Kézzel, írógéppel, szövegszerkesztővel. Keszeg Vilmos néprajzkutató életét és pályáját végigkíséri az írás szeretete és a technikai változásokhoz kapcsolódó küzdelmek is. Visszaemlékezéséből megtudhatjuk, hogy miként jutott hozzá az első családi írógéphez, hogyan készült egy monográfia korrektúrája az írógépes korszakban és milyen tréfát űzhet az emberrel a huzat és egy vicces kedvű nyomdai alkalmazott. A cikk végén pedig kiderül, hogy vajon milyen technológiával készítené el élete fő művét Keszeg tanár úr és hogy lehet-e témája egy gyerekrajznak az írógépelés.
Gyermek- és ifjúkoromban falun éltem, földműves környezetben nevelkedtem, és tökéletesen elégedett voltam az életemmel. Korán, kisiskolásként felfedeztem a könyveket, az újságokat és a folyóiratokat. Gimnazista koromtól a falu postása télen–nyáron szinte naponta kiáltott be a kapunkon, újságot vagy leveleket hozott. A levelek között elvétve volt egy-egy géppel írott is, az írás természetes formája azonban a kézírás volt. Az én korosztályom tagjai töltő-vagy golyóstollal írtak, mindössze a szerkesztőktől kaptam gépiratot. Általában mindenki terjedelmesen és rendszeresen írt levelet – általában, helyesen.
Gimnazista és középiskolás koromban apró (de akkor annál fontosabbnak érzett) cikkeimet kézzel írva küldtem el a szerkesztőségeknek. Úgy emlékszem, hogy ezt a szerkesztők is természetesnek tartották. Az első gyűjtéseimet is kézzel jegyeztem le és kéziratban tároltam, 12–14 éves koromtól.
Keszeg Vilmos romániai magyar néprajzkutató, a BBTE nyugalmazott oktatója, professor emeritus. Detrehemtelepen született 1957-ben. Kolozsvárott szerzett magyar-francia szakos diplomát 1981-ben. A BBTE-n 1990 óta oktat, 2003 és 2011 között a Magyar Néprajz és Antropológia Tanszék, 2002–2022 között pedig a Hungarológiai Doktori Iskola vezetője volt. Doktori fokozatát 1995-ben szerezte a Mezőségi magyar hiedelmek rendszere című disszertációjával. Szakterülete a hiedelemkutatás, a narratológia, a történetmondás és az írás antropológiája. Emellett jelentős tudományszervező munkássága is. Főbb munkái: Mezőségi hiedelmek (1999); Homo narrans. Emberek, történetek és kontextusok (2002); Aranyosszék népköltészete (2004); Alfabetizáció, írásszokások, populáris írásbeliség (2008); A történetmondás antropológiája (2011); Hiedelmek, narratívumok, stratégiák (2013); A beszélés antropológiája (2018); Belépni az emlékezetbe. Emlékezési alakzatok és gyakorlatok (2022).
Írógép közelébe egyetemistaként kerültem. A falum fiatal lelkésze bátorítással követte a könyvek iránti érdeklődésemet. 1978-ban külföldi tanulmányi útján írógépet vásárolt, és engem is a közelébe engedett. És ugyanekkor Pozsony Feri kollégám és kollégiumi lakótársam felhozta Kolozsvárra az írógépét. Nem emlékszem már, csupán remélem, hogy egyik gépben sem tettem maradandó kárt. Azekkori próbálkozásaim többnyire ujjgyakorlatok voltak. Már csak azért is, mert később sem, soha két ujjamnál többet nem vontam be a billentyűk verésébe.
1980-ban megnősültem, feleségem hozományában egy vadonatúj Olivetti is volt. Ez a gép mindmáig egyik legszeretettebb társunk maradt, annak ellenére, hogy közel három évtizede kiszorult a használatból és a feleségem már csak olykor-olykor babusgathatja nem szűnő szeretettel. Arra már nem emlékszem, hogy miért döntöttünk úgy, hogy az 1983/98-as számú kormányrendelet érvénybe lépését követően évente én vigyem „karaktervizsgálatra” a gépet. Az írógéptartási és –használati jogosítványt a rendőrség az én nevemre állította ki, 1984. február 21-én. Ezzel együtt őriztük meg az 1986-os és az 1987-es idézőt, valamint az 1989-es billentyűzet-mintát.
1.Az Olivetti, a kedves családtag. 2-3. Engedély az írógép birtoklására és használására (1984). A szöveg: BELÜGYMINISZTÉRIUM / Rendőrségi Főfelügyelőség / Torda Municípiumi Rendőrség / 156192/1984. 2.21. / ENGEDÉLY / Az 1983. március 28-i 98-as számú törvényerejű rendeletnek megfelőlen Keszeg Vilmos [személyi adatok] jogosult az írógép birtoklására és használatára, a törvényes előírások betartásával. / Az egység vezetője (aláírás, pecsét)
Az első nagyobb lélegzetű gépírást a családi tulajdonban lévő géppel hajtottam végre, amely az egyetemi záródolgozatom volt 1981-ben, 59+131 oldalon. Hogy hány napon-heten keresztül, arra már nem emlékszem. Az első terjedelmesebb kéziratok leadására is ekkoriban kaptam lehetőséget. Ekkor írtam meg Detrehemtelep népi gyógyászatának összefoglalását (Keszeg, 1981a), valamint a népi kultúra értelmezéséről szóló esszét (Keszeg, 1981b). Az újságoknak ritkábban, de terjengősebben kezdtem írni, már kizárólag írógépen. Az 1980-as években a Kriterion Könyvkiadó rendszeresen megbízott a beérkezett kéziratok véleményezésével. A lektori véleményekről nálam is maradt másodpéldány. Ebben a munkában mások kéziratába is beleláthattam. 1984-ben egy nagy terjedelmű monográfiát rendeztem sajtó alá. A szerző az alapszövegen már leadás előtt sokat változtatott. Az alapszöveg legépelését követően a terepmunkát tovább folytatta, s az új adatokat ötletesen építette be a terjedelmes monográfiába. A kiegészítéseket vagy cseréket külön lapokra gépelte, s ezeket ráragasztotta a korábban teleírt lapra, eltakarva a megváltoztatott szövegrészt. Ilyenképpen az A4-es lapok hol le, hol fel, hol jobbra, hol balra nyúltak ki, és egy-egy oldalon akár 4-5-6 ragasztott réteg is jelezte a szerző javító szándékát. Ilyen kéziratot később, 2003-ban is szerkesztettem.
Azonban akár rövid lélegzetű, akár terjedelmes szöveget írtam, elképzelhetetlen volt egyenesen írógépbe írni. A kézírás a töprengés szabadságát biztosította, lehetőséget nyújtott a javításra, a kivágásra, az újrafogalmazásra, a gondolatok átcsoportosítására. És ha ezzel a szabadsággal nem sikerült élni, akkor a piszkozat szemétkosárba került. Gépbe csupán a végső változat került. Általában a feleségemnek köszönhetően.
4-5. Felszólítás az írógép karaktervizsgálatának elvégzésére (1986). A szöveg: IDÉZŐ. 1986.01.22. napon 8 órakor jelenjék meg a Torda municípiumi rendőrség 2-es számú szobájában, [kitöltetlen] minőségben. Hozza magával a következőket: személyi igazolvány; az írógép karaktereinek mintalapja 2 példányban; használati engedély és 2 levelezőlap. A meg nem jelenés az érvényben lévő törvények szerint büntetendő. A rendőri szerv (aláírás, pecsét). 6-7. Felszólítás az írógép karaktervizsgálatának elvégzésére (1987). A szöveg: IDÉZŐ. 1987.01.5. napon 8 órakor jelenjék meg a Torda municípiumi rendőrség 2-es számú szobájában, [kitöltetlen] minőségben. Hozza magával a következőket: személyi igazolvány; az írógép használati engedélye, az írógép karaktereinek mintalapja 2 eredeti példányban; és 2 üres levelezőlap. A meg nem jelenés az érvényben lévő törvények szerint büntetendő. A rendőri szerv (aláírás, pecsét).
Az 1980-as években lakótelepi lakásban éltünk. Az alig szigetelt falakon a zajok könnyen átjutottak. Oldalsó, alsó és felső szomszédaink nappal is, este is hallhatták az írógép hangját. Nem tudom, hogy ők találgatták-e, hogy mit gépelünk, újra és újra. Mást azonban meggondolkoztatott. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a titkosrendőrség figyel, váratlanul értettük meg egyik szomszédunk ártatlannak, sőt kedvesnek tűnt közeledését. Egy-egy hosszasabb gépelés után Annamária vagy Ferike kopogott be hozzánk. Nagymamájuk kézimunka mintát szeretett volna másolni, indigót jöttek kérni. S hogy ne pazaroljunk, a nagymama mindig megüzente, hogy használt indigót küldjünk neki. Később értettük meg, hogy az indigót nem a nagymama hasznosította újra.
Az 1980-as évek végén így készült el első kötetem, A folklór határán, amelyben a populáris írásbeliség kutatásával kísérleteztem (Keszeg, 1991). Az 52 emlékverses füzet minden egyes szövegét mintegy négyezer cédulára írtam át, egy olyan kódot érvényesítve, amely alapján a céduláról megmondhattam, hogy az 52 füzet melyikének, hányadik oldalán, hányadik bejegyzését jelöli. A cédulák közül 3271 tartalmazott emlékverset, a többi kolofont és egyéb bejegyzést (sláger, alkalmi vers, tréfás műfaj). Amikor Aradi Józsefnek erről a munkáról beszéltem, mondta, hogy a világon már megszületett a számítógép, és jelentősen megkönnyíti a nagy adatbázisok feldolgozását, elemzését. Hogy milyen lesz a számítógép, mikor jut el hozzánk, azt én nem tudtam elképzelni, ezért nekiláttam a munkának. A 3271 cédulát tematikusan különválogattam és ebből levontam a következtetést. Ezután összeráztam őket, és szövegfunkciók szerint (kívánság, tanács, vallomás stb.) újracsoportosítottam. Mikor ezzel is megvoltam, korszakonként újra elrendeztem az anyagot. Amikor a dolgozószobát szellőztettem, a lakásban szükségállapot uralkodott. Ha valaki benyitott volna, a huzat 1-2 cédulát átlibbenthetett volna más kategóriába és ez a munkám tudományos hitelességét kockáztatta volna. Az 1989-es fordulat a betördelt kéziratot a nyomdában találta. A kiadó leállította a nyomtatást, hogy a cenzúra által kiparancsolt vallásos tárgyú szövegeket visszatehessem a helyükre. Szerencsére a teljes kéziratot újraolvastam, és így elejét vehettem a nyomda ellenem tervezett játékos merényletének. Az Azért írtam fordítva, / Fuss utánam ordítva tréfás emlékverset ugyanis valamelyik szedő megtoldotta ezzel a sorral: Nyald a s.gem ordítva.
8. Billentyűzetminta, 1989. A szöveg: … számú lap [az eredeti példányt a rendőrségen látták el sorszámmal] TIPUS, MÁRKA: OLIVETTI-STUDIO / SOROZATSZÁM: 2611873 / A TULAJDONOS NEVE: KESZEG VILMOS / LAKCIME Turda, str. Oltului nr. 2. Bl. B2 ap. 1. / BILLENTYŰZET […] / A mintalap átvételének dátuma: 1989. 01.16.
A billentyűzetminta a következőket tartalmazta:
A mintavétel első sorában (4 darab négysoros tömb, a gépen lévő írásjelek): a gépen lévő kisbetűk és jelek, soronként (1. tömb); a gépen lévő kisbetűk, soronként (megismételve, 2. tömb); a gépen lévő nagybetűk és jelek, soronként (3. tömb); a gépen lévő nagybetűk és jelek, soronként (megismételve, 4. tömb).
A mintavétel második sorában (2 darab négysoros tömb, a gépen lévő írásjelek kapcsolódása egy másik írásjelhez, ebben az esetben a h betűhöz): a gépen lévő kisbetűk és jelek + h (1. tömb); a gépen lévő nagybetűk és jelek + H (2. tömb).
A mintavétel harmadik sorában (2 tömb, betű + betűköz): a gépen lévő kisbetűk és jelek + betűköz (1. tömb); a gépen lévő nagybetűk és jelek + betűköz (2. tömb).
A mintavétel negyedik sora (egy, a helyszínen, a rendőrségi szobában begépelt kisbetűs szöveg, tematika: a fejlődő és a tőkés országok viszonya):
Dificultățile crescânde cu care se confruntă în ultimul timp țările în curs de dezvoltare, – și mai cu seamă cele subdezvoltate – își găsesc explicația în principal în agravarea crizei economice mondiale. Nu lipsa de hotărâre și eforturi, nu ineficiența programelor și măsurilor de dezvoltare ale acestor țări le-au dus la marasmul economic în care se află acum, ci condițiile externe defavorabile pentru continuarea unui proces de creștere inevitabil dependent de străinătate. Recesiunea prelungită, practicile protecționiste, politica monetară restrictivă din țările capitaliste industrializate, au concurat în a frâna exporturile țărilor în curs de dezvoltare, afectând principala lor sursă de încasări în valută.
Fordítás: A fejlődő országok – és különösen az elmaradott országok – növekvő nehézségei elsősorban az egyre súlyosbodó gazdasági világválságnak tudhatók be. Nem az elszántságuk és erőfeszítéseik hiánya, nem a fejlesztési programjaik és intézkedéseik eredménytelensége vezette őket abba a gazdasági mocsárba, amelyben most vannak, hanem a fejlődési folyamathoz szükséges külső feltételek kedvezőtlen volta, amelyek elkerülhetetlenül a külföldtől függenek. Az elhúzódó recesszió, a protekcionista gyakorlat és a tőkés iparosodott országok korlátozó monetáris politikája mind-mind összeesküdött a fejlődő országok exportjának visszafogására, ami a devizabevételek fő forrását érint
i.
A mintavétel ötödik sora (egy, a helyszínen, a rendőrségi szobában begépelt nagybetűs szöveg, tematika: a fejletlen országi külföldi adósságainak törlesztése):
ÎN ACELAȘI TIMP CU REDUCEREA SENSIBILĂ A INTRĂRILOR DE VALUTĂ DIN EXPORTURI, ȚĂRILE ÎN CURS DE DEZVOLTARE AU FOST NEVOITE SĂ SUPORTE ȘOCUL CREȘTERII EXCESIVE A DOBÂNZILOR, CARE A RIDICAT LA UN NIVEL INSUPORTABIL COSTUL DATORIILOR EXTERNE. SE ȘTIE CĂ FIECARE PROCENT DE CREȘTERE A DOBÂNZILOR A ÎNSEMNAT O MAJORARE A SERVICIULUI ACESTEI DATORII CU CIRCA 3 MILIOANE PE AN, ÎN ANUL 1982 AJUNGÂNDU-SE UN TOTAL AL PLĂȚILOR NUMAI DIN DOBÎNZI DE PESTE 60 MILIOANE DOLARI.
EXPRESIA SINTETICĂ A RAPORTURILOR ECONOMICE CU STRĂINĂTATEA OGLINDA A INTRĂRILOR SCĂZUTE ȘI IEȘIRILOR CRESCUTE DE FONDURI VALUTARE, BALANȚA DE PLĂȚI A MAJORITĂȚII ȚĂRILOR SUBDEZVOLTATE, S-A SOLDAT ÎN ULTIMII ANI CU IIMPORTANTE DEFICITE.
Fordítás: AZ EXPORTBÓL SZÁRMAZÓ DEVIZABEÁRAMLÁS ERŐTELJES VISSZAESÉSÉVEL EGYIDEJŰLEG A FEJLŐDŐ ORSZÁGOKNAK EL KELLETT VISELNIÜK A TÚLZOTT KAMATEMELÉSEK SOKKJÁT, AMI A KÜLSŐ ADÓSSÁG KÖLTSÉGÉT FENNTARTHATATLAN SZINTRE EMELTE. KÖZTUDOTT, HOGY A KAMATLÁBAK MINDEN EGYES SZÁZALÉKPONTOS EMELKEDÉSE A SZOLGÁLTATÁSOK ÉVI 3 MILLIÓ DOLLÁROS NÖVEKEDÉSÉT JELENTETTE, ÍGY A TELJES KAMATFIZETÉS CSAK 1982-BEN MEGHALADTA A 60 MILLIÓ DOLLÁRT.
A LEGTÖBB FEJLETLEN ORSZÁG FIZETÉSI MÉRLEGE, AMELY A KÜLFÖLDDEL VALÓ GAZDASÁGI KAPCSOLATAIK SZINTETIKUS KIFEJEZŐJE, A DEVIZAKÉSZPÉNZEK ALACSONY BEÁRAMLÁSÁT ÉS MAGAS KIÁRAMLÁSÁT TÜKRÖZTE, AZ UTÓBBI ÉVEKBEN NAGY HIÁNYT MUTATOTT.
9. Gyerekrajz. A gépelés mindennapi cselekvés volt a lakásunkban. Nem tudjuk, hogy melyik lányunk örökítette meg az édesanyját gépelés közben, 1985-1986 táján. A grafikusművésszé lett Ági, vagy a ma divatkutató egyetemi oktató, Anna.
Ha szép tanulmányra, esszére, versre, kérdőívre bukkantam, és úgy éreztem, hogy szükségem van rá, nekiültem, és legépeltem. Mappányi gyűjteményt őrzök ezekből, kegyeletből. Fénymásolatom egy van ebből az időszakból. Egy hiedelemkonferencia egyik háttéranyaga. Kölcsön kaptam a kötetet. A kolléganőm is szemet vetett rá, Szatmárnémetiben befolyásos ismerőse segítségével két példányban készült róla fénymásolat. Egyébként az 1970-1980-as években a jászvásári mérnöki egyetem kutatói készítettek fénymásolót. 1,5 x 1,5 x 1 méter terjedelmű volt. Külön irodában kellett elhelyezni. Nagyon-nagyon hangos volt, mindenfelé köpködte a tust, a port. Az iroda pedig szigorú felügyelet alatt volt.
A doktori disszertációm története egyúttal az írásgyakorlatom változásának a története is. Kézzel írtam meg és írógépelve adtam le, 1994-ben. A védésére 1995-ben került sor. Mind az irányítói, mind az opponensi referátumok írógéppel készültek. Amíg a kiadását latolgattam, az erdélyi kiadók is előírták az elektronikus formátumú kézirat kötelező voltát. Nagy erőfeszítéssel állítottuk elő. A munka könnyebb része a kézirat finalizálása, a neheze pedig a számítógépes formázása volt. Ezt ismét a feleségem végezte el. A kötet 1999-ben jelent meg.
A számítógép lendületesen hódította a teret, és én ádázan igyekeztem szembeszállni vele. Emlékeim szerint az utolsó gépelt kéziratot 1999-ben adtam le a Démonikus és szakrális világok határán. Mentalitástörténeti tanulmányok kötet számára. Ettől kezdve a kézirataimat én is eleve gépbe írtam. Ha kötetet szerkesztettem, már én is elektronikus kézirattal dolgoztam. 2003-ban tanszékvezető lettem, az adminisztráció mindenestül a számítógépbe tevődött át. Nem volt jó, türelmes tanítómesterem, ezért a tapasztalatoknak mindig sok-sok bosszúság volt az ára. Ennek ellenére úgy gondolom, ha azt álmodnám, hogy életem főművét írom, minden bizonnyal a számítógép billentyűit ütögetném. Pedig a munka elvégzéséhez szükséges erőfeszítés felét a gép, a program szívja el. És még így is mindig köszönetet kell mondanom a szerkesztő, a tördelő, a korrektor megértéséért, készségességéért.
Szerző: Keszeg Vilmos
Irodalom:
Keszeg Vilmos 1981a: A mezőségi Detrehemtelep népi gyógyászata. In. Faragó József– Kós Károly (szerk.): Népismereti Dolgozatok. Kriterion, Bukarest. 1981. 97–117.
Keszeg Vilmos 1981b: A népi kultúra megközelítése – belemagyarázás és értelmezés. Echinox XIII. (1981)1–3. 28–29.Keszeg Vilmos 1991: A folklór határán. Kriterion, Bukarest, 1991.
ELTE Néprajz Blog 