Hogyan nyaral a néprajzos két gyerekkel a kánikulában? Hova érdemes menni? Könnyed hangvételű belföldi útikalauz Leichter Lilla tollából, három kihagyhatatlan tippel: látogatóközpont a Kis-Balatonon, Festetics kastély Fenékpusztán és Püspöki Palota Sümegen.
Évek óta a Balaton északi partján fekvő Ábrahámhegy ad otthont a nagy, közös családi nyaralásnak, ahol féltucat felnőtt és növekvő létszámú gyereksereg gyűlik össze minden évben egy hétre. Idén ez éppen a legizzasztóbb hőhullám idejére esett. Amikor a 35 Celsius fokos külső hőmérséklet mellett az apartmanon belül sem mutatott a hőmérő 30 foknál kevesebbet (éjszaka, nyitott ablaknál, a ventilátor mellett…), és a Balaton vize is 28 fokos volt, éreztem, hogy ideje kezembe venni a sorsunkat. Az első napokban a hullámok között kerestük az enyhülést, de 2-3 nap hencsergés a strandon bőven elég volt az idei szezonra. Ekkor találtam rá a számunkra tökéletes megoldásra: múzeumba kell menni! Nem mintha amúgy nem akartunk volna, de mint utóbb bebizonyosodott, a hőhullám és a klíma nélküli apró apartman elől egy klimatizált múzeumba menekülni életmentőnek bizonyult. Az alábbiakban három olyan kellemes meglepetést mutatok be, melyek nem csak enyhet adtak a szinte elviselhetetlen forróságban, hanem szakmai szemmel is izgalmas újdonságokkal szolgáltak és a legszigorúbb kritikusokat (1,5 és 5 évesek) is lenyűgözték.
Püspöki poénok Sümegen
Aki nem fél eltávolodni a vízparttól, biztosan járt már a Balatontól Északra fekvő Sümegen. A sümegi vár évek óta izgalmas programokkal, rendszeres bemutatókkal várja a látogatókat. Ezúttal azonban a néhány éve teljesen felújított Püspöki Palotában látogatható kiállítás kerül a fókuszba, melynek ünnepélyes átadója 2021. október 31-én volt. A palota a Nemzeti Kastélyprogram és Nemzeti Várprogram keretében újult meg, mely érintette a kastély belső tereit, illetve magában foglalta a gyűjtemény darabjainak restaurálását és egy teljesen új állandó kiállítás létrehozását. Az új koncepció egyszerre mutatja be az épület történetét, a 18. századi barokk Sümeget és Padányi Bíró Márton veszprémi püspök életét.
Különösen érdekesek néprajzos szemmel a mentalitástörténetet bemutató megoldások: a túlvilágról alkotott képzeteket vagy a mindennapok földi szenvedése előli menekülést az idilli falfestmények segítségével. Két dolgot emelnék ki, melyek a kiállítás egészét átszőtték és igazán emlékezetessé tették a látogatást: az egyik a humor, mely minden teremben megjelent, néhol egészen egyértelműen az arcunkba nevetve, néhol lágyabb, kevésbé explicit módon.
A humor, illetve a bolond figurája szervesen kapcsolódik a barokk kor szellemiségéhez és a sümegi püspöki palotához is, hiszen az épület első formájában egy homlokzatra festett vakablakból a csörgős sipkás alak szüntelenül figyelte az arra járókat. Az épületet azóta átépítették, a korábbi homlokzat elé másik került, de az előbb említett vakablak és a festett bolond a mai napig látható. Sőt, külön terek, kiállítási elemek vannak a bolond, bohóc korszakokon átívelő kulturális jelentőségét, mentalitástörténeti szerepét bemutatandó. A mindannyiunknak tükröt tartó mókamester önvizsgálatra bírja a látogatót is, hiszen a szemébe nézve mindenki a saját, kicsit torz vonásait pillantja meg. Ne vegyük túl komolyan – se a bolondot, se önmagunkat! A legszürreálisabb élmény számomra mégis az volt, mikor a női mosdót meglátogatva egyszer csak megszólaltak a hangszórók, és csendes magányomban arról meséltek nekem, hogy azon a helyen, ahol éppen tartózkodom, egykor a palota sütőháza állt. Nagyon poénos húzás volt!
A másik kellemes meglepetés az inkluzivitás volt, mely több szinten is megjelent. Egyrészt a klasszikus családi jegy helyett egy olyan megoldást találunk, ahol a legalább két kiskorú gyereket kísérő szülők jogosultak kedvezményre. Ez egy szép gesztus a szivárványcsaládok felé, akik valamilyen okból a politikailag értelmezett „család” fogalmába nem férnek bele. Másrészt a kiállítás során számos részletgazdag, 3D nyomtatott modellt találunk, melyek a látássérültek, vakok és gyengénlátók számára is képesek megmutatni például a palota építésének egyes állomásait. És inkluzív a kiállítás olyan módon is, hogy valamennyi korosztály igényeit igyekszik kielégíteni. Az elmélyülni vágyó, fontolva haladó felnőttek mellett az interaktivitást kereső gyerekek is találnak minden teremben valami izgalmat maguknak: megmozduló portrék a falakon, a Pokol és Mennyország között tologatható lelkek, Márton püspök fordulatos életének képregényszerű bemutatása vagy az egész kiállítást átszövő „kincskeresés”, hogy összegyűjtsük valamennyi szárazpecsétet.
A Püspöki Palota nyíltan vallja, hogy nem egy kész, befejezett projekt, amit látunk, hanem egy amolyan „work in progress” – a lezárt szobákban rejlő titkokat azonban kileshetjük a kulcslyukakon át, remélve, hogy hamarosan teljes pompájában tárulnak fel a még el nem készült termek is.
Fenék – ami minden, csak nem puszta
Keszthely nevének hallatán biztosan sokan asszociálnak a Festetics családra, elsősorban gyönyörű kastélyukra. A család jelenlétét azonban sokkal több helyen érhetjük tetten városon belül és kívül egyaránt. A Festeticsek majorságának gazdasági központja, Fenékpuszta ma már nem mezőgazdasági, hanem turisztikai értelemben tűnik megkerülhetetlennek, ha a Balaton nyugati karéjában járunk. 2023 decemberében nyílt meg a látogatók előtt az egykori ménesbirtok kapuja, ahol 1938-ig évszázadokon keresztül magasszintű lótenyésztői és kiképzői munka folyt.
A látogató központ szépen felújított, impozáns épületei érzékeltetik a birtok egykori gazdagságát, a kiállítások pedig áttekintést adnak a majorság működéséről, a lótenyésztői tevékenységről, a lóversenyek világáról és a család egyes tagjainak szerepéről mindezekben. Az ajánlott látogatói útvonal a statikus, lassabb tempójú részek felől halad a színes-szagos, pörgő-forgó, szinte már szédítően interaktív traktusok felé. A felújított istállóban megismerkedhetünk a ménesbirtok legkiválóbb egykori versenylovaival. A Kiskastély alsó szintjén a birtok történetét és társadalmát mutatja be a kiállítás, füstös konyhával, cifraszűrrel. Itt találkozunk először az egyik vissza-visszatérő megoldással: a falról egy-egy jellegzetes karakter meséli el, hogy ki ő, mi a szerepe, milyen feladatai vannak a birtok életében. Ez nagyon hatásos, élményszerű megközelítés, amibe könnyen belefeledkezik az ember. Másrészt akkor is lehet fülelni az elhangzó információkra, ha közben azt kell megakadályozni, hogy a velünk lévő kiskorúak átrendezzék a kiállítást. Az emeleten a Gróf úr szobája látható, mely a magasszintű kivitelezés ellenére is szerénynek hat a korabeli fényképeken látható állapotokhoz képest.
Ha azt mondjuk, hogy a magyar egy lovas nemzet, valószínűleg lelki szemeink előtt a pusztán hátrafele nyilazva átvágtató nomádok képe jelenik meg. Mai jelentőségét tekintve talán elsőre nem is gondolnánk, hogy egykor milyen fontos, meghatározó szerepet töltött be Magyarország, különös tekintettel a fenékpusztai ménesbirtokra, az európai lótenyésztésben és lóversenyzésben. Lovas nemzet voltunk akkor is, csak lovasíjászok helyett nemesurak válogatták a telivéreket az angliai lóárveréseken, hogy aztán a tenyésztés során megszülessen Fenék, Bulgar, Aladin, Patience vagy Pázmán.
A lónevelés és lóversenyzés társadalma, írott és íratlan szabályai és semmihez sem hasonlítható hangulata a kiállítás legizgalmasabb muzeologiai fogásain keresztül válik megismerhetővé, átélhetővé a látogatók számára. A Borjú- és Gulyaistállókban berendezett részek kevés eredeti gyűjteményi tárgyat mutatnak be, cserébe viszont nem fukarkodnak a kreatív, élményszerű megoldásokkal. De ez nem csupán porhintés, ócska szemfényvesztés! Izgalmat kap a látogató, élményt, szórakoztatást – akárcsak a valódi lóversenyen.
A természet jobban tudja
Némileg eltér az előbbi két helyszíntől a Kis-Balaton Látogatóközpont, mely 2020 szeptembere óta várja a látogatókat. Amellett, hogy megismerkedhetünk a térség földrajzával, állat- és növényvilágával, meggyőződhetünk arról, hogy az ökológiai rendszerek természetüknél fogva jól vannak kitalálva. Az ember nem tud okosabb lenni az ökoszisztémánál, de ha mégis megpróbálja, annak borzasztó következményei lehetnek. A Balaton nyúlványaként a Zala folyó hordalékát ülepítő, szűrőként működő Kis-Balaton területeinek többszöri csökkentése, lecsapolása következtében a tó vizének minősége jelentősen romlani kezdett. A helyzet megoldását a mocsárvilág rehabilitációja, a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer kiépítése jelentette, mely az 1970-es években indult.
A projekt eredményeit, a Kis-Balaton mai flóráját és faunáját egy közel 30 perces kisfilm mutatja be – ez látványos és kellemes alternatíva volt a térség tényleges bejárása helyett, melyre két kisgyerekkel, a hőhullám kellős közepén nem vállalkoztunk. Inkább hagytunk magunknak időt arra, hogy a kiállításon mindent megfogdossunk, meghallgassunk, felvillantsunk, megnyomkodjunk, mindenhova bekukucskáljunk és teljesen elmerüljünk a végtelen interaktivitásban.
A kiállítás úgy ábrázolja a Kis-Balaton múltját és jelenét, hogy mind tisztában legyünk azzal, a terület jövője rajtunk is múlik. Önmérsékletre tanít: nem kell újra feltalálni a kereket, éppen elég csak élni az általa elérhető lehetőségekkel. Nem szabad durva tájalakító beavatkozásokkal a pillanatnyi céljaink igájába kényszeríteni a jól működő ökológiai rendszereket, hanem meg kell tanulnunk együtt és egymásért élni annak minden elemével. Felelősségvállalásra nevel: a tájban élő emberként tudnunk kell, mekkora lábnyomot hagyunk magunk után jártunkban-keltünkben és törekednünk kell arra, hogy ne okozzunk visszafordíthatatlan károkat benne.
A kiállítás bejárása után a velünk lévő kiskorúak nagy örömére az épület mögötti hatalmas játszóteret is meglátogattuk, ahol a felnőttek sem maradtak ki a mókából. Innen jól rá lehet csodálkozni a látványos tömegű, “cikkcakkos” épületre, aminek zöld tetején tanösvény vezet át.
A Balaton nyugati karéja annyi látnivalót kínál, melyre nemhogy egy hét (a hőhullámban), de még egy évtized sem lenne elég, így ez a kis frissítő élménybeszámoló sem a teljesség igényével született meg. Sokkal inkább csak kihangosítottam őszinte lelkesedésemet, hogy mennyi újdonság bukkant fel a térségben, mennyire innovatív megoldásokkal találkozhat az egyszeri néprajzos, ha nyaral – és azt a bizonyos néprajzos (nap)szemüveget ilyenkor sem felejti otthon.
Szerző: Leichter Lilla
A fotókat a szerző készítette 2024 nyarán.