Kit tekintenek példaképüknek? Milyen körülmények közt szeretnek dolgozni, mit jelent számukra a munkájuk? Mi vitte őket anno a néprajz szakra? Mi a kedvenc filmjük, zenéjük, könyvük? Gazda Klára kérte fel a Láncreakció folytatására Deáky Zitát, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Néprajz szakának nyugalmazott oktatóját. Interjúnkból kiderül, ki volt az a „magas, idős bácsi”, aki először néprajzi kurzusra invitálta, eszébe jutott-e valaha, hogy más szakmát válasszon magának és hogy mire figyelmeztette a női kutatói pálya kapcsán Kresz Mária és Dömötör Tekla.
1. Mi vitte a néprajz szakra, majd később a kutatói pályára?
Kíváncsiság, érdeklődés, az emberi viszonyok és alakulások megismerése, megértési vágya. Elsős, magyar-népművelés szakos egyetemistaként kíváncsi voltam, mi lehet a néprajz szakon. Felmentem a negyedik emeletre és nézegettem a kiírásokat, amikor megszólított egy magas, idős bácsi, ő volt Tálasi István. Kérdezgetett, ki vagyok, hová valósi, miért érdeklődöm, majd javasolta, üljek be néhány órára, nézzem meg, tetszik-e ez nekem. A következő évben felvettem a szakot a magyar-népművelés mellé.
2. Kit, kiket tekint példaképének a szakmán belül?
Nem tudok erre a kérdésre válaszolni, mert nagyon sok embert nemcsak tisztelek, hanem szeretek is, szakmai életutam során nagyon sokan – eltérő időszakban és eltérő módon – meghatározóak voltak számomra.
3. Ha találkozhatna egy, ma már nem élő kutatóval, kivel ülne le legszívesebben egy mély, szakmai beszélgetésre?
Fél Edittel, Kunt Ernővel, Benda Gyulával, vagy egykori tanáraimmal, Dömötör Teklával, Bodrogi Tiborral, akik diákként kedveltek és kíváncsiak voltak rám. De szívesen leülnék Bodó Sándorral is, akivel haláláig nagyon sok szakmai kételyemet és problémámat megoszthattam.
1. Tálasi István, 2. Fél Edit, 3. Kunt Ernő, 4. Benda Gyula, 5. Dömötör Tekla, 6. Bodrogi Tibor, 7. Bodó Sándor
4. Mi jelenti a legerősebb motivációt a munkája során?Mi a leginkább bevált munkamódszere?
Kíváncsiság, megismerés, megértés, megértetés. Mindig tanár szerettem volna lenni, így hálás vagyok azért is, hogy a néprajz és a tanítás összekapcsolása végigkísérhette a szakmai utamat akkor is, amikor még nem az ELTE-n tanítottam.
Könyvtárban, csendben szeretek olvasni, gondolkodni, írni. Volt, amikor korán reggel tudtam jobban dolgozni, most már a hosszú délutánok és az esték a jobbak. Az utóbbi időkig, a Covid-időszakig, az OSZK-ban volt a „helyem”, de már nem járok oda. Korábban sok időt töltöttem a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum Könyvtárában is. Most ismét keresem a „helyemet”. A legtöbb segítséget a Néprajzi Intézet Könyvtárában kapom, Ildikóra mindig számíthatok.
5. Volt-e olyan, hogy azt érezte, elhagyná a pályát?
Soha nem gondoltam erre még a legnagyobb konfliktusaim vagy kételyeim idején sem. Még egyetemista koromban megértettem, hogy az etnográfusi pálya gondolkodást, életutat meghatározó lét, amely kinyithatja a világot előttem és a számomra fontos szabadságot is biztosítja. Tulajdonképpen a Néprajz szakon eltöltött öt év ebben a szellemben telt, amire én nyitott voltam.
Másrészt hamar megtapasztaltam, hogy sokmindenre másként kezdek tekinteni, majdnem mindent másként kezdek értelmezni. Csak példaként említem az emberi kapcsolatokat, a nők, a férfiak és a gyermekek viszonyát, a különböző etnikai, felekezeti csoportok helyzetét, az egyéni választások és döntések mögötti igen bonyolult összetevőket.
A „miértek” önmagukban kinyitották a világot előttem.
Az is igaz, hogy volt, ami nagyon érdekelt, és volt, ami nem, csak jóval később pótoltam azokat a hiányosságokat, amiket egyetemistaként kellett volna.
1-2. Marta Botíkovával közösen a Lányok, asszonyok Szlovákiában és Magyarországon című kötet budapesti bemutatóján 2022 novemberében. Fotók: Bognár Dominika Deodáta, 3-4. Deáky Zita búcsúztatója nyugdíjbevonulásakor, tanítványai körében, tanítványai énekelnek, 2021. október 16. ELTE BTK Néprajzi Intézet Könyvtára, Budapest, Fotók: Ilyefalvi Emese
6. Hogyan tudja összehangolni a tudományos pályát és a magánéletét?
Megpróbáltam különválasztani, de hamar kiderült, hogy nem tudom, valahogy mindig egybefolytak a dolgaim, mindig „hazavittem” a munkát, a feladatokat. Például egyetemista koromban született a fiam, az ölemben feküdt, amikor a szakdolgozatomat gépeltem. Egyébként Dömötör Tekla és Kresz Mária is figyelmeztetett arra, hogy ára van annak, ha a szakmai utat előbbre helyezzük a gyerekeinknél. Igyekeztem nem így tenni, de nem mindig sikerült.
7. Melyik az a könyv vagy film, amit bármikor újraolvasna, újranézne?
Bulgakov A Mester és Margarita az egyik kedvenc könyvem és az ebből készült orosz filmet is nagyon szeretem, mivel értek oroszul, időközönként, több részletben megnézem a majd’ nyolc órás filmet. Kedvelem Bergman filmjeit, a Hetedik pecsét nagyon fontos nekem, de Fellini Országúton-ját is nagyon szeretem. Mindegyik ún. „kedvenc” műnél az ember belső szabadsága, a döntés szabadságának kérdése fontos számomra, amely végső soron meghatározza a halálhoz való viszonyt is, amelyet szintén régóta figyelek, illetve sok mindent abból kiindulva értelmezek.
8. Mivel szokta tölteni a szabadidejét? Mi kapcsolja ki leginkább?
Sétálok, megyek, gyalogolok, bárhol, de erdőben, arborétumban érzem a legjobban magam. Sőt szeretek a város utcáin céltalanul menni, beülni egy kávézóba és nézni az embereket. Fontosak a barátaim, szeretem a zenét és a csendet, fontos számomra az egyedüllét is.
9. Ajánljon egy zenét az olvasóknak! Miért pont ezt választotta?
Hildegard von Bingen 12. századi tudós, író, zeneszerző apáca zenei műveit ajánlom, gyönyörűek az antifóniái, a himnuszai. Ezekben is kifejezi a teremtett világ tiszteletét, szeretetét. A modernek közül Henryk Górecki lengyel zeneszerző művei megrendítőek, súlyosak.
1. Részlet a Mester és Margarita című filmből, 2. Részlet a Hetedik pecsét című filmből, 3. Hildegard von Bingen O Virtus Sapientiae című antifóniája
10. Ha bárhova utazhatna, hova utazna el a legszívesebben?
68 évesen már bárhova elutaznék, ahova lehet, ahová lehetőségem nyílik. Ha megbillen a lelkem, Erdélybe szaladok a rokonaimhoz, de ezt nem tekintem „utazásnak”, miközben mindig valami újjal és fontossal találkozom.
+1. Kitől kérdezné meg ugyanezeket a kérdéseket?
Iancu Laura
ELTE Néprajz Blog 
“Láncreakció/Deáky Zita: „Az etnográfusi pálya gondolkodást, életutat meghatározó lét, amely kinyithatja a világot”” bejegyzéshez 2 hozzászólás