A hagyományos falusi életet gyakran idilli képekkel társítjuk. Az olyan egodokumentumok, mint Győri Klára vallomása vagy a Nagy Olga által szerkesztett Asszonyok könyve egészen más arcát mutatják meg a paraszti múltnak. Március 8-án, a Nemzetközi nőnap kapcsán gyakran kerülnek elő a nők jogaihoz, munkájához vagy társadalmi láthatóságához kapcsolódó témák. Ugyanakkor ez jó alkalom arra is, hogy olyan történetekre figyeljünk, amelyek sokáig a kutatás és a nyilvános emlékezet peremén maradtak. A white box/EXPO márciusi tárlata egy könyvajánló formájában idézi fel a sokáig láthatatlan asszonysorsokat.
Címketár:Keszeg Vilmos
Magyarszováti rikoltozás az életpálya tudásrendszerében – interjú Vadas Hangával és témavezetőjével Keszeg Vilmossal
Miféle folklorisztikai újdonságot rejtenek még az erdélyi falvak? Mi az a rikoltozás? Milyen lépések vezetnek a kolozsvári néprajzi képzésről az OTDK-ra? Hogyan tud új kutatási eredményeket hozni egy TDK dolgozat? És mit tanácsol egy tapasztalt folklorista a fiatal kutatóknak? A Mester és tanítvány sorozatunkban öt interjút olvashatnak az érdeklődők a 36. OTDK helyezettjeivel és témavezetőikkel. Ezúttal Vadas Hangát, a BBTE hallgatóját és témavezetőjét Keszeg Vilmost kérdeztük.
Keszeg Vilmos: „A kézírás a töprengés szabadságát biztosította, lehetőséget nyújtott a javításra, a kivágásra, az újrafogalmazásra, a gondolatok átcsoportosítására.”
Keszeg Vilmos életét és pályáját végigkíséri az írás szeretete és a technikai változásokhoz kapcsolódó küzdelmek is. Visszaemlékezéséből megtudhatjuk, hogy miként jutott hozzá az első családi írógéphez, hogyan készült egy monográfia korrektúrája az írógépes korszakban és milyen tréfát űzhet az emberrel a huzat és egy vicces kedvű nyomdai alkalmazott. A cikk végén pedig kiderül, hogy vajon milyen technológiával készítené el élete fő művét Keszeg tanár úr és hogy lehet-e témája egy gyerekrajznak az írógépelés.
Láncreakció/Keszeg Vilmos: „Serdülő gyermekként arra döbbentem rá, hogy a világ fedelét leemelték”
Miért érezte úgy serdülő gyermekként Keszeg Vilmos, hogy „a szekér elől kifogták a lovakat”, interjúnkban bevezet minket abba is, hogy szakirodalomtól a terepre vagy terepről szakirodalomhoz szokott vezetni az útja, illetve hogy miért tartja fontosnak, hogy olykor beálljon kukoricát kapálni az adatközlői mellé.
Láncreakció/Czégényi Dóra „Meggyőződésemmé vált, hogy nincs az a feszes időbeosztás, ami ne vezetne lemondáshoz”
Balatonyi Judit kérte fel a Láncreakció folytatására Czégényi Dórát, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Magyar Néprajz és Antropológia Intézetének oktatóját, az intézmény dékánhelyettesét, aki többek között mesél példaképeiről, és arról, miért gondolja, hogy a könyvtári munkának „máig zamata van”.
Láncreakció/Bakos Áron: „Ebben a szakmában az a legszebb, hogy a személyközi valóság talajáról elrugaszkodva egészen filozófiai magasságokig juthatunk el”
Wilhelm Gábor kérte fel a Láncreakció folytatására Bakos Áront, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Magyar Néprajz és Antropológia Intézetének tanársegédjét és a Néprajzi Múzeum állandó kiállításainak muzeológus projektmunkatársát. Pákászok, internetmentes rezervátumok, a kilencvenes évek ifjúsági magazinjai: Bakos Áron válaszai következnek.