Keszeg Vilmos: „A kézírás a töprengés szabadságát biztosította, lehetőséget nyújtott a javításra, a kivágásra, az újrafogalmazásra, a gondolatok átcsoportosítására.”

Keszeg Vilmos életét és pályáját végigkíséri az írás szeretete és a technikai változásokhoz kapcsolódó küzdelmek is. Visszaemlékezéséből megtudhatjuk, hogy miként jutott hozzá az első családi írógéphez, hogyan készült egy monográfia korrektúrája az írógépes korszakban és milyen tréfát űzhet az emberrel a huzat és egy vicces kedvű nyomdai alkalmazott. A cikk végén pedig kiderül, hogy vajon milyen technológiával készítené el élete fő művét Keszeg tanár úr és hogy lehet-e témája egy gyerekrajznak az írógépelés.

Láncreakció/Gazda Klára: „Nincs olyan emlékem, hogy más szakmát szerettem volna művelni”

Keszeg Vilmos kérte fel a Láncreakció folytatására Gazda Klárát, erdélyi néprajzkutatót, a kolozsvári a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Magyar Néprajz és Antropológia Intézetének nyugalmazott oktatóját, aki egy rég letűnt tudományos világról mesél nekünk, és az is kiderül, hogy hogyan dolgozott együtt Kós Károllyal és hogy miről faggatná egy képzeletbeli beszélgetésen Ernst Gombrichot!

Láncreakció/Keszeg Vilmos: „Serdülő gyermekként arra döbbentem rá, hogy a világ fedelét leemelték”

Miért érezte úgy serdülő gyermekként Keszeg Vilmos, hogy „a szekér elől kifogták a lovakat”, interjúnkban bevezet minket abba is, hogy szakirodalomtól a terepre vagy terepről szakirodalomhoz szokott vezetni az útja, illetve hogy miért tartja fontosnak, hogy olykor beálljon kukoricát kapálni az adatközlői mellé.

Láncreakció/Tánczos Vilmos: „Egy magunktól elvállalt feladathoz kell hűségesnek lennünk, különben meghasonlunk önmagunkkal”

Interjúnkban Tánczos Vilmos többek között mesél arról, hogy melyik „ravasz és okos franciával” ülne le egy mély, szakmai beszélgetésre, miért nincs külön „szabadideje” és „munkaideje” és hogy miért érzi magát mindenhol otthon Európában.

Láncreakció/Czégényi Dóra „Meggyőződésemmé vált, hogy nincs az a feszes időbeosztás, ami ne vezetne lemondáshoz”

Balatonyi Judit kérte fel a Láncreakció folytatására Czégényi Dórát, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Magyar Néprajz és Antropológia Intézetének oktatóját, az intézmény dékánhelyettesét, aki többek között mesél példaképeiről, és arról, miért gondolja, hogy a könyvtári munkának „máig zamata van”.

Tánczos Vilmos: „Köszönöm az írógépnek, hogy amikor a legfontosabb volt, önfegyelemre és a leírt szó megbecsülésére tanított”

A géppel írott szó jelentősége, az államhatalom és ennek kijátszása elevenedik meg Tánczos Vilmos visszaemlékezésében, amelyből megtudhatjuk miféle nehézségeket okozott az 1980-as évek Romániájában egy magyar karakterekkel felszerelt írógép, vagy milyen intenzitással követte nyomon a titkosrendőrség a „gyanús” interetnikus érintkezéseket. Szó esik még a tusnádfürdői évekről, iskolai színjátszásról és a privát ellenállás hétköznapi formáiról, gazdag képmelléklettel.

Múzeum – Örökség – Kommunikáció – Beszámoló a KJNT kolozsvári konferenciájáról

A Kriza János Néprajzi Társaság (KJNT) konferenciája érdekes előadásokkal, parázs vitákkal, lényegre tapintó kérdésekkel és hozzászólásokkal. Mi a szerepe ma egy múzeumnak? Milyen hatást gyakorolnak az identitásra, a társadalmi érzékenységre, a digitális ismeretek és kompetenciák fejlesztésére? Milyen szakmai elvek mentén teszik mindezt? Miként gondolunk ma a múzeumokra: mint a szórakozás vagy mint a tanulás helyszíne? És mennyire fontos a mai világban a szórakozva tanulás?

Láncreakció/Peti Lehel: „idő és előkészület kell ahhoz, hogy a téma élhessen bennem”

Peti Lehel, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet kutatója az írásba mélyedés folyamatáról, az erőnléti edzésekről és arról a könyvről is mesélt nekünk, ami szerinte leginkább megfogalmazza, mi is Erdély.

Kolozsváron voltam vendéghallgató – Németh Veronika beszámolója

Németh Veronika, az ELTE BTK Néprajzi Intézetének hallgatója osztja meg tapasztalatait arról, milyen volt 2021 őszén, a pandémia idején egyetemistának lenni az Erdély fővárosaként is emlegetett nagy múltú városban, Kolozsváron.

Amikor minden KIDErül – A néprajzi gyűjtéstől az antropológiai terepmunkáig: avagy mit adott nekem a 2013-as „kidei gyűjtés”?

Amikor minden KIDERül sorozatunkat Vigvári András szociológus írásával indítjuk, aki 2013 augusztusában az első kidei tábor lelkes résztvevője volt. Írásából megtudhatjuk, hogy a társtudományok különböző módszerei és nézőpontjai hogyan egészíthetik ki egymást terepen: az etnográfiai gyűjtéssel megtámogatott szociológiai érdeklődésből hogyan lesz antropológiai kutatás.