Mi az a Dumpster diving? Hogyan jelenik meg egy új téma egy tudományterületen belül? Milyen kihívásokkal jár egy új irányba mutató munka? A Mester és tanítvány sorozatunkban hét interjút olvashatnak az érdeklődők a 37. OTDK helyezettjeivel és témavezetőikkel. Ezúttal Kovács Botonddal, az ELTE BTK Néprajzi Intézetének másodéves hallgatójával és témavezetőjével, Báti Anikóval, az ELTE BTK Néprajzi Intézetének oktatójával és a Néprajztudományi Intézet tudományos főmunkatársával beszélgettünk.
Miről írtál OTDK dolgozatot? Hogyan találtál rá erre a témára, és miért ezt választottad?
Kovács Botond: Dolgozatomban egy városi közösséget kutattam, akik a Dumpster diving (magyarul kukabúvárkodás) tevékenységét végzik. Ennek lényege, hogy a kisebb kereskedelmi boltok, zöldségesek kukáiból kiszedik a még fogyasztható élelmiszereket, és megtisztítás, válogatás, faragás után újra használatba veszik azokat. Heti pár óra munkával olyan sok élelmiszerhez jutnak hozzá, hogy az önfenntartásra mellett még a rászorulókat is segíteni tudják a mentett élelmiszerekkel.
A témával, vagyis ezzel a közösségel barátokon keresztül ismerkedtem meg. A kutatás során többükkel interjúkat készítettem, ezek mindegyike nagyon pozitív volt számomra, számos hasznos és érdekes témáról kimerítően tudtunk beszélgetni. Meghatározó élmény egy közösség belső motivációt, kapcsolatrendszerét és filozófiáját kutatni és megismerni azt.
Milyen új eredményeket hozott a témavezetett hallgató TDK kutatása a hazai néprajzi kutatások számára?
Báti Anikó: A folyamatosan változó város, mint kutatási terep és a mai fogyasztói társadalom kihívásai, az azokra adott egyéni és közösségi válaszok olyan kérdések, amelyek magukban hordozzák az előzmények feltárásának igényét, és a jelenen túl a jövőre is kihatással lehetnek. A Botond által kutatott téma, a hulladékok és az élelmiszerek, a tisztaság, fogyaszthatóság, az étel értéke mind, mind fontos, aktuális kérdés. Ezzel a megközelítéssel még senki nem vizsgálta a hazai néprajzi kutatói körön belül a dumpster diving problematikáját. A most elindult kutatás feltételezhetően még számos irányba fog elágazni, az interdiszciplináris látásmód, és a hasonló nemzetközi eredmények pedig árnyalni fogják a magyar gyakorlatról kialakult képet.
1. Hulladékból mentett élelmiszer, 2. Vizuális reprezentációja annak, hogy miért jelenik meg mind a magyar, mind az angol kifejezésben a búvárkodás szó. (Fotók: az anonim-közösség képgyűjteményéből)
Hogy talált egymásra oktató és hallgató, hogyan kezdődött, zajlott a közös munka?
K.B.: A téma feldolgozásának kezdetén Báti Anikótól hallgattam egy kurzust, ami a táplálkozás kutatásról szólt , ennek kapcsán kértem fel őt a témavezetésre. A közös munka nagyon gördülékeny volt, a Tanárnőtől rengeteg inspirációt és támogatást kaptam a kutatás során. Számomra a legfontosabb tapasztalat az volt, amikor a végleges dolgozatot korrektúrázva kézhez kaptam. Ebből nagyon sokat tanultam mind a fogalmazásról, tudományos írásról, mind pedig a helyes fogalomhasználatról.
B.A.: A táplálkozáskultúra múltját és jelenét tárgyaló tanóra kapcsán kezdődött a közös munkánk Kovács Botonddal. A tanítás során körbe jártunk számos olyan kérdést, amely a mai, egészségtudatos, környezetért felelősséget vállaló fogyasztók szempontjából fontos lehet. Így kitekintést tettünk a múltra, amely alapjaiban határozza meg az étkezési szokásainkat, és az ételekről való közgondolkodást. Feltételezem, hogy mindez inspirálólag hatott Botondra a témaválasztáskor, és a felkészülés során. Nagy öröm és megtiszteltetés számomra, hogy részt vehettem ebben a munkában, és a Kovács Botond által elért nagyszerű ereményben picit én is osztozhattam.
A témavezető egyrészt bátoríthat, ötleteket adhat, de személye egyúttal kontrollt is jelent a munka során. Botond esetében is megvitattuk a hallgatói gondolatokat, ötleteket, kritikával együtt átgondoltuk. Számba vettük a kutatás fő kérdéseit, a módszereket, az adatkezelési és a jogi szempontokat, továbbá a megírt tanulmányt és a ppt-ket ellenőriztük, illetve gyakoroltuk a prezentációt a szóbeli fordulóra készülve.
Milyen élmény volt számodra részt venni és előadni az OTDK-n? Volt olyan előadás, ami különösen felkeltette az érdeklődésedet? Mi volt számodra a leghasznosabb visszajelzés?
K.B.: Minden szempontból nagyon pozitív élmény volt az OTDK-n való részvétel, sok lehetőséget nyújtott a kapcsolatépítésre, mind a szakma képviselőivel, mind pedig a hallgatótársakkal. A szekció fordulója nagyon kellemes hangulatban telt, és az SZTE-n is meleg fogadtatásban részesültünk. A kezdeti izgalom leküzdése után szerintem jól sikerült átadnom a kutatási témámat, és sikerült felkeltenem a hallgatóság érdeklődését. A további, kiváló előadások közül nem tudok kiemelni egyet, mivel szerintem mindegyikből sokat lehetett okulni, többek között módszertani szempontból, vagyis hogy ki milyen témát választ és azt hogyan fogja meg.
Mit gondol oktatóként, miért fontos, hogy a hallgatók egyéni kutató munkát végezzenek, és tanulmányi versenyeken, konferenciákon vegyenek részt?
B.A.: Az egyetemi képzés fontos eleme, hogy az oktatók iránymutatása mellett az anyaggyűjtést és -feldolgozást, az eredmények közzétételének minden lépését a hallgatók elsajátítsák, és megfelelő módon begyakorolják. Erre nagyszerű lehetőséget jelent minden olyan alkalom, amikor együtt működhetnek a hallgatók a tanáraikkal, akik tapasztalataikat, meglátásaikat így személyre szabottan tudják megosztani a közös siker érdekében.
1. A saját részre szerzeményezés mellett hangsúlyos a visszaszolgáltatás is, ennek a része az „ingyen piac” koncepció. (Fotó: az anonim-közösség képgyűjteményéből)
Mesélj a jövőbeli terveidről! Szeretnéd folytatni az OTDK-n előadott témád kutatását, vannak már ezzel kapcsolatban elképzeléseid?
K.B.: Dolgozatom témáját szeretném szakdolgozattá duzzasztani, amihezmár rengeteg ötletünk van a témavezetőmmel. Sok terepmunka és szakirodalom feldolgozás vár még rám ezzel kapcsolatban, amiket már nagyon várok. Szeretnék továbbá még ezzel a témával más pályázatokon is részt venni, majd ezek után valami egészen másba is belevágni, bár ez egyelőre még csak gondolatok szintjén létezik.
Milyen tanácsot adnának azoknak a hallgatóknak, akik a jövőben szeretnének elindulni a TDK-n, OTDK-n?
K.B.: Mindenkit bátorítanék hogy próbálja ki magát, és vegyen részt ezeken az eseményeken. Számomra nagy szakmai fejlődést jelent a Báti Anikóval való közös munka, és az is hogy számos néprajzi szakember elolvasta, véleményezte az írásomat, és ezáltal részt vesz a közös gondolkodásban a téma vonatkozásában. Nagy motivációt jelent a meghatározó szakemberektől kapott dicséret és biztatás. A szakmai aspektusokon túl pedig egy nagy kaland is az egész, számos boldog és emlékezetes élménnyel gazdagodva jöhettünk haza Szegedről.
B.A.: A képzés során a szemináriumok lehetőséget adnak arra, hogy ki-ki megtalálja a saját érdeklődési területét, a saját hangját a néprajztudományon belül. Ha valaki úgy érzi, hogy egy téma megfogta vagy az olvasott szakirodalom, esetleg egy személyes tapasztalat kérdések sorát indította el a fejében, amelyekben szívesen elmélyedne, akkor ezek a fórumok, az OTDK és egyéb rendezvények jó lehetőséget adnak arra, hogy a valódi kutatói munkába bepillantást nyerjenek. A tanári támogatás pedig egyfajta védőhálót biztosítaz első szárnypróbálgatásokhoz. Felbecsülhetetlen az értéke annak, hogy a tanulási folyamaton túl az írásbeli, szóbeli fordulók során lehetőség van a szakmánk neves képviselőit, valamint a “sorstársakat”, a feltörekvő fiatal generációt is megismerni. Így mindenkit csak bíztatni tudok, hogy vállalják el ezt a többlet munkát, mert csak nyerni lehet vele, minden téren. Ahogy Botond példája is mutatja: személye és a témája már benne van a szakmai gondolkodásban. Ez pedig nagyon hasznos lehet a jövő beli kapcsolatépítés során.
Fotók: az anonim-közösség képgyűjteményéből
Borítóterv: Pamuk Lili Judit