Milyen világ rejlik a lakótelepi garázssorokban? Milyen kutatói kihívásokkal kell szembenéznie egy női kutatónak egy alapvetően férfias terepen? Mi a jó mentor-diák munkakapcsolatnak a titka? A Mester és tanítvány sorozatunkban hét interjút olvashatnak az érdeklődők a 37. OTDK helyezettjeivel és témavezetőikkel. Ez alkalommal Áldozó Borbálával, az ELTE TáTK Kulturális antropológia mesterszakos hallgatójával és témavezetőjével, Vámos Gabriellával, a ELTE BTK Néprajzi Intézetének oktatójával beszélgettünk.
Miről írtál OTDK dolgozatot? Hogyan találtál rá erre a témára, és miért ezt választottad?
Áldozó Borbála: Egy hetvenes években épült szocialista lakótelep garázssorát vizsgáltam a dolgozatomban. Arra a kérdésre kerestem a választ, hogy mi minden történik ezekben a garázsokban az autók tárolása és javítása mellet: mik azok az egyéb szerepek, amiket betölthetnek ezek a kívülről olyan egyformának, építészetileg egyszerűnek tűnő épületek a tulajdonosok életében.
A garázstelep mellett gyakran elhaladva és a telepen élő garázstulajdonosok történeteit hallgatva felkeltette az érdeklődésemet a garázssor rejtett világa és 2024. nyarán elkezdtem a terepmunkámat. Először még nem gondoltam arra, hogy ebből TDK dolgozat lesz, inkább a kíváncsiság hajtott. Aztán fokozatosan feltárulkoztak az itt zajló folyamatok és kialakult bennem a gondolat, hogy ezt fontos lenne megírnom és megosztanom másokkal is.
Milyen új eredményeket hozott a témavezetett hallgató TDK kutatása a hazai folklorisztikai kutatások számára?
Vámos Gabriella: Bori dolgozatának már a témaválasztása is újdonság volt, fontos társadalomtudományi kérdéseket feszegetett és a terepmunka speciális lehetőségeire, körülményeire is felhívta a figyelmet. Kapcsolódott a városnéprajzi, a szocialista időszak örökségét vizsgáló kutatásokhoz is, de az ún. informális gazdaságok működésére, a lakótelepi közösségi élet lehetőségeire is reflektált. Emellett a Néprajzi Múzeumban éppen zajló Buhera-kutatáshoz is kötődik, hiszen nemcsak a garázsok térbeli vizsgálata állt a fókuszában, hanem az azokban található tárgyak is. Ezenkívül arra is tanulságként szolgált, hogy nőként milyen kutatási lehetőségek aknázhatók ki egy alapvetően férfias térben. Bori kalandvágyát jól mutatja, hogy utóbbit kifejezetten kihívásként élte meg, ami nagyon szimpatikus volt számomra. Sejtettem, hogy ez a körülmény nem fogja eltántorítani, de öröm volt látni, hogy milyen ügyesen és talpraesetten találta fel magát bizonyos helyzetekben.
1-2. Áldozó Borbála terepen készített fotói.
Hogy talált egymásra oktató és hallgató, hogyan kezdődött, zajlott a közös munka?
Á.B.: Dr. Vámos Gabriella tanárnő volt, akinek felügyeletével életemben először végeztem terepmunkát az első néprajz minorosként töltött egyetemi évem utáni nyáron. Mindamellett, hogy bevezetett ebbe a világba, olyan bizalmi viszonyt alakított ki velünk, hallgatókkal, hogy tanulmányaim alatt bármikor bátran fordultam hozzá segítségért. A bizalmi kapcsolaton túl azért is kértem fel őt, mivel a témámrészben a szocializmussal foglalkozik, illetve a városnéprajzhozkötődik, és úgy gondoltam, hogy ezeken a területeken számíthatok szakmai tudására. Számításom aztán be is igazolódott: Vámos tanárnő nem csak szakmai kérdésekben segített, de a dolgozat írása alatt rugalmasan állt a közös munkához, ami hatalmas segítség volt számomra, mivel hajlamos vagyok szétszórtan, utolsó pillanatokban dolgozni.
V.G.: Bori tavaly novemberben keresett meg azzal, hogy szeretne témavezetőként fölkérni a dolgozatához, amelyben egy 1970-es években épült lakótelep garázssorát szeretné vizsgálni, mert felkeltette a figyelmét annak különleges világa. Azonnal igent mondtam, hiszen már ismertem Bori habitusát, korábbi munkáit és elkötelezettségét, és úgy éreztem, hogy jól tudnánk együtt dolgozni. A saját élményeim és az ő visszajelzései alapján mondhatom, hogy valóban így is történt; mindegyik közös konzultáció, beszélgetés nagyon inspriáló volt számomra, és örömmel olvastam a témában magam is.
Azt gondolom, hogy a témavezető úgy tud a legnagyobb segítséget nyújtani a hallgató számára, ha fölkészült az adott témában. Mivel én még nagyon a pályám elején járok, ezért érzem egy-egy téma kapcsán a saját hiányosságaimat is, de nem kérdés számomra, hogy igyekszem fölzárkózni és tájékozódni, ezzel is segítve a hallgatók munkáját. Úgy vélem, hogy nagyon fontos az is, hogy a témavezető stabil hátteret teremtsem a közös munkához és partnerként kezelje a hallgatót, akit nem elsősorban “vezet”, hanem vele együtt gondolkodik, és megpróbálja megérteni az ő gondolatmenetét.
Milyen élmény volt számodra részt venni és előadni az OTDK-n? Volt olyan előadás, ami különösen felkeltette az érdeklődésedet? Mi volt számodra a leghasznosabb visszajelzés?
Á.B.: Másodjára vettem részt az OTDK-n, idén két dolgozattal is. Most talán még jobb tapasztalat volt, mint két éve. Már nem izgultam annyira azon, hogy mi és hogy lesz, ezért idén már közösségi élményként tudtam megélni a konferenciát. Izgalmas előadások voltak, a zsűri kedves,felkészült és amikor kellett kritikus volt, ezzel egy jó hangulatú, műhelymunkára emlékeztető légkör alakult ki, ami szerintem a lényege kell hogy legyen egy diákkonferenciának. A zsűri motiváló és konstruktív tanácsai mellett a “leghasznosabb” az a visszajelzés volt, amiben felhívták a figyelmemet olyan kutatókra, akik szintén érdeklődtek már korábban az általam is vizsgált téma iránt. Én ugyanis nagyon örülnék ha ezt a kutatást a jövőben csapatban is folytathatnám, (hiszen a téma igazán elmélyült feltárása az én [női] kutatói kapacitásomat meghaladja) így most igyekszem felkeresni az ajánlott személyeket.
1-2. Áldozó Borbála terepen készített fotói.
Mit gondol oktatóként, miért fontos, hogy a hallgatók egyéni kutatómunkát végezzenek, és tanulmányi versenyeken, konferenciákon vegyenek részt?
V.G.: Egy-egy kutatás megvalósítása óriási fejlődést képes hozni mindenki életében, hiszen nemcsak szakmai kihívás, hanem egy nagyon izgalmas kreatív alkotómunka is. Az első szemináriumi feladattól kezdve arra próbálom ösztönözni a hallgatókat, hogy bátran fogjanak hozzá egyéni kutatásaikhoz, és azért is vegyenek részt tanulmányi versenyeken és konferenciákon, hogy visszajelzéseket kapjanak. Találkozzank más egyetemek hallgatóival, oktatóival, kutatóival és érdeklődjenek a többiek munkája iránt. A versenyek, konferenciák alkalmával részesei lehetnek egy kutatói közegnek, és megtapasztalhatják, hogy a látszólag egymástól távol álló munkák tapasztalataiból is milyen sokat lehet inspirálódni. Ne torpanjanak meg az első nehézségnél, ne keseredjenek el, ha nem érnek el helyezést, fogadják rugalmasan és nyitottan a kritikákat, hiszen ez fogja a fejlődésüket szolgálni! Itt szeretném megjegyezni azt is, hogy hatalmas öröm volt látni, hogy sokan a házi forduló után milyen sokat fejlődtek, és nagyon büszke vagyok az összes ELTE-s hallgatóra, aki az OTDK-n részt vett!
Mesélj a jövőbeli terveidről! Szeretnéd folytatni az OTDK-n előadott témád kutatását, vannak már ezzel kapcsolatban elképzeléseid?
Á.B.: Szeretném mindenképp a kutatási témámat továbbvinni. Még az idei dolgozatom írása közben felfedeztem egy terepet, ahol a két néprajzos OTDK témám ötvöződik. Izgatottan várom, hogy a mostani egyetemi vizsgáim befejezésével belevessem magam ebbe a terepbe is, ahol majd szükségszerűen a korábbi munkáimra kell támaszkodnom, így folytatva azokat.
Milyen tanácsot adnának azoknak a hallgatóknak, akik a jövőben szeretnének elindulni a TDK-n, OTDK-n?
Á.B.: Ugyanazt tudom tanácsolni, amit a legutóbbi ilyen OTDK utáni interjúnál tettem: hogyha van egy kutatási ötletük, amit a magukénak éreznek, akkor mindenképpen vágjanak bele a munkába. Ha izgalmasnak találják, akkor élményként, nem pedig plusz feladatként fogják megélni.
V.G.: Bátran vágjanak bele és olvassanak, tájékozódjanak, beszélgessenek nagyon sokat az őket érdeklő témákról! Ne az események verseny jellegére gondoljanak, hanem arra, hogy egy szakmai fórum részesei lehetnek, ami végsősoron a témájuk alaposabb és mélyebb megismeréséhez visz közelebb.
Fotók: Áldozó Borbála
Borítóterv: Pamuk Lili Judit