A 2023-2024-es akadémiai év Szakmai kirándulás kurzus keretén belül több településre is ellátogathattak az ELTE BTK néprajzos hallgatói. Prikler Szilvia Beatrix vezetésével a Cinkotai Tájházba és az Ócsai Tájházba. Elsőéves hallgatónk beszámolója és élményei következnek.
Cinkota, falu a fővárosban
A Cinkotai Tájházba május 10-én mentünk Prikler Szilvia Beatrix vezetésével. Cinkota egykor önálló település volt, amely hosszabb múltra tekint vissza, mint Buda és Pest megalakulása. A települést 1950-ben csatolták Budapesthez, a XVI. kerület részeként Cinkota annak ellenére, hogy a fővároshoz közel volt, a mai napig meg tudta őrizni falusi jellegét. Ez annak köszönhető, hogy főleg mezőgazdasággal foglalkoztak az ott élők. Terményeiket a piacra vitték, ahol az árust a viseletéről már megismerték a vásárlók. Mindemellett a mai napig a településen élőknek, a közösség tagjainak nagyon erős az összetartása, némelyikük szlovák ajkú evangélikus felmenőkkel is rendelkezik. Mindezekről tárlatvezetőnk, Nemes Dóra mesélt, aki egyben fogadott is bennünket és végig a segítségünkre volt a látogatásunk alatt.
Megtudtuk többek közt, hogy a Cinkotai Tájház a cinkotai parasztság egyik utolsó lakóépülete, ami eredeti állapotában megmaradt. 2008 óta tájház, amikor is az önkormányzat megvásárolta. A Kertvárosi Helytörténeti és Emlékezet Központ magában foglalja a Kertvárosi Helytörténeti Gyűjteményt és a Tóth Ilonka Emlékházat és a Cinkotai Tájházat. Céljuk a tájházzal, hogy a régi cinkotai paraszti életmódot megőrizzék és bemutassák.
Az állandó tájházi kiállítás, valamint a különböző ünnepekhez és jeles napokhoz kapcsolódó családias programok mellett gyermekfoglalkozásokat és népi kézműves programokat is szerveznek. Továbbá igény szerint magánszemélyek részére, családi rendezvényekre is kiadják a helyszínt, akár fedett szín alatti kerti mulatságok vagy bármilyen szabadtéri rendezvény alkalmából. A tájház udvara kedvelt esküvői helyszín mind a lakodalom, mint az esküvői fotózás megtartására.
Látogatás a Cinkotai Tájházban, fotók: Prikler Szilvia Beatrix
A tájház elrendezését tekintve háromosztatú parasztház: tisztaszoba, konyha, lakószoba; valamint kamra, pince és istálló található még benne. A tájházban kiállított műtárgyak nagyobb részét a cinkotai lakosok ajándékozták a tájháznak. A dédszülők, nagyszülők hagyatékából az ünnepi és hétköznapi viseleteket, egyéb használati tárgyakat, bútorokat stb.
További érdekesség volt egy hímzésminta füzet, és a különféle hímzett textíliák, mivel jellemzően a hordott ruhadarabjaikra a tulajdonos nevét hímezték rá, volt, amelyikre gót betűtípussal. A betűhímzéses ruhadarabok leltárazásakor nagy segítség volt az a kártyapakli, amelyet egy Cinkotán élő asszony készített, és egy-egy gót betű szerepelt rajtuk színesen rajzolva, a kártyalapok alján a latin betűs megfelelőjével.
A konyhai rész után pedig végül a valamikori lakószobába mentünk, ami jelenleg a a csoportos foglalkozások helyszínéül szolgál. Befejezésül a kertet csodálhattuk meg, ahol különböző őshonos gyümölcsfák tájfajtáit ültettek el. A Cinkotai Tájház vezetőségének jövőbeli terve, hogy a gyümölcsfák terméseit is felhasználják a különböző múzeumpedagógiai foglalkozásaikon.
Ócsa, az interaktív tájház
A Szakmai kirándulás kurzus következő alkalmával az Ócsai Tájházba mentünk május 17-én, szintén Prikler Szilvia Beatrix vezetésével. Ócsán a tárlatvezetés mellett a tájház múzeumpedagógiai programjainak egyikén vehettünk részt, ahol gyakorlati ismereteket szerezhettünk.
A tárlatvezetőnk, Kormos Rebeka a település történeti bemutatásával kezdte. Ócsa elhelyezkedését tekintve a Duna-Tisza közi homokhátságon, az Ős-Duna egykori medrében fekszik, központját eredeti szerkezetében máig megtartotta. A település természeti adottságait kihasználva az ott élők főleg gabonatermesztéssel, halászattal és pákászattal foglalkoztak. A tájházkomplexum épületei in situ, azaz helyben megőrzött építmények. A tájház tárgygyűjteménye szintén a településen élőktől származik, melyek gyűjtése 1975 óta zajlik, és azóta is folyamatosan érkeznek be új hagyatékok. Az épületek restauráltak, de földfalúak, nincsenek szigetelve, könnyen felszívják a nedvességet. Ezért fontos a szobákat jól kiszellőztetni és a bútorokat is kicsivel távolabb elhelyezni a falaktól. Az egyik épület tisztaszobájában láthatóak már újabb kori tárgyak, a megbúvó régebbi műtárgyak mellett, a lakószoba berendezése alapján pedig rávezettek minket, hogy egy módos család szobáját jeleníti meg.
Látogatás az Ócsai Tájházban, fotók: Prikler Szilvia Beatrix
A Sütőasszony házát bemutatóhelyként, demonstrációs helyszínként használják, vagyis olyan tárgyak vannak benne, amiket a kezükbe is vehetnek a látogatók, meg tudják tapogatni, kipróbálni őket. Egy sütéssel kapcsolatos program megtartására is alkalmas, ahol a gyerekek a kenyérsütés folyamatát vehetik végig. Ennél a programnál az ott dolgozók már előre megkelesztett tésztát adnak a gyerekeknek gyúrásra, s közben egy mesét hallgathatnak a Kenyér beszédéről.
Amikor mindenki elkészült a saját tésztájából készített kaláccsal, berakják a kemencébe. Amíg arra várnak, hogy elkészüljenek a kalácsok, játékosan fedezik fel a tájházat.
A tájházban fonót is tartanak, általában kéthetente, ahol a hímzésben és a különböző kézműves technikákban jeleskedő helyi asszonyok tartanak foglalkozásokat, közben pedig beszélgetnek a látogatókkal. Ezen kívül még számos olyan évközi programot is szerveznek, amelyek segítségével igyekeznek bemutatni az évszakokhoz és a jeles napokhoz köthető szokásokat, aktualitásokat, illetve segítenek megismerni a helyi néprajzi hagyományok és a Tájvédelmi Körzet természeti értékeit.
A tájház épületegyüttese mellett magasodik a 13. századi román stílusú templom, amely a premontrei rend számára épült, majd a 16. század közepén török mecsetként használták. 1560-ban került a református egyház birtokába, ám ekkor már meglehetősen romos állapotban volt. A templomot a teljes pusztulástól később gróf Teleki József mentette meg, akinek a támogatásával helyreállították, és 1777-ben újra felszentelték. A falán mai napig láthatók a középkori freskók részletei.
Személyes benyomások
Összességében nagyon hasznosnak tartottam a kirándulásokat, mert szakmai szempontból sok új ismeretet szereztünk. Megismerkedhettünk a tájházi kiállítások lebonyolítását segítő stratégiákkal. Tájékozódhattunk arról, hogy milyen részletekre kell odafigyelnünk egy kiállítás berendezésekor, rendezvény szervezésekor és kivitelezésekor, valamint a műtárgyak leltározásakor, megőrzésekor. Tájházi kirándulásainkon bővíteni tudtam a tudásom azáltal is, hogy megismerkedhettem egy olyan élőszavas mesemondáson alapuló múzeumpedagógiai programmal, mellyel nagyon szemléletesen vált nyilvánvalóvá, hogyan lehet játékosan beépíteni a feladatokat a foglalkozásokba és a tárlatvezetésekbe egyaránt.
Szerző: Gyergyák Krisztina Dorina