A nyári szünet nagyszerű lehetőséget kínál a pihenésre, amely elengedhetetlen az őszi időszakra való felkészüléshez. A júliustól szeptember elejéig tartó hónapok azonban nemcsak a kikapcsolódásról szólnak, hanem a tanulásról és új tájak felfedezéséről is. Egy ilyen lehetőséget kínált idén az LII. Országos Honismereti Akadémia, amelyet 2025. június 30. és július 4. között Cegléden rendeztek meg. A rendezvény központi témája a reformkor volt, a Magyar Tudományos Akadémia alapításának 200. évfordulója alkalmából. Bár elsősorban a történelem szerelmeseinek nyújtott élményt az Akadémia egyhetes programsorozata, a honismereti fókuszból adódóan a néprajz és az irodalom iránt érdeklődők is bőven találhattak számukra érdekes programokat.
Idén 52. alkalommal rendezte meg a Honismereti Szövetség Magyarország egyik legrégebbi vándorkonferenciáját, az Országos Honismereti Akadémiát. Maga a Szövetség a Hazafias Népfront Honismereti Bizottságából alakult 1990-ben. Az első hivatalos akadémiát 1973-ban Nyíregyházán rendezték meg, a „Röpülj Páva” című első népzenei tehetségkutató verseny sikerének hatására. Ez nemcsak a vándorkonferenciát indította útjára, hanem egy évvel korábban a Honismeret című folyóiratot is, ami szintén töretlenül jelenik meg. Az első hivatalos akadémiát 1973-ban Nyíregyházán rendezték meg, és a rendezvénysorozat azóta is minden évben megvalósul. A néprajztudomány számára különösen jelentős szerveződés volt ez, hiszen olyan neves kutatók alakították ki és tartották fenn a mozgalmat, mint Halász Péter, Morvay Péter, Andrásfalvy Bertalan, Selmeczi Kovács Attila és Hála József – csak hogy néhányat említsünk. Én önkéntesként vettem részt az eseményen, így egészen más szemszögből élhettem át – beszámolómban ezt a személyes nézőpontot szeretném megosztani. Történelem–néprajz szakos hallgatóként valóban otthon érezhettem magam.
1825. november 3-án gróf Széchenyi István „nemzeti nyelvének gyarapítására egy egész esztendei jövedelmét” ajánlotta fel egy tudós társaság létrehozására, amelyből a későbbi években megszületett a Magyar Tudományos Akadémia. Ezzel az ajánlattal nemcsak az MTA alapításának 200. évfordulóját ünnepelhetjük, hanem egy új korszak is kezdetét vette: a reformkoré. Ezért tűnt időszerűnek az Országos Honismereti Akadémia tematikáját e kettős évfordulónak szentelni. Bár a szervezés kezdeti szakaszában Százhalombatta volt kijelölve helyszínnek, egy váratlan fordulat miatt sürgősen váltani kellett. Így esett a választás „Kossuth városára”, Ceglédre, amely végül kitűnően illeszkedett a tematikához.
A rendezvény központi helyszíne a ceglédi városháza volt, mely a hét három napján adott otthont az Akadémiának. A résztvevők száma az egész programsorozatot tekintve százhúsz fő volt. A hétfői első napon ünnepélyes megnyitóra került sor, amelyhez hagyományosan a Szövetség kitüntetéseinek átadása is kapcsolódik. Idén két néprajzkutató is elismerésben részesült. Dr. Baksa Brigitta, az MTA köztestületi tagja, aki az ELTE Európai Etnológia doktori iskolájában szerzett fokozatot, jelenleg pedig az Apor Vilmos Katolikus Főiskola docense, a Honismereti Szövetség által adható legmagasabb elismerésben, a Bél Mátyás Notitia Hungariae emlékéremben részesült. Prof. Dr. Barna Gábor, a Szegedi Tudományegyetem professor emeritusa a kunszentmártoni „Köttön Vezér” Honismereti, Hagyományőrző és Városvédő Egyesület elnökeként vehette át a szövetség legújabb kitüntetését, az Év Honismereti Közössége Díjat. A napot Velkey Ferenc történész, a Debreceni Egyetem docense zárta előadásával, amely egyszerre nyitotta meg az előadások sorát is: a reformkor klasszikus korszakolásának kérdéskörét taglalta.
1. Debreczeni-Droppán Béla – a Honismereti Szövetség elnöke Dr. Baksa Brigittát a Bél Mátyás Notitia Hungariae emlékéremben részesíti. 2. Dr. Barna Gábor a kunszentmártoni „Köttön Vezér” Honismereti, Hagyományőrző és Városvédő Egyesület elnökeként átveszi a Év Honismereti Közössége Díjat..
A rendezvényen az én fő feladatom az informatika kezelése, az előadások diktafonra történő rögzítése és egyéb háttérmunkák ellátása volt. Egy ilyen nagyszabású rendezvény szervezése természetesen kihívásokkal jár, de ezeken sikerült átlendülni. Technikusként szerencsésnek mondhatom magam, hiszen végighallgathattam az összes előadást. Ezek az akadémia keddi és szerdai napján hangzottak el, és nagy öröm volt számomra, hogy az előadók nagy része egyetemünkről érkezett. Köztük volt Melkovics Tamás, Fónagy Zoltán és Dobszay Tamás az Új- és Jelenkori Magyar Történeti Tanszékről, Csorba László a Művelődéstörténeti Tanszékről, valamint Szilágyi Márton a XVIII–XIX. századi Magyar Irodalomtörténeti Tanszékről.
Az előadások különböző aspektusokból közelítették meg a reformkort. A fő irányvonal a korszak nagy személyiségeinek – Széchenyi István, Kossuth Lajos, Wesselényi Miklós és Deák Ferenc – szemszögéből való vizsgálat volt, de gazdasági, társadalmi és művelődési perspektívák sem maradtak figyelmen kívül. Az előadásokból kitűnt, hogy a 18. század végétől a magyar elit körében elindult egy felvilágosult szemléletváltás, amely nemcsak a politikai döntéshozatalban, hanem a mindennapi életben is megjelent. Ez a folyamat fokozatos volt: a reformellenzék is lassan és nehézkesen tudott egységes álláspontokat kialakítani. Az egyik legnagyobb kérdéskör a nyelvkérdés mellett a jobbágyság helyzete volt. Az ilyen közös pontok nyomán kezdett formálódni az a politikai erő, amelynek csúcspontja az 1848-as forradalom és szabadságharc lett. A reformkori gondolkodók célkitűzései közül azonban sok társadalmi és egyéb változás csak a 19. század második felétől kezdett látványosan megmutatkozni. Összegzésként elmondhatjuk, hogy a reformkorban indultak meg azok változások a magyar társadalom egészében, melyekben ráismerhetünk mai korunk szokásaira és életvitelére.
Előadók a Honismereti Akadémián. 1. Melkovics Tamás 2. Fónagy Zoltán 4. Csorba László
Mint már korábban említettem, az akadémiának néprajzi nézőpontja is volt. Az előadások jó részében érintették ugyan a jobbágyok helyzetét az örökváltságok révén, ám életmódjukról és kultúrájukról kevesebb szó esett a történelmi fókusz miatt. A keddi nap végén azonban kifejezetten a reformkor néprajzi megközelítése került előtérbe. Külön öröm volt számomra itt is látni az ELTE-s kötődéseket, hiszen a két néprajzkutató előadó egyetemünkön végzett, és itt is tanított. Az egyikük Hála József volt, aki azt vizsgálta, hogyan maradt fenn a jobbágyfelszabadítás emlékezete a néphagyományban. Érdekes volt hallani Kossuth Lajos egyedülálló szerepéről ezekben a történetekben, hiszen a legtöbb monda az ő nevéhez köti a jobbágyfelszabadítást. A másik előadó, Gulyás Judit, a népköltészetkutatás mint új tudományág megszületésének történetét mutatta be. Rávilágított a 18. századi előzményekre, az elit egyes köreiben végbemenő szemléletváltásra a parasztság felé, majd az első gyűjtések történetére az első háromkötetes Magyar Népköltési Gyűjtemény megjelenéséig. Végül a folklorisztika elméleti alapjait ismertette a hallgatósággal. Összességében elmondhatjuk, hogy történelmi fókuszú konferenciáról lévén szó, a néprajzi megközelítés aránya megfelelő volt. A néprajztudomány ebben a korszakban még formálódóban volt, így ennél sokkal szélesebb kitekintést nem is lehetett volna adni.
A hét további részében is számos érdekes esemény zajlott, a résztvevők kerekasztal-beszélgetésekben és szekcióüléseken vizsgálták a korszak egyes elemeit – a tudományos életet, az irodalmat, valamint a gazdasági és infrastrukturális fejlődéseket. Szerdán különböző tanulmányutakon járhatták be a résztvevők Pest vármegye különböző tájait, például a Budai-hegységet vagy a Tápió vidékét. Pénteken, egy záró kerekasztal-beszélgetés után, bejelentették, hogy az LIII. Országos Honismereti Akadémia helyszíne Mohács lesz, és tematikája a mohácsi csata 500. évfordulója alkalmából a törökök elleni harc és az ezt követő korszak lesz a fókuszban.
Zárásképpen elmondhatom, hogy remekül éreztem magam az akadémián. Sok újat tanultam, és nagyszerű emberekkel találkoztam. Szakmai szempontból sokat fejlődhettem, és a rendezvényszervezés terén is új tapasztalatokra tehettem szert. A honismereti mozgalmat – legyen szó a történelem, a néprajztudomány vagy a magyar kultúra iránt érdeklődőkről – nagy szeretettel ajánlom, hiszen láthattuk, hogy egyetemünk oktatói milyen jelentős részt vállaltak a rendezvényből, és rajtuk kívül is kiváló szakemberek adtak elő. Ezért érdemes a Honismereti Szövetség programjait és rendezvényeit a jövőben is figyelemmel kísérni.
Szöveg: Svábi Kovács Viktor
Fotók: Fulló Anna