A Net(no)working Kultúra- és Társadalomkutató Hallgatókért Egyesület által szervezett II. Netnoworking Téli Egyetem 2026. február 6–8. között került megrendezésre. A hétvége során víz és társadalom összetett kapcsolata került a fókuszba. Milyen szerepe lehet a folyóknak és a folyók szabta irányoknak a hanti világképben és térbeli szerveződésében? Mit tehetünk a vízhiány ellen, és mik azok a sonkatermő mocsarak? Mi köze a Balatonhoz a watzilának? Muzealizálható-e a víz? A programról harmadéves hallgatónk, Cséfalvay Franciska számol be.
Az idei Téli Egyetemen egy napjainkban is sokakat foglalkoztató, fontos téma, a víz és társadalom kapcsolata került a középpontba. Az előadók ezt a témát járták körül összetett kérdéskörének, problémáinak, kapcsolatrendszerének vizsgálatával. Kiemelt hangsúly került a vízhasználat problémáira, konfliktusaira, az egyre inkább vízügyi krízisterületté váló régiókra és a megoldási kísérletekre. A rendezvénynek izgalmas keretet adott, hogy Makón valósult meg. A Maros mentén elterülő kisváros létének és történelmének meghatározó eleme a folyó közelsége.
De mi is a Netnoworking?
Az egyesület neve többdimenziós jelentéssel bír: egyrészt a „networking” kifejezés a hálózat kiépítésére, a találkozás és ismerkedés lehetőségére utal, a „no working” a program informális jellegét tükrözi, míg az „etno” az egyesület néprajzi, antropológiai profilját hangsúlyozza. Olyan konferenciákat, fesztiválokat, táborokat, workshopokat szerveznek, ahol a csoporttagok szakmai és személyes fejlődését támogatják és a résztvevők közötti kapcsolatrendszer kialakítására törekednek. A programokon a Kárpát-medence területén néprajzot és kulturális antropológiát tanuló (vagy ilyen témákban kutató), alap-, mesterszakos és doktorandusz hallgatók találkozhatnak a szakma legkülönfélébb területeit képviselő szakemberekkel. A szervezők ezúttal olyan szakembereket hívtak meg, akik munkájuk, kutatásaik során szembesülnek a víz társadalom- és kultúraformáló hatásaival, azokat próbálják értelmezni.
Az előadásokról
Az első nap Nagy Zoltán (egyetemi tanár, PTE BTK Néprajz – Kulturális Antropológia Tanszék tanszékvezető) plenáris előadásával indult. A víz és a hantik című előadásában azt mutatta be, milyen szerepet játszik a víz a nyugat-szibériai hantik életében. Megtudhattuk többek között azt is, hogy mire való a zimnyik – ez egy szilárd burkolatú utat jelent és áru szállítására használják. Folyó vagy mocsár befagyásával keletkezik, ezzel képezve utat a téli időszakban. A hantik életében a víz, a folyók szabják meg az emberi kapcsolattartás lehetőségeit, ezáltal az identitás alapvető elemeit is, valamint a hó, a jég váltakozása adják meg a mindennapi élet kereteit. Az előadásban a folyók szabta irányok horizontális és vertikális irányokra való használata, a távolság jelentéseit befolyásoló folyó szabta irányok és a térbeli szerveződés kérdéseinek vizsgálata is a fókuszba került. A víz ritmusa az emberi élet ritmusát is meghatározza. A folyók szabályozzák a gazdálkodás ciklusait, az emberek helyváltoztatásának, közlekedésének lehetőségeit és ezek további hatással vannak az emberek életére, mint például a hanti nyelvjárások eltűnésére és az orosz köznyelvvé válására.
Prof. Dr. Nagy Zoltán előadása – A víz és a hantik
Ezután következett Balogh Péter (gazdálkodó geográfus, a Szövetség az Élő Tiszáért és a Vízválasztó Mozgalom elnöke, a Magyar Agroökológiai Hálózat Egyesület elnökségi tagja) előadása, melyben olyan kérdések merültek fel, mint például a természet szerepe az emberi életmód alakulásában, vagy az ember és természet kapcsolata. Megtudhattuk, hogy nem csak az éghajlat befolyásolja a tájhasználatot, hanem a tájhasználat is az éghajlatot. Olyan érdekes témák kerültek még szóba, mint a süllyedő Alföld problémája, a Tisza-völgy fogalma, hogy meddig tart egy folyó, mennyire fontos a természet tájalakító szerepe, valamint, hogy a fenntarthatóság és fejlődés felé való elmozdulás problémája hogyan jelenik meg napjainkban. A beavatkozás újabb beavatkozást eredményezhet, az ármentesítés még nagyobb árvizeket, vagy akár szárazságot is okozhat. Megvizsgáltuk az ember és az őt körülvevő táj természetes és természetszerű együttműködését.
1.Balogh Péter előadása – Víz(v)iszonyaink – víz és ember viszontagságos viszonyulása a modern korban, a Tiszai-alföld példáján 2.Az előadások után közös vacsora
A második napot Babai Dániel (tudományos főmunkatárs, ELTE HTK Néprajztudományi Kutatóintézet) előadása indította, aki a sonkatermő mocsarak világába kalauzolt minket. Az előadás során a Kárpát-medence vizes élőhelyeinek a tájhasználatban betöltött szerepét, illetve a vizes élőhelyek adta természeti javakat vettük számba a Hortobágyon, a Partiumban és a Száva mentén végzett ökológiai antropológiai kutatások alapján. A halászó, vadászó, gyűjtögető pákászok életében nagyon fontos szerepük volt a Kárpát-medence vizes élőhelyeinek, a mocsaraknak és a lápoknak. A legeltetésben fontos szerepet kapnak napjainkban is – ezért „sonkatermők”. Az előadásban olyan vizes élőhelyekhez kötődő növényfajokról is szó volt, mint például a sulyom (más néven rombusznövény), a gyékény, a nádfiók, az indás ínfű és azok felhasználása, például innivaló vagy csokoládé készítésére.
Dr. Babai Dániel előadása – Sonkatermő mocsarak, gyógynövények, madarak – a vizes élőhelyek jelentősége a Kárpát-medence külterjes gazdálkodásában
Törő Balázs (muzeológus, Laczkó Dezső Múzeum) Formák és presztízs, a Balaton használatának módozatai a hatvanas évektől napjainkig című előadásból megtudhattuk, hogy a Balatonhoz érkező nyaralónépesség motivációiban az 1960-as évektől napjainkig milyen tendenciák és azokon belül milyen változások figyelhetőek meg, a helyi lakosság hogyan használja a tájat, a nyaralókultúrát milyen hatások érték. Az előadásból kiderült az is, hogy a watzila egy vízen járó fűnyíró, amelyet a helyiek használnak. Napjainkban is problémát jelentenek a szabadstrand és szabad használatú partszakasz közti különbségek, a nyaralók nem megfelelő parthasználati szokásai. Az 1960-as, 1970-es évek nyaralókultúrájának vizsgálatával kapcsolatban a „Formákon túl” című projekt keretében balatoni nyaralókerítésekkel, kapukkal és történeteikkel ismerkedhettünk meg. Mindez közelebb vihet minket a rendkívül összetett balatoni társadalom működése mögötti tendenciák megértéséhez. A sokak által kedvelt balatonfüredi pókos kaput például egy arácsi műkovács készítette egy nagybirtokos család villájához. A kapura később a tulajdonos nem tartott igényt, így az a füredi Helytörténeti Gyűjteménybe kerülhetett.
A Téli Egyetem zárásaként két előadás vizsgálta a víz és társadalom témáját a természet, az ember és a tárgyak együttélésének szemszögén keresztül. Jenike Kinga (muzeológus, Duna Múzeum – Magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Múzeum) a Víz és ember kapcsolata a Duna Múzeumban című előadásában a múzeumpedagógiai foglalkozások és interaktív programok céljaiba kaphattunk betekintést. Ezek során a látogatók személyes élményeken keresztül ismerhetik fel a vízvédelem fontosságát – a vízhez kapcsolódó természeti folyamatok, környezeti kihívások és kulturális értékek megértése mind a felelős magatartást segítik elő. Megtudhattuk, hogy a fenntarthatóság érdekében, a csomagolás csökkentését és a takarékos vízhasználatot szem előtt tartva milyen termékeket, a folyékony, vagy kapszulás mosószerek helyett mosódiót, mosólapot érdemes választani a hétköznapokban. A Duna Múzeum egyik célkitűzése, hogy a látogatók olyan szemléletformáló tudást kapjanak, amit a mindennapjaikban is fel tudnak használni.
Jenike Kinga előadása
Schleicher Vera (muzeológus, főosztályvezető, Néprajzi Múzeum Gyűjteményi Főosztálya) Vízálló, vízhatlan, vízhiány címet viselő interaktív előadásában azzal a kérdéssel foglalkoztunk, hogy muzealizálható-e a víz. Vajon milyen lenyomata van a „vizes” tárgyuniverzumoknak a néprajzi gyűjteményekben és mennyire véletlenszerű ezek muzealizálása? Az előadásban olyan, a vízhez kapcsolódó személyes és közösségi tapasztalatokat tükröző tárgyak példáin keresztül közelítettünk történeti és kortárs kérdésekhez, mint például a stég és bódé bekerülése a múzeumokba, a jégvágó, a fakutya, a fókabőrből készült kutyacipő, vagy éppen a víztakarékos szájból mosdás technikája, amely során a szájba vett, majd onnét kézbe adagolt vízzel tisztálkodtak.
1.Dr. Schleicher Vera előadása 2.Nagy Zoltán összefoglalója a Netnoworking Téli Egyetem előadásairól
Az utolsó napon városnézéssel zárult a program, Apjok Vivien (a Netnoworking elnöke, egyetemi adjunktus, SZTE BTK Néprajz és Kulturális Antropológiai Tanszék) vezetésével tekinthettük meg Makó városát, jellegzetes szecessziós épületeit, a Hagymatikumot, a Hagymaházat, és a Zenepavilont, amelyeket több más épülettel együtt Makovecz Imre tervezett.
Közös kép a téli egyetem résztvevőivel a városnézésen
A Netnoworking által szervezett rendezvényeket mindenkinek ajánlom, aki szeretne izgalmas tudományos problémákkal, kérdésekkel és új nézőpontokkal találkozni egy barátságos közegben. A pozitív tapasztalatokat mi sem szemlélteti jobban, mint egy visszajelzés a Netnoworking Instagram-oldaláról: „Vonzó a találkozó hangulata, stílusa, szakmai tartalma, lendülete. Egyszóval vagány.”
Szöveg: Cséfalvay Franciska
Borítókép: Pamuk Lili Judit
Fotók: Apjok Vivien