Húsvét alkalmából ismét visszatér az archív képnézegető rovatunk, ezúttal a középpontban a tojáshoz kapcsolódó szokások állnak. A Néprajzi Múzeum gyűjteményéből válogatott képsorozatunkkal ezúttal a tojással kapcsolatos húsvéti hagyományok sokféleségével ismerkedünk meg egy kicsit közelebbről.
A kókonya
„A középkori egyházi írók a húsvéti tojást is beillesztették jelképrendszerükbe. Érdekes a Sándor-kódex leírása a »Mennyországban található igen szép dolgokról«. Az igen szép dolgok között említi a kókonyát, a húsvéti szentelt ételt is, melyet az emberek egymásnak is küldözgetnek. A tojásfehérjét Krisztus lelkéhez. hasonlítja, a tojás sárgáját pedig Krisztus istenségéhez. A kókonyához tartozik még a »koszorúmódra csinált« húsvéti kenyér is A kókonya szó azután a mai népnyelvben jelentheti a hímes tojást is. Olasz vagy vallon jövevényszó lehet, még a középkorban honosodott meg nálunk (az olasz cuccagna-ból vagy a vallon cocogne-ból).
Akárcsak más, a római egyházhoz tartozó országokban, nálunk is nagy szerepet játszott húsvétkor az egyházi járandóságok között a tojás. Így például a dunántúli egyházi nagybirtokokon a középkor végén minden telek után általában 2 kenyeret és 2-től 20-ig terjedő tojásmennyiséget voltak kötelesek a jobbágyok beszolgáltatni. (Hasonló adatokról számol be Moser a bajoroknál, a középkor végén itt is kenyérrel és tojással adóztak húsvétkor.)“ (Dömötör, 1964)
Fotó: Néprajzi Múzeum/F96772 Húsvéti kalács, Kókonya, Csermák Géza
A festőanyagok
„Festőanyagul a nép a múltban festőnövények főzetét használta valamilyen páccal (pl. timsó, ecet, savó stb.). Sárga színt a vadalma, eperfa kérgéből, sárgásbarnát a vereshagyma héjából, zöldet a bürökből, feketét a gubacsból nyertek. A berzsenyt a piros színhez boltból vásárolták. Ma anilinfestékekkel vagy fukszinnal festenek. A fukszin vízben piros, szeszben zöld színt ad, de a kék és lila színt is ebből állítják elő.“ (Györffy, 1925)
Fotó: Néprajzi Múzeum/F306652 Húsvéti tojásfestés Kankovszky Ervin
Komatál/mátkatál küldés
“A húsvéti komatálküldés Fejér megyei előfordulását Prepeliczay Elődné Korponay Aranka a Székesfehérvár és Vidéke című lap 1913. évi húsvéti számában így mutatta be: »A régi Bogárd-Tinódon szokásos volt a komatál. Húsvét első ünnepén a leányok rózsás tálakra piros tojást, sonkát, friss kalácsot szelnek. Cukros perecekkel, mézescsókokkal, habcukor babákkal és zászlós báránykákkal rakják körül. Közepére hosszú nyakú üveget, tele vörösborral, állítanak, mit orgonavirággal és kék liliommal zárnak le. Az egészet szélesen hímzett patyolat kendőbe fogják, és nemzeti színű szalaggal kötik át. Mise után, mikor ki- jönnek a templomból, leány barátnőjüknek vagy legény ismerősüknek küldik el, hogy ‘komámasszonynak’ vagy ‘komámuramnak’ szólíthassák egymást.«” (Lukács, 2021)
Fotó: Néprajzi Múzeum/F6339 Mátkatálat vivő lányok ünnepi ruhában, Bátky Zsigmond
Hímes tojás
„De honnan származik a »hímes vagy írott tojás« kifejezés? A hímes melléknév a ma már nemigen használatos, ‘dísz, díszítő minta’ jelentésű hím szavunk származéka. Napjainkban a hímes szó is szinte csak a hímes tojásszerkezetben él tovább, amelyet az Értelmező szótár így ír körül: »húsvéti locsolók számára készített, rendszerint keményre főtt tojás, amelynek héjára cifra mintákat festettek, vagy egyszínűre festett héjára rajzokat karcoltak«. E szavak régi voltát mutatja például a Baranya megyei Hímesháza falu neve is, ennek eredeti jelentése ‘festéssel díszített falú ház’ lehetett.
Az »írott tojás« kifejezés meg arra utal, hogy ír igénk korábbi jelentése ‘fest’ volt, amint régi képíró szavunk is a festőt jelentette.“
Fotó: Néprajzi Múzeum/F157919 Kislány hajviselete Gönyey Sándor
Piros tojás
„Klézsén, azzal, hogy húsvét reggelén frissen húzott kútvízbe piros tojást tesznek, arról isznak és mosakodnak, »hiszik, hogy Jézus feltámadott«, és azt is, hogy egész esztendőben egészségesek lesznek. Ugyanezért törik fel csökkintással a piros tojást. A kútvízzel meglocsolt lányokat (szüleik) piros tojással váltják meg. A hintázók a közösségnek azt a tagját, aki a hintaállításhoz szükséges faanyagot az ünnepi periódusra biztosítja, Bukovinában piros tojással viszonozzák. A hímes tojást díszítheti aztán cserkabala motívum is. Piros tojást ígérnek a mondókák a mestergerendát háromszor megrágó hintázónak is. Fentiek szerint a hintaállítás és hintázás — akárcsak a tojásfestés és locsolás — szakrális cselekedet, amit a feltámadás szimbólumával jutalmaznak.“
Fotó: Néprajzi Múzeum/F 124862 Hímes tojás Takács Lajos
Irodalom:
- Balázs Géza, Kedves hallgatóim! Válogatás a Magyar Rádió Édes anyanyelvünk című műsorából, Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2003, 305.
- Dömötör Tekla, Húsvét. Naptári ünnepek – népi színjátszás, Neumann Kht., Budapest, 1964.
- Gazda Klára, A hinta a magyar néphagyományban. Imádságos asszony. Erdélyi Zsuzsanna köszöntése, Gondolat Kiadó, Budapest, 2003, 297.
- Györffy István, Hímes tojások. Magyar Népművészet 8., Budapest, 1925.
- Lukács László, Áldott húsvét ünnepe, Hitel 21. évf. 12. sz., 2021, 91-94.
A sorozatot összeállította: Bobák Szilvia és Horváth Kinga