Mi lesz a sorsa a jövőben a magyarországi ökofalvaknak? Milyen szerepet vállalnak a fiatal felnőttek ezeknek a településeknek az életében? A Mester és tanítvány sorozatunkban hét interjút olvashatnak az érdeklődők a 37. OTDK helyezettjeivel és témavezetőikkel. Ez alkalommal Jánosi Kincsővel, az ELTE BTK magyar-német tanári szakos hallgatójával és témavezetőjével, Eitler Ágnessel, az ELTE BTK Néprajzi Intézetének oktatójával beszélgettünk.
Miről írtál OTDK dolgozatot? Hogyan találtál rá erre a témára, és miért ezt választottad?
Jánosi Kincső: OTDK-dolgozatomat egy ökofaluról, Visnyeszéplakról írtam. A településről már korábban ismertem fiatalokat, akikkel egy gimnáziumba jártam és rajtuk keresztül találkoztam azzal a problémával, hogy a felnőtt fiatalok közül sokan nem költöznek vissza Széplakra, miután végeztek a tanulmányaikkal. A kutatást azért kezdtem el, mert érdekelt ez a téma és kíváncsi voltam, hogy mi az oka ennek.
Milyen új eredményeket hozott a témavezetett hallgató TDK kutatása a hazai néprajzi kutatások számára?
Eitler Ágnes: Kincső kutatása során egy, a saját korosztálya számára időszerű és központi probléma nyomába eredt: miként döntenek jövőjükről, és hogyan képzelik el jövőjüket a fiatal felnőttek? A kutatás ezt egy egészen speciális színtéren és közösségben, egy magyarországi ökofaluban vizsgálta meg. Az ökofalvak hazai jelenlétére reflektáló néprajzi kutatás alapvetően Farkas Judit tanárnő nevéhez fűződik, aki a közösségek alakulásának folyamatát, illetve működésüket intenzív terepmunka eredményeként leírta és elemezte. A Kincső által kiválasztott Visnyeszéplak egyike Farkas Judit kutatópontjainak. A kérdésfeltevés éppen attól izgalmas, hogy saját korosztályának tapasztalataiból kiindulva firtatta: mi lesz az ökofalvak második generációjával? Kitartanak-e a szüleik által választott életmód mellett? Fenntartható-e számukra a fenntarthatóságot célzó életvitel?
A pályamunka szövegébe végül csak kevéssé került bele, ugyanakkor nagyon fontosnak tartom, hogy Kincső Magyarországon kívüli terepeken is kutatott hasonló érdeklődéssel. Németországi Erasmus+ ösztöndíját arra használta fel, hogy ottani öko-közösségben kutasson. Német nyelven készített interjúkat, kitekintett az „otthoni” közegből és értelemzési keretek közül. A tágabb regionális, sőt, európai keretekben való gondolkodásés értelmezés képessége alappillére az európai etnológia tudományának.
1. Visnyeszéplak madártávlatból.
Hogy talált egymásra oktató és hallgató, hogyan kezdődött, zajlott a közös munka?
J.K.: Nem ez volt az első közös munkánk – témavezetőm, Eitler Ágnes a 2023-as OTDK óta segít, terelget a kutatásban. Szabad kreditként vettem fel egy szemináriumot nála még 2022-ben, s végül úgy alakult, hogy a tanárnő vezette terepgyakorlaton is részt vehettem Gyarmatpusztán, melynek eredménye a 2023-as OTDK dolgozatom lett.
E.Á.: Kincsővel 2022 óta dolgozunk együtt: két OTDK versenyének, és egyéb egyetemi kutatópályázatainak témavezetőjeként kísértem fejlődését. Munkánk rendszeres offline és online találkozások alkalmával zajlott. Az évek alatt kutattunk együtt is terepgyakorlat során, tartottuk az interneten keresztül a kapcsolatot, amikor Kincső németországi ösztöndíjával volt távol, és beszélgetünk személyesen a Néprajzi Intézetben.
A témavezető szerepe, hogy figyelmével hosszútávon a hallgató rendelkezésre álljon. A hallgató számára új és új értelmezések állhatnak össze, amikor a témavezetővel megosztja terep- vagy éppen olvasmányélményeit, kutatásának eredményeit. Én nagyon élvezem ezeket az alkalmakat, hiszen olyan terepekbe, jelenségekbe láthatok így bele, ahol én magam még nem jártam, és amelyeket nem tapasztaltam, minden konzultáció egy izgalmas szellemi utazás. A témavezető azzal tud segíteni, ha valóban partnerként, kutatótársként tekint a hallgatóra, hiszen ezzel tudja megteremteni azt a légkört, amelyben a hallgató szabadon és magabiztosan tud saját maga számára új távlatokat nyitni egy-egy beszélgetés eredményként.
1-2. Pillanatképek terepmunka közben.
Milyen élmény volt számodra részt venni és előadni az OTDK-n? Volt olyan előadás, ami különösen felkeltette az érdeklődésedet? Mi volt számodra a leghasznosabb visszajelzés?
J.K.: Számomra nagyon nagy élmény volt ismét az ország legnagyobb tudományos hallgatói konferenciáján részt venni, a rendezvénynek van egyfajta magával ragadó, inspiráló közege. A szekciónk előadásai szerintem mind nagyon színvonalas, érdekes előadások voltak. Emellett más tudományterület előadásait is volt lehetőségem meghallgatni, ezek szintén kiváló színvonalúak voltak.
Mit gondol oktatóként, miért fontos, hogy a hallgatók egyéni kutatómunkát végezzenek, és tanulmányi versenyeken, konferenciákon vegyenek részt?
E.Á.: Az egyéni kutatómunka egy tanulási, és fejlődési folyamat, amelynek végére a hallgatók „befogadókból” „alkotókká” válnak. A szakirodalmat elolvasó, értő és visszaadni képes egyetemista csakis önálló kutatása felépítésén, kudarcain és sikerein keresztül lesz maga is kutatási eredményeket elérő és bemutatni képes szakemberré. Ha később nem is kimondottan kutatói pályán helyezkedik el, a problémalátás képessége, a megoldás kidolgozásának és a saját eredmény megfogalmazásának tudása alapvető kívánalmak lesznek számára a mindennapok során. És ezeket mind az egyéni kutatómunka során lehet elsajátítani.
Mesélj a jövőbeli terveidről! Szeretnéd folytatni az OTDK-n előadott témád kutatását, vannak már ezzel kapcsolatban elképzeléseid?
J.K.: Visnyeszéplak egy nagyon izgalmas és komplex terület, különösen a fiatalok helyzetét tekintve. Ami a kutatást illeti, jó lenne, ha tudnám folytatni, mert rengeteg ötletem van a témát illetőleg.
1-2. Életképek Visnyeszéplakról.
Milyen tanácsot adnának azoknak a hallgatóknak, akik a jövőben szeretnének elindulni a TDK-n, OTDK-n?
J.K.: Ha van egy olyan téma, amit szeretnek, vagy egy terep, amibe beleásták magukat, akkor szerintem mindenképpen megéri az OTDK-n prezentálni a kutatási eredményeket.
E.Á.: Ne hezitáljanak, kezdjenek neki mindenképpen, már ma, vagy holnap! Fektessék bele a lehető legtöbb időt és energiát, ugyanakkor ne legyenek türelmetlenek saját magukkal. Éppen attól szép a néprajzi kutatás, hogy nem tudni mikor és milyen formában hozza majd a legnagyobb meglepetéseket, legérdekesebb felismeréseket!
Fotók: Jánosi Kincső