A 19. század végén Burger Ignác nagykovácsi plébánossal nem voltak megelégedve hívei, így a püspöktől kérelmezték áthelyezését. Milyen okok és motivációk állhatnak egy pap és hívei között kialakult konfliktus hátterében? És mi történik akkor, ha egy néprajzos a levéltári iratokkal együtt a nyomozók nagyítólencséjét veszi kézbe? Lehet-e kutatóként igazságot tenni? A white box/EXPO-tárlat ötödik kiállítása Bujtor Zsófia Anna levéltári kutatásaira épül, az alsópapság és a lokális közösségek viszonya mellet bepillantást enged a történeti néprajz feladataiba és célkitűzéseibe.
A konfliktus
Tavaly februárban fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy szeretnék levéltári kutatást folytatni, témámként pedig a 19. századi alsópapság és a lokális társadalom viszonyát választottam. Bednárik János javaslata miatt esett a választásom a Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani Levéltárra, ahol Burger Ignác római katolikus adminisztrátor és az általa vezetett hitközségek kapcsolatával kezdtem el foglalkozni. A kiindulási pontom egy 1890-es panaszlevél volt, amit a nagykovácsi hívek írtak a pap ellen. A történet lassan bontakozott ki előttem, ahogy egyre mélyebbre ástam magamat a nagykovácsi plébánia és Burger Ignác személyes iratanyagában. Egyfajta nyomozónak éreztem magam, aki próbálja felderíteni a vitás ügyet pap és hívei között a rendelkezésre álló nyomok alapján. Mégis, néprajzos kutatóként nem egyszerű nyomozói szerepbe helyezkedtem, hiszen az én célom nem az volt, hogy ítéletet hirdessek a kutatás végén azzal kapcsolatban, hogy kinek volt igaza, hanem hogy rávilágíthassak a levelek mögött álló motivációkra, arra, hogy egy ilyen kiállás mit mond el a korabeli társadalomról.
Nagykovácsi (forrás: nagykovacsikronika.hu)
Kutatási témám szorosan illeszkedik az MTA-ELTE Lendület Történeti Folklorisztikai Kutatócsoport tevékenységébe. A Bárth Dániel vezetésével 2018–2023 között megvalósuló projektben a 18–20. századi alsópapság és a lokális közösségek kutatásával foglalkoztak.
Az alsópapság az egyházi hierarchia alján elhelyezkedő személyekből áll. Vizsgálatuk azért is fontos feladata a történeti néprajznak, mivel az ő sorukból kerültek ki azok a személyek, akik helyi értelmiségi mivoltukból adódóan a magas kultúra képviselői voltak a lokális közösségekben, mégis közvetlen, napi kapcsolatban álltak a népi kultúrával, ilyen formán pedig egyfajta közvetítő szerepbe kerültek. (Bárth D. 2013:28., Burke 1991:43–44.)
A kutatócsoport felvetése, hogy a rendelkezésre álló forrásokon keresztül lehetőségünk van megragadni a korszak laikus vallásosságát, az alsópapság és a lokális társadalom kapcsolatát, a változó papi és polgári attitűdöket.
Kép: Fortepan.hu (év: 1907, képszám: 100072, adományozó: Jezsuita Levéltár).
Az általam vizsgált nagykovácsi hitközség a Székesfehérvári Egyházmegyében található a Budai alsó esperesi kerületben. A 19. század végén az itt élők nagyrésze német származású, római katolikus volt. (Bednárik 2020:46., 71–73.) A hitközség nem rendelkezett kegyúrral, ebből fakadóan a plébániát a közösség tartotta fenn. A pap és a hívek viszonyát egy kölcsönös függőségi viszony jellemezte, ahol a pap a közösség szakrális igényeit elégítette ki, ő maga pedig gazdaságilag függött híveitől. (Bednárik 2020:74., Bárth J. 2019:185.) Erre a viszonyrendszerre használja Bárth Dániel a ,,komplex ökonómia” fogalmát, amely számtalan konfliktust rejt magában. (Bárth D. 2013:24., Bednárik 2023:182–186.)
Burger Ignác – a vádlott
Burger Ignác 1879-től volt a nagykovácsi plébánia adminisztrátora. Papi tevékenysége mellett több fordítása is megjelent, például Pázmány Péter beszédeiből, amelyeknek megrendelési felhívásain keresztül beleláthatunk papi identitásába. Burger nem egyedüliként bírálta a 19. század második felének szerinte vallástalan társadalmát, ahol eluralkodott a materializmus és az erkölcstelenség. (SzfvPL I.4. No. 5636. 1715/1875.) Az, hogy a 19. század során végbemenő polgárosodás valóban az emberek vallástalanságához vezetett volna, mégsem egyértelmű. Bednárik János Maria Anna Zumholz, német történész elméletével kapcsolatban ír arról, hogy a korszakban a vallásgyakorlás már nem kizárólag az egyház befolyása alá esett, a polgári öntudatra ébredő lokális közösségek kifejezték saját igényeiket is. Bizonyos szempontból a papok ellen írt panaszleveleket értelmezhetjük úgy is, hogy a közösségek kiállnak saját elképzeléseik mellett a vallásgyakorlással kapcsolatban papjaikkal szemben. (Bednárik 2020:308–311.)
A Burger Ignác ellen írt panaszlevélben kilenc pontban indokolták meg hívei, hogy miért szeretnék, ha a püspök új papot helyezne a nagykovácsi plébánia élére. (SzfvPL I.3. No. 4534. 393/1890.) Itt több olyan érvet is találhatunk, ami sok más hasonló panaszlevélben is előfordul. Ezekről nehéz lenne megállapítani, hogy mennyiben szóltak valójában az adott pap személyéről, és mennyiben arról, hogy a hívek ezekkel az érvekkel szerettek volna hatni a püspökre. (Bárth D. 2013:26–27.) Így értelmezhető például az, amikor a levél végén a hívek azt írták, hogyha nem orvosolják sérelmeiket, felekezetet váltanak:
„Végre mindezen alapos panaszunk folytán kénytelenek vagyunk kinyilatkoztatni, hogy hogy ha panaszunk nem fog kellőleg orvosoltatni és lelkűnk üdveről a vallás és hitt elvei szerint nem lesz méltón gondoskodva kénytelenek leszűnk ezen sérelmes allapotokat mellőzni és más vallásra átlépni.” (SzfvPL I.3. No. 4534. 393/1890.)
A vádpontok közé bekerült a máshol is gyakran előforduló gazdasági konfliktus: Burger hívei kifogásolták, hogy a pap megemelte a templompénzek után járó kamatokat. (Gyöngyössy 2014:88.) Ezenkívül több pontban azzal vádolták Burgert, hogy nem tett eleget papi kötelezettségeinek, nem tartotta meg a miséket, keresztelőket. Ha a papok és a hívek viszonyát egy ,,komplex ökonómiaként” értelmezzük, ezek a papi mulasztások nem csupán vallási deficitet jelentettek a közösség számára, hanem akár ,,személyes tragédiaként” is értelmezhetjük őket, például az elmaradt keresztelők és gyóntatások esetében. (Gyöngyössy 2023:202.)
A vádlott válaszol
Burger Ignác első levelében csupán kifogásolta, hogy a püspök vizsgálatot rendelt el ellene, mivel úgy gondolta, hogy ezzel a gesztussal a püspök jogalapot ad az elégedetlenkedőknek: „Nem tudom minek volna itt vizsgálat szükséges, mikor minden a legnagyobb szentségben és békességben van. Egy pár tekintélyt aláásni akaró pimasznak szolgálna csak előnyére ha a vizsgálat foganatosításával tekintélyemet maga a püspöki Hivatal segítené aláásni.” (SzfvPL I.3. No. 4534. 393/1890.) Második levelében már konkrét vádakat fogalmazott meg híveivel, illetve a levél fogalmazójával szemben: „Itt van egy muzsikus Zemmel György ez a községben a Belzebub, ez akar itt pap, kántor lenni, ez terjeszti a vallás rovására és elnyomására célzó pogányságot (…) Ezek az emberiség tulokjai, csalók, tolvajok, rablók, fajtalanok, gyilkosok, vérfertőztetők. Az apák saját leányuktól nemzenek, a vő megfojtja ipát, évenként 20 gyermek üzés van; nyiltan irnak az orvosnak, hogy üzze el gyermeküket!” (SzfvPL I.3. No. 4534. 769/1890.) Ez a fajta retorika jellemző volt a papok által írt válaszlevelekre. (Gyöngyössy 2014:88.)
Emellett arra is kitért, hogy a hívek és közte már régóta nincs egyetértés a papi jövedelmeket illetőleg, amikor meg akarta emelni a templompénzt ,,az egész község dynamittal akarta lakomat fölrobbantani, évekig élet halál veszély közt voltam”. (SzfvPL I.3. No. 4534. 769/1890.)
Ezzel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy a hívek a helyi papot gyakran elődeihez viszonyították, ezért sem nézték jó szemmel, ha változtatni akart a helyi szokásrenden. (Gyöngyössy 2014:81–82.)
A Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani Levéltár iratanyagai között kutatva rábukkantam két olyan levélre is, amelyet a sárkeresztúri hitközség tagjai írtak a püspöknek 1869-ben, arra kérve őt, hogy nevezze ki a megüresedett plébánia élére az akkor ott ideiglenes adminisztrátorként működő Burger Ignácot. „olly egyént igényel, a ki ernyedetlen szorgalma és kitartó erélye által a két nagy feladatnak akarjon és képes legyen megfelelni. És mivel mi é tulajdonokat sokszor érintett Tisztelendő Burger Ignácz Úr személyében feltalálni hisszük, minden magán érdek háttérbe szoritásával Tisztelendő Burger Ignácz Úrnak legkevesebb Útasítása nélkül, egyedül lelkiesmeretünk szavát követve ujolag és ésételve esedezünk Hogy ebbeli alázatos kérésünket tellyesítve Főpásztori Kegyei és jóakaratába megtartani méltóztassék.” (SzfvPL I.4. No. 5636. 769/1869.) A levelek mindkét levélben méltatták Burger papi képességeit, és leírták, hogy szerintük megfelelően tudná vezetni a hitközséget.
Ezeket, és a korábban tárgyalt panaszleveleket egymásmellé helyezve arra láthatunk rá, hogy valójában nem a papok képességeit kell megítélnünk a hasonló dokumentumok alapján. Ehelyett az adott lokális közösségek igényeibe, az alsópapság és a hívek összetett viszonyrendszerébe nyerhetünk bepillantást rajtuk keresztül. (Bárth D. 2013:23.)
Végső verdikt: kinek volt igaza?
Néprajzkutatóként nem feladatunk, és nem is lehet célunk értékítéletet mondani a különböző közösségek és papok felett. Ehelyett azokra a csomópontokra kell koncentrálnunk, amik a panaszlevelek mentén rajzolódnak ki. Burger hosszasan betegeskedett, feltételezhetjük, hogy részben ezért sem tudta ellátni papi feladatait. A püspök nem küldött segédpapot, a nagykovácsi plébánia így pap nélkül maradt, nem volt, aki misét tartson, megtartsa a keresztelőket. Mindezek alapján úgy is értelmezhetjük a nagykovácsiak vádpontjait, hogy valójában ezzel akarták ösztökélni a püspököt, hogy minél gyorsabban rendezze a plébánia helyzetét, így helyreállítva a vallási élet rendjét. Ebben a kontextusban az rajzolódik ki előttünk, hogy a vallási mozzanatok milyen komoly jelentőséggel bírtak az emberek számára. A püspök végül 1891-ben küldött segédpapot Nagykovácsiba. Ám a konfliktus végül nem rendeződött Burger Ignác és hívei között, mivel a pap hosszas betegeskedés után elhunyt.
Kép: Fortepan.hu (év: 1902, képszám: 100034, adományozó: Jezsuita Levéltár).
Az általam vizsgált levelek bepillantást engednek a 19. század átalakuló vallásosságába, ahol a pap tekintélye már nem volt abszolút, ha nem felelt meg a közösség elvárásainak, a hívek bizonyos eszközökkel felléphettek ellene, például egy panaszlevél megfogalmazásával. Ebben a fellépésben pedig a falusi közösségek erősödő öntudata is megnyilvánul. Az ilyen levelek vádpontjai azt is jól mutatják, hogy milyen elvárásokat támasztottak a hívek a vallási vezetőkkel szemben, mik voltak az adott lokalitás normái. Egy-egy ilyen vitás helyzetben egyszerre jelentek meg a vallási, erkölcsi és gazdasági tényezők, illetve bizonyos esetekben a személyes ellentétek is. Végeredményben azt láthatjuk, hogy az alsópapság és a hívek viszonya nem egy egyszerű alá-fölérendelt kapcsolatként írható le, hanem egy összetett viszonyrendszerként, amelyet a kölcsönös alkalmazkodás jellemzett.
Kurátorok: Veres Szidónia és Bujtor Zsófia Anna
Szöveg: Bujtor Zsófia Anna
Felhasznált irodalom:
Bárth Dániel (2013) Alsópapság és népi kultúra. (Kutatási irányok, modellek és megközelítési lehetőségek). In: Uő.: Alsópapság, lokális társadalom és népi kultúra a 18–20. századi Magyarországon. 9–42. ELTE BTK Folklór Tanszék. Budapest
Bárth János (2019) A katolikus paptartás, mint történeti kutatási téma. In: Uő: Paptartás a kalocsai főegyházmegyében (1738–1849). 5–18. MTA–ELTE Lendület Történeti Folklorisztikai Kutatócsoport. Budapest
Bednárik János (2020) Falusi plébános a polgári korban. Egyház és helyi társadalom a 19. század második felében a Buda környéki falvakban. 40–70. Magyar Néprajzi Társaság – MTA–ELTE Lendület Történeti Folklorisztikai Kutatócsoport.
Bednárik János (2023) Zimándy Ignác törökbálinti plébános és a praktikus norma. In: Bárth Dániel (szerk.): Papok, normák, konfliktusok. Történeti esettanulmányok. Folcloristica Historica 6. 163–197. MTA–ELTE Lendület Történeti Folklorisztikai Kutatócsoport. Budapest
Burke, Peter (1991) A népi kultúra nyomában. In: Uő.: Népi kultúra a kora újkori Európában. 15-110. Századvég Kiadó – Hajnal István kör. Budapest
Gyöngyössy Orsolya (2014) Önkép és hivatás. A nép között élő lelkipásztor. In: Uő.: Plébánia és társadalom. A római katolikus alsópapság és a laikus templomszolgák társadalmi szerepe Csongrádon a 19. század második felében. 66–88. Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszék. Szeged
Gyöngyössy Orsolya (2023) Spiritual Crisis in Csongrád. An Atypical Priest and His Impact in the Early 19th Century. In: Bárth Dániel (szerk.): Lower Clergy and Local Religion in 16th–20th Century Europe. 199–212. MTA–ELTE Lendület Historical Folkloristics Resarch Group. Budapest
Levéltári források:
SzfvPL = Székesfehérvári Püspöki levéltár
I.3. No. 4534. A nagykovácsi plébánia iratai
I.4. No. 5636. Burger Ignác personalia
I.3. No. 4557. A sárkeresztúri plébánia iratai
*A white box/EXPO keretében az alapszakos harmadéves hallgatók szakdolgozati témái kerülnek feldolgozásra kéthetente egy-egy pop-up kiállítás formájában. A Dissensus – nézeteltérés tárlat Bujtor Zsófia Anna Az alsópapság és a lokális közösségek viszonya egy panaszlevél tükrében című munkájából inspirálódott.