Kuglófformák, nyomozók és repülő tálasok. Múzeumi gyakorlat Győrben

Kuglófforma, karácsonyfadísz, krampusz. Nem egy karácsonyi vásárban járunk, hanem a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum raktárépületeiben Győrben, ahol hallgatónk, Bécsy Rebeka töltötte nyári múzeumi gyakorlatát. Beszámolójából kiderül, hogy mennyi szín és forma fér bele a kerámiaműfajba, élnek-e önálló életet a múzeumi tárgyak, illetve, hogy miféle extrém készségeket igényel a muzeológusi munka.

A múzeumi gyakorlat helyszínének kiválasztásakor az első gondolatom Győr volt, mivel ott nőttem fel. A második gondolatom pedig valami olyasmi volt, hogy: „Várjunk, Győrben nyitva van a múzeum egyáltalán?” Némi utánajárást követően kiderült, hogy kérdésemre nem is olyan egyszerű a válasz. A győri Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum elődje, a Xantus János Múzeum Apátúr-házként ismert főépülete ugyanis 2013 óta zárva tart. Az intézmény honlapján szerencsére sikerült megtalálnom minden szükséges elérhetőséget, így néhány e-mail váltás után megtudtam, hogy társépületekben és raktárakban zajlik jelenleg a múzeumi élet Győrben. A gyakorlatot végül 2022. július 4 és 15 között végeztem, T. Városi Ágnes néprajzos muzeológus vezetésével. A helyszín egy számomra eddig ismeretlen épület, a közgyűjteményi raktár volt. „Sárga felújított épület, a benzinkút után jobbra.” – szólt az útbaigazítás. „Ott a volt laktanya részen?” „Biztos oda mész? Ott nem a kórháznak vannak épületei?” – érkeztek az ilyesféle kérdések sorban akárhányszor valakinek megemlítettem, hova is készülök.

Képek: 1. Széchenyi tér, Mária oszlop és az Apátúr ház, 1943 (forrás: Fortepan / Konok Tamás id). 2. Széchenyi tér 5. Xántus János Múzeum, 1950 (forrás: Fortepan / Somlai Tibor). 3. A Közgyűjteményi Raktár épülete (forrás: Google Maps 2022. 02.)

Az első nap reggelén örömmel tudatosítottam magamban, hogy nem lettem hadifogoly és nem is küldtek el további kivizsgálásra szakorvoshoz, hanem megérkeztem a múzeumi gyakorlatomra. Az épületben egy kis csoportnyi ember dolgozik, köztük restaurátorok, helytörténészek és T. Városi Ágnes, a gyakorlat vezetője. Az épületbe belépve a folyosón elhelyezett különféle helytörténeti tárgyak jelezték, hogy igen: itt tényleg valami múzeumi dolog történik. A néprajzi részre érkezve még egyértelműbbé vált a helyzet: a helyiség mennyezetig polcozott, rajta számtalan kerámia, szépen sorba rendezve.

A látványra nem voltam felkészülve, a szobába belépve hirtelen azt sem tudtam hova nézzek. Zöld kerámia, fényes kerámia, natúr kerámia, kopott kerámia, fekete kerámia, mintás kerámia, sima kerámia, óriási kerámia, apró kerámia, drótozott és nem drótozott kerámia edények sokasága fogadott.

Az első pár nap e polcok és leltárkönyvek bűvöletében telt. Hamar felfedeztem a nagy kuglófformákat és azt is, hogy a sztaniolpapírba csomagolt, gomba alakú csokoládé karácsonyfadísz is értékes néprajzi tárgy.

Rengeteg témáról esett szó a két hét során: a digitális és a kézzel írt leltárkönyvek közötti különbségek; leltárba vétel menete; milyen tárgyra, anyagra hogyan lehet leltári számot tenni; egy tárgy minél pontosabb beazonosításához milyen segédeszközöket érdemes alkalmazni. Ilyen érdekes eszköz volt például a restaurátoroktól kölcsönzött gyurmaszerű anyag, amivel mintákról, vésett betűkről, feliratokról lehet lenyomatot venni. Így a már nehezen kivehető monogramok és évszámok is olvashatóvá váltak.

A gyakorlat arra is rávilágított, hogy milyen sokrétű munkát végez egy muzeológus és mennyi kreativitás szükséges hozzá. Ottlétem alatt varrtam textil címkéket régi gabonás zsákokra, lemértem egy hatalmas szétbontott ajtó darabjait és megannyi hasonló jellegű, apró feladat volt a mindennapok része.

Szó esett a múzeumpedagógiáról is, módszereiről, különböző szemléletekről. Mivel kifejezetten néprajzi kiállítása jelenleg nincs a múzeumnak, ezért a korábbi fényképek és egy-két egyéb, nem néprajzi témájú tárlat alapján nyerhettem betekintést abba is, hogy hogyan érdemes nekiállni egy kiállítás szervezésének, milyen esztétikai és szakmai szempontokra érdemes odafigyelni, és mit csináljon az ember, ha nincs elég idő és erőforrás.

Képek: 1. (bal oldal) Kerámiaraktár egyik része (fotó: Bécsy Rebeka, 2022) 2. (középen felül) Leltári szám egy cseréppoháron (XJM.N. 70.7.6. Cseréppohár, Révfalu, 1930 körül) (fotó: T. Városi Ágnes, 2022) 3. (középen alul) Leltárkönyv (fotó: Bécsy Rebeka, 2022) 4. (jobb oldal) Leltározásra váró kenyértartó (fotó: Bécsy Rebeka, 2022)

A gyakorlat legintenzívebb részén padok és tálasok tárgyrevíziójában vehettem részt, amit elég izgalmasnak találtam, mivel a néprajzi tárgyak nagy része az épület padlásán található. A feladat olyan volt, mint egy nyomozás. A néhol nagyon pontos és egyértelmű, néhol pedig zavaros leltári leírások alapján kellett felkutatni és beazonosítani a tárgyakat, amik meglepő helyeken, formákban és állapotban kerültek elő. Ha előkerültek egyáltalán, ugyanis mint megtudtam, a múzeumi tárgyak előszeretettel vándorolnak és megesik az is, hogy köddé válnak. Ez persze mind megmagyarázható azzal, hogy a múzeum története során számtalan költözésre került sor, így a tárgyak holléte olykor nehezen visszakövethető. Egy alkalommal azt is megállapítottam, hogy a muzeológusi munka nemcsak poros, de néha az extrém sportokhoz is hasonlít. Létramászás, pakolás, emelés, mind a része lehet.

Az adrenalin pedig a legváratlanabb pillanatokban találja meg az embert: amikor egy telerakott tálas úgy dönt, hogy elválik a faltól és a földre veti magát, majd az utolsó pillanatban mégis meggondolja magát.

Néhány kirándulásra is sor került a két hét alatt. Megnéztük például a Győr közelében lévő tápi tájházat, ahol ugyan messziről, de egy háztető nádazását is láthattam. Városi Ágnes többször említette, hogy jelenleg a mézesbábosokat kutatja, ezért nagyon megörültem, amikor egyik nap kinyitotta a szekrényt, ami azonnal tömény méz illatot kezdett árasztani magából, mivel tele volt mézeskalács ütőfákkal. Ha jól emlékszem, láttam egy díszes krampusz alakú formát, aminek azért örültem, mert évek óta foglalkoztat a kérdés: hogyan lehetne krampusz alakú mézeskalácsot sütni? Ezért elégedettem nyugtáztam magamban, hogy igen, ez egy létező koncepció, nem csak én gondolok ilyenekre.

Képek: 1. (bal oldal) Nádazás Tápon (forrás: Bécsy Rebeka, 2022) 2-3. (középen) Bútorraktár a padok revíziója során (forrás: T. Városi Ágnes, 2022) 4. (jobb oldal) Bábsütőminta Lengyel József győri mézeskalácsos műhelyéből. Győr, 19. század második fele (XJM.N.62.91.42) (forrás: munkafotó a múzeumi nyilvántartásból)

Összességében élveztem a nyári gyakorlat minden napját, mert betekintést nyújtott a múzeumi munka sokrétűségébe, a gyakorlati, kreatív feladatokba, csakúgy, mint a papírok vagy a számítógép előtt töltött végtelen adminisztratív órák valóságába is. Külön örülök annak, hogy olyan muzeológus mellett lehettem, aki kedves, segítőkész és mindig a precizitásra és logikusságra törekszik, még akkor is, ha a körülmények mindezt megnehezítik.

Szöveg: Bécsy Rebeka

Kiemelt kép: Kuglófformák a múzeumban, Győr, Bécsy Rebeka, 2022
A képekért köszönet illeti a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum munkatársait.