Kit tekintenek példaképüknek? Milyen körülmények közt szeretnek dolgozni, mit jelent számukra a munkájuk? Mi vitte őket anno a néprajz szakra? Mi a kedvenc filmjük, zenéjük, könyvük? Keszeg Vilmos kérte fel a Láncreakció folytatására Gazda Klárát, erdélyi néprajzkutatót, a kolozsvári a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Magyar Néprajz és Antropológia Intézetének nyugalmazott oktatóját, aki egy rég letűnt tudományos világról mesél nekünk, illetve arról, hogyan dolgozott együtt Kós Károllyal és miről faggatná egy képzeletbeli beszélgetésen Ernst Gombrichot.
1. Mi vitte a néprajz szakra, majd később a kutatói pályára?
A néprajz már középiskolás koromban is vonzónak tűnt számomra. De nem néprajz szakot (az nem is volt Romániában), hanem magyar nyelv- és irodalomszakot végeztem. Később, magyarországi néprajzos barátaimat, Kósa László és Szemerkényi Ágnest kalauzoltam székelyföldi gyűjtéseik során. Majd muzeológusi állásommal, önképzéssel és doktorálással kapcsolatos kötelezettségeim teljesítésével szereztem meg a néprajzi képesítést. Az 1970-es években az egyik romániai néprajzi muzeológiai tanfolyamon hallottam egy román kolléganőmtől, hogy ő a Szovjetunióban doktorált néprajzból. Kifaggattam, hogy milyen úton-módon sikerült megszereznie az ehhez szükséges engedélyeket. Mesés csábításnak éreztem azt az ötletemet, hogy a szakképzésem e lehetséges lépését a budapesti ELTE Néprajz szakán próbáljam megszerezni. Bonyolult, az elakadás küszöbein szinte csak a csodával határos szerencsés véletlenek révén sikerült megszereznem hozzá a hazai múzeumi és kultúrbizottsági igazgatóság, megyei szak- és pártvezetőség romániai, majd a magyarországi művelődési és oktatásügyi minisztérium engedélyeit, és eljutnom a budapesti egyetemig. A többi már nem volt nehéz: féléves ráhallgatás az egyetemi előadásokon, szóbeli vizsgákhoz kijelölt tanagyag-részletek, a középkori gyermekélet rekonstruálása az erdélyi önéletíró irodalom alapján. Dolgozatomat Dömötör Tekla és Katona Imre vezette és értékelte, később a Gyermekvilág Esztelneken c. kötetemben, 1980-ban adtam ki.
2. Kit, kiket tekint példaképének a szakmán belül?
Akkoriban dr. Kós Károlyt, az Erdélyi Néprajzi Múzeum nagy tekintélyű múzeológusát tekintettem követendő példaképemnek, akinek minden írását elolvastam és akivel minden szakmai problémámat meg tudtam beszélni. Tiszteltem sokoldalúságáért, komolyságáért, barátságosságáért, odaadó szakmai tevékenységéért. (Vezető muzeológus, több néprajzi kötet szerzője, az érdeklődő önkéntes gyűjtők szakmai fórumának szervezője-vezetője volt. Kezdeményezte és irányította, a folklorista Faragó Józsefet is bekapcsolva a Népismereti Dolgozatok c. gyűjteményes kötet-sorozatot, amelybe erdélyi néprajzi témákat dolgoztatott fel önkéntes gyűjtőkkel: a témaválasztásuktól kezdve az azokhoz tartozó felgyűjtendő és megírandó szempontokig, a kész munka kiegészíttetéséig és publikáltatásáig). Közel álltak hozzám, magas helyet foglaltak és foglalnak el értékrendszeremben kolozsvári néprajzi tanszéki kollégáim, így Keszeg Vilmos széleskörű szakmai tájékozottsága, eredeti, termékeny problémafelvetései, elemzései, és emberséges katedrafőnöksége miatt. Nem különben Tánczos Vilmos, a szimbólumkutatás rehabilitálása és színvonalas művelése, és Pozsony Ferenc, szakmai produktivitása és széleskörű szakmai kapcsolatrendszere, szervezőképessége miatt.
1. Gazda Klára előadás közben (VII. Néprajzi Szeminárium, Illyefalva, 1996,) Pozsony Ferenc archívuma, 2–4. Gazda Klára a Kriza János Néprajzi Társaság 1993-as székelyudvarhelyi gyűlésén, Pozsony Ferenc archívuma
3. Ha találkozhatna egy, ma már nem élő kutatóval, kivel ülne le legszívesebben egy mély, szakmai beszélgetésre?
E kérdést nehezebb megválaszolnom. Nem tudok angolul társalogni, de mivel a kérdés amúgy sem valósítható meg, Gombrichot faggatnám az elvont geometrikus formák vizuális percepciójának kérdéseiről. És érdekesebbek, változatosabb spektrumúak lennének a 2000-ben elhunyt férjemmel, Demény István Pállal, az általa megjelölt, de már meg nem írható témáiról folytatott beszélgetések, amilyenek az evenki, továbbá az észak-szibériai hősi epika, a magyar hun-mondák tudománytörténeti kérdései, az észak-európai szerzőknél, továbbá Arany Jánosnál és Ady Endrénél előforduló samanisztikus és/vagy hősepikai motívumok, stb.
4. Mi jelenti a legerősebb motivációt a munkája során?
Munkámat a kíváncsiság vezérli: mit tudunk eddig egy sajátos jelenségről, milyen eredményeket hoznak a megszerezhető új adatok? A problémafelvetéshez szükségem van a kérdezendő tény széleskörű kontextusának és belső rétegzettségének átgondolására, majd ezek szakirodalmának az áttekintésére. A téma szerkezeti elemeivel kapcsolatos kérdések tudatosítását követően következik az adatgyűjtés. Nagy anyaggal szeretek dolgozni, vagyis szeretem, ha az adatgyűjtés minél szélesebb körű, minél átfogóbb. Az áttekinthetőség céljából a gyűjtés eredményeit számítógépen adatbázisokba szerkesztem. Eltervezem a dolgozat szerkezetét, de előfordulhat, hogy menet közben változtatok a tervezett menetén.
Egyedül szoktam dolgozni, legjobb, ha csend van olyankor, hogy ne vonja félre semmi sem a figyelmemet. Sokszor beleszalad az éjszakába is. Itthon van könyvtáram, de természetesen sok minden hiányzik belőle. És a megyei könyvtárban sincs meg feltétlenül minden, amire szükségem lenne. Olvasóterembe itt nem járok a napközbeni háziasszonyi teendőim miatt, inkább kikölcsönzöm a szükséges könyvtári könyveket. Csoportosan nem szoktam dolgozni, csak gyűjteni régebben. Hatékonyságot a témára való rálátás, és a nyugodt, csendes környezet eredményezhet.
5. Volt-e olyan, hogy azt érezte, elhagyná a pályát?
Nem fordult elő, hogy felhagyni kívántam volna e pályát. Nincs olyan emlékem, hogy más szakmát szerettem volna művelni.
1. Gazda Klára könyvbemutatója a Kriza János Néprajzi Társaságnál, 2010 (KJNT archívuma), 2–5. Gazda Klára könyvbemutatója és kitüntetése a Kriza János Néprajzi Társaság Életműdíjával (2019, Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy, Vargyas Levente fotói)
6. Hogyan tudja összehangolni a tudományos pályát és a magánéletét?
A kolozsvári tanszéki pályám első fele a kezdeti nehézségek miatt meglehetősen zsúfolt volt, a mindennapi magánteendők melletti kiadósabb magánprogramokra csak a hét második felében jutott időm. De utóbbiak élményszerű részei voltak később elhunyt férjemmel, Demény István Pállal otthoni érdekes szakmai beszélgetéseink is. Elmentünk még előadásokra, színházba, a barátainkhoz látogatóba. Jelenleg nyugdíjasként a bővebb családom két tagjával lakom együtt, felvállalva elég sok házimunkát. E periódusban két könyvem született, a hajráidőszakok délutánra-estére, éjfél közelére estek.
7. Melyik az a könyv vagy film, amit bármikor újraolvasna, újranézne?
Kedvelt olvasmányaim egyike: Thomas Mann: József és testvérei, kedvelt filmem: Tarkovszkij: Stalker. A József és testvéreiben az volt számomra a legemlékezetesebb, ahogyan József a testvéreinek az ővele elkövetett, teljesen kilátástalan, halálát is valószínűsítő kútba zárását nemcsak megbocsájtotta, hanem átértékelve, őket gyöngéd szeretetével halmozta el, és meg is vigasztalta, mint az iránta megnyilvánuló isteni gondviselés tudattalan közbenjáróit.
A Sztalkert (Vezető? Inkább: Megszállott) kétszer, sőt most harmadszor is megnéztem, hogy megértsem. De a szereplők szavaiból kiderült, hogy lelki gyötrelmekben szenvedő okokból vállalkoztak a veszélyes „Senkiföldjén” való utazásra, abban a reményben, hogy a kritikus szobában problémáik végiggondolása a reménytelenségük feloldásához, megoldásához vezet. De ehhez az önmagukkal való legmélyebbig hatoló, legőszintébb szembenézésre van szükség, hogy ki tudják zárni esetleges romboló vágyuk kísértését, nehogy az teljesüljön be. A vezető nem meri vállalni e kísérletet, és feleségének sem engedi meg, aki a sok nehézség ellenére vele „keserű boldogságban” él, ami „nélkül remény sem volna.” E filmet sokszor érdemes megnézni, hogy a benne érzékeltetett gondolatokon magunk is eltűnődhessünk.
Andrei Tarkovszkij 1979-es Stalker című filmének digitálisan felújított trailere
8. Mivel szokta tölteni a szabadidejét? Mi kapcsolja ki leginkább?
A szabadidei, magánprogramjaim lajstroma nem volt eléggé választékos. Míg a férjem élt, lehetőségek szerint Enyedre utaztunk a szüleihez. Míg Kolozsváron dolgoztam, vakációban hazajöttem Sepsiszentgyörgyre a testvéremhez. Külföldön keveset voltam, legtöbbször valamilyen kutatási ösztöndíj keretében, ami szórakozási lehetőségeket is nyújtott. Érdekeltek a kiállítások, színházi előadások, baráti beszélgetések. Nyugdíjas korban: értesülés a hírekről, és a különféle aktuális események értékeléséről (a TV-ből, az internetről). Sajnos a járvány-problémák, az otthonról való hosszas távollét, és más, időközben történő változások leszűkítették az egykori barátaimmal való érintkezés gyakoriságát.
9. Ajánljon egy zenét az olvasóknak! Miért pont ezt választotta?
Kodály: Esti dal. Szövegét és zeneiségét tekintve egyaránt meghatónak találom.
10. Ha bárhova utazhatna, hova utazna el a legszívesebben?
Az az igazság, hogy most már nehezen indulnék el utazni, és talán ezért, nincs is ötletem, hogy a sok szép lehetőség közül melyiket választanám.
+1. Kitől kérdezné meg ugyanezeket a kérdéseket?
A képekért köszönet a kolozsvári Kriza János Néprajzi Társaságnak, külön köszönet Nagy Ákosnak munkájáért.
ELTE Néprajz Blog 
One thought on “Láncreakció/Gazda Klára: „Nincs olyan emlékem, hogy más szakmát szerettem volna művelni””