2026. április 16-18. között került megrendezésre a Néprajz és kulturális antropológia szakos hallgatók konferenciája, immár harmadik alkalommal. A 2022-ben Szegeden és 2024-ben Budapesten megtartott rendezvénynek idén a Debreceni Egyetem Néprajztudományi és Muzeológiai Intézete adott otthont. Kovács Botond, harmadéves hallgatónk beszámolóját olvashatják.
A Tanszéki Hagyományok és változó világok konferencia különlegessége, hogy azokban az években szervezik meg, amikor nincsen OTDK, így kötetlenebb, nem kompetitív keretek között mutatkozhatnak be mind a pályakezdő, mind a már tudományos eredményekkel rendelkező hallgatók. A kezdeményezés sikerességét mutatja, hogy minden magyarországi néprajzi, antropológiai (és más szorosan kapcsolódó) tanszék képviseltette magát: Budapestről, Debrecenből, Miskolcról, Pécsről, Kolozsvárról és Szegedről érkeztek hallgatók, hogy bemutassák kutatásaikat alapszaktól a PhD képzésekkel bezárólag. A konferencián hét szekció került megrendezésre széles palettát lefedve a kortárs empirikus kutatások témakörei közül. Két plenáris előadás is elhangzott a hallgatói szerepléseknek alaphangot adva: Keményfi Róbert a néprajztudomány mai állását és lehetőségeit járta körül, Biczó Gábor pedig a kulturális antropológia diszciplínájának kortárs lehetőségeit vizsgálta hasonló szemszögből.
Keményfi Róbert előadásában hangsúlyozta a szakma perspektivitását, amit az egyetemeken tapasztalható magas hallgatói létszámokkal is alátámasztott. Emellett kiemelte a néprajz meghatározó szerepét a kortárs társadalmi jelenségek kutatásában és értelmezésében. Ennek szemléltetésére a magyar társadalom fejlődési, szerkezeti adatait ismertette, miszerint a 19. század elején még meghatározó volt a paraszti társadalom hazánkban,így annak kulturális mintázatai és mentalitása a mai kultúra számos elemében tovább él. Előadásában fontos feladatként jelölte meg továbbá a lokális közösségek támogatását, amelyhez a néprajz az identitás és a történeti előzmények tudományos feltárásával és bemutatásával járulhat hozzá.
Biczó Gábor előadása elsősorban a kulturális antropológia tudományágának fő áramlatváltozásait és kritikáit mutatta be. Előadásában felvázolta a kulturális antropológia kortárs lehetőségeit és hangsúlyozta a tudományterület sokszínű megközelítési, felhasználási lehetőségeit, széles körű alkalmazhatóságát a kortárs jelenségek leírása kapcsán is. Az első szekció a vizuális etnográfia témakörével foglalkozott Szabó Henriett (DE Néprajzi és Muzeológiai Intézet, egyetemi adjunktus) elnöklésével. Klíma Döniz (SZTE) előadásában egy magyarfalusi moldvai lakodalom kapcsán mutatta be a helyi családok fényképgyűjteményeiben megjelenő főbb életeseményeket.Erőss Eszter (PTE), öt dél-dunántúli település interneten szerveződő fényképgyűjteményét vizsgálta. Központi kérdése az volt, hogy a nosztalgikusnak tűnő kezdeményezésekben mikor és milyen kontextusban jelenhetnek meg a negatív emlékeket idéző történetek. Takács Gábor Csaba (DRHE) a szocialista és a rendszerváltozás utáni filmek konstruált roma reprezentációi és a társadalmi valóság közti különbségeket elemezte. Mihály Sára Emese (ELTE) egy család életének rekonstrukcióját végezte el egy fényképkorpuszon keresztül. Nagy Dóra (DE) pedig a szocializmus időszakában készült néprajzi és antropológiai dokumentumfilmeket mutatta be a magyar vidék ábrázolása és a kulturális emlékezet formálásának szempontjából.
1. Szabó Henriett főszervező megnyitja a konferenciát. 2-3. Kávészünet 4. A Vizuális etnográfia szekció előadói
Az Apjok Vivien (SZTE Néprajzi és Kulturális Antropológiai Intézet, egyetemi adjunktus) vezette második szekció a Folklórvizsgálatok napjainkban címet viselte. Az első előadó, Keresztény Csenge (SZTE) a már említett magyarfalusi kutatás kapcsán tartott önreflektív beszámolót a terepkutatás viszontagságairól, kihívásairól. Utána Imre-Horváth András (ELTE) mutatta be egy Martin György által készített vámosatyai gyűjtés leírásának kortárs revízióját újonnani terepmunkán keresztül. Mikulics Ádám (DE) az Állami Népi Együttes által színpadra vitt hagyományos tánckultúrát elemezte a hagyomány ilyen módon történő reprezentációja kapcsán felmerülő kritikák, ellenérvek alapján. Németh Richárd Gábor (SZTE) pedig Dégh Linda amerikai emigrálása előtti, kevésbé ismert gyűjtéseit és kutatásait ismertette. Szinok Bianka (ELTE) a palóc Mikófalva lakodalmi étkezésének változását mutatta be a múlt évszázad közepétől napjainkig.
1-2. Előadás és hozzászólások 3. A Folklórvizsgálatok napjainkban szekció előadói
A harmadik és a negyedik szekció szimultán került megrendezésre. Az egyik Vámos Gabriella (ELTE Néprajzi Intézet, egyetemi adjunktus) vezetésével az angol nyelvű Anthropological Case Studies volt, a másik pedig a Migráció és mobilitás Balatonyi Judit (PTE, Néprajz – Kulturális Antropológia Tanszék, tanszékvezető-helyettes) elnöklésével. Az időbeli ütközés miatt e sorok szerzője csak az utóbbin tudott részt venni, de a visszajelzések szerint az angol nyelvű szekció is rendkívül sikeres volt.
A Migráció és mobilitás szekció első előadója Szekernyés Tünde (BBTE) volt, aki erdélyi származású, Budapestre költözött fiatal értelmiségiek motivációit, nehézségeit ismertette. Navarrai Mészáros Márton (ME) a Budapesten élő ecuadori közösség migrációs nehézségeit, tapasztalatait és identitást formáló mivoltát mutatta be. Kürti Tünde (DE) pedig a morál megjelenését és megnyilvánulási formáit elemezte a modern vállalati szférában dolgozó erdélyi fiatalok életében. Petro Krisztina (ELTE) a csehszlovák-magyar lakosságcsere lokális emlékezetét ismertette a nagymegyeriek életében, külön kiemelve a traumákat és a beilleszkedés nehézségeit. Kiszil Okszána (DE) előadásának fókuszában a szovjet- és posztszovjet államok lakosságának kelet-magyarországi migrációja állt, elsősorban a gyermekek iskoláztatásának, beilleszkedésének identitásváltozásának szempontjait elemezve.
1-2. Előadás és hozzászólások 3. A Migráció és mobilitás szekció előadói
A konferencia második napja a már említett plenáris előadás után a Vallási néprajz szekcióval folytatódott, amelynek elnöke Kis-Halas Judit volt (ELTE Néprajzi Intézet, egyetemi adjunktus). Az első előadó, Szabó Ilona (BBTE) a csíkdánfalvi rózsafüzér társulatról szóló kutatását ismertette, külön figyelmet fordítva a közösség tárgyi kultúrájára és szokásvilágára. Páncsics Nóra (SZTE) a 19. századi szegedi zsidó családok kapcsolati hálóját és házassági viszonyait elemezte, a vállalkozások megőrzése és fenntartása szempontjából. Svábi Kovács Viktor (ELTE) a Hajdú-Bihar megyei komádi település lelkészválasztásának kalandos történéseit mutatta be az 1920-as évekből, Berty Réka (ELTE) pedig somogyi archaikus népi imádságok szövegeinek variációját és hagyományozódását elemezte. Kádár Anna Katalin (DE) egy egyházmegyei levelezés vizsgálatán keresztül mutatta be a máramarosi görögkatolikus ruszinok 20. századi áttérését a pravoszláv egyház tanaira.
1-2. Hozzászólások 3. A Vallási néprajz szekció előadói
A hatodik szekció Csiszár Imre (DE) elnöklésével a Közösség és társadalom témakörét járta körül. Bakos B. Fanni (ME) pszichiátriai bentlakásos otthonban élők közösségét elemezte az otthonosság érzetét előtérbe helyezve. Kertész Emőke Ilona és Géber Kikinda (SZTE) egy szegedi cigány zenekar kutatása kapcsán felmerülő dilemmákat mutattak be önreflektív formában. Kovács Botond (ELTE) pedig egy városi élelmiszermentő közösségnek az élelmiszerpazarlás globális problémájára adott lokális, közösségi reakcióját mutatta be. Steib Janka (DE) a nógrádi szénmedence mára eltűnt bányászkolóniáiról szóló kutatását ismertette a bányászéletmód múzeumi reprezentációja által. Ferenczi Emma Lídia (ELTE) a soproni textilipar történetét mutatta be, előadásában a női munkavállalás és a női közösségek témáit előtérbe helyezve.
1-3. A Közösség és társadalom szekció előadói és előadásai
A konferencia utolsó, hetedik szekciója a Környezet és kultúra címet viselte, a szekcióelnök pedig Balogh Pál Géza (PTE Néprajz – Kulturális Antropológia Tanszék, adjunktus) volt. Demeter Noémi Beatrix (BBTE) előadásában Teke település szőlőtermelését mutatta be, a tevékenység ökológiai vonzatai és az interperszonális viszonyrendszerek változásain keresztül. Nagy-Laczkó Balázs (PTE) azt mutatta be, hogy a Békés vármegyei fák hogyan válnak az emberi közösségek tagjaivá a kollektív történelmi és kulturális emlékezés által. Csiszár-Szabó Eszter (DE) a hajdúnánási szalma kulturális örökségének jelentőségét elemezte a presztízs szempontjából. Kiss Rebeka Márta (PTE) a szelídgesztenye génmegőrzése és a hagyományos ökológiai tudás kapcsolatát vázolta fel előadásában. Vona Zoltán (DE) pedig a 19.századi betyárkoponyákon végzett, mára tudománytalannak számító, fizikai antropológiai kutatásokat vizsgálta újra a 21. századi tudományos hasznosulás lehetőségeit felmutatva.
1-3. A Környezet és kultúra szekció előadói és előadásai
A szekciókon túl kulturális programok is megszervezésre kerültek. Az egyik a debreceni zsidónegyed intézményeibe tett látogatás volt Heller Zsolt (DE) vezetésével, amelyet vendégség követett a zsidó hitközösség tradicionális ételeivel. A konferencia utolsó napján pedig a Református Nagytemplomba és a Debreceni Református Kollégium Múzeumába látogathattunk el Nagy Éva (DE) vezetésével.
1 Heller Zsolt bemutatja a zsidó hitközség tereit. 2-3. A Református Kollégium Múzeumában. 4-6. A Nagytemplomban tett látogatás (3-5. fotók: Berty Réka)
Az előadások tematikai sokszínűsége jól tükrözte a plenáris üléseken megfogalmazott álláspontot, miszerint a néprajz és az antropológia napjainkban is releváns tudományterületek, amelyek a társadalmi élet számos jelenségének vizsgálatához kínálnak értékes megközelítéseket. A konferencia kiváló lehetőséget teremtett e kutatások bemutatására, miközben az informális szakmai eszmecserék számára is teret biztosított. A kávészünetek során folytatott beszélgetések sok esetben ugyanolyan fontos részét képezték a rendezvénynek, mint az előadások és az azokat követő viták.
Szöveg: Kovács Botond
Fotók: Debreceni Egyetem