2023. szeptember 29-én tartották Marosvásárhelyen, a Maros Megyei Múzeumban a Kriza János Néprajzi Társaság éves vándorkonferenciáját Múzeumi örökség és múzeumi kommunikáció címmel. Az idei konferencia az örökségre, főként a digitális örökségre és annak múzeummal való viszonyára, a múzeumi kommunikációra, különös tekintettel annak online lehetőségeire és a múzeumi digitalizáció kérdéseire koncentrált. Kiemelt figyelmet kaptak az elmúlt évek kutatásai, az esettanulmányok, jó gyakorlatok és a témához kapcsolódó kérdésfelvetések, problémák kapcsán kialakult eszmecserék.
A konferencia egynapos volt, de az előadók száma miatt a plenáris előadások után tematizálva két szekcióra bontották. Én az A szekcióba kerültem, ami inkább a digitális és kommunikációs kérdésekre fókuszált. A konferencia elején a szervezők és a házigazdák is mondtak egy-egy rövid köszöntőt: dr. Jakab Albert Zsolt, a Kriza János Néprajzi Társaság elnöke, Ötvös Koppány Bulcsú, a Maros Megyei Múzeum igazgatója, valamint Pop Angela, a Maros Megyei Múzeum aligazgatója. Ezek után három plenáris előadás következett.
Szijártó Zsolt, a Pécsi Tudományegyetemről három különböző örökségesítési folyamatot, stratégiát mutatott be, mindegyik egy-egy projekthez kapcsolódott. A projektek, tudományos kutatások a magyar írók Berlin-képét járták körül. Az eredményeik nyomán olyan, bárki számára online elérhető, népszerűsítő alkalmazások is születtek, melyek akár a turistáknak, akár az irodalmároknak érdekesek lehetnek. Az első a Petőfi Irodalmi Múzeum Nekünk Berlin a Párisunk című kiállítása, ahol a berlini magyar vonatkozású helyszíneket nagyon realisztikusan mutatták be. A másik a Tom Daedelus-projekt, melyben a Nádasdy Péter írásaiban megjelenő berlini helyszíneket vetítették térképre képekkel és idézetekkel, szám szerint 175-öt. A harmadik pedig a Pontberlin applikáció, ami szintén térképre vetítette a magyar vonatkozású berlini helyszíneket, de művészeti ágak szerint csoportosítva. Pozsony Ferenc a zabolai Csángó Néprajzi Múzeum 20 éves fennállásának tiszteletére tartott előadást, melyben tudomány- és kutatástörténet, a csángó tárgyi és szellemi kultúra elemei és a róluk szóló bibliográfia mind helyet kapott. Az előadást hallgatva én is visszarepültem az egyetemi padba… Felidéződött bennem, mikor Tanár Úr ugyanerről a témáról tartott előadást számunkra. Még ő is felemlegette a Csángó Múzeumhoz kapcsolódó terepgyakorlatokat, kutatásokat, gyűjtéseket és digitalizálási munkákat, melyeket diákként végeztünk.
Az utolsó plenáris előadást pedig Szegedy-Kloska Tamás tartotta. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum azon programjait mutatta be, melyekkel a társadalmi integrációt és a mentális jóllétet igyekeznek elősegíteni. Mivel a múzeum küldetésnyilatkozatában is szerepel, hogy a társadalom és annak fejlődése szolgálatában áll, ezért számos projekt, program és foglalkozás épül erre a koncepcióra. Ezek felsorolása túlfeszítené a beszámoló kereteit, így ezúttal csak néhányat, a számomra legérdekesebbeket említem. Szóba kerültek többek között a Skanzen kiállításaiban megjelenő felekezetek és nemzetiségek társadalmi problémái, a határon túli magyarok többségi társadalommal való együttélése (ami új elemként a 2022-ben megnyílt Erdély épületegyüttesben jelenik meg legszembetűnőbben), vagy éppen a történelmi traumák kérdése. Az előadás általam kiragadott témái mind a társadalmi kibeszélés és feldolgozás elősegítését szolgálják. Ezek természetesen előzetes tudományos kutatások eredményeire épülnek, és változatos interpretációs formák kapcsolódnak hozzájuk: fesztiválok, tematikus túrák, múzeumpedagógiai foglalkozások, és még sorolhatnánk. Ezt a témát viszik tovább a már lezárult, Határtalan Skanzen tematikus évhez kapcsolódó határtörténetek, illetve a jelenleg is zajló diaszpórakutatás. Utolsóként pedig a Skanzen reintegrációs programjait emelném ki, ahol több terület is megjelent: a mélyszegénységben élők, hajléktalanok, börtönviseltek társadalmi visszaillesztése és a fogyatékkal élők egyenlő esélyű hozzáférhetőségének elősegítése.
Pillanatképek a konfereciáról. 2023. szeptember 29., Marosvásárhely
A három plenáris előadás után az A szekcióban folytattam a konferenciát, amit Odler Zsolt, a Néprajzi Múzeum munkatársa nyitott egy előadással a kulturális örökség közvagyoni státuszáról. Azt a kérdést is körüljárta, hogy a kulturális örökséget lehet-e nemzeti vagyonként kezelni, ami a hozzáférhetőség problémáit is magával hozza. Jó példaként olyan múzeumi adatbázisokat mutatott be, ahol a gyűjteményekben található tárgyak kiváló minőségben is hozzáférhetőek. Paál Zsuzsanna előadása már a digitális technológia múzeumi alkalmazásáról és hasznosításáról szólt. Saját tapasztalatainak tanulságaként a prezentációját azzal zárta, hogy a digitális technológiát ugyan használhatják a múzeumok látogatócsalogatókét, de átgondolt koncepció nélkül nem érik el a várt hatást. Ezért ha mindenképpen szeretnénk ilyesmit használni a kiállításokban, az szorosan kapcsolódjon a bemutatott anyaghoz, de azon túlmutatóan, interaktív módon közvetítse az ismereteket a látogatóknak.
Csont István a Debreceni Egyetem doktoranduszaként a múzeumok pandémia alatti digitális jelenlétét vizsgálta, mely alapján meglehetősen baljós képet festett fel. Az ICOM és az UNESCO felmérése szerint ugyanis a világon minden 8. múzeumot fenyegetheti a bezárás veszélye, mivel a változó világban nem elegendő csupán a hagyományos szolgáltatásokat biztosítani. Az előadó szerint erre az lehet a megoldás, ha az intézmények nyitottabbá válnak a digitális és online lehetőségek iránt. Hegedűs Anita, a szegedi Móra Ferenc Múzeum kommunikációs munkatársának előadása szintén a pandémiához kapcsolódott. A múzeumuk oral history gyűjteményét gazdagítandó, gyűjtötték a megyében lakók koronavírus-járványhoz kapcsolódó személyes történeteit (a gyűjtemény a GDPR szabályozásokat betartva kutatható, online nem elérhető). Emellett egy közösséget is építettek saját social media platformjaikon, ahol az érdeklődés folyamatosan fenntartására törekedtek. Berényi Marianna, a Néprajzi Múzeum munkatársa is a pandémiához kapcsolódó kutatásáról beszélt. Felmérései szerint a múzeumok a bezárások után pillanatok alatt át tudtak állni a digitális létre, ezzel pedig új dimenziók nyíltak a múzeumi hozzáférhetőség terén és a digitalizáció jelentősége is kézzel foghatóan nőtt. A legjobb helyzetben természetesen az országos múzeumok voltak, a kisebb múzeumok, kiállítóhelyek némi hátránnyal indultak. Voltak olyanok is, akik a digitális lehetőségeket nem használták ki a lezárások alatt, vagy az akkor bevált módokat az újranyitás után nem folytatták, hanem visszaálltak a pandémia előtti rendre.
Horváth Dániel, a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa rendhagyó előadással készült, ugyanis egy kísérleti projektet mutatott be, melyet az Országos Széchényi Könyvtárral közösen végeznek. A projekt keretében azzal a céllal archiváltak egy e-mail fiókot, hogy egy nemzetközileg is elfogadott archiválási eljárást dolgozzanak ki. Egy olyan rendszer létrehozását tervezik, mely bármilyen digitálisan született objektumra alkalmazható és hosszú távon is megbízható. A szoftveres archiválás előnye a könnyen kezelhetőség, és az archivált formátumok esetén az elavulás kikerülése.
Utolsóként pedig saját előadásomat szeretném bemutatni, melyben a somogyszobi Vilma-ház és az azt fenntartó alapítvány működését ismertettem jó gyakorlatként. 2023 nyarán az ELTE és a PTE elsőéves egyetemistái is itt végezték terepgyakorlatuk egy részét. A tájházat az alapítvány közösségi módon, ingyenes önkéntes munkában működteti, néhány alapszabályt betartva. Ezek a következők: az intézmény kapuin belül tilos a politizálás és a pletyka, évi három alkalommal kötelező az önkéntes munka és csak egy éves próbaidő után nyerhet valaki felvételt. Az alapítvány egy olyan közösségként funkcionál, ahol a helyi értékek átörökítése mellett a szociális szolgáltatások is fontosak, mivel a tagok között többségben vannak az idősek. A közösséghez való tartozás segít az elmagányosodás megelőzésében, az LLL-ben (lifelong learning) és természetesen a helyi identitás megőrzésében és megerősítésében. Munkájuk során használják a múzeumokra jellemző eszközöket, kihasználva a múzeumpedagógiai lehetőségeket is.
A kulcsos város. Marosvásárhely a kora újkorban című kiállítás megtekintése. 2023. szeptember 29, Marosvásárhely
A konferencia zárásaként Sárándi Tamás vezetésével megtekintettük a Maros Megyei Múzeum A kulcsos város. Marosvásárhely a kora újkorban című kiállítást. Elvégre, hogy másképp szórakoznának a muzeológusok?
Szerző: Prikler Szilvia Beatrix
Képek: Nagy Ákos, 2023, Kriza János Néprajzi Társaság