Kolozsváron voltam vendéghallgató – Németh Veronika beszámolója

Bartók Béla 1907-ben gyűjtötte a csíkszéki Vacsárcsiban a sokak által ismert “Kolozsváros olyan város…” kezdetű népdalt, amiből azonban sokkal több minden derül ki egy bizonyos Virág János nevű, női szíveket szomorító mészárosról, mint magáról a Szamos parti településről. Mindezt ellensúlyozandó osztja meg velünk tapasztalatait Németh Veronika, az ELTE BTK Néprajzi Intézetének hallgatója arról, milyen volt 2021 őszén, a pandémia idején egyetemistának lenni az Erdély fővárosaként is emlegetett, nagy múltú városban.

A kolozsvári élet megtapasztalása bakancslistás dolog volt számomra, így amikor megtudtam, hogy az ELTE BTK Néprajzi Intézetének Erasmus partnerkapcsolatai közt van a Babeş-Bolyai Tudományegyetem, nem volt kérdés, hogy a kolozsvári képzést szeretném megpályázni. Több okból is csábító volt számomra a város: a néprajzi gyűjtések szempontjából kezdetek óta kedvelt úti célok, erdélyi Mezőség és Kalotaszeg közelsége, a 20. század elejei kolozsvári filmgyártás története, Erdély etnikai sokszínűsége, a város román, magyar és szász múltjának megismerése, jelenének megértése. Emellett sokat hallottam barátoktól, ismerősöktől a város kulturális rendezvényeiről, fesztiváljairól, a kiemelkedő színvonalú néprajzi képzésről, így nagy tervekkel vágtam bele a félévbe.

Igazi vénasszonyok nyara volt, amikor szeptember végén megérkeztem Kolozsvárra. A várost, bár gyakran járok Erdélybe, eddig nem ismertem „személyesen,” csak gyermekkori emlékfoszlányokból. Sietve kellett beköltöznöm az albérletembe, mivel estére ígéretes programok voltak kilátásban: táncszínházi előadás a Diákművelődési Házban, majd táncház a Kolozsvári Népzene- és Néptánctalálkozó záróeseményeként a Heltai FolkCenterben. Ebben az időszakban a járványügyi szabályozások még engedélyezték az ilyen jellegű összejöveteleket, azonban pár nappal ezután betiltottak mindennemű zenés-táncos mulatságot és a vendéglátóhelyeket este 10 órai zárásra kötelezték. A másnap az akklimatizációról, a várossal való ismerkedésről szólt. Először a Mátyás teret és környékét néztem meg. Albérletemből indulva a belváros felé a Hídelvei református templom mellett haladtam el, majd ezután következett a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának épülete, ahová én is jártam a félév során. A félév végére sokat rótt, akkor még az újdonság erejével ható utcán körülbelül tíz perc alatt jutottam be gyalog a központba.

Képek (balról jobbra, fentről le): 1. Fakapu Kolozsvár belvárosában, 2. Épület a belvárosban, 3. Ebben a házban, a Fürdő (Cardinal Iuliu Hossu) utca 28. szám alatt töltötte Dsida Jenő élete utolsó éveit.

Az egyetem Horea úti épületében, a Bölcsészettudományi Karon, néprajz szakon hallgattam óráim nagy részét. Lehetőségem volt áthallgatni a Színház és Film Karra is, mely az egyetem Farkas utcai épületében található. Ez a rövidke utca több szempontból is nevezetes: itt található a Babeş-Bolyai Tudományegyetem főépülete, szemben a Színház és Film Kar, kicsit lejjebb a Történelem és Filozófia Kar, majd az utca végén a Farkas utcai református templom és a régi városfal a Szabók bástyájával. Ez is jól jelzi, mennyire koncentrált város Kolozsvár. A központban gyalogosan is jól el lehet boldogulni, mivel szinte minden egyetemi épület, könyvtár, látnivaló, kávézó és egyetemisták által sűrűn látogatott hely 15-20 perces sétatávon belül található. Mivel sok egyetem az online oktatás mellett döntött az őszi félévben, a szokásosnál jóval kevesebb diák volt tartósan a városban. Amennyire a járványügyi korlátozások engedték, mégis szerveztek néhány rendezvényt az egyetemisták számára.

Igyekeztem a hétvégéket Kolozsváron kívül, más városokban, falvakban tölteni. Egy őszi szombaton például a kalotaszegi Mérára látogattam néhány néprajzos szaktársam és helyi ismerősöm társaságában. Gyakran utaztam Székelyföldre és Gyimesbe, de volt, hogy Gyulafehérvárra vagy Segesvárra látogattam. Általában vonattal, telekocsival vagy valamelyik Facebookon található erdélyi online stoppos csoport nyújtotta lehetőséggel utaztam. Az egyetem által kibocsátott diákigazolványomnak köszönhetően a kolozsvári közösségi közlekedés mellett a román állami vasúttársaság szolgáltatásait is kedvezményesen vehettem igénybe. A vonatozás nagy újdonsága volt számomra Romániában, hogy a megszokott erdélyi autóutak után olyan völgyeit, dombjait, falvait ismerhettem meg a vidéknek, amit másképp biztos nem tudtam volna.

Képek: 1. Mérai bivalyistálló, 2. Vendéglátónk kertjében Mérán, 3. Mérai lány fényképe, 4. Ház a gyimesi Borospatakán, 5. Ortodox fatemplom Gyulafehérváron, 6. Kilátás a gyulafehérvári vár kapujából

Az Erasmus félév sok mindent adott. Legfőképpen új tájak, emberek megismerését, ezentúl szakmai szinten is sok új ismeretre tettem szert. A Kolozsvárott töltött hónapok során új barátságok, ismeretségek születtek, amiknek köszönhetően sok helyre és programra jutottam el. Így történt, hogy szaktársaimmal az egyik októberi hétvégén ellátogattunk a kolozsvári bolhapiacra, azaz az „ószerre.” Itt ismerkedtem meg egy vajdakamarási nénivel, aki lánykorában készített kelengyéit árulta. Ugyanitt találkoztam véletlenül egy mezőségi zenész „adatközlővel,” akinél 2019-ben jártunk népzenét gyűjteni.      

A félév folyamán a kedvenc kulturális rendezvényem a 21. Filmtettfeszt – Erdélyi Magyar Filmszemle volt, ahol a legújabb magyar játék- és dokumentumfilmek mellett évtizedekkel korábbi alkotások is szerepeltek a programban. A vetítések között könyvbemutatót, közönségtalálkozókat és beszélgetéseket is szerveztek nem csak Kolozsvárott, hanem számos más erdélyi nagyvárosban is.

A szakokon tapasztalt magasfokú szakmaiság mellett tanáraim és diáktársaim egyaránt befogadóak, nyitottak voltak.

A rengeteg izgalmas kurzus közül kettőt emelnék ki. Tematikájából adódóan az egyik kedvenc tárgyam a társadalomnéprajz volt. Mind az előadás, mind a szeminárium nagyon sok új információval szolgált, mivel a különböző komplex társadalmi jelenségek mellett a magyar paraszti társadalom szerkezetével is részletesen megismerkedtünk. A másik hozzám közel álló tematikájú tárgy keretében Erdély népi építészetnének táji tagolódásával foglalkoztunk, amely kurzus elvégzése óta másképp nézek utazásaim során az útszéli házakra. A félév során megtanultam a népi építészetet társadalmi, történeti és kulturális keretbe ágyazni.

Képek: 1. A Habfürdő című animációs film vetítése és közönségtalálkozója után a Filmtettfeszten a film zenéjének szerzőjével, Másik Jánossal, 2. Látogatás a Romulus Vuia Etnográfiai Parkban a Népi építészet óra kereti közt.

Úgy érzem, hogy az Erasmus-félév során egyedülálló lehetőségek, új és izgalmas perspektívák nyíltak meg előttem. A néprajz szakon szervezett közös kirándulások, várostörténeti séták még színesebbé tették az évet: így volt lehetőségem eljutni a Kolozsvártól délre elhelyezkedő Bükk nevű erdőségbe egy közös túrára Tánczos Vilmos tanár úrral, illetve egy Szabó Árpád Töhötöm által vezetett várostörténeti sétára is. Ezek az események arra is jó alkalomnak bizonyultak, hogy még jobban megismerjem a néprajzos közösséget. Órarendemnek köszönhetően első-, másod- és harmadéves tárgyakat is hallgattam, így a lehető legtöbb tanárral és diákkal találkoztam. 

A viszonylag szigorú járványügyi szabályozások szerencsére nem érintették óráink jelenléti megtartását. Két online eltöltött hét kivételével az órákat az egyetemen hallgattuk. Így tapasztaltam meg, hogy az egyetem belső udvarának padjai kiváló helyszínnek bizonyulnak az utolsó késő őszi napsugarak becserkészésére – ezt a jövőbeli Erasmus-hallgatók okulására említem meg.

Még néhány praktikus információ azoknak, akik a közeljövőben Kolozsvárra terveznek Erasmusra menni: Az Erasmus ösztöndíj minden kiadásomat fedezte az öt hónap alatt, így anyagi nehézségektől nem kell tartani. Egy-két kisebb problémától eltekintve különösebb kihívásokkal sem szembesültem a félév során. A legtöbb fejtörést a Kolozsváron kívüli közlekedés lebonyolítása okozta talán, de ez is megoldható volt egy kis keresgélés és telefonálás árán. Amiatt sem kell aggódni, ha nem tudsz románul, mivel az egyetemi ügyintézést egy része magyarul, másik része angolul folyt. Ha mégsem szeretnéd kihagyni egy új nyelv megismerésének lehetőségét, van mód románul tanulni, hiszen minden félévben meghirdetnek az Erasmusos diákok számára kezdő szintű román órát. Az Erasmussal kapcsolatos ügyintézés terén is türelmet és segítőkészséget tapasztaltam, felmerülő kérdéseimre, problémáimra egyből választ és megoldást találtak az egyetemi felelősök. 

Videó: Tánc-árnyék a 17. Kolozsvári Néptánc- és Népzenetalálkozón

A járványhelyzet alakulása sajnos sok szempontból rányomta bélyegét a félévre. Ahogy azt korábban említettem, a vendéglátóhelyeknek 22 órakor be kellett zárnia, a koncertek, táncházak, bulik megtartását nem engedélyezték, és a különböző kulturális rendezvényeket is csak szigorú korlátozások mellett lehetett megtartani. A nehézségek ellenére mégis azt tudom mondani, hogy akinek módja van rá, semmiképp se hagyja ki az Erasmus nyújtotta lehetőségeket! Lehet, hogy elsőre ijesztően hangzik a sok ügyintézés és dokumentáció vagy a járványhelyzet szülte bizonytalanság, azonban a félév során szerzett tapasztalatok, élmények és egy másik város vagy ország megismerésének lehetősége kárpótolják az embert mindezért.      

Képek, videó, szöveg: Németh Veronika, 2021-2022

One thought on “Kolozsváron voltam vendéghallgató – Németh Veronika beszámolója

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: