2024. szeptember 11-13. között Pozsony városa adott otthont az Ethnology Without Borders konferenciának a Comenius University szervezésében. A rendezvény a visegrádi országok kulturális antropológiai és néprajzi kutatásokkal foglalkozó hallgatóinak biztosított fórumot tudományos eredményeik bemutatására és közös megvitatására. Vancsa Boglárka, mesterszakos hallgatónk beszámolója következik.
A kedvezőtlen időjárási viszonyok és az árvízveszély sajnálatos módon némiképp szűkítette a konferencián elhangzó előadások körét. Sokan nem mertek útnak indulni a bizonytalan közlekedési viszonyok következtében, ez azonban kifejezetten családias hangulatot kölcsönzött a konferenciának. Az előadások központi témája az „Ethnology at the time of change” (Az etnológia a változás korában) gondolata köré szerveződött. A bemutatott kutatások többsége a legaktuálisabb társadalmi kérdéseket járta körül Európa- és világszerte. Így betekintést nyerhettünk abba is, milyen kihívásokkal jár a vallási hagyományok újjáélesztése a posztszovjet Fehéroroszországban, vagy egy feminista eszméket képviselő civil szervezet milyen akadályokkal találja szemben magát Brüsszelben, vagy éppen hogyan változik a sintoista temetési szokás a Mikura-szigeten. Különösen figyelemre méltó volt a globálisan is jelentős kérdést érintő előadás, amely New York városának példáján keresztül vizsgálta, miként jutnak el a boltokból kidobott, de még fogyasztható élelmiszerek a leginkább rászoruló társadalmi csoportokhoz. Ugyanilyen jelentőséggel bírt a lengyel Gdańsk településen végzett kutatás, ami a zöldterületek és parkok létét vagy éppen nemlétét célozta meg. A vallásantropológiai vizsgálódások népszerűbb aspektusai sem maradtak ki az programból. Vallástudományi szempontból, új kérdéseket felvetve került terítékre a magyarországi bahá’i hit városmajori közösségének terepe. A résztvevők megvitatták az iszlám vallás európai értelmezési kereteit is. Az előadásokat hallgatva a politikai dimenzió és a közéleti kérdések viszonyára is reflektált a hallgatóság: szóba került például az LMBTQ mozgalmak társadalmi hatása vagy a Fidesz politikai szerepe, illetve a droghasználat jelensége, amely a társadalom folyamatosan szélesedő rétegeit szövi át.
Intézetünk képviseletében először Vancsa Boglárka tartott előadást. Alapszakos szakdolgozatának keretében végzett kutatásának eredményeit mutatta be, melynek középpontjában egy 20. századi falusi orvos és a lokális közösségek kapcsolata állt, különös figyelmet fordítva a szociális és kulturális kölcsönhatásokra. A bemutatott esettanulmány Felsőszölnök, Magyarország legnyugatibb falujának mikrovilágába kalauzolta el a résztvevőket, ahol az ott tevékenykedő háziorvos és a helyi közösség interakcióit elemezte. Előadásának célja az volt, hogy bemutassa az orvosi hivatás helyi közösségekben betöltött szerepének történeti változásait a szocialista időszakban, kiemelve a lokális értelmiség vizsgálat fontosságát.
Kiss Zente a századfordulós úri bálok és táncrendek kutatásának módszertani kérdéseit vetette fel, izgalmas perspektívákat kínálva a hallgatóságnak. Rávilágított a táncrendek polgári kultúrában betöltött szerepére, és a témát szélesebb társadalmi és történeti összefüggésekbe helyezte. Kutatásának célját – mely alapszakos szakdolgozatából nőtt ki – a hazai múzeumi gyűjteményekben is fellelhető táncrendek néprajzi, illetve tánctörténeti szempontú vizsgálatában látja.
Vámos Gabriella „Is there Folklore in the Factory?” című előadásában az 1950-es évekből fennmaradt magyarországi munkásfolklór-gyűjtések jellemzőire, valamint a Munkásfolklór Munkaközösség tevékenységére reflektált. Külön kiemelte, hogy a szovjet mintára átszervezett hazai néprajzi kutatások kezdetben prioritásként kezelték e témát, amely azonban számos módszertani nehézséggel szembesítette a kutatókat. Az ekkoriban végzett gyűjtések eredményeképp egy igen egyenetlen és sokszínű forráskorpusz jött létre, mely a mai napig számos izgalmas kutatási kérdést tartogat a szakma számára.
Eitler Ágnes előadásának középpontjában a hazai hagyományőrző egyesületek álltak. Kiemelte azt a sajátos helyzetet, amely a kortárs kutatások kontextusában alakult ki: a vizsgált közösségek tagjai aktívan részt vesznek a globális hálózatok működésében, ahol saját képviseletüket alakítják ki főtevékenységeikről, amelyek a „színpadra vitt népi kultúrára” épülnek. Az önreprezentáció az egyesületek életében olyan szerepet tölt be, amely támogatja a működést, ösztönözve ezzel a kutatókat, hogy újragondolják módszertani eszköztárukat, valamint új együttműködési stratégiákat dolgozzanak ki, amelyekkel az informátorokkal való viszony megváltozik. Az előadás új perspektívából világította meg az interpretáció kérdését, lehetővé téve, hogy az egyoldalú megfigyelés helyett egy közös értelmezési folyamat bontakozzon ki.
Végül, a három napon keresztül folyó előadások sorozatát egy kerekasztal-beszélgetés zárta le, amely egyben egy közös gondolkodásra való felhívás volt a mai néprajz és antropológia új kihívásaira. Ennek irányvonalait az alkalmazott tudományok (applied science) jegyében formálták meg a résztvevők, miszerint az eredmények más tudományterületek – mint a film, a művészet és egyéb ágazatok – hosszútávú bevonásával és együttműködésével juthatnak el tágabb körökhöz, és szólíthatnak meg szélesebb közönséget.
Szerző: Vancsa Boglárka
Fotók: Fodor Ákos, Vancsa Boglárka, Vámos Gabriella és a konferencia Facebook oldala.