszótérre is az unokáimmal, olvasok nekik, hallgatom őket. Szerettem, szeretek kirándulni.
9. Melyik az a könyv vagy film, amit bármikor újraolvasna, újranézne?
A rózsa neve, J.J. Annaud rendezésében.
10. Ajánljon egy zenét az olvasóknak! Miért pont ezt választotta?
A református zsoltárokat mindig szívesen hallgatom, mind a templomban, mind felvételről. Mind a nyelvezetük, mind a tartalmuk, mind a dallamuk, mind a csoportos éneklés magával ragad.
11. Ha bárhova utazhatna, hova utazna el a legszívesebben?
Kora ifjúkoromtól a média segítségemre volt emblematikus, külföldi és hazai helyek, városok és tájak megismerésében. Ezeknek egy kis részét sikerült meg is látogatnom, a többi még várat magára (Balkán, a tömbromán Románia). És ugyanígy remélem azt is, hogy még sok településre eljutok gyűjteni.
+1. Kitől kérdezné meg ugyanezeket a kérdéseket?
A végtelenül szívós, következetes Gazda Klárától.
Fotókért köszönet Nagy Ákosnak, a KJNT archívumának, Pozsony Ferenc archívumának és Keszeg Vilmosnak.
ELTE Néprajz Blog 
“Láncreakció/Keszeg Vilmos: „Serdülő gyermekként arra döbbentem rá, hogy a világ fedelét leemelték”” bejegyzéshez 5 hozzászólás