A személyes viszontlátás öröme – Beszámoló az International Conference of Young Folklorists 11. alkalmáról

Intézetünk doktoranduszai, Horváth Kinga és Suszta Laura, illetve oktatónk, Vámos Gabriella részvételével zajlott a Fiatal Folkloristák 11. konferenciája Helsinkiben, amely idén a The Stuff of Tradition: Materiality and Media in Folklore Studies címet kapta. A 2022. október 26–28. között megtartott eseményről Vámos Gabriella számol be, akitől megtudhatjuk, milyen volt újra offline részt venni a konferencián, milyen témákról esett szó, illetve, hogy miért érdemes minden fiatal kutatónak részt venni a YoFo-n.

A Young Folklorists (Fiatal folkloristák) – ismertebb nevén YoFo – konferenciasorozat 11. alkalommal került megrendezésre 2022. október 26–28. között Helsinkiben, Finnországban. A 2010 óta Litvánia, Észtország, Lettország egy-egy városában megszervezett konferencia így egy új országba került át, ami az esemény kapcsolati hálójának terjeszkedését is jól mutatja. Az idei rendezvény házigazdái a Helsinki Egyetem Folklór Intézete és a Finn Akadémia voltak, de a konferencia koordinálását Tuukka Karlsson, a Helsinki Egyetem munkatársa vállalta, aki évek óta a YoFo lelkes és visszatérő előadójaként is ismert. 

A konferencia idén a The Stuff of Tradition: Materiality and Media in Folklore Studies (A hagyomány tanúi: Materialitás és média a folklorisztikában) címet kapta, ami ismét elég tágnak bizonyult ahhoz, hogy több mint 10 országból (pl. Németországból, Lengyelországból, Magyarországból, Litvániából, Észtországból, Írországból és Indiából) közel 40 folklorista, fiatal kutató és doktorandusz hallgató jelentkezzen a felhívásra és prezentálja kutatását a nemzetközi hallgatóság előtt. A konferencia tehát a hagyomány elemeinek hordozóit, azok tárgyi és szellemi reprezentációt állította középpontjába, felvetette a hagyomány és modernizáció kapcsolatát, a média és folklór viszonyát. 

Az elmúlt két évben megtapasztalhattuk, hogy milyen az online formában megszervezett konferenciákon való részvétel, így sokak számára igazi öröm és fellélegzés volt az idei offline forma. Talán nem lett volna hiábavaló az online közvetítés sem, ami lehetővé tehette volna a hallgatók és hozzászólók számának bővülését, de az egészen biztos, hogy a személyes találkozások örömét semmi sem adja vissza.

Nagyszerű élmény volt az ismerősöket viszont látni, rácsodálkozni egymás kutatási témáira és eszmét cserélni az előadások után vagy a kávészünetek alkalmával. A YoFo-n eddig megszokott közvetlen és barátságos hangulat, a támogató légkör a kevésbé tapasztalt előadókat is nyugalommal töltötte el, a régieket pedig megerősítette abban, hogy évről-évre érdemes új előadásokkal visszatérni a konferenciára.

A háromnapos konferencia október 26-án, 10 órakor kezdődött, majd a szervezők köszöntő szavai után Paul Manning, a kanadai Trent Egyetem nyelvészének előadásával vette kezdetét a program. Manning közel egyórás prezentációjában a nyomtatott sajtó és folklór kapcsolatára reflektált, és a 19. századi észak-amerikai újságok kontextusában a városi legendák és az újsághírek közötti összefüggésekre mutatott rá. Manning kifejtette, hogy bár a két műfaj más-más környezetben születik, de rokonságban állnak egymással, így nem meglepőek a 19. századi újságok gyilkosságokról, hátborzongató esetekről stb. szóló “folklór szagú” szövegei. Manning előadása után két párhuzamos szekcióban kezdődtek el az előadások, és a konferencia hagyományaihoz híven a szekcióvezetők is főleg fiatal kutatók, oktatók, doktorandusz hallgatók voltak. 

Képek balról-jobbra: 1. University of Helsinki, ahol a konferencia zajlott, 2. A YoFo 2022-es témája, 3. Horváth Kinga előadása közben, 4. Vámos Gabriella előadása közben, 5. Suszta Laura előadása közben.

Már a konferencia első napján elhangzott előadásokról elmondható, hogy változatos témákat dolgoztak fel és sokszínű forrásbázisra épültek. Idén is találkozhattunk a klasszikus folklórműfajokat (pl. mesék, dalok) és témákat (pl. szokások, szimbólumok) középpontba állító kutatásokkal, ahogyan a kortárs jelenségekhez, úgymint a mémek, a politikai viccek, a new-age mozgalmak, a helyi örökségvédelem, a hagyományápolás vagy a Covid-19 pandémia problematikájához tartozó kérdések elemzésével. Ez a változatosság és frissesség a következő napokban is megmaradt, és megteremtette azt a pezsgő és inspiráló szellemi közeget, amelyet a YoFo konferenciákon eddig megtapasztalhattunk. Jól mutatja ezt a második napot indító Karina’s Lukin (University of Helsinki) plenáris előadásának témája, ami a nyenyec sámánizmus „anyagi” vonatkozásaival, a mitikus tudás és materiális elemek kapcsolataival, a nyenyec sámánizmus rituáléival és szokásaival foglalkozott. 

A Néprajzi Intézetet – és tulajdonképpen Magyarországot – Horváth Kinga, Suszta Laura és Vámos Gabriella képviselték. Horváth Kinga Quarantine through the Hungarian pre-teens’ eyes címmel egy olyan kutatás eredményeit ismertette a közönséggel, amely középpontjában a koronavírus-járvány első hulláma alatt, iskolás gyermekek tollából keletkezett naplók elemzése állt. A Magyar Nemzeti Levéltár Írjon Ön is történelmet a koronavírus idején! címmel 2020 májusában felhívást tett közzé, miszerint gyűjti a koronavírus járvány idején keletkezett naplókat és feljegyzéseket azzal a céllal, hogy a fiatal generációk reflexióin keresztül ismerjék meg a pandémia egyénre, társadalomra, gazdaságra, oktatásra, egészségügyre és a mindennapokra gyakorolt hatását. A Levéltárba bekerült naplók közül Kinga hármat mutatott be részletesen. Kitért arra, hogy a kézzel írt naplók a szülők és tanárok szerkesztési munkáinak nyomait viselték magukon, nagyobb hangsúlyt kapott bennük a vírus miatti szorongás, az online oktatás körülményei. Ezzel szemben a közösségi média felületein pl. a TikTok-on vezetett naplók tartalmára már kisebb hatása volt a felnőtteknek, így azok hangnemükben és témaválasztásukban is különböztek az előzőektől. A hagyományos naplóforma és az online változat összehasonlítása lehetőséget adott az arról való töprengésre, hogy egy tizenéves naplójára hogyan lehet egyszerre nyilvános és privát forrásként tekinteni. 

Suszta Laura Conceptions of Afterlife among the Denesuline Nation as described by Samuel Hearne (1745–1792) című előadásában egy 18. századi brit tengerész és utazó, Samuel Hearne Journeys from Prince of Wales’s Fort in Hudson’s Bay to the Northern Ocean in the Years 1769, 1770, 1771, 1772 (London, 1795) című művében feljegyzett, az észak-kanadai denesuliné őslakosok a túlvilágról, túlvilági életről fennmaradt adatokkal ismertette meg a hallgatóságot. Beszámolt arról, hogy Hearne milyen körülmények között és veszteségek árán jutott el a Hudson-öböltől a Jeges-tengerig, milyen kapcsolatot alakított ki az őslakosokkal és milyen megállapításokat tett a vallásukkal, túlvilági képzeteikkel kapcsolatban. Kitért arra, hogy Hearne leírása páratlan információértékkel bír a Kanada története iránt érdeklődők számára, és annak ellenére, hogy a szövegre erősen rányomta a bélyegét Hearne stílusa, etnográfiai és vallástörténeti szempontból rendkívül izgalmas kutatási lehetőséget rejt magában. 

Vámos Gabriella The Cultural Heritage of the Studio of Young Folk Artists in Hungary című előadása az első nap 3. szekciójának záróelőadásaként hangzott el. Az 1973-ban, a Nomád nemzedék tagjai közül verbuválódott csoport, a Fiatalok Népművészeti Stúdiója történetével és jelenkorig ívelő hatásával foglalkozó előadás az 1970-es évek kultúrpolitikája és a népművészet közötti kapcsolatra is reagált. Reflektált arra, hogy a Stúdió szellemi égisze alatt működő írók, költők, kézművesek, néprajzkutatók hogyan viszonyultak a paraszti kultúrához, miként vélekedtek a hagyomány kérdésétől. Az előadásból megtudhattuk, hogy a Stúdió tagjai nem elsősorban a díszes népviseleti darabok előállítását tartották fontosnak, hanem országhatárokon innen és túl gyűjtöttek kézműves mesterektől. Emellett szakkönyveket, kézikönyveket írtak elfeledett majd újraélesztett mesterségekről, játszóházakat, vásárokat, kiállításokat szervezetek, előadásokat tartottak. Megtudhattuk, hogy a Stúdió tagjainak és tanítványainak a tárgyalkotó népművészetre gyakorolt hatása máig megfigyelhető. 

Természetesen városnézésre is akadt idő a konferencia szünetekben.

Ha csak a magyar kutatók előadását nézzük, abból is jól látszik, hogy a YoFo milyen különböző témáknak és kutatási projekteknek a megmutatására ad lehet lehetőséget. Emellett egy kiváló nemzetközi fórum a fiatal folkloristák számára, angol nyelvű előadások megtartásának gyakorlására. Mindenkit arra biztatok, hogy vegyen részt a YoFo konferencia alkalmain, hiszen a tudományos munka elengedhetetlen része a nemzetközi kommunikáció, és nem utolsó sorban nagyszerű élmény is!

Fotók: Horváth Kinga, Suszta Laura, Vámos Gabriella

Tavaly is ott voltunk a YoFo-n!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: