2016-ban egy különleges, vallásnéprajzi dokumentum került az Isaszegi Múzeumi Kiállítóhely gyűjteményébe – a kis méretű (10,5×17 cm-es), keménypapírba kötött kolligátum népies neve: „cérnakönyv”. A fogalmat Erdélyi Zsuzsanna alkalmazta a házilag összevarrt, -fűzött vagy -ragasztott kéziratos és nyomtatott szövegekből álló énekeskönyvekre. Volter Domonkos doktoranduszunk e forrásanyag feldolgozására és a téma szélesebb kontextusba helyezésére vállalkozik írásában.
Címketár:kézírás
Keszeg Vilmos: „A kézírás a töprengés szabadságát biztosította, lehetőséget nyújtott a javításra, a kivágásra, az újrafogalmazásra, a gondolatok átcsoportosítására.”
Keszeg Vilmos életét és pályáját végigkíséri az írás szeretete és a technikai változásokhoz kapcsolódó küzdelmek is. Visszaemlékezéséből megtudhatjuk, hogy miként jutott hozzá az első családi írógéphez, hogyan készült egy monográfia korrektúrája az írógépes korszakban és milyen tréfát űzhet az emberrel a huzat és egy vicces kedvű nyomdai alkalmazott. A cikk végén pedig kiderül, hogy vajon milyen technológiával készítené el élete fő művét Keszeg tanár úr és hogy lehet-e témája egy gyerekrajznak az írógépelés.